Rész, Fejezet

  1  1,     I|      dúdolgatva neki a dajkadalt, míg egyszer csak szerencsésen elaludtak
  2  1,     I|              mind alul fognak kerülni egyszer.~ ~– De önnek addig a maga
  3  1,     I|              bekémlelt a kulcslyukon. Egyszer aztán léptek közeledtek
  4  1,   III|          érdekeset, valami furcsát? – Egyszer aztán, amint a kutatásból
  5  1,   III|             gördül-e végig a hintó.~ ~Egyszer aztán az lepte meg, hogy
  6  1,   III|          törhette rajta a fejét. Csak egyszer nyitotta rá az ajtót egy
  7  1,   III|            őrizni önnek az életét. Ha egyszer meg talál ön betegülni,
  8  1,    IV|               a veszedelmes diskuráló egyszer csak a „velencei éjek” közepett
  9  1,    IV| viszontlátásig.~ ~– Csak legalább még egyszer láthatnám a kisleányomato –
 10  2,     I|        kedvéért minden harmadik héten egyszer magyar prédikációt is tart
 11  2,     I|              tűzve; amikor a vőlegény egyszer csak megtudja, hogy a menyasszonya……~ ~–
 12  2,     I|                   Ugyan mondja ki már egyszer! – nógatá a doktor.~ ~–
 13  2,     I|                a cirkalmot.~ ~Azonban egyszer csak megkondul a harang
 14  2,     I|         szoktam pletykázni; hanem, ha egyszer az az inzselléro ki talál
 15  2,    II|           tudakozódni magától: csupán egyszer szalasztott ki annyit a
 16  2,    II|    Kérdezősködni senki se mer felőle. Egyszer a feleségem megszánta a
 17  2,    II|            pedig a szeretője, aki már egyszer Németországban hurokra került,
 18  2,    II|              egy tündér. A termete is egyszer deli, másszor összegörnyedőo .
 19  2,    II|         levelen rendesen sima. – Csak egyszer láttam rajta egy címert,
 20  2,    II|            nagyon jellemzi az embert. Egyszer egy szerencsétlen asszonyt,
 21  2,    II|              igen jó ebéd volt; amint egyszer csak egy ablakzörrenés riaszt
 22  2,   III|               keresztül lehet utazni. Egyszer aztán megreked a szekér
 23  2,   III|             nesztelen posztócipőkben, egyszer csak beszédet hall az ajtajában;
 24  2,   III|          Azután kétszer opponálok * , egyszer repellálok * . Ez is három
 25  3,    II|                                II. ~ ~Egyszer egy esztendőben aztán van
 26  3,    II|            hogy nem tudsz hozzá; mert egyszer, mikor nagyon sietős volt
 27  3,    II|              öbölben.~ ~– De ugye, ha egyszer jól tudok úszni, akkor szabad
 28  3,    II|             Szabad lesz-e őt nekem is egyszer meglesnem?~ ~– Félek, hogy
 29  3,   III|          láttuk élő szemeinkkel, hogy egyszer csak nagy részben kiszáradt:
 30  3,   III|     esztendőben kétszer is arattak, – egyszer aztán megint más jutott
 31  3,   III|               mellé házakat építenek; egyszer aztán elkezd emelkedni a
 32  3,   III|           lehet, de megtalálni nem.~ ~Egyszer csak az éjszaka rejtelmes
 33  3,   III|          többet úszni.~ ~– Tudom. Aki egyszer megijed a vízben, az elfelejti
 34  3,   III|             tenni.~ ~– De Istenem! Ha egyszer oly beteg lett! Hogyan?
 35  3,    IV|           migrénje.~ ~A komornyik még egyszer bement, s még egyszer visszajött
 36  3,    IV|             még egyszer bement, s még egyszer visszajött azzal az izenettel,
 37  3,    IV|             visszaadja.~ ~– Át fog ön egyszer vinni a bárónőhöz? – kérdezé
 38  4,     I|              igen közel járt hozzá.~ ~Egyszer véletlenül, mikor a gróf
 39  4,     I|               zárt hintó ablakából.~ ~Egyszer, mikor megint arra kocsizik,
 40  4,   III|                dörmögé Vavel –, ha az egyszer elájul, holmi illatszerektől
 41  4,   III|       becsületes nő legyen, s akit én egyszer pártul fogtam, azt nem engedem
 42  4,   III|         búcsút vett. Eltávoztában még egyszer figyelmesen körülnézett,
 43  4,   III|              a kapuajtót, s aztán még egyszer meglátta a bárónőt, amint
 44  4,    IV|              Annyit mégis megtudakolt egyszer a lelkésztől, hogy vajon
 45  4,    IV|               asszony, aki az őáltala egyszer felfogadott gyermeknek a
 46  4,    IV|              kifelé.~ ~Az ajtóban még egyszer megállt.~ ~– Gróf úr. Én
 47  4,    IV|           Törhette ezen a fejét! Amíg egyszer valaki el nem fogja neki
 48  4,     V|              csinálni, hogy mikor még egyszer ránk jön az a… Napóleon,
 49  5,     I|        boldogtalan szerelem. A bárónő egyszer csalódott egy férfiban,
 50  5,     I|            muzsikáltatnak, s aztán ha egyszer bevették magukat a kártyaasztal
 51  5,     I|  templomtoronynak futtatással * , sőt egyszer karusszelt is rendeztek
 52  5,    II|             többet két lábon járni.~ ~Egyszer aztán egy röppentyű harántos
 53  5,   III|      bohózatot alakítom. Vigyen ön ez egyszer magával valami más asszonyt
 54  5,   III|          kétféle fátyolos hölgye van: egyszer az egyiket hozza ki sétálni,
 55  5,   III|            másszor a másikat. Most az egyszer igaza volt. Ez a másik.~ ~
 56  5,   III|        kétszer nem találtam önt honn, egyszer pedig olyankor jöttem, amikor
 57  5,   III|             ízben nem voltam odahaza, egyszer meg még nem keltem föl,
 58  5,   III|             Rászolgáltam.~ ~Azzal még egyszer meghajtá magát, s félreállt,
 59  5,     V|              Nemhiába kérdeztem öntől egyszer már régen, hogy milyen az
 60  5,    VI|     hydrangeának” nem keresztelték.~ ~Egyszer a télikertből, hová a kertész
 61  5,    VI|          kíváncsiság egy leánynál, ha egyszer egy olyan munkának, mely
 62  6,     I|        ügyeltem oda, hogy ott repked; egyszer csak azt veszem észre, hogy
 63  6,     I|              élni?~ ~A kis énekes még egyszer összeszedte életerejét,
 64  6,     I|               Ő „ezt” a dalt hallotta egyszer sok embertől énekeltetni,
 65  6,     I|          Aztán majd én következem. Ha egyszer én odaérek a mennyország
 66  6,     I|  megdicsőülése.~ ~– Nem láthatnám még egyszer a jó Henryt?~ ~– De éppen
 67  6,    II|             az ügyvédjével pedig csak egyszer, akkor, mikor az mint patvarista,
 68  6,    II|               civilizáció előharcosai egyszer belekeveredve az irtóháborúba,
 69  7,     I|          beszéljünk róla többet. – Ha egyszer egy igen komoly dologról
 70  7,     I|          emberre rálövöldözni, akinek egyszer az asztalánál poharat töltött,
 71  7,     I|         teljes mértéke felől.~ ~– Még egyszer találkozni fogunk az életben –
 72  7,     I|              hajóskapitányról, akinek egyszer a hajóslegényeit meg kellett
 73  7,    II|               a saját magáé; mely már egyszer elesett őérte; mely nem
 74  7,    II|              legkedvetlenebb órájában egyszer csak hangos sarkantyús léptek
 75  7,    II|             mert meghal tőle, s aztán egyszer hozzájuthat egy egész tele
 76  7,    II|            kitekint, minden tárgy még egyszer olyan fényes volna, mint
 77  7,   III|        izenettel, hogy ami „egy szót” egyszer mondott önnek a gróf, arra
 78  7,    IV|            Nem tett-e oly lépést, ami egyszer megteendő ugyan, de meg
 79  7,    IV|              is ember rendezte így.~ ~Egyszer csak repül be hozzá, mint
 80  7,    IV|          Hiszen elmondom én azt, csak egyszer hozzájussunk, úgy ahogy
 81  7,     V|             az: majd elmúlik.~ ~Már ő egyszer hozta őt ily állapotban
 82  7,    VI|              Marie is hadd érezze már egyszer azt az örömöt, hogy futkoshat
 83  7,   VII|          kincs: nagy gond. Aztán majd egyszer – tudja ön, Madame, ha önnek
 84  7,  VIII|             valamit. – Csak akkor, ha egyszer valami szép képet tudtam
 85  7,  VIII|          maradjunk még, kicsi mama.~ ~Egyszer aztán elsötétült a Névtelen
 86  7,    IX|               jónak vagy rossznak, de egyszer megállapodik: a nőszívben
 87  8,    II|              sem volt bizonyos ideje. Egyszer korán reggel, másszor késő
 88  8,   III|              Feltettem magamban, hogy egyszer útját állom a szokott sétájában,
 89  8,   III|            kíséretre készen. Erre még egyszer kérem Önt.~ ~Egyébként maradok,
 90  8,   III|                Emlékezel még rá, hogy egyszer egy hatalmas úr arra szólított
 91  9,     I|               tán szunyókálni is, míg egyszer lesből előrohanó lovagok
 92  9,     I|           mikor oly nehéz megválni az egyszer kivívott becsüléstől! Mennyire
 93  9,     I|        megdicsértek ez ügyességemért. Egyszer aztán jött egy olyan nap,
 94  9,   III|          hitette el. A majorosnét már egyszer elküldé a táborba Lajoshoz,
 95  9,   III|               ellenség júdás-izenete. Egyszer a menyasszonyét olvasta
 96 10,     I|         voltak, mint a hosszú ujjaik. Egyszer kirabolták a saját ezredük
 97 10,    II|                  volt rá a felelet.~ ~Egyszer aztán az lett a válasz,
 98 10,    II|               lehet ilyet álmodni! ~ ~Egyszer aztán az őrt álló gyerkőc
 99 10,    II|             arcát.~ ~Marie látott már egyszer ilyen arcot: Henryét.~ ~
100 10,    II|             se költené ezt fel, ha ez egyszer elaludt. Reggelig pedig
101 10,    II|            folyosó másik vége felé.~ ~Egyszer aztán ijedten kiáltá el
102 10,   III|             jutni, hogy láttuk őt már egyszer – Thémire grófnő termeiben.
103 10,   III|                   A mérnököt kísértem egyszer Boldogasszonyig.~ ~– Hintóval
104 10,    IV|               nyúlós sár közepén, míg egyszer társai szeme láttára eltűnt
105 10,    VI|              ott hagyni a kedvesét.~ ~Egyszer egy nagy virágzó vadrózsacsalit
106 10,    VI|               van-e még benne élet.~ ~Egyszer aztán meglátta ennek a kéznek
107 11,   III|       ágyútűzzel seperték tisztára.~ ~Egyszer aztán, mikor a derékhad
108 11,   III|             maga egy lován. Tehát még egyszer visszament a franciák közé,
109 11,    IV|               ott az ellenség rohamát egyszer visszaverve, az egész egyesült
110 11,    IV|             és az Ott huszárok tettek egyszer – a maguk jószántából –
111 11,    IV|              hadsornak, elszántan… és egyszer aztán meg kellett nekik
112 11,    IV| szárnysegéddel, visszavezette azt még egyszer a csatatérre, s a győri
113 11,    IV|               hogy az ütközet tüzében egyszer a kapitánya eléje állt,
114 11,     V|           erejéről. Onnan kapta, hogy egyszer híres birkózó komédiás járt
115 11,   VII|          lélekvesztő suhant tovább. – Egyszer egy jól célzott golyó lyukat
116 11,   VII|            tudott előlük menekülni. – Egyszer aztán a nagy Duna-ágba eljutva,
117 11,   VII|              a franciák.~ ~De most az egyszer embereikre akadtak, akik
118 12,    II|      országutat tábori távcsövével.~ ~Egyszer aztán meglátta, amire várt.~ ~
119 13,     I|            élet, hogy nincs kedve még egyszer feltámadni. – Hanem a „Sophie”,
120 13,    II|           Emlékezik rá, hogy látott ő egyszer egy jelvényt, amit úrasszonya