Rész, Fejezet

  1  1,     I|                    De hát mit tegyünk vele?~ ~– Jó lenne, ha felvinnők
  2  1,     I|            Önnek még az éjjel el kell vele menekülnie innen.~ ~– Tudom.
  3  1,     I|    legnehezebb ebből a házból kijutni vele. Ezt éjjel-nappal őrzik.
  4  1,     I|              lesz, hogy hová rejtőzni vele. Ellenségeink keze mindenüvé
  5  1,     I|             önre!~ ~– Számot vetettem vele.~ ~– Ön el lesz temetve:
  6  1,     I|            párt a kebléből, felitatja vele a könnyeit, amik az arca
  7  1,    II|    terjedelmes nyakravalót, elborítva vele az annyira ismertető állat.
  8  1,   III|              a mamát is megijesztenők vele. Én azt teszem, hogy elmegyek
  9  1,   III|                   Ah, akkor nem fogok vele játszani. Elteszem az üvegszekrényembe,
 10  1,   III|             arisztokrata kék vérnek a vele született óvatossága: nem
 11  1,   III|             kitörő nevetését elfojtsa vele. A kis Amélie anyjának az
 12  1,    IV|           felől? s azt ne tudathassam vele, hogy élek-e? mi bajom,
 13  1,    IV|         porcelán tálakban, s kínálták vele az úri vendégeket.~ ~A kis
 14  2,     I|          tiszteletes úr – tréfálkozik vele az alispán –, mint nemrégiben
 15  2,     I|          társalkodónéját, ki nem bírt vele bodzás lábaival * lépést
 16  2,     I|           füleiket kereken betakarják vele, s semmiféle fejdíszt nem
 17  2,     I|             szertartást. Idáig laktam vele Bécsben. Természetes levegőt
 18  2,     I|               s aztán kezet szorított vele. – No, mármost hát „te Bernát
 19  2,    II|                olyan szerződést kötve vele, hogy a várkastélyhoz tartozó
 20  2,    II|           kell aláírni. Hanem úgy van vele, mint az egyszeri paraszt,
 21  2,    II|           szerével ismeretséget akart vele kötni. Pünkösd vasárnapján
 22  2,    II|            mondani; ezért zárkózik el vele egy félreeső kastélyba;
 23  2,    II|             rá.~ ~– Kár volt! Úgy jár vele, mint az egyszeri ember
 24  2,    II|          mikor az utcán végigkocsizik vele.~ ~Itt aztán oly hosszú
 25  2,    II|              mondom….~ ~– No, csak ki vele bátran!~ ~– Azt mondom,
 26  2,   III|            embereket, akiken segíthet vele; de én kevesebbet neki sem
 27  3,     I|        olvasmánya is: egyebet nem tud vele közölni. Regényt nem adnak
 28  3,    II|         nagyon, mikor eljön? Vége van vele mindennek, vagy még azután
 29  3,    II|              a pamlagról, s betakarta vele a najádok eszményképét. –
 30  3,   III|               vette, és sietve haladt vele a kastélyba vissza. A leány
 31  3,   III|               hogy kísérője alig bírt vele lépést tartani; a leány
 32  3,    IV|              a nagyságos asszony akar vele beszélni.~ ~– Jelentsen
 33  3,    IV|              kaputrokkot. – A gróf is vele van?~ ~– Nem. A komornyik
 34  3,    IV|      mitológiai alakot, sőt beszélhet vele. Talán az egész titokba
 35  3,    IV|             igazságtól. Nem boldogult vele. Nem tudta, hogyan kell
 36  3,    IV|              azért oly gyöngéden bánt vele, mint egy gyermekkel az
 37  4,     I|       választott, hogy ne találkozzék vele. Ő látszott kerülni szomszédjait:
 38  4,     I|           hintaját, hogy szóba álljon vele.~ ~– Kend az? – hadastyán.~ ~–
 39  4,     I|            bárónő védencein túltegyen vele; ami annál keményebb munka
 40  4,     I|     Bábjátékokkal mulattatá; úgy bánt vele, mint éretlen leánykával.
 41  4,    II|          virágültetésnek, s besározza vele a kezeit.~ ~Az pedig ahelyett
 42  4,    II|           végzi el. Emiatt sokat kell vele zsémbelni. – Ez is egy neme
 43  4,    II|              a kulcsot, az visszament vele a kerthez, felnyitá vele
 44  4,    II|              vele a kerthez, felnyitá vele az ajtót, s éppen úgy, mint
 45  4,    II|            oda hozzá? Mért nem beszél vele élőszóval? Mért nézi csak
 46  4,    II|           hogy olyan türelemmel bánik vele. Megfogja a kezét a kis
 47  4,    II|                hogy ezt a szót akarja vele megtaníttatni: „mama”. Istenem!
 48  4,   III|     frizőrfésűt), s íziben kettévágta vele ao zsinórokat, felszabadítva
 49  4,    IV|         szomszéd kastély felé. Beérte vele, ha a szegény apró emberek
 50  4,    IV|            baját, örömét vizsgálhatta vele. Hanem azt, hogy gondolatai
 51  4,    IV|        figyelemmel, egészen elferdíti vele az arcát.~ ~– Ugye? – monda
 52  4,    IV|          ahhoz hozzá nem szól, amiről vele beszélnek. Neki csak egy
 53  4,    IV|          mondtam az asszonynak: eredj vele az erdőből, vedd be magad
 54  4,     V|             nagy gyorsan illusztrálta vele az előadását, a tenyerébe
 55  4,     V|       előadását, a tenyerébe rajzolva vele.~ ~– Éppen jókor jött Mátyás
 56  4,     V|     ellenséget, annak mind lekaszálja vele a fejito . Feuer! Bumm!
 57  4,     V|             alatt Henry, aki megosztá vele szobáját, annyit tanult
 58  4,     V|           készen volt. Vavel meg volt vele elégedve.~ ~Hanem nagyobb
 59  4,     V|           annál, hogy Marie hogy lesz vele megelégedve?~ ~Hogyan lesz
 60  4,     V|           ütni készül, még alkudoztam vele, hogy ne üssön nagy időt;
 61  4,     V|             az ifjú karjára, s átment vele saját szobájába.~ ~Lajos
 62  4,     V|            melegen.~ ~– Ugye meg vagy vele elégedve?~ ~– Nagyon! Ez
 63  5,     I|               igazat. Azt hitették el vele, hogy azok csak hadgyakorlati
 64  5,    II|           katonák nem rokonszenveztek vele.)~ ~Ezután mindjárt lesz
 65  5,   III|              A bárónő együtt nevetett vele.~ ~– No ugye, hogy minden
 66  5,   III|                hanem kénytelen leszek vele szemben foglalni helyet,
 67  5,   III|       Olaszországba, s mit törődöm én vele tovább, hogy rólam mi meséket
 68  5,   III|    szerelmeért pirult, nem szenvedett vele; de barátságért, hála fejében
 69  5,   III|             ami azt jelezi, hogy kész vele a világ végeig is elmenni.~ ~
 70  5,    IV|               oda hozzám. Én elmegyek vele a beteghez. Az dühbe jön
 71  5,    IV|            izenik vissza, hogy jöjjek vele holnap. – Hát van ilyen
 72  5,    IV|            rágalmat, csak kirukkoltak vele, és jól elmulattatták –
 73  5,     V|               s az áruló cső tudatott vele valamit, ami kezdetet ád
 74  5,     V|              is valami, vagy vége van vele mindennek? Ha akkor tovább
 75  5,    VI|              dolgozószobájába sietett vele; gondolva, majd meglepi
 76  6,     I|          hozzá emelve.~ ~– Mi történt vele? – kérdé igaz részvéttel
 77  6,     I|       életemben nem alkalmatlankodtam vele: amióta önt szolgálom, és
 78  6,     I|               rejtegettem, elfutottam vele. A magam leányát kiadtam
 79  6,     I|              s egy társaságban leszek vele!” Isten engem úgy segéljen!~ ~
 80  6,    II|          odaül a hölgye a nyeregbe, s vele együtt harcol, dühöng, marcangol,
 81  6,    II|          költhet többé, megvendégelje vele az erdők vadmadarait.~ ~
 82  7,    II|           mint egy gyermeket, sietett vele vissza oda, hol vendégét
 83  7,    II|             oly hirtelen teletöltötte vele az alispán süvegét, amit
 84  7,    II|              talált pénzen, megtömték vele a tarisznyáikat, s aztán
 85  7,    IV|            azon volt, hogy elmondassa vele azt az első találkozás rémséges
 86  7,    VI|         könnyű, s sok egyéb összefügg vele. Először is Marie-t még
 87  7,   VII|               azt megmondják. – Hanem vele már nem megyek. – Ha a legfőbb
 88  7,   VII|             maradni, kinevettek volna vele, azt mondták volna: „hogy
 89  7,   VII|        hiányzik belőle? Mit csináltam vele? Kinek mi köze hozzá? Az
 90  7,   VII|              enyém volt. Azt tehettem vele, amit akarok. Árát adták,
 91  7,   VII|               az Isten, ahogy jól fog vele bánni! – Úgy ügyeljen rá,
 92  7,  VIII|           akarta venni, s kergetőzött vele a gyepen. Azt képzelte,
 93  7,  VIII|             ezen!~ ~Katalin alig bírt vele lépést tartani. Egyszerre
 94  7,  VIII|               verni, akkor lepjük meg vele Lajost.~ ~Mindig csak Lajoshoz
 95  7,  VIII|            Láttalak a parkban sétálni vele, a távcsövön keresztül.~ ~–
 96  8,    II|              étkezőasztalnál ülhetett vele szemközt, némán, egyedül!~ ~
 97  8,   III|      tettlegességre akartunk menni, a vele jött hölgy egyszerre felvetette
 98  8,   III|          asszonyt. Vajon az történt-e vele, ami már annyi nővel megesett,
 99  8,   III|             kérdés most, hogy mit fog vele tenni?”~ ~„Jocrisse azt
100  8,   III|       szekérben, lóban tart, vágtatsz vele Győrbe; odáig meg sem pihensz;
101  9,     I|          megszégyenül azáltal, hogy a vele együtt lakó jobb géniusz
102  9,     I|             elfelejtkezett. – Beszélt vele? Óh, szóljon, szóljon, mit
103  9,     I|                Vegye át tőlem. Fusson vele, amerre akar.~ ~– Nem, Madame, –
104  9,     I|           acélszekrényt, s igyekezzék vele föltalálni Vavel Lajost,
105  9,   III|               maga akarja őt meglepni vele. Felnyergeltette azt az
106  9,   III|        kapuvári úton. Aki találkozott vele, mondta magában: de csinos
107  9,   III|         működni; hanem azt is tudatta vele, hogy ők a köztársaságot
108  9,   III|           hogy úgy még nem verekedett vele ellenfél, mint a Duna rónáján,
109  9,   III|               ezt a gyűrűt, s tudassa vele akaratomat, hogy kövesse
110 10,    II|           parázzsal; majd lepörkölték vele az üstökét, a parázson pattogott
111 10,    II| gyöngyvirág-ecet van benne; mossa meg vele most is, – meg ha beszélt
112 10,    II|             most is, – meg ha beszélt vele, ismét az arcát és a kezeit
113 10,    II|   ajtónyíláson, s nagy füstöt csinált vele köménymagból a folyosón,
114 10,    II|       országokon, városokon keresztül vele, míg elért a céljához, akkor
115 10,    II|            emelve az idegenre célzott vele, rákiáltva hangosan: „Megállj,
116 10,    II|               készítette. Beszélhet-e vele?~ ~– Úgy tudom, hogy Vavel
117 10,    II|               őt szépen.~ ~– Elvégzem vele.~ ~Most aztán úgy vett búcsút
118 10,   III|           hogy felségsértést követ el vele, ha a császárné mellett
119 10,   III|         kapitulációra kényszerítettek vele, s a rút hölgyeket meg egészen
120 10,   III|            újoncnőre: azt hitették el vele, hogy a császár is örömest
121 10,   III|              De Fervlans –, nem lehet vele egy okos szót beszélni!~ ~
122 10,     V|           Pedig nem igaz. Együtt akar vele meghalni, ha elvész!~ ~–
123 10,     V|         védelmi állásban várni azt be vele.~ ~A szemközt jövő két csapat
124 10,     V|             öszvért, hogy az nyargalt vele eszeveszetten. Nem gondolt
125 10,     V|         dicsekedik, s ő is kicserélte vele ez udvariasságot.~ ~– No,
126 10,    VI|           nyakkendőjét, s bekötözgeté vele a tátongó sebeket. Olvasta
127 10,    VI|              a leányt? Nem akart-e az vele jönni? Cambray nem eresztette-e?
128 10,    VI|           milyen örömet szerzesz neki vele, ha felnyitod azt, s ő látni
129 11,    II|               harci hév; nem érték be vele, hogy Karakóig verték ellenfeleiket,
130 11,    IV|           eszkadront, s elvonulhatott vele.~ ~A Rába mellett voltak
131 11,    IV|               fogva, úgy vágtattak el vele, az ellenséget jobb kézzel,
132 11,    IV|         francia lovasnak, azt lelőtte vele, annak a lovával, fegyverével
133 11,    IV|            térden állva is ellenáll a vele tusakodó chasseurnek; míg
134 11,    IV|              Radó János úgy hajította vele főbe a főtisztet, hogy az
135 11,     V|            legelőször megkóstoltattam vele a paprikás bürgét, le akarta
136 11,     V|             Rengeteg hahotára buzdítá vele az egész társaságot.~ ~S
137 11,     V|               Mármost legalább tudunk vele beszélni, ha összeakadunk:
138 11,     V|          Sámsonverő. – De nagyra vagy vele, hogy most kapitány vagy!
139 11,     V|           siflit.~ ~– Az enyimet? Ide vele!~ ~Azzal felszökött helyéről
140 11,     V|              a hajóhídnál útját állta vele a rémület lavinájának.~ ~
141 11,    VI|         személyes viadalba keveredett vele. Azt levágta. Elszedte a
142 11,   VII|             kellett, az egyik célzott vele, a másik rátartotta a tüzes
143 11,   VII|           ellenségeskedést folytatott vele.~ ~Marullas tábornok pedig,
144 11,   VII|        lelkére köti, hogy találja meg vele az összeköttetést. Mit tegyen
145 12,     I|             csatában ő is elesett. És vele együtt mindazok, akik a
146 12,    II|               a fejemre? Megerőtetted vele magadat. No, sebaj. Gyere,
147 12,    II|               S hiszem, hogy meg lesz vele elégedve.~ ~Aközben el is
148 13,     I|              között. Még dicsekesznek vele, hogy kinek a házába ütött