Rész, Fejezet

  1  1,     I|             szövésű blúzba öltözött férfi alakja merül fel: de sohasem
  2  1,     I|             összeesküvő.~ ~Az egyik férfi magas, széles vállú alak,
  3  1,     I|     általános divat volt.~ ~A másik férfi, aki az első nyomában lépeget,
  4  1,     I|            csak! – szólt a magasabb férfi. – Valami kis leány.~ ~–
  5  1,     I|                kérdé az alacsonyabb férfi, lámpájával törekedve megvilágítani
  6  1,     I|          mamája? – kérdé a magasabb férfi.~ ~– Az én mamám a grófné.~ ~–
  7  1,     I|        dörmögé közbe az alacsonyabb férfi. – Azt tudja, hogy anyja
  8  1,     I|         csak – szólt az alacsonyabb férfi. – Én hadd kérdezem ki.
  9  1,     I|            elérzékenyülve az ifjabb férfi, s meglátva, hogy a kisleány
 10  1,     I|              kérdezé tovább az öreg férfi. – Hogyan kezdődött ez?
 11  1,     I|          mama!” nyafogásokat. A két férfi minden módon iparkodott,
 12  1,     I|   akadálytalanul odafuthat.~ ~A két férfi kiteríté a nagy európai
 13  1,     I|           és értesítsük.~ ~Az egyik férfi felvette a kétágú gyertyatartót,
 14  1,     I|          meg ne nyikkanjon.~ ~A két férfi eltávozta után néhány pillanatig
 15  1,     I|       teljes sötétségben elkezd egy férfi hangosan, keservesen zokogni;
 16  1,     I|             s kijön onnan – az öreg férfi – egyedül.~ ~Nem sír itt
 17  1,    II|            sírjon! – suttogá neki a férfi.~ ~De mikor olyan nehéz
 18  1,    II|           egy durva blúzba öltözött férfi jött rájok szemközt, begyűrt
 19  1,    II|         alatt, hogy eközben a másik férfi eltűnhessen a szemmeltartás
 20  1,    II|         fiatalember jól.~ ~A blúzos férfi aztán barátságosan megrázta
 21  1,    II|         hórihorgas, csontos, vállas férfi lépett elő, futársarukban,
 22  1,    II|           monda neki a futárcsizmás férfi – nem lesz önnek semmi baja.
 23  1,    II|            a megkötözöttet a hosszú férfi a futársarukban. – Legfeljebb
 24  1,    II|        mondá az asszonyság.~ ~A két férfi oldalzsebeibe dugta a pisztolyait.
 25  1,    II|           felültek a hintóba, a két férfi fel a bakra, s a hintó tovább
 26  1,   III|     Köszönet! köszönet önnek, derék férfi. Ezt soha nem fogjuk elfelejteni.~ ~–
 27  1,   III|          egy szép, hódító tekintetű férfi lépett be hozzá: a kedves
 28  1,   III|         Erre a parancsoló tekintetű férfi elnevette magát, s egyszerre
 29  1,   III| bizalmasságával ölté karját az öreg férfi hóna alá, hízelgőn suttogva.~ ~–
 30  1,   III|             azt meg öntől?~ ~Az agg férfi kihúzta a karját de Fervlans-éból,
 31  1,    IV|           fogja további teendőit. A férfi fiatal, tapasztalatlan,
 32  2,    II|            hogy leány vagy, mert ha férfi volnál, pisztollyal kergetett
 33  2,    II|         hozzám leveleket; de az nem férfi írás, világosan nőkéz vonásai.
 34  2,    II|      meggyőződtem, hogy a rejtélyes férfi se nem büntetés elől bujkáló
 35  2,   III|       termetű, szikár, széles vállú férfi, erősen kiálló arccsontokkal,
 36  2,   III|             Egy magas, daliás alakú férfi, kifejezésteljes arccal;
 37  2,   III|    egyszerre eszébe. A haragra kelt férfi még egy fejjel magasabbá
 38  3,     I|         szabad” szó után, belép egy férfi, úti öltözetben, tisztelettel
 39  3,     I|          hatalmas fekete paripát. A férfi fölsegíti a hölgyet a hintóba,
 40  3,     I|            hol kell megállni, ott a férfi lesegíti a lefátyolozott
 41  3,     I|         lyánkáto szobájába vezeti a férfi, s most már következik a
 42  3,     I|            Könyveket vesznek elő. A férfi magyarázza a klasszikusokat.
 43  3,     I|            meg még korai volna.~ ~A férfi csak azt tudja neki tanítani,
 44  3,     I|             nem jön ide. Minthogy a férfi zongorázni nem tud, annálfogva
 45  3,     I|         azzal zenézhet magának.~ ~A férfi festeni sem tud, pedig egy
 46  3,     I|            a leány, a másik mellé a férfi.~ ~Az ebédlőbe nyíló szobának
 47  3,     I|          férfit Lajosnak nevezte, a férfi pedig, ha a leányt megszólítá
 48  3,    II|       ajtaján: „szabad!”~ ~A belépő férfi meg volt lepetve.~ ~– Még
 49  3,    II|           erre a tabourette-re.~ ~A férfi úgy tett. A leány felkuporodott
 50  3,    II|         vagy, te kedves vagy! – S a férfi hasztalan akarta megóvni
 51  3,   III|            E csónakban egy magányos férfi ült.~ ~Azt már azután nem
 52  3,   III|         kiáltással kísérőjének.~ ~A férfi ezalatt hanyatt feküdt csónakjában,
 53  3,   III|           Ez Marie hangja volt!~ ~A férfi, mint őrült, ragadta egyszerre
 54  3,   III|         mögé.~ ~– Marie! – kiáltá a férfi megrémülve, s fél kezével
 55  3,   III|      Agyonlövöm! – ordítá dühösen a férfi.~ ~A leány aztán meghúzta
 56  3,   III|            a parthoz visszaértek, a férfi nyers hangon ráparancsolt
 57  3,   III|           alig evett valamit.~ ~Egy férfi, aki legkeserűbben fel van
 58  3,   III|              Ősz fejű, tisztes arcú férfi volt, magas, csontos termettel,
 59  3,    IV|            a társaság: elöl a dupla férfi, hátul a nőalak, kinek most
 60  3,    IV|             meggyógyuljak – monda a férfi –, akkor tegye azt, amire
 61  3,    IV|            csak – gondolá magában a férfi, dúl-fúlvao dühében –, majd
 62  3,    IV|            leány hosszasan nézett a férfi szeme közé. Valamiről gondolkodott.~ ~
 63  3,    IV|               Minek? – kiálta fel a férfi, helyéről haragosan felszökve.~ ~–
 64  3,    IV|          Nem! – szólt indulatosan a férfi, s azzal felkapva az átadott
 65  4,    II|        bokát elárulni egy leskelődő férfi előtt lehet szándékos kacérság
 66  4,   III|      elterülő park bokrai közül egy férfi jött elő; az körültekintett,
 67  4,   III|             arra azután egy második férfi jött elő, majd egy harmadik,
 68  4,   III|         életre téríté. Feje az ifjú férfi vállán, termete karjain
 69  4,    IV|       előtte egy egészen ismeretlen férfi, e tájon nem dívó népviseletben.~ ~
 70  4,    IV|    odaszökött hozzá, s megragadta a férfi karjait.~ ~Ezek a karok
 71  4,    IV|             gróf fiatal erőben levő férfi volt, hanem hogyha ez a
 72  4,    IV|             a kincse áll. Egy bátor férfi többet ér, mint száz lakat.
 73  4,    IV|             szűk nyíláson egy izmos férfi keresztülsajtolhatta magát.~ ~
 74  5,   III|        férfias bátorság; az a másik férfi egy professzionátus katona,
 75  5,   III|            megölni – mormogott rá a férfi.~ ~– Elhiszem. De én már
 76  5,   III|       sohase hagyta magának mondani férfi: kerüld ezt a helyet, mert
 77  5,   III|         mentek az ösvényen, a három férfi tiszteletteljes távolban
 78  5,     V|             és semmim! – fuldoklá a férfi.~ ~– Senki és semmi – suttogá
 79  5,     V|         föléje kerülve, megragadá a férfi kezét, s szólt egész szíve
 80  5,     V|                szólt tompa hangon a férfi. – S nem vagyok-e én is
 81  5,     V|             A leány magához vonta a férfi kezét, s utánasóhajtá:~ ~–
 82  5,    VI|   Lenyomtattam az imakönyvembe.~ ~A férfi fogait csikorgatta, s felemelt
 83  5,    VI|          nyíltáko annak bimbói.~ ~A férfi csak gyűlölni tudott: –
 84  6,     I|        kétségbeesetten a leány. – A férfi elővette gyógyszereit, bedörzsölte
 85  6,    II|             amivel egy mély kedélyű férfi át tudja ölelni hűséges
 86  7,    II|   megdicsőülés ragyogott át az ifjú férfi érckemény arculatán, minden
 87  7,    II|   letaszítani elhívatott?~ ~Az erős férfi, az alispán megdöbbenve
 88  7,   III|     egyszerre ráismer. – Mikor ez a férfi elmegy a csatába hazánkat
 89  7,    IV|              ő az én jegyesem”.~ ~A férfi ajkaihoz emelte a szép kezet,
 90  7,    VI|            urak szolgálatára egypár férfi cselédemet fogom átküldeni.
 91  7,   VII|         természetes. Egy derék ifjú férfi meg egy szép fiatal hölgy,
 92  8,     I|         Kilencszáznyolcvanöt magyar férfi várt ott a maga hűs ágyára,
 93  8,     I|         mert egy családból csak egy férfi köteles hadba menni. A kerék
 94  8,    II|            sorai gyermekéhez. A két férfi bizonyítványa, kik a végzetes
 95  9,     I|             Mennyire imádja őt ez a férfi! S mennyire megérdemli,
 96  9,     I|                Ha akarta volna ez a férfi, egy királyleány szerelmét
 97  9,     I|            ragadhasson. Még egy-egy férfi kilábol belőle, de az ifjú
 98 10,    II|           ma délután hatalmas, erős férfi volt, aki fél kezével egész
 99 10,    II|                Szent Isten! Ott egy férfi áll!~ ~A sötét alak egy
100 10,    II|        aztán bebizonyult, hogy csak férfi a férfi, még zöld korában
101 10,    II|      bebizonyult, hogy csak férfi a férfi, még zöld korában is. A
102 10,    II|        boától megbűvölt evetke.~ ~A férfi halkan folytatá:~ ~– Az
103 10,   III|             férfiért. Csakhogy az a férfi nem én vagyok, hanem más. –
104 10,     V|                       V.~ ~Az egyik férfi, aki gólyalábakkal utazott
105 11,    II|             fölött, mely két napig, férfi férfi ellen harcolt, s hét
106 11,    II|       fölött, mely két napig, férfi férfi ellen harcolt, s hét óráig
107 11,   III|           Hiányzott közüle ötvenhat férfi: halott és sebesült. Soknak
108 11,    IV|       harmincas években járó daliás férfi volt; komoly, hosszúdad
109 11,    IV|         harcolt tovább. Egyetlenegy férfi sem volt az ezredben, aki
110 11,     V|             dandár: nyolcezer lovas férfi.~ ~József nádor rangja teljes
111 11,     V|      kalapokkal. A csoport élén egy férfi; rendcsillagokkal halmozott
112 13,     I|             azt meghallja, asszony, férfi, gyermek, mind egyszerre
113 13,     I|          félnek.~ ~Térdre roskadt a férfi lábainál, s kebléhez szorítva
114 13,     I|          messzelátó cső, a szótalan férfi, a magányos séták az emberhangtalan
115 13,    II|           között: egy dereglye. Hat férfi evez, hetedik a kormányos.~ ~
116 13,    II|          úrnő és egy pórnő.~ ~A hat férfi hatalmasan küzd a habokkal,