Rész, Fejezet

  1  1,     I|             Azt hiszem, hogy nekünk nagyon jó a rendőrséget nem háborgatnunk,
  2  1,     I|     megállapodtak valamiben.~ ~– Ez nagyon jó lesz!~ ~A tervvel nagyon
  3  1,     I|         nagyon jó lesz!~ ~A tervvel nagyon meg voltak elégedve. A térképet
  4  1,     I|             önnel tovább; de én már nagyon meg vagyok jegyezve. Ön
  5  1,     I|             történik akkor? Most is nagyon ragaszkodik önhöz: akkor
  6  1,    II|             vár odahaza. Az asszony nagyon veszekedő. S én szeretem
  7  1,   III|         magukato .~ ~– Ah, uram, az nagyon szép öntől, hogy felébresztett.
  8  1,   III|             Pedig megérdemleném ám; nagyon rossz voltam az este. Nem
  9  1,   III|       tojásos puncsot is adtak, ami nagyon jó volt. Nézze csak. Egy
 10  1,   III|             kezdett mártogatni.~ ~– Nagyon jó! Apropó! A mama nem kerestetett
 11  1,   III|      olyankor olyan rút. Máskor meg nagyon szép. Oh, igen szép! Majd
 12  1,   III|             ön megölni? Este mindig nagyon félek. Jöjjön ide, hadd
 13  1,   III|             nem csókolnám meg, mert nagyon szép ember. De ön meg olyan
 14  1,   III|             ön magát a bubával.~ ~– Nagyon szép buba! Az éjjel együtt
 15  1,   III|         ruhába, oly ügyesen, mintha nagyon sokat foglalkozott volna
 16  1,   III|              Vigyázzon, mert a mama nagyon ideges.~ ~Cambray úr csendesen
 17  1,   III|    kocsiablakon. Az sem volt valami nagyon kedvére, hogy ő most egy
 18  1,    IV|            kezdeni megint, mégpedig nagyon messziről. Mármost csak
 19  1,    IV|         tartani távollétem?~ ~– Ami nagyon valószínű.~ ~– Ne is halljak
 20  2,     I|        kellene lenni, hanem az most nagyon sok buzgólkodnivalót talál
 21  2,     I|          hírharang.~ ~– Ah! Hisz ez nagyon szeretetreméltó tulajdonság!
 22  2,     I|     szeretetreméltó tulajdonság! Én nagyon szeretem a pletykát! Véghetetlenül
 23  2,     I|     hegyével:~ ~– Nekünk bécsieknek nagyon jó rendőrségünk van ám.~ ~
 24  2,    II|        külföldi úr jött ide, akinek nagyon megtetszett ez a magányoso
 25  2,    II|         indicium sem forog fenn. Az nagyon csendes ember.~ ~– Egyedül
 26  2,    II|         mutathatja soha.~ ~– Ah, ez nagyon rémségesen regényes, doktor
 27  2,    II|          volt a baja, hogy a kutyák nagyon vonítanak a faluban, majd
 28  2,    II|          majd meg az, hogy a bakter nagyon kiabál. De mindezeket sohasem
 29  2,    II|            hogy az a nő, akit őriz, nagyon szereti a csendeto .~ ~–
 30  2,    II|             jó lesz meginteni, mert nagyon szilajon járja a táncot;
 31  2,    II|       esetet mondhatok el róla, ami nagyon jellemzi az embert. Egyszer
 32  2,    II|       számára. Az ilyen dolog engem nagyon meghat. Aztán majd jöjjön
 33  2,    II|               kérdezé a bárónő.~ ~– Nagyon fiatal még. Nem lehet több
 34  2,   III|           érdemes furcsaság!) No ez nagyon derék. Azt hittem, hogy
 35  3,    II|      érdemlett dorgálásért: hisz az nagyon kedves ajándékot hozott
 36  3,    II|         mint egy rossz álom? Fáj az nagyon, mikor eljön? Vége van vele
 37  3,    II|           Kerülik egymást.~ ~– S ha nagyon haragusznak?~ ~– Akkor verekednek
 38  3,    II|            egymással.~ ~– S ha igen nagyon haragusznak?~ ~– Akkor megölik
 39  3,    II|        Mégsem öltél meg. Pedig igen nagyon megharagítottalak.~ ~– Óh
 40  3,    II|          hozzá; mert egyszer, mikor nagyon sietős volt az útunk (nem
 41  3,    II|                Én nem tudom. De már nagyon kicsiny koromtól fogva megszoktam
 42  3,    II|             láttalak még soha; mert nagyon későn jössz be, s nagyon
 43  3,    II|            nagyon későn jössz be, s nagyon korán eltávozol mindig.~ ~
 44  3,    II|             a gondolámon.~ ~– De ne nagyon közel.~ ~– Úgy sem. A másik
 45  3,    II|        holdvilág süt: éjjel.~ ~– Az nagyon szép lehet. De miért csak
 46  3,    II|           van?~ ~– Szőke.~ ~– Akkor nagyon szép lehet. Szabad lesz-e
 47  3,    II|            meg fogod szeretni, mert nagyon szép és nagyon jámbor.~ ~–
 48  3,    II|       szeretni, mert nagyon szép és nagyon jámbor.~ ~– Honnan tudod
 49  3,    II|              Honnan tudod azt, hogy nagyon jámbor?~ ~– Minden járása
 50  3,   III|          kis gömbölyű szigetke, ami nagyon ingerelte Marie kíváncsiságát.~ ~
 51  3,   III|            fekünnio .~ ~Aztán pedig nagyon rosszul aludt. Egyre azzal
 52  3,   III|           haragból semmi.~ ~S az ég nagyon is meghallgatta fohászát:
 53  3,    IV|            estén, s a parasztszekér nagyon megviselte a tagjait. Fel
 54  3,    IV|         rögtön a kastélyba. Az „úr” nagyon beteg.~ ~(Az „úr?” De hát
 55  3,    IV|               Ugye nem bántotta önt nagyon?~ ~– Megérdemeltem azt,
 56  3,    IV|         kell mondani a bárónőnek. Ő nagyon szereti a mendemondát. Ez
 57  3,    IV|            azzal az izenettel, hogy nagyon köszöni a bárónő a szívességet,
 58  3,    IV|            többet.~ ~E naptól fogva nagyon hallgatag lett.~ ~„Megállj
 59  3,    IV|           őt ütni-verni. A nádmézet nagyon szereti, s azt mindennap
 60  3,    IV|        aztán elmondta, hogy engemet nagyon feldühített valami kimagyarázhatlano
 61  4,     I|              Mire mélázhat el olyan nagyon? Miért riad fel, miért szökik
 62  4,    II|         alkalmával megismert, s aki nagyon megnyerte a kegyét azáltal,
 63  4,    II|            most? Nem örül neki?~ ~– Nagyon örülök.~ ~– De hát mért
 64  4,    II|          azt hitte, hogy tanítványa nagyon hallgat azokra a dicső hőstettekre,
 65  4,    II|          szeretlek-e én téged olyan nagyon?~ ~– Hát akkor ne szeress
 66  4,    II|         szeress engem úgy… ne olyan nagyon!… – monda a leány, s azzal
 67  4,   III|             monda Lajosnak. – Szép, nagyon szép, de álmos vagyok.~ ~
 68  4,   III|           én. De attól mégsem olyan nagyon, mint hogy önt egy cselédem
 69  4,   III|        bársony felszínen.~ ~– Tehát nagyon kérem, ön se szóljon e mai
 70  4,    IV|            Hadd lássam? Szép-e?~ ~– Nagyon szép – monda Lajos, s oda
 71  4,    IV|       elszégyenlette magát. Válasza nagyon hasonlított azokhoz a banális
 72  4,    IV|            a kastélybólo . A bárónő nagyon meg volt miatta illetődve;
 73  4,    IV|           figurákat csinálni, mikor nagyon unjuk magunkat. Rabmunka
 74  4,    IV|            bevittek hozzá. Olyankor nagyon megvigasztalt azzal, hogy
 75  4,    IV| lőképtelenekké vannak téve. A rabló nagyon elővigyázó volt, s biztosította
 76  4,     V|         Vezesse fel hozzám.~ ~Henry nagyon csóválta a fejét, amibe
 77  4,     V|             vagy vele elégedve?~ ~– Nagyon! Ez igen jó lesz.~ ~Szegény
 78  4,     V|         magában a leány:~ ~„Szeret. Nagyon szeret. Mint a fakír a Brahmáját,
 79  5,     I|       sötéteno szokott maradni. Oda nagyon valószínűleg maga az ezredparancsnok
 80  5,     I|            nem kellett aggódnunk. Ő nagyon elővigyázó, és igen szilárd
 81  5,     I|            alatt. A sok trombitaszó nagyon izgatta; félt ettől a hangtól.
 82  5,   III|         írásról, hogy ki küldi azt. Nagyon kevés emberrel volt érintkezésben.
 83  5,   III|              Úgy? – szólt a bárónő, nagyon furcsa hanglejtéssel, s
 84  5,   III|       legenda.~ ~– Ah! Ez rám nézve nagyon hízelgő. Valószínűleg egy
 85  5,   III|         keressen oltalmat?~ ~Vavelt nagyon gondolkozóba ejté ez a szó.~ ~–
 86  5,   III|              hogy „uram, ez a tréfa nagyon vastag!” s miután beszélhetett
 87  5,   III|         olyanformát dörmögött, hogy nagyon örül rajta, hogy ezt megtudhatta.~ ~–
 88  5,    IV|            parkjai takarják el. Így nagyon kimagyarázható, hogy a bárónő
 89  5,    IV|          Ezt is megtudta Katalin, s nagyon jól mulatott rajta.~ ~Azzal
 90  5,     V|     öntudatos igyekezet.~ ~Ez estén nagyon későre adott jelt csengettyűjével,
 91  5,     V|           eladom a lovakat.~ ~– Azt nagyon jól fogja ön tenni, ha önnek
 92  5,     V|        gondolkodóba esett. Ha olyan nagyon jól nem őrizte volna a leányt,
 93  5,     V|     Lajosomat. Tegye őt boldoggá; ő nagyon jó ember. – Én nem vagyok
 94  5,    VI|       holdkór. Az ilyen holdkórosra nagyon vigyázni kell, mert az mindig
 95  6,     I|           úgy? ha én tinektek olyan nagyon tetszem, majd igazán eljövök!”~ ~
 96  6,     I|           nyelvem jár még; de az is nagyon furcsán forog.~ ~– De tenéked
 97  6,     I|   alkalmasint itt maradok; csakhogy nagyon hallgatag ember lesz belőlem.
 98  6,     I|        szabad elmondani, ha valamit nagyon óhajt. Egész életemben nem
 99  6,     I|             apró kis állatocskákat. Nagyon ostoba vagyok, vagy nagyon
100  6,     I|          Nagyon ostoba vagyok, vagy nagyon rossz szívem van.~ ~– Az
101  6,     I|         Henry szobájába menjen.~ ~– Nagyon csúnya szegény. Irtózom
102  6,     I|             tudok rajta segíteni.~ ~Nagyon érzéketlen volt a kövér
103  6,     I| föltekintett Marie, már akkor Henry nagyon komoly ember volt. A torzvonások
104  6,    II|        jóindulatú, okos fiú volt és nagyon hallgatag.~ ~Vavel Lajos
105  6,    II|    ezermestert.) Ezen az úton pedig nagyon egyoldalú ismereteket szerzett.
106  7,     I|             emelve. Vavelt pedig ez nagyon jó kedvre hangolta.~ ~–
107  7,    IV|            fekete bársonyt. Nem, az nagyon kackiás lesz. A kék frakkot
108  7,    IV|     magadhoz – monda Marie – óh, én nagyon szófogadó leszek. Úgy örülök
109  7,     V|           kisleányok szoktak, mikor nagyon utoléri őket a jókedv.~ ~
110  7,     V|   társalgásnak.~ ~– Hanem az igazán nagyon szép volt a bárónőtől, hogy
111  7,    VI|             mint itt maradni.~ ~– Ő nagyon szeretett engem – monda
112  7,   VII|             kopott, de nem szakadt. Nagyon régi lehetett az. A négy
113  7,   VII|           önt innen elragadjuk.~ ~– Nagyon nehéz leszek!~ ~– Önnek
114  7,   VII|       magamat meg el nem lop senki. Nagyon kevés mulatsággal beérem;
115  7,   VII|         mindent a kártyáimból. S én nagyon rossz leszek valamikor kísértetnek.
116  7,  VIII|       megkeresni a kenyerüket, mert nagyon el vannak hízva. Hogy fognak
117  7,  VIII|    egymásnak, hogy „bolond világ ez nagyon!”~ ~Nem lehet csodálni,
118  7,  VIII|           Marie-nak, amin ő felette nagyon csodálkozott. A szobaleánytól
119  7,  VIII|           rendes dolgod.~ ~– Óh, az nagyon jó lesz! Igazán jó lesz.
120  7,  VIII|     országába, a háládatlan. Nem is nagyon bánom; mert elkezdte kedvét
121  7,  VIII|          nem volt rá több szüksége, nagyon lekötelezni vélt általa,
122  7,  VIII|           tied. Jó lesz ez így?~ ~– Nagyon jó lesz, – szólt Marie megnyugtatva.~ ~
123  7,    IX|          Szeretsz engem igazán?~ ~– Nagyon szeretlek.~ ~– Én is téged. –
124  8,     I|           ajánlva. Gróf úr az elébb nagyon dicsérte a bajonettet. Hatalmas
125  8,     I|       ellenszenve az idegenek ellen nagyon is indokolt. Különösen a
126  8,    II|           hogy Katalinnal azokról a nagyon komoly teendőkről értekezzék,
127  8,    II|        mentére kémszemlészni, s így nagyon közel lesz Fertőszeghez.
128  8,   III|             a markába nyomták, amit nagyon kellett kínálgatni. Sandomir
129  8,   III|             annak az egyik pajtásom nagyon meg találta szorongatni
130  8,   III|         valahogy az odújából. De az nagyon ravasz és furfangos egy
131  9,     I|          akkorra meglephesse valami nagyon szép nótával.~ ~Katalin
132  9,     I|         önre hogyan találtam rá, az nagyon egyszerű dolog volt. Elmentem
133  9,     I|          külföldön? Nem unatkozol-e nagyon, van-e elég mulatságod?
134  9,     I|          elég mulatságod? Látod, én nagyon meguntam ezt az én életemet.
135  9,     I|          Kipihenem magamat. – Azért nagyon kérem önt, hogy Marie-nak
136  9,   III|          hogy levelemet átadja?~ ~– Nagyon könnyen. A philadelphusokat
137  9,   III|         levelemet és a választ?~ ~– Nagyon könnyen. Összecsavargattam
138  9,   III|             ön visszamenekülni?~ ~– Nagyon könnyen. Estefelé, mikor
139  9,   III|       minden körömfaladékot. Milyen nagyon gondol ő rám!”~ ~Az öszvér
140 10,    II|               Akkor nem félek olyan nagyon.~ ~– Hát akkor hozd el.
141 10,    II|              mit csinál a beteg?~ ~„Nagyon hányja-veti magát” – volt
142 10,    II|         fiúnak az anyja.~ ~– Óh, az nagyon jó lesz: azt én igen szeretni
143 10,   III|       viselt úti köntösül (ez akkor nagyon népszerű volt a franciáknál:
144 10,   III|           Igen irigylett állás.~ ~– Nagyon is irigylett. Nemsokára
145 10,   III|        anyjának meg nem tudni, mert nagyon szerette a leányát. Ha valami
146 10,   III|         félnék, hogy a démonjaimmal nagyon erősen szembe fognak szállni,
147 10,   III|           elhagyták is Fertőszeget, nagyon messzire el nem mehetnek.
148 10,    IV|             fáradva. A hansági utak nagyon vendégmarasztók: néhol csülökig
149 10,     V|           őt egészen. A nő, aki oly nagyon tud szeretni, egy mindennapias
150 10,     V|      lebeszélni arról, aminek olyan nagyon jól nevet. Vavel Lajosnak
151 10,     V|           tudjuk, mi az a görbe, de nagyon rossz!”~ ~Azt a görbét bizony
152 10,     V|             ez az úr katona volt, s nagyon rosszul végezte volna a
153 10,     V|            szokása az öszvérnek, ha nagyon ütik: egy tappot sem akart
154 10,    VI|   megindítója!~ ~Azért ápolta olyan nagyon azt az ijesztő pofájú rablót.~ ~
155 10,    VI|      szófogadó ember volt. Ha olyan nagyon hívták, hát megemberelte
156 11,     I|       cimborák a pohárcsengés közt, nagyon megtizedelték a Szigetközbe
157 11,   III|          vezérlő főhercegnek, ki őt nagyon feldicsérte: jó Ferenczy
158 11,   III|       Gasparics Józsit sajnálták is nagyon az ismerősei, mert igen
159 11,   III|           Bereczky Mártont, aki azt nagyon természetesnek találta,
160 11,   III|    asszonyok ennivalót, ami azoknak nagyon jókor jött.~ ~– Felét eltegyétek
161 11,    IV|            Berecz István és Ferenc. Nagyon szerették egymást, itt sem
162 11,    IV|         tartalékban; de hát az neki nagyon jó mulatság volt, hogy mikor
163 11,    IV|        tagokat) meg vannak indulva (nagyon szerették, derék fiú volt,
164 11,     V|            A százados mit tehetett. Nagyon kinevetik, ha nem meri a
165 11,    VI|            érte azt, ami után olyan nagyon vágyott. Helyrehozni egy
166 11,   VII|           keresztültörési tervet.~ ~Nagyon jó volt a terv; csak a hozzá
167 12,     I|            várat és a várost bizony nagyon ostromolták, s a báróné
168 12,    II|           nyelvet, s az tolmácsolt. Nagyon gyanakodók voltak: a lovaikról
169 12,    II|          megvonult éjszakára. S azt nagyon jól tette, mert akkor már
170 12,    II|             éltesebb úrhölgy, arcát nagyon őrizve a sűrűre húzott fátyollal
171 12,   III|         távlovagló, és valószínűleg nagyon szerelmes. A három együttvéve
172 12,   III|        biztosíttatik.~ ~Vavel Lajos nagyon sokáig tanulmányozta ezt
173 12,   III|            megtudni, mert elájul. Ő nagyon ideges. És aztán hogy játssza
174 13,     I|          könnyezett, azok is: olyan nagyon megszerették egymást. S
175 13,     I|            Ez édes bosszú lesz.~ ~– Nagyon édes – monda Vavel, megcsókolva
176 13,     I|      háborúban lerombolt város képe nagyon különbözik más leégett városokétól.
177 13,     I|        azalatt az utcán csendesen a nagyon meghajtott lovakat.~ ~Csendesen
178 13,     I|        Doboka úgy mosolygott, ahogy nagyon megijesztett emberek szoktak,
179 13,     I|              Csókold meg. – Ő nekem nagyon jó kis anyám. Mennyit sírt
180 13,     I|            Ez csak tréfa. – Ugye ti nagyon fogjátok szeretni egymást? –
181 13,     I|             fogadni azoknak, akiket nagyon szeret. – Ne beszéljetek