Rész, Fejezet

  1  2,    II|                Az ebédhez megjelenő bárónő a legegyszerűbb eleganciával
  2  2,    II|           ide ülsz mellém – monda a bárónő Bernát úrnak, megemlékezve
  3  2,    II|            sohase látott.~ ~Katinka bárónő még evés közben is tudott
  4  2,    II|        készebb társalgókra talált a bárónő az alispánban és a doktorban.~ ~–
  5  2,    II|        hiányzik még a beleegyezés a bárónő, – azaz – Katinka húgom –
  6  2,    II|             kacagásban részt véve a bárónő. – Hiszen itt van a doktor:
  7  2,    II|               Hát ha olyan kegyes a bárónő, s meg akarja hallani, én
  8  2,    II|       regényes, doktor úr – szólt a bárónő. – Ezt nem fogadjuk el.
  9  2,    II|            a három virág? – kérdé a bárónő élénken.~ ~– Azokat nem
 10  2,    II|           csendo van körülötte.~ ~A bárónő odainté a komornyikját,
 11  2,    II|             nyomorultat többet.~ ~A bárónő könnyezett ez elbeszélésen.
 12  2,    II|         Bernát bácsi – tiltakozék a bárónő. – Szegény kisfiú! Ez egészen
 13  2,    II|         soha.~ ~– Ah! ah! – szólt a bárónő. – Mondja csak, milyen volt?
 14  2,    II|        volt-e, vagy nő? – kérdezé a bárónő.~ ~– Nagyon fiatal még.
 15  2,    II|            Ah! – szólt meglepetve a bárónő. – A hollandiak szólítják
 16  2,    II|         Hogyan, kérem? – tudakozá a bárónő visszatérve a helyére.~ ~–
 17  2,    II|      findzsák asztalkáihoz, s ott a bárónő és az alispán egymás mellé
 18  2,   III|             tekintetes alispán úr a bárónő felhívására jött ide.~ ~
 19  2,   III|      ellenkező végett jöttem ide. A bárónő megújítani szándékozik a
 20  2,   III|  megfagyasztotta.~ ~– Köszönöm. – A bárónő, ha sokallja a bérösszeget,
 21  3,    IV|          hatást.~ ~Az előszobában a bárónő komornyikja azt mondta neki,
 22  3,    IV|    izenettel, hogy nagyon köszöni a bárónő a szívességet, holnap legyen
 23  3,    IV|           Landsknechtschild Katalin bárónő értesülve róla, hegy egy
 24  3,    IV|        bízni a pecsenyeforgatást. A bárónő mindent elkövet, hogy e
 25  3,    IV|             azt mindennap elveszi a bárónő kezéből, s olyankor az arcán
 26  3,    IV|            rangfokozatát; de csak a bárónő láttára, más emberre még
 27  4,     I|    Távcsövével sokszor megismerte a bárónő kastélya udvarán azokat
 28  4,     I|      éjszakára egy se maradt ott. A bárónő, ha látogatója jött, nem
 29  4,     I|      tetszett neki, az volt, hogy a bárónő még korcsolyázás közben
 30  4,     I|           sétakocsikázását tette, a bárónő szemközt jött rájuk az erdőből
 31  4,     I|            az út, gyalog. Kijövet a bárónő alamizsnát osztogatott a
 32  4,     I|               nézze csak, az áldott bárónő egy masinalábat csináltatott
 33  4,     I|     bőkezűségének gyakorlására.~ ~A bárónő szívére vette azon számtalan
 34  4,     I|          tehát csak polémia lett. A bárónő nem adta fel a saját elfoglalt
 35  4,     I|            bárónőnek, a másik nap a bárónő a grófnak, s hevesen tromfolták
 36  4,     I|   feladatokat is maga után vonta. A bárónő mindennap meglátogatta a
 37  4,     I|               tanítani neki, hogy a bárónő védencein túltegyen vele;
 38  4,     I|    kapitulálni. Az az eszme, hogy a bárónő az egész világtól eltaszított
 39  4,     I|         Schmidtné által a kisfiút a bárónő kastélyába, s ezzel megszakadt
 40  4,    II|           kapusnál hagyása által. A bárónő ezt is elmulasztá, ami azt
 41  4,   III|     teheti-e meg Landsknechtsschild bárónő is? Hogy egy erős telescopiummal
 42  4,   III|        lehetett megkülönböztetni. A bárónő a kastély erkélyén ült kinn,
 43  4,   III|        holdat, a gróf meg őtet.~ ~A bárónő, úgy látszott, hogy amit
 44  4,   III|   csengettyűzsinór után nézett.~ ~A bárónő elértette a szándékát.~ ~–
 45  4,   III|                  Nem bántották önt, bárónő?~ ~– A megkötözésen kívül
 46  4,   III|                 Hát mi? – sürgeté a bárónő.~ ~Vavel emlékezett már
 47  4,   III|         fogott, azóta is, hogy az a bárónő házához került. Ez a sátán
 48  4,   III|           Igazán el van ájulva.~ ~A bárónő már készen volt a repülő
 49  4,   III|             hogy „jaj Istenem!”~ ~A bárónő és a gróf visszatértek az
 50  4,   III|   bevezetést.~ ~– Ugyan sajnálomo , bárónő, hogy önnel ez a kellemetlenség
 51  4,   III|          környékén a zsiványok?~ ~A bárónő közbenevetett.~ ~– Engemet
 52  4,   III|        Bizony azt jól fogja tenni a bárónő, ha jövőben nem hagyja nyitva
 53  4,   III|           Vavel gróf, látva, hogy a bárónő nagy lelki erejét akarja
 54  4,   III|      gondolt, csak arra nem, amit a bárónő kívánt tőle.~ ~– Ne szóljon
 55  4,   III|             igen szívesen megállom, bárónő.~ ~– Nem akarom, hogy a
 56  4,   III|         becsületes nőnek tartja őt, bárónő?~ ~– Lelkemet teszem rá,
 57  4,   III|            ember módjára járni.~ ~A bárónő köntöse ujját feltűrve,
 58  4,    IV|             intéznie a lelkészhez a bárónő felől, anélkül, hogy azt
 59  4,    IV|             a szülője, s jelenleg a bárónő udvarában van?~ ~Erre azt
 60  4,    IV|            eltűnt a kastélybólo . A bárónő nagyon meg volt miatta illetődve;
 61  4,    IV|             nem én voltam az, aki a bárónő kastélyára éjszaka rátört,
 62  4,    IV|         Laci felesége eltűnésének a bárónő kastélyából az ő rejtélyes
 63  5,     I|         rablók nem fognak rátörni a bárónő kastélyára: van eszük, hogy
 64  5,     I|              hogy még utóbb Katalin bárónő tör be a Névtelen Várba,
 65  5,     I|          Landsknechtsschild Katalin bárónő, nem kellett aggódnunk.
 66  5,     I|             boldogtalan szerelem. A bárónő egyszer csalódott egy férfiban,
 67  5,     I|     kedélyes mulatságtól nem volt a bárónő idegen.~ ~És ez is megérthető.~ ~
 68  5,     I|             a táncestély. S Katalin bárónő szenvedélyes keringőtáncos.~ ~
 69  5,     I|         színpadon, s azokban maga a bárónő is szerepel, megérdemlett
 70  5,     I|     kompromittálják.~ ~Máskor meg a bárónő rendezett birtokain vadászatot,
 71  5,     I|         lehet eltitkolni.~ ~Katinka bárónő kezdett Vavel grófra nézve
 72  5,    II|             kis vad szörnyetego , a bárónő törpe gnómja, inszurgensnek
 73  5,    II|       aratott.~ ~– Lássa, nagyságos bárónő – monda Barthelmy Léon –,
 74  5,    II|    remekelést.~ ~– Lássa, nagyságos bárónő, tökéletes emberré lett
 75  5,    II|      nézhetek rá! – sápított a szép bárónő. – Távolítsa el, ezredes
 76  5,    II|            az ezredes – a nagyságos bárónő vállalkoznék rá, hogy ennek
 77  5,    II|         felpörkölni.~ ~– Tudja mit, bárónő? Hogy ne tehessen semmi
 78  5,    II|         halak és vidrák között.~ ~A bárónő kerestette őt aztán mindenfelé,
 79  5,   III|               Mit jelentsen ez?~ ~A bárónő beszélni akar ővele. Miért
 80  5,   III|             XI. Ebből, ha megérti a bárónő, hogy várnak rá tizenegy
 81  5,   III|      sietett az ajtót kinyitni.~ ~A bárónő állt előtte.~ ~A termetéről
 82  5,   III|    széttekintve.~ ~– Hogy jött ide, bárónő? Nem hallottam hintógördülést.~ ~–
 83  5,   III|        menjünk be a házba – mondá a bárónő –, itt a parkban sétálva
 84  5,   III|             név.~ ~– Úgy? – szólt a bárónő, nagyon furcsa hanglejtéssel,
 85  5,   III|      komolyan felelt:~ ~– Nagyságos bárónő, ha én volnék az, aki Barthelmy
 86  5,   III|           súlyos.~ ~– S nem hiszi a bárónő, hogy én egy ilyen súlyos
 87  5,   III|             fejemről.~ ~– Hogyan? A bárónő az én fejemről valami veszélyt
 88  5,   III|            vadászváróban lakni.~ ~A bárónő a pontosan megküldött bérletösszeget
 89  5,   III| legféktelenebb jókedvbe esett át. A bárónő együtt nevetett vele.~ ~–
 90  5,   III|             ez tőlem?~ ~– Köszönöm, bárónő, köszönöm, hahaha!~ ~– De
 91  5,   III|           bolond ötletét. Képzelje, bárónő, az az egyetlen nőszemély,
 92  5,   III|       merész ötlet.~ ~– Hogyan? Ön? Bárónő! Ön akarná kockáztatni azt,
 93  5,   III|                 De gondolt ön arra, bárónő, hogy hátha a nejét kereső
 94  5,   III|    egyenmérték a vállalataink közt, bárónő. Én csak olyan sebet kaphattam
 95  5,   III|           Vavel még tétovázott.~ ~– Bárónő. Ez nem pajkos csíny, –
 96  5,   III|     Elhatározta ön magát? – kérdé a bárónő.~ ~– Igen.~ ~– Engem fog
 97  5,   III|      egyszerre véget vetett Katalin bárónő azzal, hogy hirtelen hátravetette
 98  5,   III|      üdvkívánatomat. – Önnek pedig, bárónő, a vett leckét köszönöm.
 99  5,   III|   cselekedett ön? – szólt hevesen a bárónő, amint egyedül maradtak.~ ~–
100  5,    IV|         hozzá a pletykáknak, amik a bárónő felől cirkulációba hozattak.
101  5,    IV|         tapasztalhatá, hogy Katalin bárónő otthon van a kastélyábano .~ ~
102  5,    IV|            Így van a dolog. Katalin bárónő igaz, hogy egész cselédsége
103  5,    IV|       nagyon kimagyarázható, hogy a bárónő már a jószág megvétele előtt
104  5,    IV|       postakocsi üresen érkezett, a bárónő pedig a park felől jött
105  5,    IV|        kijön azzal a szóval, hogy a bárónő nem bocsát be, mert beteg!
106  5,    IV|           által. Landsknechtsschild bárónő egy kifinomított kacér nő,
107  5,    VI|          Landsknechtsschild Katalin bárónő, ki is megtudva, hogy a
108  5,    VI|             hogy amely subscust * a bárónő ellen elkövetett, abban
109  6,    II|             a szomszéd kastélyba, a bárónő udvarába. Azt mondta, hogy
110  6,    II|            öt garas napszámért.~ ~A bárónő megtudva azt, hogy a gróf
111  7,   III|         tárgyon kezdé, amint a szép bárónő fogadta.~ ~– Kedves szép
112  7,   III|          felugrott hímzése mellől a bárónő, s összevont szemöldökkel
113  7,    IV|      mentegette magát.~ ~– Hiszen a bárónő maga tiltotta meg, hogy
114  7,    IV|        Lajos tudta elmondani.~ ~– A bárónő nem akarta, hogy védencét,
115  7,    IV|      rablóknak. Nem azoknak, akik a bárónő kastélyába betörtek, mert
116  8,   III|          Landsknechtsschild Katalin bárónő. Tökéletes német asszonnyá
117 11,    IV|         lehetett Landsknechtsschild bárónő estélyén, mikor az inszurgenst
118 12,     I|           granátíros áll silbakon a bárónő szállása előtt, mintha valami
119 12,   III|          Landsknechtsschild Katalin bárónő, s nevelt leánya Botta Zsófia,