Rész, Fejezet

  1  1,    II|               kis comtessees, mégiscsak rá tudna találni a mamának
  2  1,   III|                virágkedvelők emlékeznek rá, hogy ennek valaha a kertészeti
  3  1,   III|                 férfiírás volt az. Volt rá ideje; az öregúrnak egész
  4  1,   III|                mindenki bámulva tekinte rá. – Maga a zenéző úrnő, valami
  5  1,   III|                vállain keresztül néztek rá, bámulatra felnyílt szemeikkel.
  6  1,   III|                de készen lehet az ember rá, ha a korallszigetek archipelagusán
  7  1,   III|            fejét. Csak egyszer nyitotta rá az ajtót egy vén, mogorva
  8  1,   III|             senki se látott?~ ~– Vannak rá igazoló gyanús körülmények –
  9  1,   III|                  Tanúk és adatok vannak rá, hogy ön a titokba be volt
 10  1,   III|                dolgoztak ki. Tanúnk van rá, aki e tervet kihallgatta,
 11  1,   III|            kockáztatja…~ ~– Azt felelem rá – szólt Cambray, nyugodt
 12  1,    IV|              császárnak, s vállalkozott rá, hogy minden hadihajót átalakít
 13  1,    IV|               sennorita, s ha felkérték rá, még a zongorához is odaült,
 14  1,    IV|                  míg a jelzett alakokra rá nem talál. Ők titkolózni
 15  1,    IV|                 alkalom kínálkozik most rá, attól végleg megszabadulni.
 16  1,    IV|                 önnek az a feladat, ami rá van bízva, teljesen: akkor
 17  1,    IV|              anyja kezében volt – mondá rá Thémire keserű öngúnnyal.~ ~–
 18  1,    IV|           levelkét, amit Thémire bízott rá.~ ~Jocrisse úr ezüst tálcára
 19  2,     I|            mondjak?…~ ~Aztán nem vártak rá, hanem beszéltek tovább.~ ~–
 20  2,     I|                 dugába dönti.~ ~Lett is rá egy általános megjegyzés,
 21  2,    II|        annálfogva egész penitencia volt rá nézve az evés, s amíg azzal
 22  2,    II|             azzal el nem készült, addig rá nézve nem létezett semmi
 23  2,    II|                 leányokra az igaz, hogy rá sem néz. Eljár a szomszéd
 24  2,    II|                 asszony apprehendált, s rá se nézett. Délután a gróf
 25  2,    II|                 ámbár semmi okunk sincs rá, mert ő nem mondja, hogy
 26  2,    II|             főbíró pedig adomát mondott rá.~ ~– Kár volt! Úgy jár vele,
 27  2,    II|                ilyet mondani? – rivallt rá Bernát bácsi.~ ~– Mert láttam.~ ~–
 28  2,   III|               sohase láttam! – Mit mond rá majd a feleségem otthon? –
 29  2,   III|             akart nyitni, szemközt jött rá a gróf. Útját állta neki.~ ~–
 30  2,   III|                Köszönje gróf uram, hogy rá nem tettem a kezemet!”~ ~ ~ ~
 31  3,    II|               kell, amíg lehet – felelt rá Lajos, kikerülve a főkérdést. –
 32  3,    II|           teljesítették? Így szoktatott rá valaki. Talán tudod is,
 33  3,    II|               eszük, hogy a gyermekeket rá tudják szedni. Ezelőtt három
 34  3,   III|            vászonra tenni, azt mondanák rá, hogy színvakságban szenved;
 35  3,   III|    Melusine-köntöst, Lajos magától soha rá nem jött volna, hogy milyen
 36  3,   III|          álmosak voltak, nem hallgattak rá.~ ~Pedig semmi kedve se
 37  3,    IV|               elszabadult démon ordítva rá: Gazember! Áruló! Mit mertél
 38  3,    IV|              Ott emberi öltözetet adtak rá; hajdút rendeltek mellé
 39  3,    IV|        megtanították., hogy a konyhában rá lehet bízni a pecsenyeforgatást.
 40  4,     I|                 nőt, miután nem sült ki rá semmi. Ide jött vissza ebbe
 41  4,     I|             további levelezés: nem volt rá többé közvetítő alany.~ ~
 42  4,   III|           ijedtségtől, s szüksége lehet rá.~ ~– Ejh, uram, milyen hidegvére
 43  4,   III|                a hálószobám mellett, és rá lesznek bízva a szekrényeim
 44  4,   III|             bárónő?~ ~– Lelkemet teszem rá, hogy az! Van rossz múltja,
 45  4,   III|          meglátta a bárónőt, amint várt rá, hogy a felhajított kulcsot
 46  4,    IV|                   A leány nagyot nézett rá azokkal az okos szemeivel,
 47  4,    IV|                 ide? Mit akar? – kiálta rá a gróf.~ ~– Én vagyok a „
 48  4,    IV|                    Lajos bámulva nézett rá, s elereszté a karjait.~ ~–
 49  4,    IV|              hosszas keresés után akadt rá egy áruló jelre, egy sáros
 50  4,     V|                valami indoka lett volna rá. Aztán volt egy kurta plajbásza,
 51  4,     V|                gróf mérgesen nézegetett rá.~ ~– Meg vagyok felőle győződve,
 52  4,     V|                  Vavel Lajos azt mondta rá:~ ~– Az vagy már régen,
 53  4,     V|                gyógyszert, s azt mondta rá, hogy igen jó!~ ~Este alig
 54  5,     I| Landsknechtsschild bárónővel? A veszély rá nézve még mindig létezik.~ ~
 55  5,     I|                 őrt álló silbak rivallt rá a vendégre, hogy „Halt,
 56  5,    II|          jókedve volt. Minden bohóságra rá hagyta magát venni. A bárónőnek
 57  5,    II|            mikor jó kedve van? – kiálta rá Barthelmy León, lovagostorával
 58  5,    II|                 ezt nézték, megesküdtek rá, hogy ennél furcsábbat nem
 59  5,    II|                Rettenetes! Nem nézhetek rá! – sápított a szép bárónő. –
 60  5,    II|           nagyságos bárónő vállalkoznék rá, hogy ennek a tizedik múzsának
 61  5,    II|               magamnak is szükségem van rá; hanem majd elvétetem tőle
 62  5,    II|                 s szüntelen vigyáztatok rá. Ez az én büszkeségem. Menjen
 63  5,   III|           megérti a bárónő, hogy várnak rá tizenegy órakor, eljön;
 64  5,   III|           előtte.~ ~A termetéről ismert rá, mert az arca sűrűn le volt
 65  5,   III|        keresztül.~ ~– Mármost emlékezem rá, hogy olvastam ezt én valahol.
 66  5,   III|            válasz igen rövid lett volna rá.~ ~– Tudom, mit értenek
 67  5,   III|                 szoktak sétakocsizni. Ő rá fog önre ott lesni. Maga
 68  5,   III|               ezért megölni – mormogott rá a férfi.~ ~– Elhiszem. De
 69  5,   III|                hanem végre is azt fogja rá mondani, hogy „uram, ez
 70  5,   III|         tervezetében.~ ~– Most mindjárt rá fog ön jönnio – szólt Katalin –,
 71  5,   III|               fog mondani. – Nos. Adjon rá kezet. Csináljuk meg együtt
 72  5,   III|            nekem felelni. Készen voltam rá. Ilyennek képzeltem önt.
 73  5,   III|                eltűnt lelke. Érzi, hogy rá nézve ez a nő egy egész
 74  5,   III|              volt, hogy lehetetlen volt rá neheztelni.~ ~Vavel odanyújtá
 75  5,    IV|               hogy ő valami módon mégis rá van szedve.~ ~Szerencsére
 76  5,     V|                levelet.~ ~Címül ez volt rá írva:~ ~„– A szép, jó, kedves
 77  5,     V|               jó ember. – Én nem vagyok rá nézve senki és semmi.~ ~
 78  5,     V|         Szánakozó tekintettel nézett le rá, és nagyot sóhajtott.~ ~–
 79  5,    VI|            rendcsillaga. Bámulva nézett rá.~ ~– Hol vette ön ezt a
 80  5,    VI|              Istennel!~ ~– Igaz – monda rá Lajos; s még aznap ötszáz
 81  5,    VI|            pedig a bárónőnek sem tudott rá mit is mondani. A vármegyegyűlésen
 82  6,     I|        öltözködtem; és ma nem gondoltam rá, nem ügyeltem oda, hogy
 83  6,     I|              Istenem! Én magam tapostam rá. Én magam öltem őt meg.
 84  6,     I|              sietett! Pedig én gázoltam rá! – rebegé a leány, s aztán
 85  6,     I|          sírkövet márványból. Felíratom rá aranybetűkkel: itt nyugszik
 86  6,     I|                idejönni. Nincs is nekem rá többet szükségem, hogy fel
 87  6,    II|           bárónőnek ezt a gondoskodást. Rá nézve csakugyan legalkalmasabb
 88  7,     I|               úrnak mondani.~ ~Elszánta rá magát.~ ~Jövetelét megelőzőleg
 89  7,     I|                Ezúttal is, ha őnagysága rá nem beszél, hogy jöjjek
 90  7,     I|                végre.~ ~– Nem emlékezem rá, mi van benne? Mit rendel
 91  7,     I|     hallgatózik-e valaki. – Lesz gondom rá, hogy ön, ha megtizedeltetik
 92  7,    II|                lovat ád Istók! – felelt rá ugyanabból a hangulatból
 93  7,    II|         lustratióval?~ ~– Nem mondhatok rá mást, mint amit a Sáros
 94  7,    II|                 ló?~ ~– Azt felelhetném rá az egyszeri cigányasszonnyal,
 95  7,    IV|                  de meg kell választani rá az áldás napját. Ez-e az?~ ~
 96  7,    IV|                mikor éppen szükség volt rá, hogy ráismerjenek: úgy
 97  7,   VII|             élek, mindennap lesz gondja rá, hogy legyen mit főznöm.
 98  7,   VII|                 unom. Néha megharagszom rá. Akkor földhöz csapom. Mikor
 99  7,   VII|              színre – másodszor. Ma van rá a második eset. Volt idő,
100  7,   VII|                 kis úrnőm? Emlékezik ön rá, mikor ön nekem „kisfiam”
101  7,   VII|            igazat mondani; feleljen meg rá: nem én vagyok-e az a nő
102  7,   VII|              vele bánni! – Úgy ügyeljen rá, mint a szeme világára,
103  7,  VIII|               az pedig, miután nem volt rá több szüksége, nagyon lekötelezni
104  7,  VIII|                   Katalin figyelmezteté rá, hogy már késő az idő, nem
105  8,     I|         forinttal.~ ~– Teringettét, hát rá kell fizetni azt az egy
106  8,     I|               elég időnk van. Gyújtsunk rá elébb. Pompás latakia.~ ~–
107  8,     I|               Isten neki, hát gyújtsunk rá. Elvégre is az inszurrekció
108  8,    II|          Britannia”-ja harsogott vissza rá; a németek lelkesültek a „
109  8,    II|           foglalkozás váltá föl egymást rá nézve, és ő arra gondolt,
110  8,    II|             ajtaján, hogy azt mondhassa rá: „Szabad!” és aztán az étkezőasztalnál
111  8,   III|           feltétel alatt, ha az a nevét rá fogja ruházni. – Az ilyen
112  8,   III|                jön el Thémire oda, ahol rá várok, a leánnyal és az
113  8,   III|             gyöngédséggel kell bánnunk. Rá nevezetes hívatás vár. –
114  8,   III|          parancsolat?~ ~– Emlékezel még rá, hogy egyszer egy hatalmas
115  8,   III|                mozdulhasson. Nem álltam rá.~ ~– Nem lesz szükség azt
116  9,     I|               hogy önre hogyan találtam rá, az nagyon egyszerű dolog
117  9,     I|                 elrejteni, hogy üldözői rá ne találjanak: s ha nem
118  9,    II|            utána.~ ~– Megállj! – kiálta rá a nő, s megragadta a kezét
119  9,   III|                neki, s ő menten elhozta rá a választ.~ ~– S hogy tudta
120 10,    II|               szert: önnek szüksége van rá. Én nem ismerek semmi veszedelmet.~ ~
121 10,    II|         maradványával. Marie nem ismert rá a hajdani csendes menedékre.~ ~
122 10,    II|                vagy?” Sehonnan sem jött rá válasz.~ ~Eszébe jutott
123 10,    II|               ágyfülke előtt, s ügyelsz rá, hogy mit csinál az úr.
124 10,    II|               hányja-veti magát” – volt rá a felelet.~ ~Egyszer aztán
125 10,    II|                    A fiú habozva nézett rá.~ ~– Nem merek magamban
126 10,   III|              Laplace asszony nem ügyelt rá, hogy felségsértést követ
127 10,   III|             beszéli.~ ~– S mi oka lehet rá a császárnak?~ ~– Barátom,
128 10,   III|      feleségétől: okot könnyen találhat rá. Hogy az asszony sokat féltékenykedik;
129 10,   III|               Tudom. De nincs szükségem rá. Igen jó térképem van e
130 10,    IV|                 Nem állhattam meg, hogy rá ne lőjek, de nem bírtam
131 10,    IV|                  És én magam tanítottam rá a sátánfattyút, hogyan kell
132 10,    IV|            taplót csinálni. Vadásszatok rá!~ ~Késő volt a hajtás!~ ~
133 10,     V|             lovasra kettő-három csapott rá, perc múlva annak is két-három
134 10,     V|            bevárni, hogy sortüzet adjon rá.~ ~Ennek is tudta Vavel
135 10,     V|              eszeveszetten. Nem gondolt rá, hogy ha meglátják a démonok,
136 10,     V|               állítva, ismét felültetik rá. – Hanem a trombita tele
137 10,     V|               akasztottak fel? – kiálta rá.~ ~A betyár fenekedve felelt
138 10,    VI|               Katalin bizony nem ismert rá.~ ~A halál nagy művész:
139 10,    VI|                      Fervlans! – kiálta rá fogait összecsikorgatva,
140 10,    VI|                 volt az az ember, akire rá volt bízva, hogy Marie-t
141 11,     I|              mert olyan nap nem virradt rá nézve többé, mely asszonyokkal
142 11,    II|              senki: a maga eszétől jött rá, hogy azt az irtványt jó
143 11,   III|                ellent. Az vágtatva jött rá egész húsz lépésnyire. A
144 11,    IV|            maradt. Ott azután elkezdtek rá ágyúzni; a barsi lovasság
145 11,    IV|             kigondolni.~ ~Vállat vontak rá. Neki nem volt itt szava.~ ~
146 11,    IV|                szuronyszegezve rohantak rá, visszavették az ágyúkat,
147 11,    IV|          veteránná tegyen!~ ~Méltó volt rá ezen ezred, hogy a francia
148 11,    IV|          legszélső pontján, mindenünnen rá lehetett rohanni.~ ~Kartács,
149 11,    IV|                ellenfél fel ne ülhessen rá, s az öccsét ne támadhassa
150 11,    IV|               utódok lapozgatnak benne, rá ne találjanak.~ ~A Vas megyei
151 11,     V|                 Alkonyodik az idő! Húzd rá, cigány! Egy cseppet se
152 11,     V|                 Azok vivátot kiáltottak rá: azt hitték, az ellenség
153 11,    VI|             saskeselyű az égből, rohant rá a lovasezred a franciáktól
154 12,     I|                 akkor Katalin is el van rá nézve örökre veszve. Hogy
155 12,    II|            valaki, aki a hatalmas kézre rá mer ütni.~ ~A szép zöld
156 12,    II|                 kellemes lehet – hagyta rá Vavel. – Csodálom, hogy
157 12,    II|               hadsereggel jött volna ön rá, hogy kivívja tőle, nem
158 12,   III|                volna azt a kincset, ami rá volt bízva, s inkább el
159 13,     I|            tegnapot, – s nem emlékeztek rá többé? Álom volt: rossz
160 13,     I|          kertben. – Álom volt: nem kell rá gondolni többet! – A fenyegető
161 13,    II|                igaz?~ ~Vagy írták volna rá az igazi nevét s éltének
162 13,    II|               akar azokkal?~ ~Emlékezik rá, hogy látott ő egyszer egy
163 13,    II|                 s könyörögve néztek föl rá; egy jelvényt, amit a koporsók