Rész, Fejezet

  1  1,     I|              burkolvao , ami elég nagy arra, hogy még a lábait is betakarja.~ ~
  2  1,     I|             bábut: azt vitte oda neki. Arra aztán egyszerre ketté lett
  3  1,     I|               eloltják a gyertyákat, s arra azután egészen sötét lesz.~ ~
  4  1,     I|            másik azt mondja: „szszsz!” Arra mély csendesség lesz.~ ~
  5  1,    II|               füttyentést hallatott, s arra nemsokára hallható lett
  6  1,    II|              kapu alá, s onnan figyelt arra a mozgó árnyékra, mely a
  7  1,   III|               valósággal aludt, s csak arra ébredt fel, mikor az ablak
  8  1,   III|                  Akkor azután azt, ami arra írva volt, szépen elolvasta.
  9  1,   III|               s az egyik erre, a másik arra akarná vinni. Mikor a déli
 10  1,   III|          együtt beszállt a bérkocsiba, arra a kérdésre, hogy hová hajtson,
 11  1,   III|        ápolásban részesül majd. Nekünk arra az elmenekült jó barátjára
 12  1,    IV|                  Ha valakit a véletlen arra vezetett, két egymással
 13  1,    IV|              van a férfira, a lányra s arra a kis acél ládikára. De
 14  1,    IV|             amennyi az útra szükséges. Arra gondja legyen, hogy akármely
 15  2,    II|               hát nem ügyelnek itt fel arra, hogy ki mit cselekszik?~ ~–
 16  2,    II|                rendőrségnek lenni.~ ~– Arra itt vagyok magam, meg a
 17  2,   III|            ugyan, de nem rendőr), hogy arra a kérdésre: „ki lakik ebben
 18  3,     I|             hangzik a másik csöngetés. Arra hallik az udvaron az előrobogó
 19  3,    II|                madarat. – Két év előtt arra kértelek, hogy szeretnék
 20  3,    II|              Hát tudod, hogy én nemrég arra kértelek: rendelj meg számomra
 21  3,   III|           kornak régi építménye ottan, arra bizony az új kastélyt jó
 22  3,   III|            kedvenc cicusnak. – Hát még arra a puszta udvarra! Vagy éppen
 23  3,    IV|              éppen eggyel több oka van arra, hogy az orvosával beszéljen.
 24  4,     I|            félforintos rézpénzt, mikor arra kocsizott, hogy a béna hadfi
 25  4,     I|                  Egyszer, mikor megint arra kocsizik, a pártfogolt koldust
 26  4,     I|           mindene, és kinek nem szabad arra gondolni, hogy egykor ő
 27  4,    II|     elrontottao , s újra kezdette, ami arra mutatott, hogy szenvedélye
 28  4,   III|              jelt adott a háta mögé, s arra azután egy második férfi
 29  4,   III|               húzódva. Ezek bizonyosan arra vártak, hogy az erkélyen
 30  4,   III|          sebészi eszközeim.~ ~– Ah, ön arra is gondolt, hogy itt valakit
 31  4,   III|        mindenre egyébreo gondolt, csak arra nem, amit a bárónő kívánt
 32  4,   III|            komornyikom.~ ~Mármost csak arra kérem, ha eltávozik ön,
 33  4,    IV|               sem annak nincs szüksége arra, hogy én megtudjam, mit
 34  4,    IV|         üldöztetni.~ ~A grófot ez eset arra a gondolatra vezette, hogy
 35  4,    IV|               s ha bajba kerülök, csak arra appelláljak. Ez volt, amit
 36  4,    IV|            ezzel az ábrázattal. De még arra is rossz voltam. Akinek
 37  4,    IV|              kijutok.~ ~– Én nem lövök arra, akinek az asztalomon poharat
 38  4,     V|               Amennel, már akkor, mire arra került a sor, egy más világban
 39  5,     I|               két fejének csőrei pedig arra voltak alkalmazva, hogy
 40  5,     I|           agyában, s minden gondolatja arra a melódiára hangzik, ami
 41  5,   III|            Most is, mikor reggelenkint arra ébredt, úgy jött, mintha
 42  5,   III|          kikerülni, hogy választ adjon arra a kérdésére, ki az a hölgy,
 43  5,   III|               való volna az önnek?~ ~– Arra, hogy nem szándékom itt
 44  5,   III|           helyzet adott nekem hatalmat arra, hogy az ezredest minden
 45  5,   III|          megint föléje került ez a nő. Arra nem gondolt, hogy ha a birtokosnő
 46  5,   III|            világos, határozott választ arra a kérdésre: ki az a hölgy,
 47  5,   III|               önnek.~ ~– De gondolt ön arra, bárónő, hogy hátha a nejét
 48  5,   III|              játék. Annak, ami egy nőt arra késztet, hogy „ily áron
 49  5,   III|                akarna visszatartani, s arra a legtökéletesebb menüett-lépésben
 50  5,   III|            távol mégsem volt elég nagy arra, hogy az elöl menők valami
 51  5,   III|              észre nem veszik. És most arra kérem, ne kísértse meg hozzám
 52  5,    IV|            tanúbizonyságot fog találni arra, hogy a bárónőhöz azért
 53  5,    IV|         meghívta magához ebédre, s ott arra kényszeríté őket, hogy mondják
 54  5,     V|          nélküli gondolatoknak?~ ~Vagy arra sem volt szükség? Elég egy
 55  5,     V|                amíg a kertben sétál, – arra a jelre, hogy ő felveti
 56  5,     V|                én boldogságom napja is arra vár, hogy az öné virradjon.
 57  5,    VI|         tudósok ki nem bírtak találni, arra rájött egy bolond ember.
 58  5,    VI|        anekdota a mi tudós mérnökünket arra a következtetésre vezette,
 59  5,    VI|             nem volt már több szüksége arra.~ ~Becsukta maga előtt az
 60  6,     I|         erényekben gazdag Henry?” s ha arra azt mondja a szent kapuőr,
 61  6,     I|               szobájába vonulni. Hanem arra nem volt rábírható a jó
 62  6,     I|             egyik térdét meg ne hajtsa arra a székre, melynek támlányára
 63  6,    II|            ilyen kicsiny dolog is elég arra, hogy a betöltetlen vágyat
 64  6,    II|              gyűlöletté.~ ~Vavel Lajos arra a következtetésre jutott
 65  7,     I|         áldozat pedig abbul állt, hogy arra az időre, amit e célból
 66  7,     I|               Igen biz én, csakhogy az arra rendeltetett helyen és nem
 67  7,     I|            fogom én is praktizálni, ha arra kerül a sor: mert én is
 68  7,    II|           legyen egy nő a világon, aki arra vár, hogy egy csonthalmot
 69  7,    II|        honfitársai tetemeiből, hogy őt arra ültessék föl bálványnak,
 70  7,    II|              szorítván kliensével, még arra is megemlékezett, hogy egy
 71  7,   III|          egyszer mondott önnek a gróf, arra most válaszát kéri.~ ~A
 72  7,    IV|            vagyok.~ ~Ez volt a felelet arra a szóra, amit Lajos mondott
 73  7,    IV|        országban.)~ ~Hanem aztán mikor arra került a sor, hogy Lajos
 74  7,    IV|                szólt Lajos. – Én éppen arra kérem, hogy eszközöljön
 75  7,     V|             levelkét.~ ~Marie ráismert arra.~ ~– Átadhatom most neki? –
 76  7,     V|           hiszen áldomásra hívtál fel. Arra bort kell inni. – S aztán
 77  7,     V|              Akire te köszöntél, én is arra köszöntök. – Az én kedves
 78  7,    VI|                ha kétszer megesküszünk arra, ami igaz.~ ~(Ebben az úrhölgyben
 79  7,    VI|               mellett lefüggő zsinórt. Arra az acélgörgöny leereszkedett,
 80  7,  VIII|        juhászbojtár tilinkózott: Marie arra is vállalkozott, hogy ő
 81  7,  VIII|                     És mennyi idő kell arra, hogy én ezt megtanuljam?~ ~–
 82  8,     I|       kihirdetett fegyverszünet; hanem arra elég jókor érkezett a magyar
 83  8,     I|              Hofkriegsrath azt írta le arra, hogy annyi világoskék posztó
 84  8,    II|                kell a hímzett szalagot arra felkötni; neki kell azt
 85  8,    II|           Bizony a közbejött napok nem arra valók voltak, hogy boldog
 86  8,    II|               Isten! – rebegé a hölgy, arra gondolva, hogy milyen kár
 87  8,    II|             föl egymást rá nézve, és ő arra gondolt, mikor hosszú napokon
 88  8,   III|          homályban!~ ~„És most rátérek arra, ami az önnel közlendő utasításom.
 89  8,   III|                egyszer egy hatalmas úr arra szólított fel, hogy orozva
 90  9,     I|              ez ostorozás után. S csak arra a nyilalló fájdalomra tért
 91  9,   III|               ő visszamondta a magáét; arra elővettem a levelet, átadtam
 92  9,   III|         köztársaságot; Vavel hívei meg arra gondoltak, hogy csak hadd
 93 10,     I|           tisztet. A haldokló ellenség arra kérte, hogy feleségét és
 94 10,    II|                  Marie borzadva nézett arra a felnyithatlan rácsra,
 95 10,    II|          gondoltam ki. Az én pofám nem arra termett, hogy az valakit
 96 10,    II|          eltűnt előle, sípjába fújt, s arra a park bozótjaiból fegyveres
 97 10,   III|               mást is gondolhatott. Én arra is képesnek hiszem őt, hogy
 98 10,    IV|           Fervlans márkit megtanította arra, hogy a hadjáratnál az embereken
 99 10,     V|            kezébe veszi, az nem számít arra, hogy védelmezze magát,
100 10,     V|               repült fel a levegőbe, s arra bal kezével letaszította
101 10,     V|        Fervlans hátráló mozdulata csak arra való, hogy Vavelt két tűz
102 10,     V|                Vavel Lajosnak, hogy őt arra az egyetlen fűzfára itt
103 10,    VI|                hollóknak, varjúknak. – Arra gondolt, hogy nem fogja
104 10,    VI|                     Köszönöm, hugám!~ ~Arra a sebesült megint le akarta
105 11,     I|             közbe a légből.~ ~És aztán arra gondolt, hogy a bácskaiak
106 11,    IV|              Másnap korán reggel aztán arra a meglepetésre ébredt fel
107 11,    IV|   sortüzeléssel fogadta a barsiakat, s arra rögtön visszafordult a hátráló
108 11,    IV|              Öt ilyen „nap”, csak elég arra, hogy egy vitézt veteránná
109 11,    VI|                  A következő napon meg arra ugráltak fel a komáromiak
110 11,    VI|              lovassághoz.~ ~Emlékezünk arra a fokossal felfegyverzett
111 11,   VII|               Az abdai elsáncolt tábor arra a célra volt alakítva, hogy
112 11,   VII| begyakoroltassanak és szerveztessenek. Arra senki sem gondolt, hogy
113 11,   VII|            előtt, ki által az alkirály arra szólítá fel az inszurgenseket,
114 11,   VII|                két hét több, mint elég arra, hogy Meskó dandára Chastelerrel
115 11,   VII|               ha mehetnek, hová jutnak arra? A Dunától a Balatonig az
116 11,   VII|          volónjai úgy szétverték, hogy arra a napra elment a kedvük
117 11,   VII|              Azaz, hogy tulajdonképpen arra senki sem tehetett volna
118 12,     I|             sodrából.~ ~– Majd rájövök arra is, hogy ki mondta. De hadd
119 12,     I|             adott a nagy vendéglőben s arra minden előkelő urat, polgárt
120 12,     I|           életre, mikor az oltár előtt arra a kérdésre: „Szereted-e
121 12,    II|              fegyvert a kezéből. Aztán arra fogom kérni, hogy üljön
122 12,    II|             keskeny. Azután harmadszor arra kérem önt, hogy vágtasson
123 12,    II|                melegben, nagy porban s arra a nagy ijedségre nem árt
124 13,     I|                bocsátják. Hanem hiszen arra való Mátyás mester komájának,
125 13,     I|            amit a golyó ütött a falán, arra felakasztott egy fagyöngybokrot,