Rész, Fejezet

  1  1,     I|   bemenetelre. Még akkor nem voltak azok az álmatlanságra elítélt
  2  1,     I|             Akik most fölül vannak, azok mind alul fognak kerülni
  3  1,   III|             erősebbik hippogryph-je azok után a menekülők után ragadta
  4  1,   III|       tenyerét de Fervlans.~ ~– Hát azok, akik ott körülem csoportosultak,
  5  1,   III|           Nem! A gyermek nem hibás. Azok a vétkesek, akik őt ily
  6  1,    IV|       csontemberek sem titoktartók, azok is elárulták; amíg a Vendőme-téren
  7  2,     I|           időben sértő cím volt), s azok kinn csoportosultak az árokparton:
  8  2,     I|           szándékoznak elkövetni.~ ~Azok az urak ott a terepély bükkfa
  9  2,    II|         amit a szakácsné ád neki, s azok fejedelmi konyhárulo tanúskodnak.
 10  2,    II|            világosan nőkéz vonásai. Azok sem maradnak nálam; a küldöncné
 11  3,    II|           szoktál olvasni?~ ~– Mert azok orvostani könyvek.~ ~– S
 12  3,    II|     érintkezem.~ ~– S mit csinálnak azok, akik haragusznak egymásra?~ ~–
 13  3,    II|          más valláson vagyunk, mint azok, akiké az a templom.~ ~–
 14  3,    II|         akiké az a templom.~ ~– Hát azok más Istenhez imádkoznak,
 15  3,    II|           bánom.~ ~Tudniillik, hogy azok az apróbb sárgák sovereign *
 16  3,    II|             fehérek ezüst húszasok, azok a nagy veresek pedig az
 17  3,   III|            a vízbe; hanem az erdők, azok együtt emelkednek a földdel,
 18  3,   III|      macskáinak panaszkodhatott; de azok is álmosak voltak, nem hallgattak
 19  3,   III|            sem a cikázó villám; sem azok a sírkeresztek ott a falu
 20  4,     I|             azt is tapasztalá, hogy azok közül éjszakára egy se maradt
 21  4,     I|      ellenvetéseit megismerni, hogy azok ellen védekezzem.”~ ~Ez
 22  4,     I|           körében helyezik el, ahol azok együtt nőnek fel azzal a
 23  4,     I|        mindenféle virágot elhozott: azok között azt is, aminek a
 24  4,   III|            megmagyarázta neki, hogy azok a nagy fényes karikák kiégett
 25  4,   III|          karikák kiégett tűzokádók, azok a sötét foltok pedig tengerek.
 26  4,   III|         rablók törtek be.~ ~– Hopp! Azok a gazemberek ugyancsak jól
 27  4,   III|            ellen?~ ~– Csak tolvajok azok. Álarcot viselnek. Ez nem
 28  4,   III|          egypárt ott szorít; de biz azok sokkal serényebbek voltak;
 29  4,    IV|         izmos férfiakkal, mint ő, s azok mind Sátán Lacit fognák
 30  4,    IV|        elöl-hátul és körös-körül, ő azok közül mind kitépné magát.
 31  4,    IV|           De hát kik lehettek akkor azok az éji betörők? – kérdé
 32  4,    IV|          pedig rossz tanácsokat ád. Azok az odvas fák, mintha beszélnének
 33  4,    IV|          tud az ő kastélyába jutni. Azok a minapiak nem voltak igaziak,
 34  5,     I|      városról városra magával hord, azok kiegészítik a francia négyest,
 35  5,     I|       vállaiban gyönyörködni, amint azok a nevetéstől megrengenek.
 36  5,     I|           urak. Ha ezek az úrnővel, azok meg a parasztmenyecskékkel.
 37  5,     I|           aztán felvilágosítá, hogy azok a vitézek – nemes legények.
 38  5,     I|          Azt hitették el vele, hogy azok csak hadgyakorlati jelszavak.~ ~
 39  5,    II|           jönni a szobájából; pedig azok olyan messze voltak, hogy
 40  5,    II|         Neki iszonyat volt az, amin azok odaát a másik kastélyban
 41  5,    II|            elhúzódott a két füléig, azok meg felszaladtak még magasabbra;
 42  5,   III|       nevezetes a mendemondáiról. S azok között, amiket önről költöttek,
 43  5,   III|          Azt mondta: eh mit? gyávák azok: egy szavamra szét fognak
 44  5,   III|             cynips rosae gubicsai * azok, műnyelven Bedeguar.)~ ~–
 45  5,   III|       gyöpön, a szemközt jövők elé. Azok bizonyosan a gróf hintaját
 46  5,   III|             közelebb lépett most, s azok is furcsa kíváncsisággal
 47  5,   III|        Mennyivel más érzések voltak azok, amik visszatéret Vavel
 48  5,    IV|        mendemondákat lefegyverezni; azok között első helyen az alispán,
 49  5,    IV|             előtte, hogyan történt. Azok előbb ki akarták belőle
 50  5,     V|            annyira indulatait, hogy azok el ne árulják magukat arcvonásain.~ ~
 51  5,     V|             ilyen gondolatokat?~ ~– Azok az én hosszú éjszakáim!
 52  6,     I|       százezreit egymás körül, hogy azok soha össze ne ütközzenek,
 53  6,    II|             legtávolabb esők voltak azok, hogy magyar színészeknek
 54  6,    II|           megmenti a sebesültet. És azok, akik elvérzenek: franciák,
 55  7,     I|            a maga nemességét. Akkor azok maguknak tiszteket választanak,
 56  7,    II|             elutasítani, berontanak azok tekintet nélkül, még a mamuszokat
 57  7,   III|          sem érdekelné jobban, mint azok a betűk, amiket egy inszurgens
 58  7,    IV|       Darvalia! – Beste karaffia”! (Azok bizonyára mind olyan válogatott
 59  7,    IV|           kastélyába betörtek, mert azok csak pernahajderok voltak,
 60  7,     V|       mondani, hogy „vesszenek el!” azok nincsenek sehol.~ ~….– Nincsenek! –
 61  7,    VI|          Barátaim száma nem sok, de azok annál becsesebbek. Vannak,
 62  7,    VI|        kardjaid és mordályaid közé: azok várnak rád.~ ~Katalint pedig
 63  7,   VII|             én délig megfőzök. Mert azok a szegények, akiknek a gróf
 64  7,  VIII|             Miura hová lesznek? No, azok csak megélnek valahogy,
 65  7,  VIII|           vannak hízva. Hogy fognak azok majd bámulni, ha holnap
 66  7,  VIII|        Katalin megmondta neki, hogy azok tyúkok, kakasok és pulykák. –
 67  7,  VIII|         pulykák. – Hát ilyen szépek azok? – Ő persze sohase látott
 68  7,  VIII|         kezéből a kis kapát, amivel azok a virágágyakat felporhanyítják,
 69  7,  VIII|            erős idegeik vannak.~ ~– Azok ruhát mosnak a patakban.~ ~–
 70  7,  VIII|          embereknek, várja meg, míg azok köszönnek.~ ~– Itthon vagyunk! –
 71  7,  VIII|           alispánt, meg a lelkészt; azok védelmeztek mindig. – Hát
 72  8,     I|           eltemesse. – Ott hevertek azok harmincöt napig a szabadhegyi
 73  8,     I|        elkezdte a kereket mozgatni; azok megindultak, s össze lett
 74  8,     I| félszeműeket. Hanem hát jók lesznek azok az inszurgenseket betanítani.
 75  8,     I|         lovas kiállítására kötelez, azok egész bandériumokat ültetnek
 76  8,     I|      panaszra. Kezd kiderülni, hogy azok többnyire Napóleon kiküldött
 77  8,     I|           erős sejtelmeim vannak, s azok be szoktak teljesülni. Én
 78  8,    II|             előjöttek erre a nótára azok a nyalka legények, akik
 79  8,    II|        utasítást a követeinek, s ha azok tetszése ellen dolgoznak
 80  8,   III|         hadsereg vitézeiről szólnak azok: az inszurgensek még nem
 81  8,   III|         szorította a mieinket, hogy azok egy mély útban kénytelenek
 82  8,   III|      császárt; mit fognak még tenni azok, akik ősi szabadságukért
 83  8,   III|         akadt a szökevényeinknek. – Azok egy magyarországi félreeső
 84  8,   III|          leveleiből megtudtam, hogy azok most Thémire kezébe jutottak.
 85  8,   III|         sötétségbe, találgatva, mik azok a villanások a láthatáron
 86  9,   III|            ábrándképéből mi lesz?~ ~Azok, akikre számított, Napóleonnal
 87  9,   III|          előőrsök mellett elhaladt, azok „Ki vagy? megállj!” helyett „
 88  9,   III|           szállnak le a láthatárra: azok közé tartozik a korona.
 89 10,     I| fékezhetlenek; hanem a rablásban is azok. Az ökleik éppoly félelmesek
 90 10,    II|            Menjen a Schmidtékhez! – Azok talán még nem árulók. –
 91 10,    II|            De hát miért ne volnának azok? A sánta koldus, a nyomorékok,
 92 10,    II|             elrejtette, megmentette azok elől, akik azt keresik:
 93 10,    II|            Különös föld az! S ahogy azok, akik ott találkozni fognak,
 94 10,   III|           szépnek kellett találnunk azok miatt, akik azt viselték,
 95 10,     V|         elrejtett volónokra ráütök. Azok akkor előjönnek rejtekükből:
 96 10,     V|            hanem majd eljőnek hozzá azok a sötétkék ércfényű bogarak,
 97 10,    VI|             legényeivel! Túltesznek azok valamennyin! Olyan hadvezér
 98 11,   III|      keresztfiát a fogságból. Akkor azok mondták neki, hogy de még
 99 11,   III|        bajtárst lóháton, ép bőrrel. Azok a német tisztek majd megették,
100 11,    IV|         gyors elvonulásról; úgyhogy azok csak akkor vették észre
101 11,    IV|  alkalmatlan üteg elmozdítására. De azok is véres fejjel jöttek vissza,
102 11,    IV|             hogy ugyan mit pihennek azok az öreg ágyúk az elsáncolt
103 11,    IV|           kiálló szögletet képeznek azok a dombok, amiknek a legmagasabbikán
104 11,    IV|          gömbölyű fehér füstfelleg: azok a francia ágyúk. Azokat
105 11,    IV|         dalia. „Előre! A hazáért!”S azok vágtattak neki az öldöklő
106 11,    IV|      Nemhogy a fegyvereiket, de még azok a fiatal iskolás gyermekek,
107 11,    IV|      Odarohan, s közéjük vág. Akkor azok otthagyják a földön fekvő
108 11,     V|          nem olyan kardok voltak ám azok, mint a mostaniak; hanem
109 11,     V|       kommandérozott azoknak, hanem azok őneki. Nem „sorakozz!”volt
110 11,     V|           csapatokat felköltögetni. Azok összecsókolták, vállaikra
111 11,     V|    zászlóink csorbított jó hírét.~ ~Azok vivátot kiáltottak rá: azt
112 11,    VI|            hogy ki lakik odabenn?~ ~Azok aztán megmondták neki, amit
113 11,   VII|            Saint Julien ezredekéit, azok közt harminchat osztrák
114 11,   VII|       találkozót a Dunántúl, egy is azok közül bele nem botlanék
115 11,   VII|      bosszúságára úgy találta, hogy azok minden hidat elpusztítottak
116 12,     I|            franciák seregéből, mint azok az övéből, ágyút is többet
117 12,     I|          többet vett el tőlük, mint azok őtőle. Az inszurrekció készen
118 12,     I|             a franciák ellen.~ ~– S azok tíz napig lövették a várost?~ ~–
119 12,     I|          alispán húgai?~ ~– Nem biz azok. Magam olvastam a bilétet,
120 12,    II|         talyigát vásárolni jöttek-e azok ide, vagy mészre van szüksége
121 12,    II|           szerzője nevét. – Ilyenek azok a kannibálok, akik ezt az
122 13,     I|   bátorságukat; maga is könnyezett, azok is: olyan nagyon megszerették
123 13,     I|    hölgyeknek kezét nyújtani, mikor azok a hintóba felültek.~ ~Mikor
124 13,     I|          leány arca ragyog. Nemcsak azok a vészt jelentő rózsák ragyognak
125 13,     I|            kék ruhája volt rajta.~ ~Azok az ő átlátszó finom ujjai
126 13,    II|      jelentenek ezek a betűk? Pedig azok most is azt írják, hogy „
127 13,    II|         való történetét, hogy aztán azok, akiknek ez nenn tetszik,