Rész, Fejezet

  1  1,     I|            ami nélkül tisztességes ember e század elején nem szokott
  2  1,     I|          lépeget, alacsony, köpcös ember, fején csókaorrú kalappal.
  3  1,     I|           palotáknál. Tisztességes ember magával hordozta a kapukulcsot,
  4  1,     I|         vagyok jegyezve. Ön még új ember; nincsen beírva a fekete
  5  1,    II|           fogunk várni.~ ~A blúzos ember nem távozott el messzebbre,
  6  1,    II|        pénzdarabot nyomva a blúzos ember markába. – Nem volna önnek
  7  1,    II|       volna erre az ifjú, a blúzos ember bizonyosan megtette volna
  8  1,    II|         írás. Nem is ment a blúzos ember se a feleségéhez, se a kocsmábao ;
  9  1,    II|         nem felelt semmit a hosszú ember, hanem felugrott egy szökéssel
 10  1,    II|         vitte.~ ~A bérkocsis izmos ember volt; de két megtámadója
 11  1,   III|    csókolnám meg, mert nagyon szép ember. De ön meg olyan jó. Azt
 12  1,   III|            De az én mamámat minden ember csak úgy híja, hogy „la
 13  1,   III|    megkísértettek: hogyan lehet az ember eszének egyszerre két külön
 14  1,   III|        helyzet; de készen lehet az ember rá, ha a korallszigetek
 15  1,   III|   megtudnunk, hogy hova lett az az ember, s ezt csak ön által tudhatjuk
 16  1,    IV|  hozzáteszi, hogy ezt egy amerikai ember találta fel és hozta ide;
 17  1,    IV|          Amélie-t már ismeri az az ember, s azzal rögtön elárulná
 18  2,     I|           bosszúság! Amihez minden ember egy hét óta készült, azt
 19  2,     I|            faluban.~ ~Azzal minden ember kullogott nagy morogva a
 20  2,    II|            feleségét sem tegezi az ember?~ ~– Annak is azt mondja,
 21  2,    II|           Attól függ, hogy micsoda ember az a bérlő?~ ~– Mindenesetre
 22  2,    II|         összeesküvést forral az az ember?~ ~– Az a királyi fiskus
 23  2,    II|            fenn. Az nagyon csendes ember.~ ~– Egyedül van? Nincs
 24  2,    II|          tud járni. Azután van két ember, aki bejár hozzájuk, a Schmidt
 25  2,    II|       nekik a rendeletet. Ez a két ember egy zsellérházban lakik,
 26  2,    II|           úgy híják, hogy vasszájú ember. Különben is olyan úrias
 27  2,    II|        Hiszen itt van a doktor: az ember ne húzza hiába a vármegye
 28  2,    II|           pedig felnőtt, s a bűnös ember elcsábította mind a kettőt!~ ~–
 29  2,    II|         jár vele, mint az egyszeri ember a farkasfiúval. Ha megnő,
 30  2,    II|           bérlőm igazi nemes szívű ember!~ ~– Tettei annak hirdetik,
 31  2,    II|       patvarista. A senki. Még egy ember, akinek nincs neve.~ ~És
 32  2,    II|          neve.~ ~És amellett ez az ember egész hidegvérrel dobolt
 33  2,    II|       eltűnt előlem.~ ~ ~ ~A senki ember, a patvarista által aratott
 34  2,   III|       puskaporos toronyba menne az ember látogatóba.~ ~Hanem hát
 35  2,   III|          hová verje majd ki itt az ember a pipájából a hamut?”~ ~
 36  2,   III|        Ezekben a posztócipőkben az ember meg se hallja, ha valaki
 37  2,   III|       tanítványainak, hogy ő az az ember, aki mindent tud. Ekkor
 38  2,   III|        hogyha szerződést csinál az ember, valami „usu capiálás” *
 39  2,   III|              Hiszen pipa nélkül az ember félember. – A pipától mindjárt
 40  2,   III|            pipától mindjárt kap az ember jó gondolatokat. – Hol őgyeleg
 41  3,     I|            amitől egyszerre minden ember Rafaellá lehetett. Vastag,
 42  3,     I|            volt ott senki.~ ~Ez az ember nem alszik többet naponkint
 43  3,    II|          az az ellenség?~ ~– Olyan ember, akire haragszunk.~ ~– Mi
 44  3,   III|          azon a szigeten semmiféle ember nem lakhatik, mert ott nincs
 45  3,   III|          oly messze elringanak: az ember találgatja, hát ez mi volt?~ ~
 46  3,   III|       előtte valami.~ ~Hanem mi?~ ~Ember, vagy állat?~ ~A fej, az
 47  3,   III|         vízmélység homályában, hol ember szeme nem lát többé, csak
 48  3,   III|        fenevadat, s agyonlövöm, ha ember, ha állat!~ ~A leány valamit
 49  3,   III|    útközben.~ ~– Meg.~ ~– De hátha ember?~ ~– Akkor meg éppen meg.~ ~–
 50  3,    IV|            ismert a faluban minden ember.~ ~– Doktor úr – rebegé
 51  3,    IV|        miatt. Ha mégis láthatná az ember azokat a könnyező szemeket,
 52  3,    IV|            segíthetünk. Henry erős ember, fel fogja önt venni a vállára,
 53  3,    IV|            ő?~ ~Henry ápolta. A jó ember számba se vette, hogy a
 54  3,    IV|        ilyennel nem fekhetik le az ember úgy, hogy valakinek el ne
 55  3,    IV|  nevezetességei közé tartozik: egy ember, aki a vízben él: egy halember.
 56  3,    IV|         bizonyítéka annak, hogy az ember hogy fejlődött vadállatból
 57  3,    IV|  átalakulni egy szárazföldi állat (ember) vízlakó állattá, a nem
 58  3,    IV|    indulatokat fejez ki. E vízlakó ember még a kutyának is alatta
 59  3,    IV|        csak sírása árulta el, hogy ember.~ ~E füzetke olvasásának
 60  4,   III|          végső pálcát széthúzza az ember, akkor összelapulnak, ha
 61  4,   III|      becsületes nép lakik, hogy az ember künn feledheti az erszényét
 62  4,   III|        rablók támadtak meg, minden ember azt mondaná egyszerre: „
 63  4,   III|       azért én mégis megtanítom őt ember módjára járni.~ ~A bárónő
 64  4,    IV|           akkor azt mondaná minden ember: „ahol megy a csúf Marinka,
 65  4,    IV|        dívó népviseletben.~ ~Ez az ember egészen elfogta előle az
 66  4,    IV|           van, s azt ismeri minden ember. Annak nem adhatja ki magát
 67  4,    IV|          rútnak.~ ~– Hát van-e még ember, aki az én passzusomba beleilljék,
 68  4,    IV|      negyedmagával kivert egyetlen ember a házból egy görcsös bottal!
 69  4,    IV|         Laci.~ ~– Föltéve, hogy az ember okos ember és nem fecsegő.~ ~–
 70  4,    IV|        Föltéve, hogy az ember okos ember és nem fecsegő.~ ~– Ez pedig
 71  4,    IV|       fecsegő.~ ~– Ez pedig bolond ember, aki mindig fecseg. De azért
 72  4,    IV|         nagy verekedéshez, ahol az ember odaugorhatik valami nagy
 73  4,     V|         jelenteni, hogy egy bolond ember van itt, aki mindenáron
 74  4,     V|      érdemesnek nem találja. Ilyen ember kellett neki.~ ~Két hétig
 75  5,     I|           még természetesen minden ember aludt a kastélyban; csak
 76  5,     I|    sajátságos különc, magának való ember, aki nem szereti az ismertségkötést,
 77  5,     I|          agarairól beszél; a tudós ember nyelvtani vitákat kezd;
 78  5,   III|             Henry igen derék, okos ember, de annyira nem vitte, hogy
 79  5,   III|          tervet, amit az a bőszült ember indulata hevében előttem
 80  5,   III|            hogy a kérdező lovagias ember, s a lovagszóban megnyugszik,
 81  5,   III|      betörő rabló durva, erőszakos ember lesz, s vakmerően szembe
 82  5,   III|         nevetők között. Az a kevés ember pedig, akinek a véleményére
 83  5,   III|           kezdeniök. Az a harmadik ember ott a bakon meghallhatta.~ ~
 84  5,    IV|          egyenes lelkű, becsületes ember lévén, más embernél is annyira
 85  5,     V|          Azt a címert, amit minden ember ismer.~ ~Sietett azt morzsalékká
 86  5,     V|           őt boldoggá; ő nagyon jó ember. – Én nem vagyok rá nézve
 87  5,    VI|       különc modorához; mely olyan ember előtt, aki annak az okát
 88  5,    VI|           az a sok ezernyi szegény ember, akinek a mindennapio falat
 89  5,    VI|       Istennek az ő csapása, hanem ember csinálta, ember elnézte
 90  5,    VI|     csapása, hanem ember csinálta, ember elnézte hiba. Hanem ilyenek
 91  5,    VI|             arra rájött egy bolond ember. Lakik itt e vidéken egy
 92  5,    VI|          atrobilosus * és rusticus ember társaságban) egykor a bárónőt
 93  5,    VI|           neki. Attól félt a derék ember, hogy ez is valami ajándékkal
 94  6,     I|          csakhogy nagyon hallgatag ember lesz belőlem. Az éjjel egy
 95  6,     I|           úgy járt, mint sok tudós ember, mikor megszorul a nagy
 96  6,     I|      vagyok csendes, szolgálattevő ember, aki abban fárad, hogy apró
 97  6,     I|        Keresse ki benne a haldokló ember imáját.~ ~– Óh, azt tudom
 98  6,     I|        tanulta azt meg?~ ~– Hát az ember nem tudhatja, hogy lesz-e
 99  6,     I|          akkor Henry nagyon komoly ember volt. A torzvonások az arcról,
100  6,    II|            föl a száját soha, s az ember éjjel-nappal nem tudja,
101  6,    II|        postára csak meggondolatlan ember bízhatta a titkát. Vavel
102  6,    II|     elégedetlenségről a mindenható ember ellen. Tudomása volt a philadelphok
103  6,    II|          az egész földrészt. S egy ember parancsára.~ ~S nem elég
104  6,    II|           Te azt hiszed, hogy nagy ember vagy, azért, mert térdig
105  6,    II|           ő imád. És mindezt „egy” ember nagyravágyása miatt!~ ~Ilyenkor,
106  7,     I|          veszi ezt a dolgot minden ember. Törvényhozók és hadvezérek. –
107  7,     I|            is helytállani, ahol az ember nem imerte meg, hogy ki
108  7,     I|           is. Hisz ez talpig derék ember. Ezzel régen meg kellett
109  7,     I|    megvallani, hogy a gróf az első ember a hazában, akinek ő, az
110  7,     I|             Vivant!~ ~A gróf nobel ember volt: ahogy Sátán Lacinak
111  7,    II|   visszhang. – Igaz, hogy csak egy ember jő, de beszél az három helyett,
112  7,    II|        készen áll. Van-e hozzávaló ember és ló?~ ~– Azt felelhetném
113  7,    II|             Nincs!?~ ~– Azaz, hogy ember van elég, ló is van, amit
114  7,    II|             hogy akit nőül akar az ember kérni, ahhoz maga helyett
115  7,    IV|            is okosan rendezi el az ember, hogy egy napon határozza
116  7,    IV|     kivallására; de hát ezt nem is ember rendezte így.~ ~Egyszer
117  7,    IV|        neked nem mondta el! Milyen ember!~ ~Erre az alispán is figyelmes
118  7,    IV|            két gyöngysor! Csak egy ember van ilyen a világon, s az
119  8,     I|        döntő érvnek, mint embernyi ember. Ez volt a céltábla a katonáknak,
120  8,     I|           is lehet verekedni, csak ember legyen és alatta ló, és
121  8,     I|         Hát vegyen tűzkövet minden ember magának.~ ~– Azonban hát
122  8,     I|     zavarba hozzák.~ ~– Hát hiszen ember és ló van elég: az igaz,
123  8,     I|  verekedéshez nem kell egyéb, mint ember, ló és kard!~ ~Vavel Lajos
124  8,    II|       csákó elején egy halálfő. Az ember nem hinné, hogy milyen szép
125  8,   III|        tetejére vannak állítva; az ember azon van, hogy a másnak
126  9,     I|         egy közönséges, mindennapi ember volna, tele hibákkal és
127  9,     I|           S az irgalmat nem ismerő ember még az összetört atomjainak
128  9,     I|     halálos méreg incubatióját. Az ember napok során keresztül csak
129  9,    II|     megkapta e ragályt. De a nemes ember még haldokolva is nemes
130  9,    II|            még haldokolva is nemes ember! Azt mondá: nem akarom,
131  9,   III|          íme itt vagyok.~ ~– Derék ember! – mondá Lajos. Még a kémkedésnek
132  9,   III|           fogva megtanulok szegény ember lenni.~ ~– Én már megtanultam –
133  9,   III|   kérdésemre adjon ön választ. Egy ember, aki magát marquis de Fervlans-nak
134 10,    II|     Keresheti azt! – Cambray nemes ember volt! – Cambray okos ember
135 10,    II|         ember volt! – Cambray okos ember volt. – Nemes ember és okos
136 10,    II|           okos ember volt. – Nemes ember és okos ember. Előre látta
137 10,    II|        volt. – Nemes ember és okos ember. Előre látta ő, hogy a „
138 10,    II|       Megállj, mert meglőlek!”~ ~– Ember vagy, fiam Lackó! – dörmögé
139 10,    II|        hogy lőj! – Mit akar ön, jó ember? Nekem nincs semmim, s ez
140 10,    II|       szíve. Aztán nem olyan rossz ember, mint az apja.~ ~Milyen
141 10,    II|          sem soká leszek már rossz ember. – Ha az én uram azzal az
142 10,    II|         még a föld is meghajlik az ember lába alatt. Különös föld
143 10,   III|     császárnak?~ ~– Barátom, ha az ember el akar válni a feleségétől:
144 10,   III|        danse de Cosaque-ot, minden ember őt nézte. Az allegóriában
145 10,   III|          le.~ ~– No ez már okosabb ember! Vajon mit hozott?~ ~Az „
146 10,    IV|       bozótjában nem marad künn se ember, se barom.~ ~A bozótban
147 10,    IV|           élesen, amire valami fél ember, fél állathang felelt; a „
148 10,    IV|           azt kellene hinnem, hogy ember volt; hanem négykézláb futott,
149 10,    VI|           Óh, hiszen ez volt az az ember, akire rá volt bízva, hogy
150 10,    VI|            a leányt?~ ~S ez a holt ember itt oly makacsul hallgat,
151 10,    VI|        Laci csakugyan jó szófogadó ember volt. Ha olyan nagyon hívták,
152 11,   III|          és pisztolyait is, s kész ember lett belőle a nagy petek
153 11,   III|           nemesúr volt, bíróviselt ember egy olyan községben, ahol
154 11,   III| természetesnek találta, hogy ha az ember nemcsak őrmester, hanem
155 11,    IV|          ebédet megfőzhette volna. Ember és ló el volt csigázva már,
156 11,    IV|          az ellenséget megkapja az ember akármikor, de a jó ebéddel
157 11,    IV|            vezér) támadt egy elmés ember az inszurgensek között:
158 11,    IV|       József. Mind a kettő versíró ember volt, s a tábortűznél sokat
159 11,    IV|                 Hanem azért minden ember csak azt a gúnydalt énekelte
160 11,     V|         úgy ivott belőle, mint más ember a kulacsból.~ ~– Csak a
161 11,     V|            alig volt húsz-huszonöt ember még. Maga indult neki a
162 11,     V|     akkorát ordított, mint tízezer ember, mikor Trója alatt Ajax
163 11,     V|    kiforgatott, egyszerre az ittas ember rémületével kezdett neki
164 11,     V|            igaz. Hanem a megrémült ember képzelete apokaliptikus
165 11,    VI|          Valóságos ördög volt, nem ember. A két sebéhez még tizenötöt
166 11,   VII|        puskának az elsütéséhez két ember kellett, az egyik célzott
167 12,     I|            tanácsadójuk.~ ~– Derék ember! Ki lett a franciák részéről
168 12,     I|          híják. Igen fain, modális ember; nem mortifikálta a lakosokat:
169 12,     I|       magán uralkodni. Hogy idegen ember őt ily gyöngének látta.
170 12,     I|          mester vállára.~ ~– Remek ember ön!~ ~Azután kivette a kebléből
171 12,    II|         teremtést. Örült is minden ember, mikor odébb mentek.~ ~Ezek
172 12,    II|            sehol. Csak egyetlenegy ember van ebben az országban,
173 12,   III|          hogy ön milyen rettenetes ember! Hogy mire akart engem rávenni
174 13,     I|     keresztül ki- s bejárhasson az ember, akinek éppen nincs kedve
175 13,     I|    segítettek. Azt is tudta minden ember, hogy Győr tőszomszédjában
176 13,     I|           van a világon, – amit az ember kigondol, – s ha „egy” embernek
177 13,     I|       világban; aki miatt annyi jó ember szenvedett, s akinek a hamvai
178 13,    II|     előbukkant egy szörnyeteg. Nem ember, nem állat, egy kárba veszett