Rész, Fejezet

  1  1,     I|              Holnap majd eszébe jut önnek a mama neve, vagy a mama
  2  1,     I|         puncs, úgy hiszem, nem lesz önnek a meggyőződései ellen. Még
  3  1,     I|           lehet tovább kockáztatni. Önnek még az éjjel el kell vele
  4  1,     I|             kockáztatni.~ ~– Mondok önnek valamit. Én tudok egy országot
  5  1,     I|   felhasználni. Minden hónapban fog önnek küldeni háromezer frankot
  6  1,     I|             kerülni egyszer.~ ~– De önnek addig a maga körül húzott
  7  1,     I|              hogy ezt kikerülje. És önnek nem lesz szabad e szerelem
  8  1,    II|             csatornába? Azért, mert önnek à la boucanier * csizmája
  9  1,    II|           Honneur au malheur! *~ ~– Önnek igaza van, polgár. Erről
 10  1,    II|            előtt állt.~ ~– Köszönöm önnek a szívességét, polgártárs –
 11  1,    II|          ember markába. – Nem volna önnek ideje velünk jönni és segíteni
 12  1,    II|       futárcsizmás férfi – nem lesz önnek semmi baja. Csupáncsak le
 13  1,    II|       frankot számítva, itt hagyunk önnek ötszáz frankot, húsz frank
 14  1,   III|           elmegyek a pipereárushoz, önnek valami kész öltözetet hozni.
 15  1,   III|            mindig megcsókoltam.~ ~– Önnek fogom adni, ha úgy megtetszett.~ ~–
 16  1,   III|       Philine. – Azt nem is mondtam önnek, hogy engem hogy hínak.
 17  1,   III|             valami könyvet adhatnék önnek, hogy el ne unja magát?~ ~–
 18  1,   III|                Mármost sietni fogok önnek az öltönyét elhozni.~ ~–
 19  1,   III|      megszólalt:~ ~– Én megtaláltam önnek a leányát, grófnőo , s íme
 20  1,   III|                  Köszönet! köszönet önnek, derék férfi. Ezt soha nem
 21  1,   III|             suttogni.~ ~– Nem bírom önnek megköszönni, uram. Engedje
 22  1,   III|         engedi látni.~ ~– Ha kedves önnek a kis talált gyermek emléke:
 23  1,   III|          fejét.~ ~– Úgy látom, hogy önnek helyén van a szíve, Cambray
 24  1,   III|             beszélgetéshez. Tetszik önnek egy szippanat burnót? Igen
 25  1,   III|             hogy az elején kezdjem. Önnek volt egy jó barátja, ki
 26  1,   III|             Fervlans. – Mi oka volt önnek a szállásán játékbubát tartani?~ ~–
 27  1,   III|            figyelő rendőrközegeket. Önnek a barátja felvitte az ölében
 28  1,   III| kötelességünk volt; felszakíttattuk önnek a parkettjeit is, szétszedettük
 29  1,   III|                 Ma volt szerencséje önnek színről színre látni e tündéri
 30  1,   III|          nagy gonddal fogjuk őrizni önnek az életét. Ha egyszer meg
 31  1,   III|    Hoingerlot bankártól elvegyék, s önnek adják által? Akarja ön a
 32  1,   III|            fillérkedik. Kezében van önnek a szerencséje!~ ~– Sajnálom,
 33  1,   III|            adhatom el.~ ~– Jól van, önnek nem kell pénz. – Ön nem
 34  1,   III|    lakhelyéről.~ ~– S ha azt mondom önnek, Cambray úr, hogy ön vonakodása
 35  1,   III|              hát mármost azt mondom önnek, Cambray úr – szólt kemény
 36  1,   III|           ön, mely országba szökött önnek a barátja?~ ~Az öregember
 37  1,   III| szarkazmussal felelt.~ ~– Megmondom önnek. Vágassák le a fejeimet.
 38  1,   III|          felejteni, mindaddig, amíg önnek tetszeni fog, hogy hallgatását
 39  1,    IV|            mód van. A szökevényeket önnek kell fölkeresni és visszahozni.~ ~–
 40  1,    IV|         háromszázezer frankot adunk önnek rendelkezésére. Ha azután
 41  1,    IV|          egy fiatal rouéhoz * , aki önnek négy esztendő alatt minden
 42  1,    IV|          agyonlövette magát; hagyva önnek egy eszes kisleányt, meg
 43  1,    IV|         attól végleg megszabadulni. Önnek zilált pénzügyi viszonyai
 44  1,    IV|             sincs. Ha pedig sikerül önnek az a feladat, ami rá van
 45  1,    IV|       elviszem neki.~ ~– Hogy lehet önnek kedve tréfálni most? Hátha
 46  1,    IV|            megjövök, azt is megírom önnek. Addig önre ruházom a háziasszonyi
 47  1,    IV|            De minő bohóság! Én adok önnek ilyen dolgokban tanácsot,
 48  1,    IV|            Azt hiszem, legjobb lesz önnek legelőször is Svájcot átkutatni
 49  1,    IV|            Majd lefestetem Amélie-t önnek újra, s utána küldöm.~ ~–
 50  2,   III|                  Az aranyat megadom önnek. S aztán ha ügyvéd lesz
 51  2,   III|        enyim?~ ~– Indigenatust kell önnek szerezni ebben az országban.~ ~–
 52  3,   III|             fázik, szikfűteát fogok önnek főzni.~ ~Attól a szikfűteától
 53  3,    IV|          úgy az eső!~ ~– Én odaadom önnek az esernyőmet.~ ~– Csókolom
 54  4,     I|             előbbi, akkor szeretném önnek az ellenvetéseit megismerni,
 55  4,    II|           Ez az ön kertje. Most van önnek is egy darab földje, ami
 56  4,    II|        Azért, hogy én ezt nem tudom önnek megköszönni.~ ~– Hiszen
 57  4,    II|             senki. Ezentúl nem kell önnek az eget fátyolon át nézni.~ ~
 58  4,   III|          uram, milyen hidegvére van önnek, hogy még erre is gondol!~ ~–
 59  4,   III|            bámulnám és megköszönném önnek a nemes, lovagias vakmerőséget,
 60  4,   III|         elkezdte a hallgatást.~ ~– „Önnek” felfedhetem e kívánságom
 61  4,   III|          ugyanaz az asszony, akiről önnek írtam: a híres rabló felesége,
 62  4,   III|                Bizonyosan mondhatom önnek, hogy az. És én nem fogom
 63  4,    IV|       tudnak.~ ~– Valami bánata van önnek, Lajos? – szólítá meg egy
 64  4,    IV|                Hát nem mindegy-e az önnek, akár szép vagyok, akár
 65  4,    IV|           egy szóra. Most én akarok önnek valami tanácsot adni. Én
 66  4,    IV|            valami tanácsot adni. Én önnek a lelkében jóravaló indulatokat
 67  4,    IV|           indulatokat fedeztem fel. Önnek a szíve nincs megromolva.
 68  4,    IV|     berendezésnél megsegíteni. Adok önnek pénzt kölcsön; majd visszafizeti,
 69  5,   III|         parkban sétálva elmondhatom önnek, amiért jöttem.~ ~Ez meglepte
 70  5,   III|           egész közönyösen.~ ~– No, önnek többet is kell róla tudni –
 71  5,   III|                  Nem lehetett volna önnek kikerülni, hogy választ
 72  5,   III|            ugyan mire való volna az önnek?~ ~– Arra, hogy nem szándékom
 73  5,   III|        önnel találkozni.~ ~– Amiért önnek nagy hálával tartozom –
 74  5,   III|     iróniától menten.~ ~– Még nincs önnek semmi oka a hálálkodásra.
 75  5,   III|      feleletet adni. Vendége voltam önnek, s ön parancsolt velem.
 76  5,   III|          holnaptól kezdve megszűnök önnek vendége lenni, s azontúl
 77  5,   III|             akkor ő bemutatja magát önnek, megállíttatvao a hintót;
 78  5,   III|           és nemesi szavamra mondom önnek: ez a hölgy itt mellettem
 79  5,   III|     megfordul, és előrelép. – Hanem önnek másra is kell gondolni.
 80  5,   III|            annyi bizonyos, hogy van önnek oltalma alatt egy nő, akinek
 81  5,   III|        tétovázok a veszély percében önnek segélyére jönni; így az
 82  5,   III|   megnyugszik, s azontúl békét hagy önnek.~ ~– De gondolt ön arra,
 83  5,   III|            azt fogja hinni, hogy én önnek titkos szeretője vagyok?~ ~
 84  5,   III|            meg akarom azt tenni. Én önnek adósa vagyok, le akarom
 85  5,   III|          nem tudom, hogy ki, de aki önnek drága. Azért akarom azt
 86  5,   III|           azt tenni, hogy ne legyek önnek adósa tovább. Legyünk valahára
 87  5,   III|              nak.~ ~– Elhiszem.~ ~– Önnek nincs gyermeke?~ ~– Nekem! –
 88  5,   III|       találkozhatom. Van szerencsém önnek bemutathatni két barátomat:
 89  5,   III|     örvendezését.~ ~– Miben lehetek önnek szolgálatára, ezredes úr?~ ~–
 90  5,   III|            de Barthelmy Léon úr! Én önnek lovagi becsületszavamat
 91  5,   III|           az ön felesége soha. Erre önnek nemesi becsületszavam kötöm
 92  5,   III|         mosolygott.~ ~– Gróf úr! Én önnek a becsületszavát különösen
 93  5,   III|        golyóval.~ ~– Vagy szétzúzom önnek az agyát.~ ~A két kísérő
 94  5,   III|      legőszintébb üdvkívánatomat. – Önnek pedig, bárónő, a vett leckét
 95  5,     V|            itthon maradjak.~ ~– Van önnek valami baja?~ ~– Semmi.
 96  5,     V|       nagyon jól fogja ön tenni, ha önnek nincs szüksége rájuk. ––
 97  5,     V|          Istenért, Marie! Ki sugall önnek ilyen gondolatokat?~ ~–
 98  5,     V|         mély sötétségben! Ha azt én önnek mind elmondanám! Csak egyet
 99  5,     V|             joga van hozzá; egyedül önnek nincs. Ha élne még apám,
100  5,     V|            Nincs-e azokban lefestve önnek a lelke? képmása? Őneki
101  5,     V|        Őneki kell önt szeretnie. És önnek is kell őt szeretni! Ha
102  5,    VI|              Még van rajta egy, azt önnek a számára hagytam. Vavel
103  5,    VI|     megfeddte e kislelkűségért.~ ~– Önnek csak a casuariái válnak
104  6,     I|     keservesen a leány.~ ~– Mi baja önnek, Marie?~ ~– Hol vannak a
105  6,     I|         kalitkája.~ ~– Majd szerzek önnek másik madarat, éppen olyan
106  6,     I|          minden szenteire könyörgök önnek: legyen irgalommal szegény
107  6,     I|           esett, azt te tudod!”~ ~– Önnek nagy lelke van, egész az
108  6,     I|        egyedül maradunk.~ ~– Az jut önnek az eszébe ugye, hogy ez
109  7,    II|             nem beszélni! Én átadom önnek az egész összeget, ami a
110  7,    II|               szólt Bernát úr. – Én önnek most nemcsak alispánja,
111  7,   III|           egy szót” egyszer mondott önnek a gróf, arra most válaszát
112  7,   III|            Mi ő a grófra nézve?~ ~– Önnek nem vetélytársa, szép Katalin
113  7,    IV|        várhat. De nekem azt mondák, önnek a szíve anyát kíván, s az
114  7,     V|             Ő ezt még tavaly akarta önnek lopva elküldeni, tudtomon
115  7,     V|            rám nézve.~ ~– No hát ha önnek ez olyan nagy örömhír –
116  7,   VII|            Nagyon nehéz leszek!~ ~– Önnek nem szabad többet fáradni.
117  7,   VII|         szabad többet fáradni. Lesz önnek a kastélyomban egy külön
118  7,   VII|           még nekem?~ ~– De nem fog önnek a szíve fájni, ha kis úrnőjét
119  7,   VII|         mondta: „chère maman!” s én önnek: „mon petit garçon!”~ ~S
120  7,   VII|            Henrym halva feküdt.~ ~– Önnek lám, minő érzékeny szíve
121  7,   VII|      egyszer – tudja ön, Madame, ha önnek is lesz a házánál ilyen
122  7,   VII|   csimpajkozik; s aztán azt mondják önnek, mint nekem: hogy „találj
123  8,     I|        Lajosnak?~ ~– Azért, mert az önnek a predikátuma, s magyar
124  8,     I|     nálamnál gonoszabb rablók, akik önnek féltve őrzött kincsét mindenáron
125  8,   III|       tartva, azt az utasítást adom önnek, tábornok, hogy miután önt
126  9,     I|      Elmentem Párizsba, fölkerestem önnek a leányát.~ ~– Ön látta
127  9,     I|         Mindent világosan meg fogok önnek magyarázni, Madame. Én beszéltem
128  9,     I|           kerestem őt fel: ott írta önnek ezt a levelet.~ ~A hölgy
129  9,     I|       keblemben hordoztam; látja-e? Önnek visszahoztam.~ ~A nő most
130  9,     I|         engedte magát lefestetni. S önnek megengedte?~ ~– Nekem megengedte.~ ~–
131  9,     I|          Cambray –, mit tartozom én önnek irgalmazni, akinek az Isten
132  9,     I|           barát, merre az ellenség. Önnek magának kell őtet megszabadítani.
133  9,     I|           ön dolga azt kitalálni. – Önnek Vavel Lajos szerelmét adta,
134  9,   III|            Thémire miatt.~ ~– Pedig önnek csak Katalinját ölték meg;
135  9,   III|             volt, s ha én az vagyok önnek, aki voltam: akkor a fizetés
136 10,    II|           meg azt a drága jó szert: önnek szüksége van rá. Én nem
137 10,    VI|             belőle? Az a lovag, aki önnek ezt az acélgyűrűt adta,
138 10,    VI|          hova lett az a leány, akit önnek ezzel kellett megszólítania:
139 12,     I|         bennrekedtek.~ ~– Ki mondta önnek, hogy ő hercegasszony? –
140 12,    II|        engedje ön, hogy gratuláljak önnek ahhoz a szerencséhez, amit
141 12,    II|          örömömre fog szolgálni, ha önnek az ügyét ez epizód által
142 12,    II|       forgatta, csak azt tanácsolom önnek, hogy a quinteket ne vegye
143 12,    II|          vagyok!~ ~– Majd megmondom önnek, Madame, hogy mivel fogja
144 12,    II|          lakják! – És bizony mondom önnek, hogy végigmehet ön kisasszonyával
145 12,    II|            vagyok! És bizony mondom önnek, hogy nem töltheti ön el
146 12,    II|             ördögi jó ötlete támadt önnek, hogy elfogja a feleségét
147 12,   III|        görbüljön meg.~ ~– Ne legyen önnek gondja az én leányom hajaszálaira!
148 12,   III|         tesz az? – Én hálára vagyok önnek kötelezve.~ ~– Óh, kérem
149 12,   III|          akkor még többet is mondok önnek. Éppen ma hirdették ki a
150 12,   III|        megkötve, ezt is megsúghatom önnek; s azt hiszem, hogy ha ezt
151 12,   III|         semmi érdeme nincs. Egyedül önnek, Vavel gróf. Ez pokoli ötlet