Rész, Fejezet

  1  1,     I|           Ellenkezőleg. Ő vetkőztetett le. Nézzék csak. Nincs rajtam
  2  1,     I|               mért vetkőztette önt így le? – kérdezé tovább az öreg
  3  1,     I|                gyapjúsált, s azt teszi le az ágy melletti székre.~ ~
  4  1,    II|              módra.~ ~– Nos? Mi az? Ön le akar engem szorítani a járdáról?
  5  1,    II|           önnek semmi baja. Csupáncsak le akarják festeni. Tudja,
  6  1,   III|               Les adieux, l'absence et le retour” szimfóniáját, s
  7  1,   III|   nadrágzsebből a zsebóra lánca fityeg le mindenféle csengő-bengő
  8  1,   III|            odaerőszakolták, hogy üljön le közéjük a kerevetre, egy
  9  1,   III|              kis hímzett zsámolyra ült le a lába elé, úgy hallgatta.
 10  1,   III|              Megmondom önnek. Vágassák le a fejeimet. Aztán küldjék
 11  1,    IV|           akármely országban telepedik le, azonnal az ottani szabókkal,
 12  2,     I|         lehetett, mérnök volt. Kezéből le nem tette volna egy világért
 13  2,     I|             pompás mobiliákat hozatott le Bécsből; még clavicordiumot
 14  2,     I|              clavicordiumot is küldött le, egy stimmelő meisterrel;
 15  2,     I|           csákóját fogva a fején, hogy le ne essék róla, s jelenté,
 16  2,    II|              kivéve, az egész világról le fog mondani; ezért zárkózik
 17  2,    II|               Az erdőnek egy tisztásán le szoktak szállni a hintóból,
 18  2,    II|                ment nők a főkötőt soha le nem tették, s a leányok
 19  3,     I|              szót: „pusz–pusz!” futnak le a háztetőrülo , az ereszrülo ,
 20  3,     I|               A drága brüsszeli csipke le van szakadva válláról, s
 21  3,     I|   különb-különbféleo nótákat kíntornáz le a magától zenéző műszeren,
 22  3,     I|      lábnyomása még a harmatot se veri le; máskor pedig oly fáradtak,
 23  3,    II|           valaki rendesen azalatt tett le az asztalára, amíg éjjel
 24  3,    II|               kielégíti.~ ~– Csak tedd le azt a könyvet – mondá neki
 25  3,   III|               nem fázik, s hogy szépen le fog fekünnio .~ ~Aztán pedig
 26  3,   III|               hozott magával: Lajosnak le kellett tenni arról a szándékáról,
 27  3,    IV|               hogy vacsora után rögtön le fog feküdni. Az eső is nekieredt,
 28  3,    IV|              Menjen a szobájába, vesse le nedves öltönyeit, és feküdjék
 29  3,    IV|          nedves öltönyeit, és feküdjék le. Aztán ígérje meg, hogy
 30  3,    IV|               levetette nedves ruháit, le is feküdt; de annyiban mégsem
 31  3,    IV|               Az ilyennel nem fekhetik le az ember úgy, hogy valakinek
 32  3,    IV|                tukorcát), már nem tépi le a ruháit, s ha megéhezik,
 33  3,    IV|                hogy íme, akit ő lesből le akart lőni, azt a szomszédnője
 34  4,     I|                két tábora egymást soha le nem győzve, s munícióból
 35  4,    II|              hogy mire gondol, mert az le volt fátyolozva; hanem nagyot
 36  4,    II|             szál nefelejcset szakított le, azokból a nagyvirágú myosotisokbulo * ,
 37  4,    II|                tőle. Amióta azt a szót le merte írni, azt hitte, hogy
 38  4,    II|               kedvvel trallázva futott le a toronylépcsőkön a kastélyba,
 39  4,   III|                  Lajos maga vezette őt le a torony lépcsőin, egész
 40  4,   III|                  A gróf rögtön sietett le az obszervatóriumból. Legelébb
 41  4,    IV|         kitépné magát. Nemegyszer tett le ő már ilyen remeket * .
 42  4,    IV|              ír soha. – Marienak pedig le nem diktálhatja azt, ami
 43  4,     V|                volt hagyva, de bajusza le volt nyírva, szintúgy a
 44  4,     V|            látja, hogy az egész serege le van ölve, – még a hangját
 45  4,     V|          egyszerre ötszáz embert seper le a csatatérrűlo .~ ~– Mert
 46  4,     V|               madarakkal együtt feküdt le, csakhogy annál hamarább
 47  5,     I|        megérdemlett nyugalomra hajtják le fejeiket.~ ~Ezen az estén
 48  5,     I|                huszonötöket rovogatott le, hogy a megtisztelt minden
 49  5,   III|               ébredt, úgy jött, mintha le kellene mennieo az istállóba,
 50  5,   III|          ismert rá, mert az arca sűrűn le volt fátyolozva. Kék selyemruhát
 51  5,   III|           megjelenéssel, most én rovom le hasonlóval a tartozást.~ ~–
 52  5,   III|                Hiszen minden hírlapban le volt írva az esete. Cause
 53  5,   III|                miatt az egész világról le kell mondanom, végrevalahára
 54  5,   III|               lenni, s azontúl nem köt le semmi tekintet. Én meg fogom
 55  5,   III|                 Én önnek adósa vagyok, le akarom azt fizetni. Én meg
 56  5,   III|              mert a világ előtt mindig le van fátyolozva. – Ön nem
 57  5,   III|            nemesi becsületszavam kötöm le.~ ~Az ezredes különösen
 58  5,   III|             bocsánatkérőnek, az hajolt le odáig, hogy ajkaival a hölgy
 59  5,     V|           Szánakozó tekintettel nézett le rá, és nagyot sóhajtott.~ ~–
 60  5,    VI|            nyílt az üvegházban. Menjen le. Még van rajta egy, azt
 61  5,    VI|                oly rohamosan zúdította le a Fertő vizét, hogy amint
 62  6,     I|            enfants de la patrie!~ ~ ~ ~Le jour de gloire est arrivé.”~ ~ ~ ~
 63  6,     I|              Húsz esztendőt szolgáltam le a katonaságnál, húszat az
 64  6,     I|            fogva megkapaszkodjam, hogy le ne hulljak a mélységbe.
 65  6,     I|             kizárták, nem kell! megyek le hozzá én is a pokolba, s
 66  6,    II|                sértő gúnnyal köpdösték le dicsőségterhelt zászlóikat.
 67  7,     I|            Várban eltölt, a pipázásról le kell a tekintetes úrnak
 68  7,    II|           veres, fehér mosadéka folyik le. Ez a város tele van francia
 69  7,    IV|            szörnyűség ez ilyenkor! Azt le kellett elébb törülni róla
 70  7,    IV|                velem.~ ~Azzal futottak le mind a ketten a lépcsőn,
 71  7,     V|          elkezdett kacagni, s utoljára le kellett neki ülni a földre,
 72  7,  VIII|             láttál? Senki sem segít? – Le tudnál tán engemet is festeni?”~ ~–
 73  7,  VIII|       embereknek akkor, amikor a zenét le hagyta szállni közéjük az
 74  8,     I|               A Hofkriegsrath azt írta le arra, hogy annyi világoskék
 75  8,    II|             azokat a könnyeket, amiket le szoktak csókolni, úgy szárítanak
 76  8,    II|                pecsétnyomó gyűrűt vont le hüvelykujjáról. Annak a
 77  8,   III|               a saját sátorába. – Dűlj le, ha fáradt vagy.~ ~– Csigavér! –
 78  8,   III|         követelni fogom, hogy leplezze le a hölgy arcát. Ezt ő nem
 79  8,   III|            alszol?~ ~Csak akkor feküdt le a jámbor.~ ~De Vavelnek
 80  9,    II|                a képet őróla festették le már. Ott halt meg a legrettenetesebb
 81  9,   III|            tartották s onnan eregetett le tudósításokat az osztrákok
 82  9,   III|        vezéreit saját katonáik sorából le fogják teríteni, s már készen
 83  9,   III| csillagképletek, amik sohasem szállnak le a láthatárra: azok közé
 84 10,    II|            hogy ő itt van, senki által le nem hagyja magát beszéltetni,
 85 10,    II|         ágyfülkéjét elzáró acélgörgöny le van eresztve.~ ~Ott kell
 86 10,    II|         kezével egész Bábelét döntötte le az ármánynak, éjfélre már
 87 10,    II|              monda a fiúnak. – Menjünk le Lizetthez. Ott akarok nála
 88 10,    II|             gondolat.~ ~– Jer, menjünk le Lizetthez.~ ~A fiú meggyújtotta
 89 10,    II|               s rákiáltott:~ ~– Ereszd le a puskát! Én nem akarom,
 90 10,   III|              bonne. Hogy ő egészséges. Le temps est superbe. Pompás
 91 10,   III|               Abból Jocrisse úr szállt le.~ ~– No ez már okosabb ember!
 92 10,    IV|         mélyebb bozót még nem vedlette le téli gubancait, ez még fakó
 93 10,    IV|            tréfával.~ ~A démon uraknak le kellett tenni arról az ambíciórul,
 94 10,    VI|              elvágott nádszálat dugnak le mélyen a süppedő talajba,
 95 10,    VI|         ismerne meg, aki biztatóan int le hozzá: „Úgy úgy, anyám!
 96 10,    VI|                 Arra a sebesült megint le akarta tenni a fejét a fűbe,
 97 11,    II|          parancsot vette, hogy siessen le egyhuzomban Körmendre. Május
 98 11,    II|             elöl vágtatott; a segédnek le is lőtték a lovát; amikor
 99 11,    II|               ellenséges lovast vágott le kegyetlen fringiájával,
100 11,   III|         lovasok jobbra-balra hullottak le a mocsárba.~ ~Egy közvitéz, –
101 11,   III|           erősködtök ti tovább? Szállj le, maradj itt! Nem tartozol
102 11,   III|        menténken ólompityke, vagdaljuk le”. S az inszurgensek lövöldöztek
103 11,    IV|                kell. Íme alig ülhettek le, már ott kellett hagyni
104 11,    IV|                magát is szédülten ütve le lováról, másik a kapitány,
105 11,    IV|                lovasezred akként tette le a próbát ezen az első napon,
106 11,    IV|     vállrózsáit. Őalóla kétszer lőtték le a lovat az inszurgensek,
107 11,    IV|          haubicai körülötte csapkodtak le. Egy ágyúteke a nádor közelében
108 11,    IV|            egész éj tétlenségben folyt le, mialatt az átelleni hegyeken
109 11,    IV|               Krantz Károly maga vágta le személyes viadalban az ellenség
110 11,    IV|            pisztolygolyó holtan teríté le. Kemény Dénes elvágott kézzel
111 11,    IV|             hat chasseur közül. Kettőt le is vágott. De a franciák
112 11,    IV|              Márton sebesülten rogyott le lováról. – Meglátja az öccse,
113 11,     V|        forintokat kínált annak, aki őt le tudja gyűrni. A mi nemes
114 11,     V|                vele a paprikás bürgét, le akarta vágni az orrát: azt
115 11,     V|           könyörögni, hogy ne csapjunk le az esküdtségből! Gyere,
116 11,     V|             ellenség az utolsó emberig le nem kaszabolt.~ ~A felriasztott
117 11,     V|              el.~ ~A király maga tépte le zászlóikról a szégyen fátyolát,
118 11,    VI|              vár sáncai közt hullottak le.~ ~Ez nyilván csak bekocogtatásnak
119 11,   VII|            inszurgenseket, hogy rakják le a fegyvert.~ ~A válasz az
120 11,   VII|              akadtak, akik még őket is le tudták gyalogolni. – Nem
121 11,   VII|               egyesített súlyával csap le az ellenfélre.~ ~S minő
122 11,   VII|               senki sem tehetett volna le jó lélekkel tanúbizonyságot,
123 12,     I|             soraikból lövöldözték őket le, de hát ki tudhatja ezt?
124 12,    II|         gyanakodók voltak: a lovaikról le nem szálltak, hanem mind
125 12,    II|             készen, az első taszításra le voltak szorítva az országútról,
126 12,   III|    hajaszálaira! Intézze el a monsieur le catzique-kal a kapituláció
127 13,     I|              Azt az óriást, akit senki le nem bír győzni, ő legyőzte
128 13,    II|      tündérregei ihlett éjszaka szállt le, csak a felköltött habok