Rész, Fejezet

  1  1,     I|        hogyan kell egy kicsi leányt jól ellátni.~ ~Azalatt lehúzta
  2  1,     I|           Ön el lesz temetve: olyan jól, mint ahogy valaha embert
  3  1,    II|        egyenlők?~ ~Az ifjú úr tudta jól, hogy kivel van dolga. Ez
  4  1,    II|            tettél te már Párizsban. Jól megszolgáld a húsz frankodat
  5  1,    II|          Tudta ezt az a fiatalember jól.~ ~A blúzos férfi aztán
  6  1,    II|    nyugalommal és hidegvérrel. Hogy jól tudjon ön aludni, szépen
  7  1,    II|      gingalló!”~ ~A gyermekek olyan jól alusznak.~ ~Hanem az, aki
  8  1,   III|            szoktáko a gyermekek, ha jól kialhatták magukato .~ ~–
  9  1,   III|            hogy felébresztett. Igen jól aludtam. Ez igazán olyan
 10  1,   III|        sétány alá érve, már egészen jól tudta magát tájékozni a
 11  1,   III|       vasrácsajtó titkos nyitját is jól ismeré már a kisleány. Egy
 12  1,   III|           meg ezt a kezet! Nézd meg jól ezt az arcot. Szívedbe vésd;
 13  1,   III|             nevetett.~ ~– Ezt ugyan jól adtuk!~ ~A hintó gördülésére
 14  1,   III|             bolondságaik lenni.~ ~– Jól van. Eltűröm ezt a sakkhúzást
 15  1,   III|            hanem azért mégis tudjuk jól, hogy ön tegnap barátjától
 16  1,   III|     veszélyre figyelmezteti. Tudjuk jól, hogy önök az éjjel ketten
 17  1,   III|         magam sem tudom.~ ~– Azt ön jól tudja. „Tanúnk” tudósítása
 18  1,   III|          nincs, nem adhatom el.~ ~– Jól van, önnek nem kell pénz. –
 19  1,    IV| fegyvereiket fordítjuk ellenük.~ ~– Jól van. Tegyük mi azt, akik
 20  2,    II|          élcnyíllövészetben; amit a jól regulázott fiatalember tűrt
 21  3,     I|         köszöntenek feléjük, tudják jól, hogy az nem tetszik azoknak.
 22  3,     I|          félig nyitva hagyta. Tudta jól, hogy az a valaki, akit
 23  3,    II|            így szoktak előadni.~ ~– Jól van, tehát én ma királyné
 24  3,    II|                 De ugye, ha egyszer jól tudok úszni, akkor szabad
 25  3,   III|         felvezette. – Takarózzék be jól. Ha fázik, szikfűteát fogok
 26  4,     I|       levélben ez állt:~ ~„Uram! Ön jól tudja, hogy az ön védencének
 27  4,     I|  rablócinkos, falugyújtogató. Nálam jól fogja viselni magát. Erről
 28  4,    II|             szemszivárványok: Lajos jól ismerte ez arckifejezést: –
 29  4,   III|         fogja azt.~ ~A holdvilágnál jól lehetett megkülönböztetni.
 30  4,   III|             Hanem azért, hogy olyan jól meg volt is nyugtatva, csak
 31  4,   III|         Azok a gazemberek ugyancsak jól választották ki az idejüket:
 32  4,   III|      rablókra kenni.~ ~– Bizony azt jól fogja tenni a bárónő, ha
 33  4,   III|          leszek. Higgye el, hogy én jól tudom, mivel lettem adósa
 34  4,   III|          valamit, amíg ön oda volt; jól hallottam az ajtón keresztül: „
 35  4,    IV|            messzeségre. Ismerte már jól a járást a sötétben is,
 36  4,    IV|  fortificatiokrul fog beszélni.~ ~– Jól van. Küldje őt ide hozzám.~ ~–
 37  4,    IV|      kölcsön; majd visszafizeti, ha jól megy a dolga. Térjen a becsületes
 38  4,    IV|            Gróf úr. Én tudom ám azt jól, hogy a zsiványok és becsületes
 39  4,     V|     hosszakat és széleket, s miután jól megértett mindent, ünnepélyes
 40  4,     V|         mester – monda a gróf –, de jól értse meg: ennek az én fortélyos
 41  4,     V|            ágyban, s ha nem siettem jól az Amennel, már akkor, mire
 42  5,     I|                    I.~ ~Marie tehát jól meg volt védve minden regényes
 43  5,     I|             is, késő éjszakáig. Ott jól mulatnak. Okosan teszik.~ ~
 44  5,    II|            a másik kastélyban olyan jól mulattak.~ ~S igazán jól
 45  5,    II|            jól mulattak.~ ~S igazán jól mulattak.~ ~Az ünnepély
 46  5,    II|           hogy az inszurgens, mikor jól kitáncolta magát, akkor
 47  5,    II|          fülét, s a lovagkorbáccsal jól megrakta a hátát. Ezt is
 48  5,   III|             kézírást mindenekfölött jól ismerte. Ez a levél Katalin
 49  5,   III|        Sohasem fürkésztem. Tudhatja jól. Eltávoztam onnan, ahol
 50  5,   III|            ezáltal?~ ~– Éppen olyan jól meggondoltam, mint ön, mikor
 51  5,   III|          engem kiszabadítson; pedig jól tudta, hogy megtámadóim
 52  5,   III|       megtámadóim négyen vannak, és jól fölfegyverezve. Azt mondta:
 53  5,   III|           véleményére valamit adok, jól fogja tudni, hogy az a hír
 54  5,   III|           nélkül tudott utat. Olyan jól ismerték már a járást, hogy
 55  5,   III|        asszonyokról van szó. Tudjuk jól, hogy szívviszonyoknál még
 56  5,    IV|            fel van már fedezve.~ ~A jól elrágalmazott asszonynak
 57  5,    IV|          megtudta Katalin, s nagyon jól mulatott rajta.~ ~Azzal
 58  5,    IV|           csak kirukkoltak vele, és jól elmulattatták – a saját
 59  5,     V|             lovakat.~ ~– Azt nagyon jól fogja ön tenni, ha önnek
 60  5,     V| gondolkodóba esett. Ha olyan nagyon jól nem őrizte volna a leányt,
 61  5,     V|             ügyel fel. Lajos, kiről jól tudta, hogy a vizsgálótoronyból
 62  6,     I|      vívóteremben. A rendes óra már jól elhaladt, s vívótársa mégsem
 63  6,     I|            De majd mindjárt egészen jól leszek.~ ~– Nyújtsd ide
 64  6,    II|  előfordulni történetünkben. Később jól ismert hazai tudós lett
 65  6,    II|          hagyták.~ ~Ezt tudta Vavel jól. Pedig az ő eszméinek ez
 66  7,    II|          foglalva. Mehetünk odább! „Jól van!”~ ~Vavel Lajos oly
 67  7,    II|      haldoklók fölött, azt mondja: „jól van,”, s aztán nézd ezt
 68  7,   III|            Hanem, hogy ön tudja ezt jól: azt hiszem. S hogy ő megérdemli
 69  7,    IV|      remeteodújából kicsalni. Tudta jól: urak harcolnak urakkal
 70  7,    IV|       szabad most! Ő mindezt milyen jól végezné!~ ~Leült leveleket
 71  7,    IV|     engedelmeskedem. Ha valamit nem jól teszek, azért megpirongatsz,
 72  7,    IV|           azért megpirongatsz, s ha jól eltaláltam, megdicsérsz.~ ~–
 73  7,    IV|       nyugodva, hogy féltett kincse jól meg lesz nálam őrizve. Kastélyom
 74  7,    IV|           cselédeim bátrak, és igen jól fölfegyverezve; most nem
 75  7,    IV|           én Lajosomat.~ ~– Így már jól van! – diadalmaskodék Marie,
 76  7,    IV|          őrizze a maga kincsét!~ ~– Jól van – szólt az alispán –
 77  7,     V|             azt?~ ~– Igen.~ ~(Lajos jól sejtett!)~ ~Most azután
 78  7,   VII|           ezután is jó helyen lesz. Jól gondját fogják viselni. –
 79  7,   VII|           áldja meg az Isten, ahogy jól fog vele bánni! – Úgy ügyeljen
 80  7,  VIII|      számára. Meglátod, hogy milyen jól el foglak találni.~ ~Marie
 81  7,  VIII| füstfellegbe burkolja magát. Milyen jól eshetik az neki!~ ~– És
 82  8,    II|           ijeszti az apja, hogy „ha jól nem tanulsz, mesterembernek
 83  8,    II|     mesterembernek adlak!” Ha pedig jól tanul, lehet belőle „vármegye
 84  8,    II|             is lehet nemesember, ha jól tanul, vagy jól verekszik.
 85  8,    II|      nemesember, ha jól tanul, vagy jól verekszik. A nemesember,
 86  8,    II|         megtudtad e titkot. Kérlek, jól megőrizd. Minden tekintetben.~ ~
 87  8,   III|        megszabadítására. – Jocrisse jól játszotta szerepét, a szabadító
 88  8,   III|             szeretőjétől.” Óh, mily jól esett az az egy napsugár
 89  9,     I|         kerestem mást. „Ezzel” igen jól meg vagyok elégedve. S ha
 90  9,     I|            ne legyen már gondod, én jól el vagyok látva. S ha tudnád,
 91  9,     I|             az ötmillióját! Meg van jól érdemelve!~ ~E pokoli kínzásra,
 92  9,    II|          egy hősnő, mint egy szent. Jól járt! Az égbe jutott. Ha
 93  9,    II|           nem félnek a ragálytól. Ő jól gondját fogja viselni.~ ~–
 94  9,   III|       császárság hívei pedig tudták jól, hogy mind a ketten mit
 95  9,   III|          reményt ad, hogy másutt is jól fognak verekedni. Csak a
 96 10,    II|               Azt hiába keresi.~ ~– Jól van, Lizett – szólt Marie,
 97 10,    II|          ismét az arcát és a kezeit jól; ez hatalmas szer; elpusztítja
 98 10,    II|           adott.~ ~– Eredj, zárd be jól az ajtót a keresztvassal.
 99 10,    II|        vitte el? És „őhozzá”. Akkor jól van. Tudom, mi a dolgom. –
100 10,    II|           Névtelen Vártól, mint aki jól tudja, hogy ide sohasem
101 10,   III|           bor. Porte-toi bien. Légy jól. Napóleon. – No ilyen levelet
102 10,   III|        Tehát „io non posso?” Így is jól van, Mamade! – Tehát majd
103 10,   III|         Hanem azontúl keserves.~ ~– Jól van. Te itt a postánál hintót
104 10,    IV|    kettévágott út túlsó folytatását jól lehetett látni a holdvilágnál
105 10,    IV|       személyes tapasztalat után is jól ismerte e bozót minden zegezugát.~ ~
106 10,     V|          arról, aminek olyan nagyon jól nevet. Vavel Lajosnak meg
107 10,     V|        fején. Az ott egy szódafőző. Jól ismerem a helyet. Vavel
108 10,     V|          cselfogás.~ ~Katalin látta jól, hogy bukdácsolnak a rekettyés
109 10,     V|            közelébe jutni. Futni is jól tudott.~ ~A vízárok egy
110 11,    IV|    nekirúgtatott, s ha helytálltak, jól elpáholta, ha elszaladtak, „
111 11,    IV|            rováson!~ ~Ráismerhetett jól a zászlójárul. Ez volt legjobban
112 11,    IV|      ezredes vezetése alatt.~ ~Elég jól siettek. A Kárpátoktól a
113 11,    IV|            vágott. De a franciák is jól verekedtek, s Márton sebesülten
114 11,     V|      franciának! Ha a dohányzacskóm jól meg van tömve, azzal agyonütöm.~ ~–
115 11,    VI|           egy elhibázott életet egy jól eltalált kimenetellel.~ ~
116 11,   VII|        suhant tovább. – Egyszer egy jól célzott golyó lyukat ütött
117 12,    II|             éjszakára. S azt nagyon jól tette, mert akkor már Koroncónál
118 12,    II|           ön vissza a kardját. Igen jól forgatta, csak azt tanácsolom
119 13,     I|          mármost nem kell. – Minden jól van. – Olvastuk a levélből,
120 13,     I|         temetkezni el! – Óh, milyen jól tetted, hogy mikor hozzánk
121 13,    II|             tartották őtet itten!~ ~Jól mondá az alispán: „Nem való