Rész, Fejezet

  1  1,     I|             Nem lesz semmi baj. Holnap majd eszébe jut önnek a mama
  2  1,     I|             mondja, hogy erre ráérünk, majd ha megvénülünk.~ ~– Derék,
  3  1,     I|               Vegye ön elő a térképet. Majd rávezetem erre a helyre,
  4  1,     I|                 még a kisebbik baj. De majd ha az, aki most csak tizenkét
  5  1,    II|                kőkisasszony. Na, erről majd rátalálunk. Mindjárt a mamánál
  6  1,    II|           jönni önhöz a tejhordónő; az majd kimenti önt e kényszerhelyzetből,
  7  1,    II|            kényszerhelyzetből, s annak majd elmondhatja ön, hogy mit
  8  1,   III|               biz ao , kicsikém. Hanem majd mindjárt nekiindulunk mi
  9  1,   III|            nagyon szép. Oh, igen szép! Majd meglátja ön. Ugye, eljön
 10  1,   III|              orvosi ápolásban részesül majd. Nekünk arra az elmenekült
 11  1,   III|               a híres bonctanárhoz, az majd talán felfedezi a koponyámban
 12  1,   III|              lettek az ön szökevényei, majd kitudja a Cythereo dandára. –
 13  1,    IV|       eltávoznám?~ ~– Adja át nekem, s majd én elviszem neki.~ ~– Hogy
 14  1,    IV|             vigyen magával. Jocrisse-t majd maga után rendelheti, ha
 15  1,    IV|    átöltözhetnek. Ha ön nem tudná még, majd tudja a bérkocsis. Ott útnakvaló
 16  1,    IV|             Cambray úr még messze van. Majd lefestetem Amélie-t önnek
 17  1,    IV|              kellene csábítania, s még majd minket árul el annak.~ ~
 18  2,     I|              kies árnyékában”.~ ~– No, majd kárpótlást fogok találni
 19  2,    II|            innen a kastélya erkélyéről majd színről színre megláthatja
 20  2,    II|             tudnék, ha olvasni nem is; majd találnék én valakit, aki
 21  2,    II|          teljesítésére engem kért fel. Majd az volt a baja, hogy a kutyák
 22  2,    II|            nagyon vonítanak a faluban, majd meg az, hogy a gyermekek
 23  2,    II|                fészkekből a madarakat, majd meg az, hogy a bakter nagyon
 24  2,    II|              egy jó csomót, s vigye el majd a Schmidtnének a szegény
 25  2,    II|             engem nagyon meghat. Aztán majd jöjjön el hozzám az a kisfiú;
 26  2,    II|                Ez nem authenticum * …. Majd „én” megtudom, hogy ki ez
 27  2,    II|       repraesentatióval * . Egyébiránt majd elmondom a feketekávé mellett
 28  2,   III|             visszatérek, s akkor aztán majd elmondok mindent. Audiát!
 29  2,   III|              az volt, hogy „hová verje majd ki itt az ember a pipájából
 30  2,   III|               hamut?”~ ~Már tudniillik majd ha lesz pipa.~ ~Mert ezt
 31  2,   III|           sohase láttam! – Mit mond rá majd a feleségem otthon? – De
 32  3,    II|        eldobott könyvet; azt gondolta, majd azzal kielégíti.~ ~– Csak
 33  3,    II|              lesz, s azt te átalakítod majd virágoskertté. Ugye jó lesz?~ ~–
 34  3,    II|            félforintba mentek.~ ~– Már majd csak a legnagyobbakbúl adjunk
 35  3,   III|         engedik magukat megközelíteni, majd meg emberlárma támad, mintha
 36  3,   III|               hangjával a bölömbika.~ ~Majd feljön a hold; már fogytán
 37  3,   III|                a sötétségen keresztül. Majd meg Lajost látta maga előtt,
 38  3,   III|               mer elmenni az orvosért, majd elmegyek én!~ ~– Hüh! Madame!
 39  3,   III|           haragudni fog, én ott leszek majd, és kiengesztelem. Csak
 40  3,    IV|              doktort hí az ágyához, az majd úgy megijed, hogy el nem
 41  3,    IV|         vállára, s a kastélyból azután majd hintón hozza vissza. Erre
 42  3,    IV|           Mekkora pletykauzsorát lehet majd ebből a kapitálisból kiverni!
 43  3,    IV|               tessék egy kicsit várni, majd elébb bejelenti.~ ~Ez furcsa.
 44  3,    IV|           férfi, dúl-fúlvao dühében –, majd eljön a tél, akkor befagy
 45  4,     I|                célnál leszünk! s akkor majd fölvált más”.~ ~De a remény
 46  4,    II|            gyönyörű virágokat. S aztán majd kedvet kap hozzá, hogy felakasztott
 47  4,    II|                a kastélyba, s napestig majd fölvette a házat danolásával.~ ~
 48  4,   III|                második férfi jött elő, majd egy harmadik, meg egy negyedik.~ ~
 49  4,   III|                 Ha csak láz a baja, az majd elmúlik magától; ha pedig
 50  4,    IV|           rabló, akkor, amikor akar. – Majd ha eltávozom, s a gróf úr
 51  4,    IV|                gróf úr körülnéz, akkor majd meglátja, hogy a zár az
 52  4,    IV|             ilyeneket készíteni. Annak majd én megmagyarázom, hogy hogyan
 53  4,    IV|            Hanem hiszen ma remekeltem. Majd meglátja azt, gróf úr. Nem
 54  4,    IV|              Adok önnek pénzt kölcsön; majd visszafizeti, ha jól megy
 55  4,    IV| zsellérasszonyt, aki leányostól együtt majd meghalt éhen. Attól fogva
 56  4,    IV|           Várban?~ ~Meglehet, hogy még majd ennek a kiegészítését is
 57  4,     V|         szeretnék bízni. Jöjjön velem, majd megmagyarázom.~ ~Mátyás
 58  4,     V|               bei fuss * !~ ~Henryneko majd szétpukkadt a két pofája
 59  4,     V|                  Csakhogy ez meg fogja majd rémíteni a leányt. Azt fogja
 60  4,     V|         Egyiket sem akarta összetörni. Majd ki lesz osztva Marie távoli
 61  5,     I|              el a vár urától azt, amit majd nehéz lesz Sátán Lacinak
 62  5,     I|             Volna csak ott közöttüko , majd megmutatná nekik, milyen
 63  5,    II|            Fertő partján.~ ~– Valahogy majd csak átesünk ezen is! –
 64  5,    II|                fog elfajulni, s ez itt majd kazlakat és házakat fog
 65  5,    II|                szükségem van rá; hanem majd elvétetem tőle a tűzszerszámot,
 66  5,   III|             csöngetnek, ne hallja meg; majd kinyitja azt ő maga.~ ~S
 67  5,   III|     lefátyolozott nőt akar meglátni, s majd mutatok neki egy nőt, akiről
 68  5,   III|          kezéből, mintha féltené, hogy majd nem kapja vissza.~ ~A levélben
 69  5,     V|            nincs szüksége rájuk. –– Én majd annál többet fogok sétálni
 70  5,     V|          sétálni a kertemben.~ ~– S ha majd tél lesz?~ ~– Akkor járkálok
 71  5,     V|        elküldeni az igazi címzetére: – majd mikor az angyal trombitaszava
 72  5,    VI|                sietett vele; gondolva, majd meglepi e gyönyörű új virággal,
 73  6,     I|                állani a kalitkája.~ ~– Majd szerzek önnek másik madarat,
 74  6,     I|              kell kísértet a szobámba. Majd eltemetjük őt a virágoskertemben.
 75  6,     I|               maga végezte el Marie.~ ~Majd eszébe jutott neki, hogy
 76  6,     I|         tinektek olyan nagyon tetszem, majd igazán eljövök!”~ ~Amióta
 77  6,     I|                Te rosszul vagy!~ ~– De majd mindjárt egészen jól leszek.~ ~–
 78  6,     I|              kvártélyt csinálni. Aztán majd én következem. Ha egyszer
 79  6,     I|               maradunk ottan sokáig; – majd jön utánunk egy harmadik; –
 80  6,     I|                torzarcra tekintve.~ ~– Majd mindjárt komoly lesz.~ ~–
 81  7,    II|               meghalok!~ ~S váltogatva majd a leány öltönyét, majd a
 82  7,    II|      váltogatva majd a leány öltönyét, majd a kivont kardját csókolgatta.~ ~
 83  7,    II|       számláljuk meg, hogy mennyi!~ ~– Majd otthon megszámlálhatja ön.~ ~–
 84  7,    II|                vagy?~ ~– Egy hét múlva majd a kezem csapásairól fogják
 85  7,    II|       sárgavirágos mezőn, egy hó múlva majd a pirosvirágos mezőn.~ ~– „
 86  7,   III|                a kezében:~ ~– Ah! Mit? Majd az vezet bandériumot a csatába!~ ~–
 87  7,    IV|                az való.~ ~Most, azután majd szétszedte a lány csupa
 88  7,     V|            szólt Lajos –, futó baj az: majd elmúlik.~ ~Már ő egyszer
 89  7,    VI|               nem vagyunk féltékenyek. Majd azt a kisebb haditervet
 90  7,    VI|                     Nono, csak maradj! Majd hogy megint meggyújtsd az
 91  7,   VII|         asszony; de nem fogadom el. Én majd csak itt maradok.~ ~– Miért?~ ~–
 92  7,   VII|                kincs: nagy gond. Aztán majd egyszer – tudja ön, Madame,
 93  7,  VIII|                csak megélnek valahogy, majd megfogják az egereket, meg
 94  7,  VIII|                hízva. Hogy fognak azok majd bámulni, ha holnap reggel
 95  7,  VIII|               azért csak utánadanolja. Majd meg kiveszi a leányok kezéből
 96  7,  VIII|                hintalovon nem.~ ~– No, majd meg fogsz tanulni rövid
 97  7,  VIII|               az igazi lovat is. Aztán majd együtt járunk el vadászni.~ ~–
 98  7,  VIII|             egészen megnyugodott, hogy majd Fräulein Lotti őtet be fogja
 99  7,  VIII|              tanulnod. Csak bízd ránk: majd mi Fräulein Lottival kidolgozunk
100  7,  VIII|                kicsi mama.~ ~– No jer; majd elvezetlek a hálószobádba.~ ~
101  8,     I|          mondurt megvarrathassa; hanem majd kiszabatja a posztót, és
102  8,     I|               elszakad a lánca. Hiszen majd mindjárt rákerül a szuronyra
103  8,     I|   nyugtalankodó” erre azt mondta, hogy majd gondoskodik ő vármegyénkint
104  8,     I|             találkozni fogunk, s akkor majd az, aki nem rabolta el Barthelmy
105  8,     I|           jövök a fátyolt lerántani! S majd én is megmutatom neked a
106  8,    II|               hogy össze lesz az tépve majd – a mézeshetek után! Még
107  8,    II|             ólom még szebb betűket fog majd azon hasítani!~ ~Vavel Lajos,
108  8,    II|              nem távozott. Tudta, hogy majd érte jönnek.~ ~Minek is
109  8,    II|                karjai közé fusson: aki majd megette ezért a meglepetésért.~ ~
110  9,     I|            magát a zongorán; hogy mire majd Lajos visszatér a háborúból (
111  9,     I|               hallotta ennek, ugyebár? Majd meghallja. Ez egy ragályos
112  9,   III|         philadelphok a császári trónt, majd helyébe emelik ők annak
113  9,   III|          elkezdett izzani, veres lett, majd rózsaszínű, kulcslyukán
114 10,    II|          toltak eléje, tele parázzsal; majd lepörkölték vele az üstökét,
115 10,    II|              engem ki akarsz játszani, majd én is kijátszalak téged!”)~ ~
116 10,    II|    gombmegnyomással csengethetsz neki, majd ő kiszolgál. Én nem őrizlek
117 10,    II|             észre, hogy én itt vagyok. Majd később tán felnyitja a vasfüggönyt,
118 10,    II|           Sátán Laci szemeiben!~ ~– De majd én sem soká leszek már rossz
119 10,    II|            huszonnégy Sátán-cimbora. S majd ott megmutatom, hogy mit
120 10,    II|           feleségem jó meleg bundáról, majd betakargatja szépen.~ ~–
121 10,   III|                nem tudom.~ ~– Add ide, majd mindjárt meglátjuk.~ ~Napóleon
122 10,   III|              haragszik meg miatta.~ ~– Majd ki tudod te békíteni. Még
123 10,   III|               jól van, Mamade! – Tehát majd én leszek az az úr, aki
124 10,    IV|               támad belőle csupán. Azt majd helyrehozzuk. Elég hosszú
125 10,    IV|                ezt a csodát, s maga is majd beleveszett a hinárba az
126 10,     V|             hozta a nyakamra. – No hát majd ennek is megmutassuk, hogy
127 10,     V|                haladt, eleintén lassú, majd gyors ügetéssel előre, két
128 10,     V|            majom-paródiájával; – hanem majd eljőnek hozzá azok a sötétkék
129 10,    VI|           Lackó gyerek – fürge gyerek! Majd meglőtt a kisasszonya miatt.~ ~–
130 10,    VI|              volt, de azt ígérte, hogy majd kibélelteti arannyal, úgy
131 11,    II|              lovasság alezredese volt. Majd azzal is találkozunk. A
132 11,    II|             végződött ott: és ott is – majd meglátjuk, hogy mi történt!~ ~
133 11,   III|           bőrrel. Azok a német tisztek majd megették, úgy összevissza
134 11,    IV|             hanem a rákövetkezőn, amit majd sajnosan fogunk tapasztalni,
135 11,    IV|               az? – mondá a tábornok – majd rendelkezik az ellenség,
136 11,    IV|              ezekkel a lovasokkal? Azt majd érdekes lesz elnézni. Az
137 11,     V|             bográcsban halászók – mert majd nem marad!~ ~– Az se nekem
138 11,     V|               hogy most kapitány vagy! Majd ha eljön a restoráció, bezzeg
139 11,     V|                kvaterkát engedj! Aztán majd kettőt lépünk egy helyett.~ ~
140 11,   VII|              sietett eléjük kerülni.~ ~Majd az előhad, majd az utóhad
141 11,   VII|             kerülni.~ ~Majd az előhad, majd az utóhad keveredett harcba,
142 12,     I|                kivenni a sodrából.~ ~– Majd rájövök arra is, hogy ki
143 12,     I|               megcsókolta. Nevetett.~ ~Majd meg egy marék bankjegyet
144 12,     I|               eltávoztam.~ ~– Jó lesz, majd egy napiparancsban kiküldelek, –
145 12,    II|                   Hogy mit akarok? Azt majd megmagyarázom ennek a fiatal
146 12,    II|             magadat. No, sebaj. Gyere, majd fölteszlek a lovamra.~ ~
147 12,    II|      szenvedélyes pikétező vagyok!~ ~– Majd megmondom önnek, Madame,
148 12,   III|            kapituláció föltételeit: én majd addig elintézem a leányom
149 12,   III|          tartozásban. Kétséges a tour. Majd befejezzük Győrött. Ön meg
150 13,     I|                   Ez elmúlt, s mármost majd a baj is elmúlik. – Kérjétek
151 13,     I|         magamat. – Felöltözöm. – Aztán majd a karjaitokba kapaszkodom,
152 13,     I|                be hozzám Sántánét. – Ő majd felöltöztet; jobban fel
153 13,    II|            fészkét. Nyihog és üvölt.~ ~Majd meg visszamegy a tó medrébe,