Rész, Fejezet

  1  1,     I|        kívül.~ ~– No erre kíváncsi vagyok, hol lehet?~ ~– Vegye ön
  2  1,     I|       tovább; de én már nagyon meg vagyok jegyezve. Ön még új ember;
  3  1,     I|             Pedig én tapasztaltabb vagyok.~ ~– Bízzék ügyességemben –
  4  1,    II|         csak facipőm? Olyan polgár vagyok, mint ön! Nem vagyunk-e
  5  1,   III|        hínak. Lássa, milyen ostoba vagyok! Csak a keresztnevemet tudom: „
  6  1,   III|           de Fervlans Lyonel márki vagyok.”~ ~– Én Cambray Alfréd.~ ~–
  7  1,   III|           szoktam játszani. Különc vagyok. Öreguraknak szoktak ilyen
  8  1,   III|         meggazdagodásra; de kalmár vagyok ugyan, hanem szédelgő nem
  9  1,   III|          ugyan, hanem szédelgő nem vagyok. Azt, ami birtokomban nincs,
 10  2,     I|         foglalkozni, azért, ha nem vagyok is klepsidra.~ ~A szegény
 11  2,     I|        magamat kell bemutatnom, én vagyok ennek a megyének az alispánja,
 12  2,     I|      összerakni.~ ~– No, éppen így vagyok én méltóságodnak a nevével.~ ~–
 13  2,    II|       Bernát bácsi.~ ~– Hát spicli vagyok én?~ ~– De az útlevelét
 14  2,    II|   rendőrségnek lenni.~ ~– Arra itt vagyok magam, meg a pandúrjaim,
 15  2,   III|    bennünket. Én a megye alispánja vagyok, s kívánom tenni hivatalos
 16  3,    II|          van, tehát én ma királyné vagyok. Egyetlen jobbágyom, ülj
 17  3,    II|          mondod, hogy tizenöt éves vagyok: nem lehet úgy bánni velem,
 18  3,    II|           vagy közelemben.~ ~– Hol vagyok én „itt”?~ ~A leány odamutatott
 19  3,    II|           gondolod te, hogy én ott vagyok?~ ~– Én nem tudom. De már
 20  3,   III|            mit akar? Bejöhet. Fenn vagyok.~ ~A komornyik belépett.
 21  3,    IV|             s a válaszul adott „én vagyok!” vékony női hangjából meggyőződött
 22  3,    IV|          Ki az? Kicsoda ön?~ ~– Én vagyok a doktor. A megye fizikusa,
 23  3,    IV|     megcsókolá a szép kezet: – Meg vagyok érte jutalmazva.~ ~Reggelre
 24  3,    IV|          ágyban fekve, mikor orvos vagyok?~ ~– Nagy migrénje van a
 25  4,     I|            az? – hadastyán.~ ~– Én vagyok biz az, kegyelmes uram –
 26  4,     I|           kiraboltat. Én pedig meg vagyok felőle győződve, hogy az
 27  4,     I|           viselni magát. Erről meg vagyok győződve. – Mármost, ami
 28  4,   III|        Szép, nagyon szép, de álmos vagyok.~ ~Még annyiban gyermek
 29  4,   III|            győz!~ ~– Én Vavel gróf vagyok – sietett a látogató, azzal
 30  4,   III|                Óh, ez iránt biztos vagyok. Ez hallgatni fog.~ ~– Tehát
 31  4,   III|            Lássa ön, milyen bolond vagyok én? Ahelyett, hogy bámulnám
 32  4,    IV|      mindegy-e az önnek, akár szép vagyok, akár rút? – Aztán, hogy
 33  4,    IV|           kiálta rá a gróf.~ ~– Én vagyok a „Sátán Laci” – monda az
 34  4,    IV|             tudhatja róla, hogy én vagyok az. (Valósággal kettős hüvelykujja
 35  4,    IV|        valami mesterséget; én kész vagyok önt az első berendezésnél
 36  4,    IV|         felejtsem, hogy nemesember vagyok, s ha bajba kerülök, csak
 37  4,    IV|            Ezt nem tudtam. Zsivány vagyok: nem tudom, mi a szokás
 38  4,    IV|           hogy úgy lesz. Gyanakodó vagyok. No, hát megmondom, hogy
 39  4,     V|    mérgesen nézegetett rá.~ ~– Meg vagyok felőle győződve, hogy olyan
 40  4,     V|          képzelem, hogy sírboltban vagyok, elevenen eltemetve, a mély
 41  4,     V|    maradottnak:~ ~– Ah, én most be vagyok zárva?~ ~– Igen. És kívülről
 42  5,    II|           Óh, én hírhedetto idomár vagyok. Lovat egy hét alatt, kutyát
 43  5,   III|           kedvenc viselete.~ ~– Én vagyok, gróf úr– suttogá, aggodalmasan
 44  5,   III|         egy kissé hamispénzverő is vagyok?~ ~– Nem tréfálok. Barthelmy
 45  5,   III|          is, másnak is, hogy gyáva vagyok, féltem az életemet? Csináljak
 46  5,   III|          én önnek titkos szeretője vagyok?~ ~Valaki mélyen elpirult
 47  5,   III|          azt tenni. Én önnek adósa vagyok, le akarom azt fizetni.
 48  5,   III|        hozza a köpenyét. Én készen vagyok. Addig várni fogok itt a
 49  5,   III|           ki őt kísérni szokta, én vagyok.~ ~B. Landsknechtsschild
 50  5,   III|          de Barthelmy Léon ezredes vagyok.~ ~Vavel Lajos olyanformát
 51  5,   III|           átalánosságban kénytelen vagyok tagadni akármiféle becsületszónak
 52  5,   III|            uram: lássa meg hát, ki vagyok?~ ~Barthelmy Léon meglepetve
 53  5,     V|         testestül lelkestül az öné vagyok!”~ ~A leány magaviselete
 54  5,     V|          nagyon jó ember. – Én nem vagyok rá nézve senki és semmi.~ ~
 55  5,     V|            kell, hogy mindennek én vagyok az oka. Hogy átok a létezésem
 56  5,     V|           a fején, aki tudja, hogy vagyok a világon.~ ~– Az Istenért,
 57  6,     I|            Lajos.~ ~– Óh, én magam vagyok az oka, hogy meghal. Oda
 58  6,     I|           Most a végső számadásnál vagyok. Egész adósságomat magammal
 59  6,     I|         hogy nevén szólítsák: „itt vagyok!”~ ~– Hagyj fel ez őrült
 60  6,     I|           hanem ez és ez: – én nem vagyok csendes, szolgálattevő ember,
 61  6,     I|       sártól megtisztogassa: hanem vagyok a bibliai egyszarvú, aki
 62  6,     I|           Félek, rettegek. Gyermek vagyok, aki a sötétben eltévedt,
 63  6,     I|       állatocskákat. Nagyon ostoba vagyok, vagy nagyon rossz szívem
 64  6,    II|         csak neki elkiáltani: „Itt vagyok!”~ ~És amellett azt is tanulmányoznia
 65  7,    II|           fogják megtudni, hogy ki vagyok!~ ~– Óh, te rettenetes vagy! –
 66  7,    II|            tőle arcát.~ ~– Miattad vagyok az.~ ~– Miattam? Hát gyönyörűség
 67  7,    II|          nem foly ereimben. Én nem vagyok utódja azoknak a magas hölgyeknek,
 68  7,    II|         hanem ezredes-kapitánya is vagyok.~ ~– S kívánom, hogy még
 69  7,   III|         Bernát bácsi; de már én hű vagyok ahhoz a fogadásomhoz, hogy
 70  7,   III|         maradok, mert én kézfogóra vagyok híva a Névtelen Várba Vavel
 71  7,    IV|          szókat:~ ~– Igen. Én „az” vagyok.~ ~Ez volt a felelet arra
 72  7,    IV|          eléje: „anyát hívtál: itt vagyok”! Milyen boldogság lett
 73  7,     V|                Hát hiszen én is az vagyok – suttogá Katalin.~ ~– Hogy
 74  7,     V|             hogy én Barthelmy Ange vagyok? Hogy én Lajosnak kedvese
 75  7,     V|           Hogy én Lajosnak kedvese vagyok?~ ~S ezt oly halálra nevettető
 76  7,     V|       hitte, hogy én Lajosra nézve vagyok valaki. – S Lajos nem mondhatta
 77  7,     V|        mondhatta meg neki, hogy ki vagyok?~ ~– Ad animan! – kiálta
 78  7,    VI|   meghívnom, mert azokkal haragban vagyok. Barátaim száma nem sok,
 79  7,   VII|        hogy akárhol másutt terhére vagyok mindenkinek. Ha senki sem
 80  7,   VII|            Magamnak való természet vagyok; senkinek sem tudom kedvét
 81  7,   VII|          keresztülharsog. Ha álmos vagyok, akkor alunni akarok; s
 82  7,   VII|         senki. Én csak egymagamban vagyok jó.~ ~– De mit fog ön csinálni
 83  7,  VIII|          van: s én egy cseppet sem vagyok álmos, maradjunk még, kicsi
 84  7,  VIII|       mentek.~ ~– Óh, milyen álmos vagyok már; menjünk aludni, kicsi
 85  7,    IX|            félálomban.~ ~„Igen. Én vagyok itt, kis mama; – nem tudok
 86  8,     I|            teljesülni. Én bizonyos vagyok felőle, hogy mi ketten találkozni
 87  8,    II|    szegényebb leszek. Különben sem vagyok gazdag. Ezt meg kell neked
 88  8,   III|          minden fegyverben virtuóz vagyok. Egy remete egy spadassin
 89  9,     I|           márkinak.~ ~– Már készen vagyok.~ ~– Hozz íróeszközöket
 90  9,     I|           Igen, Madame, én Cambray vagyok, más néven marquis D'Avoncourt
 91  9,     I|    megmondtam neki, hogy szökevény vagyok.~ ~– Ön megmondhatta ezt
 92  9,     I|         mást. „Ezzel” igen jól meg vagyok elégedve. S ha be akarod
 93  9,     I|       legyen már gondod, én jól el vagyok látva. S ha tudnád, hogy
 94  9,     I|         tudnád, hogy milyen boldog vagyok, hiszem, hogy örülnél rajta.
 95  9,     I|          én nem tehetem. Én idegen vagyok ebben az országban. Nem
 96  9,     I|            meg ne mondja, hogy itt vagyok. Ő engem látni akarna. Az
 97  9,    II|           nevez, annak én gyilkosa vagyok.~ ~Akkor aztán, hogy nem
 98  9,    II|        Hogy ő, ha ott van, ahol én vagyok, egy szót ne akarjon szólni
 99  9,    II|               Franciaországnak nem vagyok uralkodónéja; de magamnak
100  9,    II|       uralkodónéja; de magamnak az vagyok!~ ~Katalin még egy kétségbeesett
101  9,    II|       menni, hogy megtudd tőle: ki vagyok én? Hogy meghallhasd az
102  9,    II| meghallhasd az ő szájából, hogy én vagyok az az átkozott fenevad,
103  9,   III|       aztán nem bántott, s íme itt vagyok.~ ~– Derék ember! – mondá
104  9,   III|         voltak Lajos előtt.~ ~– Én vagyok! Én vagyok! – rebegé már
105  9,   III|           előtt.~ ~– Én vagyok! Én vagyok! – rebegé már messziről
106  9,   III|           Hát ki volnék? – Katalin vagyok rebegé a hölgy, odafutva
107  9,   III|         panaszol, azt mondja: „Nem vagyok!” – „Meghaltam.”~ ~– Föl
108  9,   III|        Tehát elhiszi, hogy Katalin vagyok? Hogy senki más nem vagyok,
109  9,   III|         vagyok? Hogy senki más nem vagyok, csak Katalin. – Hogy hitem
110  9,   III|        nekem, aki volt, s ha én az vagyok önnek, aki voltam: akkor
111 10,    II|            Cambray! Bocsáss be! Én vagyok. A te Máriád! Hogy fekszel
112 10,    II|           vegye észre, hogy én itt vagyok. Majd később tán felnyitja
113 10,    II|       sötét alak. – Meg ne lőj! Én vagyok az apád.~ ~– Ne közelítsen
114 10,    II|             Lackó fiam!~ ~– Én nem vagyok most Lackó fiam, hanem strázsa?
115 10,   III|         Csakhogy az a férfi nem én vagyok, hanem más. – Tehát „io
116 10,    IV|         oda De Fervlans.~ ~– Ördög vagyok: de olvadt szurokban még
117 10,     V|   Fervlans-t, arról olyan bizonyos vagyok, mint az egy Istenről az
118 10,    VI|        csak rám, nem ismer meg? Én vagyok az úrnő, aki a feleségét,
119 12,    II|           Én szenvedélyes pikétező vagyok!~ ~– Majd megmondom önnek,
120 12,    II|          megfürödni képes: – az én vagyok! És bizony mondom önnek,
121 12,   III|                 Madame. Én felelős vagyok a tábornoknak aziránt, hogy
122 12,   III|           Mit tesz az? – Én hálára vagyok önnek kötelezve.~ ~– Óh,
123 13,     I|            mint Katalin – én nehéz vagyok. – Addig menjetek a belső
124 13,     I|    Nézzétek, máris mennyire jobban vagyok! Eddig minden este, mikor