Rész, Fejezet

  1  1,     I|           des Ours * különben sem igen járt hely, s maga a St.
  2  1,     I|     gömbölyű gödröcske. Szemöldei igen sűrűk és egyenesek; arcába
  3  1,     I|       őrzik. Hanem a véletlen egy igen jó ötletet adott.~ ~– Értem
  4  1,    II|      magát erre a bérkocsisra. Ez igen ügyes fiú. Ugye, Peroquin?
  5  1,   III| szempilláira.~ ~A gyermek ezúttal igen szeretetreméltó volt, mint
  6  1,   III|        öntől, hogy felébresztett. Igen jól aludtam. Ez igazán olyan
  7  1,   III|   márkinőhöz ment gyermekbálba, s igen természetesnek találja,
  8  1,   III|       Máskor meg nagyon szép. Oh, igen szép! Majd meglátja ön.
  9  1,   III|           adott.~ ~– A kis grófnő igen kedves volt.~ ~Ekkor a szép
 10  1,   III|           Hiszen lehet, hogy mint igen jó barátok fogunk elválni.
 11  1,   III|       önnek egy szippanat burnót? Igen jó spanyol rapé * .~ ~–
 12  1,   III|     kinevezési okmány.~ ~– Azt is igen szépen megköszönöm, uram;
 13  1,    IV|         Mouffetard-ban.~ ~– Akkor igen egyszerű a feladat – szólt
 14  1,    IV|       magammal együtt!~ ~– De egy igen szépen jövedelmező mesterségbe,
 15  1,    IV|          a terembe.~ ~A társalgás igen élénk volt. Az inasok frissítőket
 16  2,     I|      kántor felügyelete alatt, ki igen szép zengeményt szándékozik
 17  2,     I|          uradalom térképét rejté. Igen tudós és a maga szakmáját
 18  2,     I|      vasárnapi prédikációiban. Én igen buzgó híve leszek.~ ~Azután
 19  2,    II|           tudják meg a nevét?~ ~– Igen egyszerűen. Ő maga nem auffirolja
 20  2,    II|       néppel nem érintkeznek?~ ~– Igen egyszerű módon. A kastély
 21  2,    II|   osztogatja ki közöttük. Sőt egy igen nevezetes esetet mondhatok
 22  2,    II|       szedni a park bokrairól: az igen jó ebéd volt; amint egyszer
 23  2,   III|             kérdé az alispán.~ ~– Igen.~ ~– Jelentsen be bennünket.
 24  2,   III|          látja magánál.~ ~Hisz ez igen simán kezdődik.~ ~S a szíves
 25  2,   III|          lesz az egész dolog.~ ~– Igen köszönöm – monda a háziúr,
 26  2,   III|       lehet.~ ~– Nem felejtem el! Igen jó memóriám van – monda
 27  2,   III|        tudta mire vélni a dolgot. Igen természetesnek találta pedig,
 28  3,    II|    verekednek egymással.~ ~– S ha igen nagyon haragusznak?~ ~–
 29  3,    II|           Mégsem öltél meg. Pedig igen nagyon megharagítottalak.~ ~–
 30  3,    II| kiszáguldanom a nagy tóba is?~ ~– Igen. Két föltétel alatt. Az
 31  3,   III|         ez is igaz lehet. A Fertő igen szeszélyes tó. Az elmúlt
 32  3,   III|       magától megtagadni.~ ~Marie igen jó tanítvány volt a hydrioták *
 33  3,   III|               Kicsoda? Lajos?~ ~– Igen. Az én uram.~ ~– Az Istenért!~ ~–
 34  3,    IV|         az utca ajtaján; mégpedig igen nyomatékosan.~ ~– Mondtam
 35  3,    IV|          az én betegségemnek?~ ~– Igen.~ ~– Ön aztán elmondta,
 36  4,     I|    megmondta, hogy a nő fiatal és igen szép. Azt is hírül hozta
 37  4,     I|       bezárt ablakára, pedig néha igen közel járt hozzá.~ ~Egyszer
 38  4,     I|       megbízott család házánál.~ ~Igen természetes volt a következés,
 39  4,     I|           megköszönnie.~ ~A levél igen szépen volt írva, s ami
 40  4,     I|           lehetett, mert a gyerek igen nehézfejű volt.~ ~Ez ugyan,
 41  4,     I|          a konviktusi rendszer is igen célszerűvé válik; ha pedig
 42  4,    II|          hogy az el lett olvasva. Igen egyszerűnek találta ezt.~ ~
 43  4,   III|          Vavel gróf, mégpedig egy igen emlékezetes alkalommal.~ ~
 44  4,   III|          regénynek lehetett volna igen szomorú vége.~ ~– Igen,
 45  4,   III|      volna igen szomorú vége.~ ~– Igen, ha az ég egy hatalmas,
 46  4,   III|        történt, senkinek.~ ~– Ezt igen szívesen megállom, bárónő.~ ~–
 47  4,   III|      aggódik ön miatt valaki.~ ~– Igen. A komornyikom.~ ~Mármost
 48  4,    IV|             Lajos felrezzent.~ ~– Igen. Rossz hírek a külföldről.~ ~
 49  4,     V|       hogy ő a Mátyás mester.~ ~– Igen, én rendeltem őt ide – mondá
 50  4,     V|         most be vagyok zárva?~ ~– Igen. És kívülről senki az ércredőnyt
 51  4,     V|          elégedve?~ ~– Nagyon! Ez igen jó lesz.~ ~Szegény gyermek!
 52  4,     V| gyógyszert, s azt mondta rá, hogy igen jó!~ ~Este alig várta, hogy
 53  4,     V|        érzete is elmaradt tőle.~ ~Igen, de a régi jó álom hajdanta
 54  5,     I|          a „Bärenhäutereket”. Ami igen nagy tévedés volt az ő részéről.
 55  5,     I|       amit megtudott?~ ~A jó sors igen szépen kisegíté Vavel Lajost
 56  5,     I|          császári kir. tiszt urak igen mulatságos társalgók. Ez
 57  5,     I| társaságát perhorreskálni, aminek igen jogosult magyarázata az,
 58  5,     I|           Ő nagyon elővigyázó, és igen szilárd elvei vannak. Azt
 59  5,    II|         magammal fogom hordani, s igen jó gondviselő apja leszek.~ ~–
 60  5,   III|           tartalma.~ ~„Gróf úr!~ ~Igen kérem, mielőtt ma kikocsiznék,
 61  5,   III|        fogadjon el engem lakásán; igen fontos beszédem van önnel.
 62  5,   III|    bárónőnek találkozót ád. Henry igen derék, okos ember, de annyira
 63  5,   III|         és elkezdett nevetni.~ ~– Igen, igen, akivel itt elrejtőzve
 64  5,   III|      elkezdett nevetni.~ ~– Igen, igen, akivel itt elrejtőzve él
 65  5,   III|         Lajos nem nevetett többé. Igen komolyan felelt:~ ~– Nagyságos
 66  5,   III|          kikocsizni?~ ~– A válasz igen rövid lett volna rá.~ ~–
 67  5,   III|         veszélyt hárított el?~ ~– Igen. Barthelmy ebben a pontban
 68  5,   III|      katonatisztek társaságát. Ők igen mulatságos és finom vendégek.
 69  5,   III|      magát? – kérdé a bárónő.~ ~– Igen.~ ~– Engem fog magával vinniü?~ ~–
 70  5,   III|          S az ilyen karonfogásnak igen sok fokozata van: attól
 71  5,   III|     szolgálatára, ezredes úr?~ ~– Igen egyszerű dolog biz az, gróf
 72  5,   III|   szívviszonyoknál még az eskü is igen kétséges próba. Ahol asszonyt
 73  5,    IV|           odamenés és visszatérés igen könnyen végrehajtható volt
 74  5,    VI|     társaságban) egykor a bárónőt igen méltatlanul rágalmazta.
 75  6,     I|     ajkaival megcsókolja azt.~ ~– Igen, igen! – rebegé, s most
 76  6,     I|        megcsókolja azt.~ ~– Igen, igen! – rebegé, s most már ragyogni
 77  6,     I|      szemeiről, hogy az sírt.~ ~– Igen, Marie; most az én magányos
 78  6,    II|          lekötelezve. Különben is igen jóindulatú, okos fiú volt
 79  6,    II|       kellett tudnia. E levelezés igen furfangosan folyt. A bankár,
 80  6,    II|          tudós; pedig az csak egy igen kicsiny, a nemzettömegből
 81  7,     I|        lovon ülni, a mi svábjaink igen találóan elnevezték „Lustreisio”-
 82  7,     I|          többet. – Ha egyszer egy igen komoly dologról lesz szó,
 83  7,     I|         gróf úr is dohányzik?~ ~– Igen biz én, csakhogy az arra
 84  7,    II|         híd mögött levő várost. – Igen helyesen számított. – Ha
 85  7,    II|  Idehoznád őt? Vagy engem őhozzá? Igen! Igen! Aztán látnám, hogyan
 86  7,    II|          Vagy engem őhozzá? Igen! Igen! Aztán látnám, hogyan ölelitek
 87  7,   III|      fiatal gavallér számára.~ ~– Igen köszönöm a jóságát, kedves
 88  7,   III|       ragadott emberül.~ ~– Tehát igen?~ ~– Igen. Hozzámegyek.
 89  7,   III|      emberül.~ ~– Tehát igen?~ ~– Igen. Hozzámegyek. Tiszta szívből.
 90  7,    IV|         rebegé neki e szókat:~ ~– Igen. Én „az” vagyok.~ ~Ez volt
 91  7,    IV|    készítve, cselédeim bátrak, és igen jól fölfegyverezve; most
 92  7,    IV|          hogy beszéljek róla.~ ~– Igen gróf úr, de nem azt, hogy
 93  7,     V|         Lajosra nézett.~ ~– Ő egy igen kedves barátomnak az özvegye,
 94  7,     V|             Te megláttad azt?~ ~– Igen.~ ~(Lajos jól sejtett!)~ ~
 95  7,    VI|         híres verekedő népe, akik igen derék emberek lehetnek az
 96  7,    VI|       Marie. – S volt idő, amikor igen nagy, igen nagy dolgokat
 97  7,    VI|       volt idő, amikor igen nagy, igen nagy dolgokat tudott tenni
 98  7,   VII|         szék meg nem bírta volna. Igen vastag volt és nehéz: még
 99  7,   VII|         szomszédasszonyát?~ ~– De igen. Sokszor hallottam szegény
100  7,   VII|        hogy van a szomszédban egy igen szép úrhölgy. Ön bizonyosan
101  7,   VII|           volt, nem „király”.~ ~– Igen. Már fel is van húzva a
102  7,   VII|       maradjon a kezedben: valami igen nagyot!”~ ~….Katalin arca
103  7,  VIII|        örömmel.~ ~– Nekem van egy igen jó szelíd lovam. Neked való.~ ~–
104  7,  VIII|     szelíd lovam. Neked való.~ ~– Igen. Igen. Olyan kicsiny kis
105  7,  VIII|      lovam. Neked való.~ ~– Igen. Igen. Olyan kicsiny kis paripa,
106  7,  VIII|        Egy öreg komornyik meg egy igen csinos fiatal szobaleány
107  7,  VIII|      engemet is festeni?”~ ~– Óh, igen. Holnap mindjárt megkísérlem.~ ~–
108  7,  VIII|              Nos? Látod őket?~ ~– Igen. Mind a ketten ott könyökölnek
109  7,    IX|         kiálta fel félálomban.~ ~„Igen. Én vagyok itt, kis mama; –
110  8,     I|   sötétkékkel.~ ~– Hát hisz az is igen szép öltözet.~ ~– Végre
111  8,     I|          Hatalmas fegyver az.~ ~– Igen. Gyalogság kezében. De hogy
112  8,   III|      gyaloginszurgens vett részt. Igen jó táborhely volt; a nádkúpból
113  8,   III|         védelmezte magát, s aztán igen vékony cérnával volt hozzávarva
114  8,   III|           emberem e találkozásnál igen keményen viselte magát;
115  9,     I|         fojtsa el a kiáltást.~ ~– Igen, Madame, én Cambray vagyok,
116  9,     I|       ahol már polgárjogot nyert, igen szelíden viseli magát, hanem
117  9,     I|          s kerestem mást. „Ezzel” igen jól meg vagyok elégedve.
118  9,     I|           tovább ezen az úton. Te igen szépen tudsz hímezni, zongorázni:
119  9,    II|           s most özvegy vagy?~ ~– Igen.~ ~– Annál jobb.~ ~Akkor
120  9,    II|        fölkeresni a táborban?~ ~– Igen. S azután nem tudom, mi
121  9,    II|            de azért, hogy „volt”, igen, mert én öltem meg.~ ~–
122  9,    II|          oda fogok hozzá menni: – igen, Katalin. – Amihez az egyik
123  9,   III|         csak akkor súgta meg:~ ~– Igen. Marquis D'Avoncourt mellett.~ ~–
124  9,   III|          az öldöklő fegyvert.~ ~– Igen. Cambray itt van. S most
125  9,   III|        megsemmisíteni a tartalmát igen. Kérem önt, tegye ön e szekrényt
126 10,    II|          lát maga előtt. S az egy igen becsületes jó asszony: ennek
127 10,    II|         az nagyon jó lesz: azt én igen szeretni fogom.~ ~– Aztán
128 10,    II|            Az ördögök nyelve?~ ~– Igen. Puskaropogás és kardcsattogás.~ ~–
129 10,    II|        megholt embert. Az énnekem igen jó barátom volt. Temettesse
130 10,   III|        Ange asszony megvolna.~ ~– Igen, de a mellé csatolt ajándék
131 10,   III|    beszerezte felolvasónőnek.~ ~– Igen irigylett állás.~ ~– Nagyon
132 10,   III|    csapott öklével, mikor e levél igen rövid tartalmát elolvasta.~ ~–
133 10,   III|          járható az út?~ ~– Odáig igen. Hanem azontúl keserves.~ ~–
134 10,   III|            De nincs szükségem rá. Igen jó térképem van e vidékről,
135 10,     V|            már kedves barátom, én igen nagy belépti díjat fizettem
136 10,     V|             De Fervlans hátrálása igen szép rendben ment végbe.
137 10,     V|            csakhogy a töltés volt igen erős.~ ~– No hát fogadd
138 11,   III|         nagyon az ismerősei, mert igen jó fiú volt, s szerette
139 11,   VII|     minden másodiknak volt; és az igen célszerűen volt, mert annak
140 11,   VII|             Chasteler tábornoknak igen széles látköre volt. Ő egyenes
141 11,   VII|         Zalabéren.~ ~Ez a Zalabér igen kellemes kis mezőváros a
142 12,     I|           az elhagyott nők sorsa. Igen biztos helyet vélt a számukra
143 12,     I|      elvitte a másvilágra. No, de igen szép temetése volt. Háromszor
144 12,     I|    Guillaume biz az. Annak híják. Igen fain, modális ember; nem
145 12,     I|          tudni, hogy meghalt.~ ~– Igen. Megírták.~ ~S azzal elővette
146 12,     I|          amit az magára zárt?~ ~– Igen egyszerűen. A rostély rugója
147 12,     I|      előtt rögtön felgördült.~ ~– Igen egyszerű mesterség. – Hajh,
148 12,     I|      fülét, hogy súgja hát meg.~ ~Igen rövid közlemény volt az.~ ~
149 12,    II|        franciák, akiknek a vezére igen kegyetlen hangon parancsolgatott
150 12,    II|    vizenyős réten nehéz lovaikkal igen egyenlőtlen harcot fogadtak
151 12,    II|        vegye ön vissza a kardját. Igen jól forgatta, csak azt tanácsolom
152 12,    II|         mélyen, mert akkor mindig igen könnyen kiüthetik a fegyvert
153 12,    II|     vadkanagyaraik vannak?~ ~– Az igen valószínű. Azt takargatják
154 12,    II|          s abban fürödnek?~ ~– Az igen kellemes lehet – hagyta
155 12,    II| megtekinteni, Madame? Van itt egy igen régi templom.~ ~– S van
156 12,    II|                S van benne valami igen szép kép?~ ~– Megható szép
157 12,   III|         messieurs les cannibales” igen udvariasak, s „leur catzique”
158 12,   III|      kötelezve.~ ~– Óh, kérem önt igen szépen – szólt a kapitány