Rész, Fejezet

  1  1,     I| flanelldarabbal, s lefekteté az ágyba, mely felvetve állt az alkovenban,
  2  1,    II|         figyelt arra a mozgó árnyékra, mely a kivilágított ablak függönyén
  3  1,    II|             jármű azon a Szajna-hídon, mely még egyedül volt házakkal
  4  1,   III|            hálateljesen azt a virágot, mely megmondta neki az anyja
  5  1,   III|              termet látott maga előtt, mely tele volt fényes közönséggel.~ ~
  6  1,   III|               egy szövevényben részes, mely a jelen állami rend megdöntésére
  7  1,   III|             általános bérlethez jutni, mely csodajövedelemmel van egybekötve?
  8  1,   III|               d'Avoncourt! Tudja-e ön, mely országba szökött önnek a
  9  1,    IV|        veszedelmes összeesküvés miatt, mely egy hajszálon múlt, hogy
 10  1,    IV|              és keserű mandulafejetet, mely szokást kiegészített egy
 11  2,     I|                a copfot már elhagyták, mely még a burkus háborúban oly
 12  2,     I|                volt képes kisebbíteni, mely megkívánta, hogy a hölgyek
 13  2,     I|               el a hajfonadékon kívül, mely lehető sok ágba és mentül
 14  2,   III|                a bőséges reggeli után, mely teljes egy órát vett igénybe,
 15  2,   III|               földnyelvre volt építve, mely a Fertő tavába benyúlt,
 16  3,     I|     kitündökleni, a kötényke majca * , mely derekát átszorítja, arany
 17  3,     I|        hatalmas bottal van elfoglalva, mely tüskés vadkörtefából készült,
 18  3,    II|              feloldva a selyemzsinórt, mely felöltönyét derekára összeszorítá,
 19  3,   III|        smaragdzöld foltjain keresztül, mely fényvonal az állóvíz lapján
 20  3,   III|            közt legnagyobb a Királytó, mely vizével a többit táplálja,
 21  3,   III|          viráglevelet tett a takaróra, mely a pamlagra volt vetve, s
 22  3,   III|              holttenger korcsszülötte, mely Szodomából fennmaradt? –
 23  3,    IV|      változtatta, sűrű szőrrel benőve, mely őt a tél hidege ellen védi,
 24  4,     I|         küldötteket, hanem a pecséten, mely azokat lezárta, nem volt
 25  4,    II|             tárgy lehet még a világon, mely egyiket kettőjük közül megszólalásra
 26  4,   III|           érendé el egész teljességét, mely ismét eltartott lesz mintegyo
 27  4,   III|               egy gömbölyű fehér váll, mely a pongyola köntös fodrai
 28  4,   III|          elárulja a tapadó éji köntös, mely egész nyakáig fölér, s ott
 29  4,    IV|                egy arasznyi emberalak, mely egy kerekes gépet hajt;
 30  4,    IV|                azt a különös mímelést, mely merőben összegyúrt fekete
 31  4,     V|              márványoszlopnak a közét, mely a leány fekhelyéhez vezető
 32  4,     V|             Lajos. – Ugyanaz a zsinór, mely megrántva a redőnyt leereszti,
 33  4,     V|               a gyönyörű tanulmányfőt, mely tenyerébe támasztva a néma
 34  5,     I|           vannak világítva az ablakok, mely eddig rendesen sötéteno
 35  5,     I|             hogy ott nemesi telek van, mely három privilégiummal van
 36  5,     I|              előhaladott korszellemet, mely a verésbüntetésto mellőzi,
 37  5,    II|            neki ragasztva az orra alá, mely a két füle mögé volt felkanyarítva,
 38  5,    II|              dudálni a furcsa népdalt, mely akkoriban új lehetett:~ ~ ~ ~
 39  5,   III|               mind a ketten. Két kard, mely csak szúr, de nem hárít;
 40  5,   III|               de nem hárít; két golyó, mely egyszerre röppen el, s lesz
 41  5,   III|          bámulattól. Meglepte az alak, mely ez öltözetben, a fátyolos
 42  5,   III|             esetleges összeütközésnél, mely begyógyul; de az ön női
 43  5,    VI|                Lajos különc modorához; mely olyan ember előtt, aki annak
 44  5,    VI|            egyszer egy olyan munkának, mely kedvenc olvasmánya volt,
 45  5,    VI|               félbeszakadt levelezést, mely már hosszú idő óta szünetelt.~ ~
 46  5,    VI|                az egész veszedelemnek, mely milliókra menő károkat okoz.
 47  5,    VI|      kifizetését az inzsellér számára; mely nagylelkűség annyival nagyobbra
 48  5,    VI|             ínségtől az egész vidéket, mely az ő rágalmazásától visszhangzik.~ ~
 49  5,    VI|               Az az egyetlen csatorna, mely a Királytót a Rábcával összekötötte,
 50  6,     I|               gondolat, s ha van hang, mely az emberhez kérdést intéz,
 51  6,     I|              kérdést intéz, s van arc, mely a formájára termett arcnak
 52  6,    II|         rajongás egy magas eszményért, mely, amidőn egy bűbájos leányalakban
 53  6,    II|       megbocsát, szeret: aki nemzetét, mely őt eltaszítá, mely őt üldözi,
 54  6,    II|           nemzetét, mely őt eltaszítá, mely őt üldözi, még száműzetése
 55  6,    II|      philadelphok klubjának terveiről, mely a francia hadsereg soraiban
 56  6,    II|                volt.~ ~Az egész népet, mely között lakott Vavel Lajos,
 57  6,    II|       gondolatok élénk eszmecserékben, mely célok között a legtávolabb
 58  6,    II|              gyűlöletnek a szemlélése, mely Európa népei között mind
 59  7,     I|           paragrafusának tulajdonítom, mely megtiltja a nemes felkelőknek
 60  7,    II|                nekimenni e hadtestnek, mely a saját magáé; mely már
 61  7,    II|        hadtestnek, mely a saját magáé; mely már egyszer elesett őérte;
 62  7,    II|             már egyszer elesett őérte; mely nem harcol, csak ordít és
 63  7,    II|         vágtatva tapos végig a földön, mely jajgat, sír, Istent hív
 64  7,    II|                ismerte azt a nemzetet, mely között elzárkózottan élt,
 65  7,    II|           felnyitva egy nagy vasládát, mely a padlóhoz volt lesrófolva,
 66  7,    II|               melyikkel tisztelje meg, mely ünnepélyes szándékát azonban
 67  7,    II|              mintha e tündöklő arctól, mely a nyitott ablakból kitekint,
 68  7,   III|               keresné a selyemszállal, mely sehogy sem akar helyt állni
 69  7,    IV|        megnevezhetlen bűbáj varázsolt, mely az ellentétek egyesüléséből
 70  7,    IV|                valahára egy szív fölé, mely e szóval jött eléje: „anyát
 71  7,  VIII|               élni bennük, mint a hal, mely folyvást issza a tavat,
 72  7,  VIII|          eredmény? A csodaszép dallam, mely a szívet eltölti, s a mennyország
 73  8,     I|               istenítélet sorompójául, mely veszteségének tanúja volt,
 74  8,    II|           magyar inszurrekciónak. Dal, mely hazáról, ősök dicső példáiról
 75  8,    II|            varázsától meg volt igézve, mely annál jobban vonzotta magához,
 76  8,   III|                a közös tiszti sátorba, mely hatalmasan volt felépítve
 77  8,   III|     Benyovszky-ezred volt a legutolsó, mely a Traun hídján Massena egész
 78  8,   III|                jelkiáltása a távolban, mely egyre közelebb hangzott: „
 79  8,   III|             irtóztató fellegtorlatban, mely elkábítá.~ ~„Nem tudok többé
 80  8,   III|             hoz magával. Egy házasság, mely a császári koronát Capet
 81  8,   III|         támadjon utánuk egy új ivadék, mely örökké fennmaradjon Franciaország
 82  9,     I|          diadalért. Gazdagság vár reá, mely kárpótlást ígér a gyönyör
 83  9,     I|               kérlelhetlen nemezistől, mely semmi adósságot kifizetetlen
 84  9,     I|              Ez egy ragályos betegség, mely odahaza, a maga országában,
 85  9,     I|         fájdalomra tért ismét magához, mely a sajgató kínokon is keresztültör.~ ~–
 86  9,     I|                Legyen átkozott a szív, mely ezt befogadta!~ ~S elkezdte
 87  9,     I|           annak kárcsiráit e nép közé, mely az én bálványomnak menedéket
 88  9,    II|          halálvészt ez ország földébe, mely angyalomnak menedéket adott;
 89  9,    II|            fejét, s nem volt orvosság, mely kigyógyítsa belőle. És ő
 90  9,   III|              készen állt a zárt hintó, mely Vavel Máriáját elvigye –
 91  9,   III|              egy öszvér csengettyűjét, mely egyre közelebb jött, s amint
 92 10,     I|           démon-légiónak egy szakasza, mely az olasz alkirállyal a Veltlinen
 93 10,    II|        rémesebb volt a szokatlan láng, mely belőlük sugárzott, s száraz
 94 10,    II|           iszonytató lehet az a halál, mely kiszemelte áldozatát hetekkel
 95 10,    II|                a felnyithatlan rácsra, mely oly soká volt őneki magának
 96 10,    II|               semmit. Az ajtódöngetés. mely végighangzott a boltozatos
 97 10,   III|             szép bozontos fehér szőrű, mely amint az asztalra ki lett
 98 10,    IV|               az az iszonyú békasereg, mely szemközt jött a lovasokra,
 99 10,    IV|               messze elterülő sártóba, mely mint egy fekete tükör terült
100 10,    IV|              messzeségbe.~ ~A posvány, mely az utat elállta, nem lehetett
101 10,    IV|               a fekete iszaptükör alá, mely sok ideig mély tölcsért
102 10,    IV|           másikat balra, kitudni, hogy mely oldalról jön ide ez a deget-ár.
103 10,    IV|                a lábnyi magas mohától, mely a rohadó talajt fedi, ami
104 10,    IV|                álló cembrafenyő ellen, mely vigályos ágait a végeiken
105 10,    IV|         röfögés inkább, volt a válasz, mely percek múlva nagy távolból
106 10,    IV|         előttük elterülő bozót között, mely pillanatok múlva fellobbanó
107 10,    IV|          zajongva kapnak fel a partra, mely az utat ismét megnyitja
108 10,    IV|         rendkívüliség: a Duna áradása, mely az asperni ütközetnél oly
109 10,    IV|            kerül. Mikor vésztűz üt ki, mely a vagyonát fenyegeti, akkor
110 10,    IV|                az egyetlen dobogó híd, mely a Fertőt a Dunával összekötő
111 10,    IV|                hídon túl van a révház, mely egyúttal vendégfogadó is.~ ~–
112 10,     V|        salakjából összehordott kráter, mely a mélyen fekvő épületet
113 10,     V|               sisaknak nagy ellensége, mely a kardvágást könnyen kiállja,
114 10,     V|              támadást. Olyan csapatot, mely először kerül csatába, jobb
115 10,     V|                harapta egymásba magát, mely el nem ereszti egymást élve.~ ~
116 10,     V|              felé. Az a puskás csapat, mely innen elő fog törni, dönti
117 10,     V|               egy bámulatos szökéssel, mely paripának is becsületére
118 10,    VI|             téren.~ ~Egyedüli eszméje, mely idehozta, az volt, hogy
119 10,    VI|    bozót-tömkelegben.~ ~A nagy fűzfát, mely oly magányosan állt ott
120 10,    VI|                ahhoz a jó földhöz sem, mely velük együtt harcolt. Ez
121 10,    VI|             tegnap reggel az a szekér, mely Marie-t és kísérőit vitte,
122 11,     I|                virradt rá nézve többé, mely asszonyokkal találkozásra
123 11,    II|     inszurgenseket.~ ~Újonc gyalogság, mely most hallja először a légben
124 11,    II|            mind Fehér megyei nemesek), mely a major mellett volt felállítva,
125 11,    II|              tábornok, e viadal alatt, mely reggel óta folyt szakadatlanul,
126 11,    II|            akar megjelenni az éjszaka, mely véget vet az ütközetnek.
127 11,    II|         emberekből álló dandár fölött, mely két napig, férfi férfi ellen
128 11,   III|         odavágtatott az ellenség közé, mely a szoros út hídját elfoglalta.
129 11,   III|         Kálvária hegyi kartácslövések, mely után mind a két fél nyugalomra
130 11,    IV|               gyalogság volt elrejtve, mely egyszerre sortüzeléssel
131 11,    IV|            ellenség nyolcfontos ütege, mely vágtatva érkezett meg Pápa
132 11,    IV|                   A bőszült viadalban, mely itt kifejlődött, elveszté
133 11,    IV| hadvezéreinknek nem volt egy térképük, mely a veszedelmes árok létezéséről
134 11,     V|            szóltak. – Hírlap nem volt, mely közzétegye. – Fennmaradt
135 11,    VI|           felfegyverzett lovasezredre, mely a tegnapelőtti csatában
136 11,   VII|             tábornok összes lovassága, mely a Szigetközbül üldözésükre
137 11,   VII|        közellétét bögölysereg hirdeté, mely megrohanta a lovakat, a
138 11,   VII|          között kellett volna elfogni, mely elől akkor elmenekültek;
139 11,   VII|           Utoléri a francia kíséretet, mely a Győrnél foglyul ejtetteket
140 11,   VII|           meglep egy társzekérvonatot, mely puskát, kenyeret és ami
141 11,   VII|                franciák közé odatolni, mely hadműveletének korántsem
142 11,   VII|               volna erős respektusban (mely minden franciát, aki az
143 13,     I|                Lajos agyába: gondolat, mely leforrázta képzeletének
144 13,    II|            volna sírkövére? Egy nevet, mely nem az övé, egy történetet,
145 13,    II|                az övé, egy történetet, mely nem igaz?~ ~Vagy írták volna