IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] avoncourt 5 avoncourt-nak 1 avoucourt 1 az 4379 ázalagoktól 1 azalatt 34 azáltal 7 | Frequency [« »] ----- ----- 10994 a 4379 az 2346 hogy 2291 s 2075 nem | Jókai Mór Névtelen vár Concordances az |
Rész, Fejezet
3001 9, I| ajtót.~ ~Néhány perc múlva az inas megint visszajött.~ ~– 3002 9, I| inas megint visszajött.~ ~– Az idegen úr kéri a nagyságos 3003 9, I| elefántcsont medalion volt az, megsárgulva az időktől, 3004 9, I| medalion volt az, megsárgulva az időktől, hanem a benne foglalt 3005 9, I| szellem megjelenését várja.~ ~Az jött.~ ~Késő volt előle 3006 9, I| önre hogyan találtam rá, az nagyon egyszerű dolog volt. 3007 9, I| grófkisasszonynak, hogy az édesanyját akarom felkeresni, 3008 9, I| és lássa, nem fogtak el az útban: rátaláltam önre.~ ~– 3009 9, I| kevés kámfort?~ ~– Minek az?~ ~– Annak is okát adom 3010 9, I| mit hozott haza Bonaparte az eylaui véres ütközetbéíl 3011 9, I| tudom.~ ~– No hát én tudom. Az „influenzát”. Ön még a nevét 3012 9, I| muszkának nem volt elég, hogy az eylaui völgyeket betemette 3013 9, I| magukkal, s temetőkkel jelölték az útjokat, amerre hazatértek, 3014 9, I| számára berendezni, ahová az influenzában szenvedőket 3015 9, I| szenvedőket külön zárják. Az ön leánya ebben az influenza-kórházban 3016 9, I| zárják. Az ön leánya ebben az influenza-kórházban ápolónő.~ ~– 3017 9, I| Szent Isten! – sikoltott fel az anya kétségbeesetten.~ ~– 3018 9, I| kérem. S hevesen szakítá fel az elkapott levelet. Abba ez 3019 9, I| én nagyon meguntam ezt az én életemet. Mindennap hazudni, 3020 9, I| megutálni. Nem tudom kitalálni az okát, de azontúl nem tudtam 3021 9, I| is! Ne járj tovább ezen az úton. Te igen szépen tudsz 3022 9, I| nagyurak újra felkapták az aranyhímzést a ruháikon; 3023 9, I| hölgyet, s lerántva vállairól az inget, véres csapásokkal 3024 9, I| csak leejté a két kezét az ölébe ez ostorozás után. 3025 9, I| keresztültör.~ ~– Amélie az influenza-kórházban! Az 3026 9, I| az influenza-kórházban! Az én leányom!~ ~S mintha Cambray-ra 3027 9, I| Azt a leányát, azt az Amélie-t, amelyiket ön rám 3028 9, I| visszahoztam.~ ~A nő most az arcképet halmozta el csókjaival, 3029 9, I| megengedte.~ ~– Itt van önnél az arckép? Vagy elhagyta valahol? 3030 9, I| önnek irgalmazni, akinek az Isten sem irgalmazott. Itt 3031 9, I| fehér szín nincs festve az arcára, ezek a behunyt szemek 3032 9, I| Ilyen arcképet küld emlékül az a leány, akit az anyja idegen 3033 9, I| emlékül az a leány, akit az anyja idegen házak kapubejárata 3034 9, I| azután a kezeire, utoljára az arcára omlott. Össze volt 3035 9, I| omlott. Össze volt zúzva.~ ~S az irgalmat nem ismerő ember 3036 9, I| irgalmat nem ismerő ember még az összetört atomjainak sem 3037 9, I| mehet ön, Madame, felvenni az ötmillióját! Meg van jól 3038 9, I| hölgy, s kirántva kebléből az arany tokot s leszakítva 3039 9, I| annak födelét, kitépte abból az ígérvényt, s apró darabokra 3040 9, I| elkezdte ököllel ütni azt az elátkozott szívet úgy, hogy 3041 9, I| Én idegen vagyok ebben az országban. Nem tudom, merre 3042 9, I| merre van a jó barát, merre az ellenség. Önnek magának 3043 9, I| bűn számára vezeklés: ez az ön vezeklése! Ön tudja legjobban, 3044 9, I| találjanak: s ha nem tudja, az ön dolga azt kitalálni. – 3045 9, I| rongyokra tépni, mint azt az ötmilliót! Akar ön az én 3046 9, I| azt az ötmilliót! Akar ön az én tanácsomra hallgatni?~ ~– 3047 9, I| pórnőnek; kösse batyuba az önre bízott acélszekrényt, 3048 9, I| aggodalmam van. Én magam is az influenza-kórházból jövök. 3049 9, I| halálos méreg incubatióját. Az ember napok során keresztül 3050 9, I| vagyok. Ő engem látni akarna. Az influenza pedig az ördögi 3051 9, I| akarna. Az influenza pedig az ördögi lények leghamisabbika. 3052 9, I| férfi kilábol belőle, de az ifjú leánykákat elviszi 3053 9, I| Nem akarom, hogy én legyek az, aki beültettem annak kárcsiráit 3054 9, I| kárcsiráit e nép közé, mely az én bálványomnak menedéket 3055 9, I| tájékára fiatal leány!~ ~Az eltávozó Cambray egy könnyeiben 3056 9, I| gallérját arca elé húzva. Aki az influenza leheletét hordja 3057 9, II| jött ki a kastélyból, s az a főkapun át távozott.~ ~ 3058 9, II| szemeibe.~ ~A nő odaadta neki az egyik arcképet, a gyermekiest.~ ~– 3059 9, II| darócba, cselédnek: kormozd be az arcodat, és a kezeidet szennyezd 3060 9, II| tenned?~ ~– Azért, hogy az okirataidat rejtő szekrényt 3061 9, II| becsukott szemeket, ezt az átszellemült arcot; hát 3062 9, II| képnek, hogy nyissa fel az ajkait, és mondja azt, hogy 3063 9, II| derengett végig. Elmúlt az azonnal. Szomorún sóhajta 3064 9, II| Aki ezt mondta nekem, az nem hazudik.~ ~– De hazudik. 3065 9, II| Állítsd velem szembe! És én az arcába fogom neki mondani, 3066 9, II| Aki ezt mondta nekem, az Cambray…~ ~– Cambray? – 3067 9, II| Marie. – Cambray itt van? Az én megszabadítóm, oltalmazóm, 3068 9, II| s azzal továbbment…~ ~– Az lehetetlen! Hogy ő, ha ott 3069 9, II| mint egy szent. Jól járt! Az égbe jutott. Ha sírok, nem 3070 9, II| Cambray, a te védelmeződ s az én bosszúállóm, nemcsak 3071 9, II| bosszúállóm, nemcsak a levelét és az arcképét hozta el magával, 3072 9, II| akarom, hogy én ültessem be az új halálvészt ez ország 3073 9, II| Thémire-Katalin elégeti a ládikót az inszurgensek táborában ( 3074 9, II| Lizett ápolni fogja őt. Az ilyen erős agg nők nem félnek 3075 9, II| gondjára legyen bízva Cambray? Az nem lehet!~ ~– Hát mit akarsz? 3076 9, II| akkor mit akarok? Senki az egész világon nem tartozik 3077 9, II| bajban szenvedek? Pedig az volt ám a ragály! Aki hozzám 3078 9, II| vonszolja magát, hogy még az utolsó szavával is engem 3079 9, II| védelmezzen, én hagyjam őt az útfélen elveszni, s még 3080 9, II| igen, Katalin. – Amihez az egyik leányodnak volt bátorsága, 3081 9, II| nem Isten vigyáz-e ránk? Az ő ítéletének napja ez. Lajos 3082 9, II| ítéletének napja ez. Lajos és az ő hívei kihúzták a kardot, 3083 9, II| jelkiáltással, hogy „éljen az ő választottjuk!” Ha Isten 3084 9, II| vékony pókfonallal, aminő az őszi légben szállong, amiről 3085 9, II| uralkodónéja; de magamnak az vagyok!~ ~Katalin még egy 3086 9, II| vagyok én? Hogy meghallhasd az ő szájából, hogy én vagyok 3087 9, II| szájából, hogy én vagyok az az átkozott fenevad, akit 3088 9, II| szájából, hogy én vagyok az az átkozott fenevad, akit kiküldtek, 3089 9, II| adjon? Hallani akarod-e az én gyalázatomat egész teljességében?~ ~ 3090 9, III| kivette a falszekrényből az acél-ládikát, azt nagykendőjébe 3091 9, III| egy fiatal leánya, annak az öltönyeit felvette magára; 3092 9, III| vele. Felnyergeltette azt az öszvért, amelyen a majorosné 3093 9, III| a kettős általvető kas. Az egyik kasba tette az acélszekrényt, 3094 9, III| kas. Az egyik kasba tette az acélszekrényt, a másikba 3095 9, III| Vavel Lajosnak nem az volt az egyedüli csapás, 3096 9, III| Vavel Lajosnak nem az volt az egyedüli csapás, amit a 3097 9, III| meg. Aki pedig megérti, az meg nem katona. Aki tud 3098 9, III| katona. Aki tud harcolni, az nem lelkesül; aki pedig 3099 9, III| lelkesül; aki pedig lelkesül, az nem tud harcolni. A szabadságbajnokokat 3100 9, III| múlt volna el azóta, hogy az éhenhaló francia közvitéz 3101 9, III| éhenhaló francia közvitéz az eylaui bivouac-tűzénél azt 3102 9, III| egyél fácányt, s ne lopd el az én sült csicsókámat!” A 3103 9, III| A katona ismét imádja az ő bálványát.~ ~Az a múlt 3104 9, III| imádja az ő bálványát.~ ~Az a múlt éjszakák egyikén 3105 9, III| földi zivatart jelentett. Az asperni ütközet utóvillogása 3106 9, III| ütközet utóvillogása volt az.~ ~Az ütközet után harmadnapra 3107 9, III| utóvillogása volt az.~ ~Az ütközet után harmadnapra 3108 9, III| mester Vavel sátorába.~ ~Az ezermesternek még a háborúban 3109 9, III| inzsenér ezredes felemelkedett, az osztrákok táborát körös-körül 3110 9, III| eregetett le tudósításokat az osztrákok mozdulatairól. 3111 9, III| szállítanak odább, s a Dunának az egyik partjától a másikig 3112 9, III| egy csónakon érkezni meg az innenső partra. Halavány 3113 9, III| belehúztam a pipaszáramba. Az ellenség a pipát csak nem 3114 9, III| megköszönte Vavelnek azt az ajánlatot, hogy Bonaparte 3115 9, III| helyreállítani.~ ~Hát akkor az ő ábrándképéből mi lesz?~ ~ 3116 9, III| nemzetnek nem adja vissza az álmodott béke korszakát 3117 9, III| forradalom. A béke angyaláról – az ő angyaláról – egyik sem 3118 9, III| Máriáját elvigye – jó helyre.~ ~Az asperni ütközetből mégis 3119 9, III| legyőzhetetlen.~ ~Igaz, hogy az óriás tréfás szavakint az 3120 9, III| az óriás tréfás szavakint az asperni ütközetben azért 3121 9, III| egész vízi csatát folytatva az ellenséges tűzhajók, dereglyék, 3122 9, III| megszokatni. Veszteg maradni az előőrsön, szótlanul, mozdulatlanul, 3123 9, III| naphosszant vesztegelni: ez az, amit nem akar bevenni a 3124 9, III| vetette magát, sorba járta az előőrsöket, s kikérdezte 3125 9, III| előőrsöket, s kikérdezte az őrjáratot a teljesített 3126 9, III| mutatkozik.~ ~Éjfél után járt az idő; a Göncöl szekere rúdjával 3127 9, III| szekere rúdjával lefelé állt az égen. Vavel Lajos az őrtűzhöz 3128 9, III| állt az égen. Vavel Lajos az őrtűzhöz visszatérve, azt 3129 9, III| a karabélyt, s folytatta az őrködést.~ ~Az éjszaka csendes 3130 9, III| folytatta az őrködést.~ ~Az éjszaka csendes volt, a 3131 9, III| Egy-egy csillag futott alá az égről. Vavel Lajos olvasta 3132 9, III| szerelmes levele; másik az ellenség júdás-izenete. 3133 9, III| olvasta el elébb, utána az ármányszövőét; máskor pedig 3134 9, III| megfordítva. Hogyan esik a keserű az édesre s az édes a keserűre? 3135 9, III| esik a keserű az édesre s az édes a keserűre? Azt is 3136 9, III| egyre közelebb jött, s amint az előőrsök mellett elhaladt, 3137 9, III| mondá magában Lajos. – „Az én szép menyasszonyom küldi 3138 9, III| nagyon gondol ő rám!”~ ~Az öszvér csengettyűje egyre 3139 9, III| egyre közelebb hangzott. Az őrtűz világánál már messziről 3140 9, III| akkor a lovagló nő megállítá az öszvérét, lehibbant a nyeregből, 3141 9, III| lehibbant a nyeregből, s aztán az egyik nyeregkasból hevenyén 3142 9, III| elébb megismerjék, mint az arcát látnák. Lajos szíve 3143 9, III| hozzád. Nézd, magammal hoztam az acélszekrényt.~ ~– Hát Marie 3144 9, III| hölgy keblének irányzá.~ ~Az pedig arcának legcsábítóbb 3145 9, III| egész a fegyver végeig, hogy az a keblét érinté már, s csak 3146 9, III| magánkívül Lajos, eldobva kezéből az öldöklő fegyvert.~ ~– Igen. 3147 9, III| nem engedi.~ ~– Van Isten az égben! – sóhajta fel Lajos. – 3148 9, III| hová tette?~ ~– Odaadtam az ország leghírhedettebb rablójának, 3149 9, III| hogy kövesse őt, ahová az vezetni fogja. A gyűrűm 3150 9, III| Álom volt minden! – Az álmodó bolondsága, ha lehetlent 3151 9, III| nélkül engedelmeskedett.~ ~Az ércláda a lobogó zsarátnok 3152 9, III| ingecske – dörmögé Vavel –, és az okiratok, – a bizonyítványok, – 3153 9, III| okiratok, – a bizonyítványok, – az arcképek, – és egy csomó 3154 9, III| tartozását lefizesse neki. Ha ön az nekem, aki volt, s ha én 3155 9, III| nekem, aki volt, s ha én az vagyok önnek, aki voltam: 3156 9, III| voltam: akkor a fizetés az én dolgom. Mondja meg ön, 3157 9, III| kezedet. Te Katalin vagy. Az én Katalinom!~ ~S forrón 3158 9, III| parasztruhában, ott ügetett mellette az öszvéren, amiről levették 3159 10, I| javíthatlan tékozló fia, az előkelő társaságok száműzöttei, 3160 10, I| hanem a rablásban is azok. Az ökleik éppoly félelmesek 3161 10, I| s a gyilkos felkereste az asszonyt és a gyermeket, 3162 10, I| asszonyt és a gyermeket, s az egész hadjárat alatt védőjük 3163 10, I| démon-légiónak egy szakasza, mely az olasz alkirállyal a Veltlinen 3164 10, I| Barthelmy ezredes korában azt az egész vidéket legjobban 3165 10, II| csengetésére kinyitották az ajtót, a kis Lackó volt 3166 10, II| Lackó volt ott.~ ~– Itt van az idegen úr? – kérdé tőle 3167 10, II| Már a folyosón érzett az a rettenetes betegszobai 3168 10, II| parázzsal; majd lepörkölték vele az üstökét, a parázson pattogott 3169 10, II| a ráhintett köménymag, s az ajtó mögül egy mérges hang 3170 10, II| Lizett – szabódott a fiú –, az úrnőnk van itt a kastélyból.~ ~ 3171 10, II| konyhaajtót Lizett, s csak az ajtó közepén levő négyszögű 3172 10, II| négyszögű ablakocskán jelent meg az ábrázatjával, aminek a gömbölyűségéből 3173 10, II| engedett kilátszani. Csak az a négyszegletű ábrázatparcella 3174 10, II| akar ön itt? Elment öntől az Isten kegyelme? Hogy ide 3175 10, II| Menjen ön a vadászlakba; az üres most. – Keressen egy 3176 10, II| a patkányméreg?~ ~– Még az kellene, hogy Cambray-val 3177 10, II| velem Lackó, keressük őt.~ ~Az önző Lizett egy darabig 3178 10, II| nézett utána, odanyomva az arcát a négyszegletű ablakocskába, – 3179 10, II| kiverni a fejéből, hogy az öreget felkeresse: akkor 3180 10, II| kérem, vigye magával ezt az üveget. – Igazi jó gyöngyvirág-ecet 3181 10, II| meg ha beszélt vele, ismét az arcát és a kezeit jól; ez 3182 10, II| hosszú üveget nyújtott ki az ablakon Marie-nak.~ ~– Köszönöm, 3183 10, II| bezárta a négyszögű ablakot az ajtón vastáblával, s visszament 3184 10, II| kis Lackóval végigjárni az üres várat.~ ~Minő változáson 3185 10, II| Minő változáson ment az keresztül!~ ~A lépcsőszőnyegek 3186 10, II| vasszegek verve, amikre az önkénytesek tarisznyáikat 3187 10, II| Eszébe jutott valami.~ ~Ha az egész várlakot feláldozta 3188 10, II| lábnyomoktól megszentségtelenítni: az ő leányszobáját.~ ~Odasietett.~ ~ 3189 10, II| Annak is nyitva volt az ajtaja; de az első pillantásra 3190 10, II| nyitva volt az ajtaja; de az első pillantásra megtudhatá, 3191 10, II| pillantásra megtudhatá, hogy az el volt zárva eddig a látogatók 3192 10, II| elöl; a szőnyegek tiszták, az egész szobán még mindig 3193 10, II| egész szobán még mindig az a szűzi illat hatol át, 3194 10, II| Kétségtelen, hogy Lizett ebbe az egyetlen lakályos szobába 3195 10, II| Marie, s szemébe tűnt, hogy az egykori ágyfülkéjét elzáró 3196 10, II| volt.~ ~Marie odasietett. Az ércgörgönyön belül világosság 3197 10, II| rácson keresztül.~ ~– Ki az? Marie! – kiálta fel a lázbeteg, 3198 10, II| elkezdett nevetni. Csak az arca mutatta, hogy nevet, 3199 10, II| ravaszul ki tudta játszani az ő kedvencét, az ő imádott 3200 10, II| játszani az ő kedvencét, az ő imádott bálványkáját, 3201 10, II| bálványkáját, hogy mikor az ide tör hozzá, meg ne tudja 3202 10, II| tör hozzá, meg ne tudja az ő dögvészes fekhelyét közelíteni. 3203 10, II| Eredj, zárd be jól az ajtót a keresztvassal. Én 3204 10, II| Künn a folyosón gyújtsd meg az éji lámpát.~ ~– Szabad a 3205 10, II| én félek; hanem támaszd az ajtó mellé.~ ~Egészen besötétedett, 3206 10, II| ledűlök; te ott maradsz az ágyfülke előtt, s ügyelsz 3207 10, II| ügyelsz rá, hogy mit csinál az úr. Ha felnyitja a rácsot, 3208 10, II| őrködött.~ ~Óh, dehogy történt az meg Marie-val, hogy el talált 3209 10, II| felelet.~ ~Egyszer aztán az lett a válasz, hogy most 3210 10, II| maga húzott fel Lizett. Ez az élő gép számlálta az örök 3211 10, II| Ez az élő gép számlálta az örök időt, harangkongású 3212 10, II| harangkongású hangjával hirdetve az óranegyedeket. – Már tizenegy 3213 10, II| álmodik. Azt álmodja, hogy az a bűbájos hölgy a lábai 3214 10, II| két arcképet mutogat neki, az egyik egy élő leányé s a 3215 10, II| kisleány téríti jó útra az anyját, s aztán a szép hölgy 3216 10, II| álmodni! ~ ~Egyszer aztán az őrt álló gyerkőc elkezdett 3217 10, II| Mitől félsz?~ ~– Ez az úr ott benn olyan csendesen 3218 10, II| kerevetről, s odafutott.~ ~Az éjjeli mécs kanóca füstölögve 3219 10, II| fejénél, s bevilágítá annak az arcát.~ ~Marie látott már 3220 10, II| halál.~ ~Összeborzadt.~ ~Az életösztön önkénytelen reszketésben 3221 10, II| Minő iszonytató lehet az a halál, mely kiszemelte 3222 10, II| a céljához, akkor aztán az a csontlovag azt mondta 3223 10, II| neki: itthon vagyunk! s az embert, ki még ma délután 3224 10, II| egész Bábelét döntötte le az ármánynak, éjfélre már csendes 3225 10, II| már csendes halottá tette az a rejtélyes lovag, aki hordatja 3226 10, II| másikba.~ ~S milyen hosszú még az éjszaka!~ ~Marie nem mert 3227 10, II| szükség sorba kocogtatni az ajtókat, hogy rátaláljanak 3228 10, II| harsog a horkolása végig az egész földszinten.~ ~– Lizett! 3229 10, II| Marie, csendesen kocogtatva az ajtón, később aztán Lackó 3230 10, II| csizmasarokkal rugdalva az ajtót. Mind nem használt 3231 10, II| ajtót. Mind nem használt az semmit. Az ajtódöngetés. 3232 10, II| nem használt az semmit. Az ajtódöngetés. mely végighangzott 3233 10, II| amíg a legyek el nem kezdik az orrát bosszantani.~ ~– Nézz 3234 10, II| valahol egy szoba nyitva, ahol az éjszakát eltölthetném? – 3235 10, II| felvont puskát arcához emelve az idegenre célzott vele, rákiáltva 3236 10, II| Meg ne lőj! Én vagyok az apád.~ ~– Ne közelítsen 3237 10, II| meglövöm!~ ~– Hát nem ismersz az apádra? Lackó fiam!~ ~– 3238 10, II| Mit jön kend ide? Én az úrnőmet nem hagyom bántani!~ ~ 3239 10, II| egy fiú meg akarja ölni az apját. Hirtelen befogta 3240 10, II| megszólítója felé.~ ~Mikor annak az arcába világított a szövétnekkel, 3241 10, II| Hanem felmutatta Marie előtt az átadott acélgyűrűt.~ ~– 3242 10, II| átadott acélgyűrűt.~ ~– Az, aki ezt a gyűrűt viseli, 3243 10, II| küld engemet ide: azzal az izenettel, hogy rögtön siessen 3244 10, II| aki vezetni fogja. – Ez az ő parancsolatja!~ ~– Engedelmeskedem 3245 10, II| férfi halkan folytatá:~ ~– Az én uram, aki engem ide küldött, 3246 10, II| engem ide küldött, hogy az ő kincseit, ahol találom, 3247 10, II| Azt már elvitte hozzá az, akire annak a megőrzése 3248 10, II| megőrzése bízva volt.~ ~– Úgy? „Az” vitte el? És „őhozzá”. 3249 10, II| a dolgom. – Nekem ugyan az én uram azt parancsolta, 3250 10, II| el a kijelölt menedékig az ő legdrágábbját: de én mást 3251 10, II| de én mást gondoltam ki. Az én pofám nem arra termett, 3252 10, II| pofám nem arra termett, hogy az valakit megvigasztaljon. 3253 10, II| semmi szükség. Győrig tiszta az út, semmi baj sem történhetik. 3254 10, II| feleségemet hoztam el útikíséretül az úrnő számára. Azt hiszem, 3255 10, II| szívesebben lát maga előtt. S az egy igen becsületes jó asszony: 3256 10, II| ennek a szegény fiúnak az anyja.~ ~– Óh, az nagyon 3257 10, II| fiúnak az anyja.~ ~– Óh, az nagyon jó lesz: azt én igen 3258 10, II| olyan rossz ember, mint az apja.~ ~Milyen büszkeség 3259 10, II| leszek már rossz ember. – Ha az én uram azzal az asszonnyal 3260 10, II| ember. – Ha az én uram azzal az asszonnyal beszélt, akire 3261 10, II| megőrzése volt bízva, s ha az az asszony nem árulta el 3262 10, II| megőrzése volt bízva, s ha az az asszony nem árulta el az 3263 10, II| az asszony nem árulta el az ő kincseit, hanem elrejtette, 3264 10, II| előre tudom, hogy holnap az én uram hol fog megjelenni! 3265 10, II| Hahhó, úrnőm! Ahová az most törekszik, ott még 3266 10, II| még a föld is meghajlik az ember lába alatt. Különös 3267 10, II| lába alatt. Különös föld az! S ahogy azok, akik ott 3268 10, II| egymással, azt nem való az ilyen gyönge szívnek megérteni: 3269 10, II| gyönge szívnek megérteni: az az ördögök nyelve.~ ~– Az 3270 10, II| gyönge szívnek megérteni: az az ördögök nyelve.~ ~– Az ördögök 3271 10, II| az az ördögök nyelve.~ ~– Az ördögök nyelve?~ ~– Igen. 3272 10, II| kardcsattogás.~ ~– Szóljon bele az Isten ez ördögi beszédbe!~ ~– 3273 10, II| fenn van, használni kell az időt.~ ~– De úti öltönyöm 3274 10, II| ismeri azt a mestert, aki az én szobámban azt a fortélyos 3275 10, II| fortélyát, nyissa fel azt. Az alcovenban találni fog egy 3276 10, II| fog egy megholt embert. Az énnekem igen jó barátom 3277 10, II| puskát, a kocsis kiereszté az ostorát, s a szekér elrobogott 3278 10, II| távozó szekérnek, amint az a kanyarodónál eltűnt előle, 3279 10, II| más, mint két mélyen alvó: az egyik rémségesen horkol, 3280 10, II| hallgat. S egyik sem fél az egész világtól…~ ~ 3281 10, III| III.~ ~De Fervlans márki az egy osztály démon legionáriusával 3282 10, III| takarmányszállításról adott parancsokat. Az pedig köztudomású, hogy 3283 10, III| egy új vendég toppanik be az ivótársaság közé, akinek 3284 10, III| Hát te hol jársz itt?~ ~Az érkezett, meglehet, hogy 3285 10, III| fiatal, s ha megerőltetjük az emlékezetünket, eszünkbe 3286 10, III| népszerű volt a franciáknál: az orosz szövetségnél fogva) 3287 10, III| orosz szövetségnél fogva) s az oldalán egy nagy bőriszákot 3288 10, III| aminek egészen domború volt az oldala.~ ~– Nem rossz bor! – 3289 10, III| kihörpentve De Fervlans poharából az aranyszínű rusztit. – Megyek 3290 10, III| temps est superbe. Pompás az idő! Les soldats sont gais. 3291 10, III| hívott össze, nem lehetett az embernek egymást megérteni 3292 10, III| embernek egymást megérteni az ugatásuktól. Senkinek a 3293 10, III| figyelmetlenül érinti; aminek az lett a következése, hogy 3294 10, III| lett a következése, hogy az udvarhölgy nagyot sikoltva 3295 10, III| életükben. A szegény emberek az ő nyakörveikbe dugták a 3296 10, III| hogy „chien de Vienne!” Ez az én küldetésem. – Miután 3297 10, III| felduzzadtak, s letette az asztal közepére.~ ~ ~ ~Marie-Thérèse-Charlotte, 3298 10, III| juhász komondorkölyök volt az, szép bozontos fehér szőrű, 3299 10, III| fehér szőrű, mely amint az asztalra ki lett téve, rögtön 3300 10, III| lábát, s bátran megugatta az egész úri társaságot.~ ~– 3301 10, III| császárnak?~ ~– Barátom, ha az ember el akar válni a feleségétől: 3302 10, III| könnyen találhat rá. Hogy az asszony sokat féltékenykedik; 3303 10, III| meghódította fél Európát…~ ~– Az egészet… te!~ ~– Csak a 3304 10, III| tudnók előre, hogy ki lesz az, akinek hízelkednünk kell.~ ~– 3305 10, III| Barthelmy-szezonban.~ ~– Colossaliter!. Az nem szezon volt nekem, hanem 3306 10, III| komédiáját?~ ~– Fölségesen. Éppen az utolsó jelenetét várom.~ ~– 3307 10, III| Minő felséges őrjöngés! Az ősvilágrész minden madarai 3308 10, III| megszégyenített bálöltönyével, az tele volt hímezve frissen 3309 10, III| minden ember őt nézte. Az allegóriában pedig, ahol 3310 10, III| Folie-t, bolondult utána az egész udvar. Kurta ruhában, 3311 10, III| Ezért aztán Hortense azt az elégtételt szerezte a kicsikének, 3312 10, III| aztán nem mutatta magát az udvarnál többé, s nem tudom, 3313 10, III| belőle.~ ~– Ezt jó lesz az anyjának meg nem tudni, 3314 10, III| Párizs valamennyi szalonjában az idén a tiroli viselet kapott 3315 10, III| Charlotte-ot felszedte valahol az utcán, egy csúf, fekete, 3316 10, III| nem visz valamelyikünket az ördög, – a viszontlátásig – 3317 10, III| Adieu!~ ~Azzal felhörpintve az utolsó pohár bort, bedugta 3318 10, III| született komondorfit ismét az iszákjába, s Rómeó végáriáját „ 3319 10, III| szeret utazni!~ ~– Vigyen az ördög – dörmögé utána De 3320 10, III| ember! Vajon mit hozott?~ ~Az „Landsknechtsschild Katalin” 3321 10, III| levelét hozza.~ ~De Fervlans az asztalra csapott öklével, 3322 10, III| még nemcsak a leányt, de az ötmilliót is azonfölül. 3323 10, III| Egy férfiért. Csakhogy az a férfi nem én vagyok, hanem 3324 10, III| Tehát majd én leszek az az úr, aki tud tenni valamit. – 3325 10, III| Tehát majd én leszek az az úr, aki tud tenni valamit. – 3326 10, III| akkorát szaladnak, hogy az egész Fertő mentét fellármázzák 3327 10, III| őket meglepnem, s ugyanazon az úton vissza is térnem. Jártál 3328 10, III| Boldogasszonyig.~ ~– Hintóval járható az út?~ ~– Odáig igen. Hanem 3329 10, III| nem mehetnek. A Duna éppen az asperni ütközet napján szertelenül 3330 10, III| Hanem a Hanságon nehéz lesz az átjárás éjszaka – figyelmezteté 3331 10, III| Nem szalad el a faluból az ellenség érkeztére: odamegy 3332 10, III| is keresztül-kasul jártam az egész Hanságot, mikor itt 3333 10, IV| Minő a bibliai legenda az üldöző; fáraónak útját álló 3334 10, IV| lecsapolták a Fertőt, s ahol az a Hanság tavaival legfőbb 3335 10, IV| cölöptöltést húztak keresztbe. Az idén, hogy a Hanság vizei 3336 10, IV| Hanság vizei újra megáradtak, az alul feszítő dágvány itt-amott 3337 10, IV| földdaganat fölrepedt, s annak az örvényéből a kiömlő fekete 3338 10, IV| továbbhaladva meglepő volt az az iszonyú békasereg, mely 3339 10, IV| továbbhaladva meglepő volt az az iszonyú békasereg, mely 3340 10, IV| jött a lovasokra, mintha az akarna legalábbis megütközni 3341 10, IV| akarna legalábbis megütközni az ellenséggel, a ló lába előtt 3342 10, IV| hármasával ugráltak fel az ingovány zöld balett-táncosai.~ ~– 3343 10, IV| zöld balett-táncosai.~ ~– Az ördög küldi ezt a sok békát 3344 10, IV| darvak úgy kiabáltak, mint az emberek, mikor nagy tüzet 3345 10, IV| aztán egyszerre elveszett az a valami, ami nem szégyenli 3346 10, IV| messzeségbe.~ ~A posvány, mely az utat elállta, nem lehetett 3347 10, IV| hírrel jött vissza, hogy az iszapláva abban az irányban 3348 10, IV| hogy az iszapláva abban az irányban folyik, amelyen 3349 10, IV| helyrehozzuk. Elég hosszú az éjszaka. Van ennek más útja 3350 10, IV| keresztül-kasul járják az ingoványt, s nincs a bozótban 3351 10, IV| közt meg lehetett kerülni az iszaplávát, s eljutni Eszterháza 3352 10, IV| országútjára. Fervlans még az egyes leskunyhókkal is ismerős 3353 10, IV| itt.~ ~Itt kezdődik aztán az igazi tőzegvidék. A róna 3354 10, IV| kapott a folyondár szulák, az iszalagbérzse és a vadkomló, 3355 10, IV| tetejükön már kizöldülve.~ ~Az ingovány söppedékes tőzegtalajából 3356 10, IV| rozsdás törzsökű fenyőfáktól; az egyik halom neve „Földvár”, 3357 10, IV| lehetett hevenyén tüzet rakni. Az éjszaka nyirkos és hideg 3358 10, IV| s azt egy lövés követte az előőrs részéről, amire valami 3359 10, IV| De Fervlans odalovagolt az előőrshöz.~ ~– Mi volt az? – 3360 10, IV| az előőrshöz.~ ~– Mi volt az? – kérdezé.~ ~– Nem tudom 3361 10, IV| tehát mégis állat.~ ~– Ah, az bizonyosan az én megszökött 3362 10, IV| állat.~ ~– Ah, az bizonyosan az én megszökött halemberem.~ ~– 3363 10, IV| másodszori kiáltásomra meg az volt a felelete, hogy elővett 3364 10, IV| Kár lett volna meglőnöd. Az csakugyan az én elveszett 3365 10, IV| volna meglőnöd. Az csakugyan az én elveszett szörnyetegem. 3366 10, IV| nem olyan kicsiny baj volt az, hogy az előőrs a vízlakó 3367 10, IV| kicsiny baj volt az, hogy az előőrs a vízlakó törpét 3368 10, IV| valami gyanús verességre az előttük elterülő bozót között, 3369 10, IV| süstörögve emelkedett fel az égnek. Öt-hat perc múlva 3370 10, IV| vadászok fölött. Közöttük volt az égő bozót, s abbul ő folyvást 3371 10, IV| uraknak le kellett tenni arról az ambíciórul, hogy ők akármiféle 3372 10, IV| még csak a torzképe volt az inszurgensnek, aki így megriasztá 3373 10, IV| Fervlans. – Előbb a sár állja az utunkat, most meg a tűz. 3374 10, IV| mit vét, abban bűnhődik. Az én vétkem, hogy ezt a szörnyeteget 3375 10, IV| volt a menekülő leánynak és az elősiető Vavel Lajosnak.~ ~ 3376 10, IV| e bújósdi játszás alatt. Az égő bozótbul seregei a menekvő 3377 10, IV| vaddisznó meg-megkísérti áttörni az iszapfolyamon, de az is 3378 10, IV| áttörni az iszapfolyamon, de az is visszariad tőle, pedig 3379 10, IV| iszapból kábító gáz párolog ki. Az égés egyre terjed, s visszfénye 3380 10, IV| visszfénye izzóvá teszi az égboltozatot; s az izzó 3381 10, IV| teszi az égboltozatot; s az izzó mennyezet aztán új 3382 10, IV| mennyezet aztán új színt ad az egész tájnak, a szikes avart 3383 10, IV| kapnak fel a partra, mely az utat ismét megnyitja előttük.~ ~ 3384 10, IV| mélyebbek, mint máskor, s az útnak körül kell őket kerülgetni, 3385 10, IV| Fervlans rövidíteni akarta az utat. Egy olyan ötven-hatvan 3386 10, IV| szarvast üldözve.~ ~Csakhogy az ősszel volt: most pedig 3387 10, IV| és szabad lég. Két hétig az egész tó egy virágágy lesz: 3388 10, IV| lehúzódik a víz alá megint, az indák összekunkorodnak, 3389 10, IV| úszni.~ ~A hinár, a tórongy, az úszszakál, a kolokánt mind 3390 10, IV| elszakíthatlan szövevénybe, s az evickélő állat a vízfenéké.~ ~ 3391 10, IV| majd beleveszett a hinárba az erőszakolt kísérletnél.~ ~ 3392 10, IV| tehát történnek még csodák az új időkben is. Ugyanaz a 3393 10, IV| rendkívüliség: a Duna áradása, mely az asperni ütközetnél oly végzetes 3394 10, IV| végzetes befolyással bírt az eldöntésre, kicsiben itt 3395 10, IV| arra, hogy a hadjáratnál az embereken kívül még van 3396 10, IV| bozótégés tűzfénye fellármázta az egész vidéket, s a hansági 3397 10, IV| fenyegeti, akkor nekimegy az ördögnek is.~ ~De Fervlans 3398 10, IV| hepehupás talajon; néhol az ingó bürön át úgy kellett 3399 10, IV| mocsárereken kockáztatni kellett az átugratást, s egész tüskesáncokat 3400 10, IV| keresztülgázolót.~ ~– No, ezen az úton nem jövünk vissza! – 3401 10, IV| meg kellett tartania, mert az egyetlen dobogó híd, mely 3402 10, IV| férfit láttak kiszaladni. Az egyik Eszterházának, a másik 3403 10, IV| ezek segélyével lépegettek az ingoványos talajon zsombikról 3404 10, IV| nyugtalanította ennek a két embernek az elfutása, de főnöke megnyugtatá: 3405 10, IV| ami enni-, innivaló volt. Az nem szolgálhatott nekik 3406 10, IV| tartani), meg vadrécetojással. Az ördög, ha megéhezik, azt 3407 10, IV| fölül helyezve, tovább fonta az útitervet. Guillaume tábornok 3408 10, IV| egyik okvetlenül rátalált, s az Friedbergen fogja várni 3409 10, IV| drága zsákmányát; tehát az oda vezető legkönnyebb utat 3410 10, IV| semmi se volt könnyebb; az útközben őgyelgő inszurgens 3411 10, V| V.~ ~Az egyik férfi, aki gólyalábakkal 3412 10, V| A vezérrel tudatá, hogy az ellenség már megérkezett 3413 10, V| hogy Katalin is felült az öszvérére, és csatlakozni 3414 10, V| olyan bizonyos vagyok, mint az egy Istenről az égben.~ ~ 3415 10, V| vagyok, mint az egy Istenről az égben.~ ~Vavel értette őt 3416 10, V| ismerlek én! Mikor meglátod az ellenséget, elfelejtesz 3417 10, V| kellett azt tudni, hogy ez az asszony mennyire megy a 3418 10, V| Meg kell neki azt tudni az utolsó próbáig, hogy Thémire-e 3419 10, V| Thémire-e vagy Katalin? Az élvhajhászó divathölgy-e, 3420 10, V| nélkül indult ki a csapat az eszterházai fasorok közül, 3421 10, V| tömegben tartva, vezette az országúton.~ ~A Hanság bozótját 3422 10, V| csak egyetlen halom volt. Az is emberkéz munkája. Egy 3423 10, V| mellette fehérlő csárdát; az egész tér csupa bozót volt; 3424 10, V| egész tér csupa bozót volt; az országút déli vonalától 3425 10, V| A sűrűben nem lehetett az ellenfél számerejét kitudni. 3426 10, V| utánaeredtek, kivágták az ellenfél kezéből. A bozótban 3427 10, V| elbuktak; minden lovasnak az ellenségen kívül még a földdel 3428 10, V| belyukasztottak.~ ~„Nem tudjuk, mi az a görbe, de nagyon rossz!”~ ~ 3429 10, V| aki azt a kezébe veszi, az nem számít arra, hogy védelmezze 3430 10, V| hogy védelmezze magát, az csak támadni készül; aztán 3431 10, V| csak támadni készül; aztán az alakja is gonosz praktikával 3432 10, V| alakú vas van húzva, melynek az egyik vége olyan, mint a 3433 10, V| Fervlans, távcsövén át nézve az ellenfél lovasait. – Ismerem 3434 10, V| csillagvizsgálás. – Valamikor ez az úr katona volt, s nagyon 3435 10, V| piros kendővel a fején. Az ott egy szódafőző. Jól ismerem 3436 10, V| degradálják közlegénynek. Az lesz a mesterség, őt most 3437 10, V| lesben maradtok, amíg én az országúton előretörök, s 3438 10, V| felgyújtjátok.~ ~– Úgy lesz – szólt az altiszt, s kiválasztva harminc 3439 10, V| A berekben ezalatt folyt az apró csatározás: egyes vitézek 3440 10, V| Fervlans jön csapatja élén az országúton. Ráismertem.~ ~– 3441 10, V| Akkor hát siessünk mi is az üdvözlésére!~ ~Azzal riadót 3442 10, V| feltett ellenfeléről, hogy az ezt a réduit alakú dombot 3443 10, V| Mind a kettő à cheval véve az országutat, kettős zárt 3444 10, V| Ennek is tudta Vavel az ellenfogását. Egyszerre 3445 10, V| dombtetőn eltakarta irtózva az arcát. A halál postái most 3446 10, V| napbarnította arcú szicíliai.~ ~Az összecsapásnál Vavel úgy 3447 10, V| ellenfele kezéből, hogy az búgva repült fel a levegőbe, 3448 10, V| tombolt örömében a lábával!~ ~Az első rohamnak sikere volt. 3449 10, V| ellenfél nyomába.~ ~Hanem az a szemlélő a dombtetőn már 3450 10, V| azt kedvese. Messze volt az, s nem hallotta a kiáltást. 3451 10, V| kúsztak a sás között, mint az indiánok.~ ~Katalin nem 3452 10, V| Lerohant a dombról, felszökött az öszvérére, s utánavágtatott 3453 10, V| kedvesének. A szíjostorral vágta az öszvért, hogy az nyargalt 3454 10, V| szíjostorral vágta az öszvért, hogy az nyargalt vele eszeveszetten. 3455 10, V| csapat.~ ~Ekkor Katalinnal az a baj történt, hogy az öszvére 3456 10, V| Katalinnal az a baj történt, hogy az öszvére az út közepén megcsökönösödött, 3457 10, V| történt, hogy az öszvére az út közepén megcsökönösödött, 3458 10, V| megcsökönösödött, ami szokása az öszvérnek, ha nagyon ütik: 3459 10, V| démonai, akkor kiugráltak az árokból a partra, s feltűzték 3460 10, V| sortüzelés fogadta őket az eddig oly csendes nádas 3461 10, V| Kitalálhatá, hogy melyik az. Az volt a legcsúfabb.~ ~ 3462 10, V| Kitalálhatá, hogy melyik az. Az volt a legcsúfabb.~ ~Az 3463 10, V| Az volt a legcsúfabb.~ ~Az is megbecsülte őt, és felé 3464 10, V| udvariasságot.~ ~– No, hát az én nevem meg Sátán Laci! 3465 10, V| betyárosan, nem engedve másnak az első vágást.~ ~Hanem biz 3466 10, V| első vágást.~ ~Hanem biz az ő acélja rosszabb volt amazénál. 3467 10, V| sem volt rest rárohanni az ellenfelére, azt az egy 3468 10, V| rárohanni az ellenfelére, azt az egy vágást, amit a fejére 3469 10, V| számba se vette. Katonadolog az! S a másik vágás már nem 3470 10, V| S a másik vágás már nem az ő számára volt rendelve. 3471 10, V| azt vette ki abból, hogy az ellenfél egy csapatja megkerülte 3472 10, V| hősregei babonával, hogy az ellenfél vezérét kell megölni. 3473 10, V| visszavonulási jeladásra.~ ~Az odaugrató kornétás azonban 3474 10, V| tusát. A remek viadal még az ellenfél csodálatát is felkölti, 3475 10, V| nézegetett e bozót felé. Az a puskás csapat, mely innen 3476 10, V| küzdelem fölött.~ ~Hogy az oldaltámadás okozta zavar 3477 10, V| neki oda.~ ~– Nálunk csak az árulókat akasztják fel most.~ ~ 3478 10, V| megragadva a ló zabláját, hogy az ágaskodva emelkedett fel, 3479 10, V| Vavel Lajosnak, hogy őt arra az egyetlen fűzfára itt a dsindsásban 3480 10, V| kihúzta hát nyeregkápájából az egyik lazarino comenazót. 3481 10, V| fogják őt megugatni, se az új császárnő ölebei nem 3482 10, V| és Grassini nem fogja az ő kedvéért da capo elénekelni 3483 10, V| kedvéért da capo elénekelni az „ombra chiarát”!; se Isabey 3484 10, VI| fegyvertüzeléssel tartóztatá vissza az üldözőket, míg társaik a 3485 10, VI| padlókat a vízbe, akkor aztán az utolsó védelmezők a pusztán 3486 10, VI| még csukogatni próbálja az ajtót, melyen keresztül 3487 10, VI| hangon, mintha távolból jönne az, énekli valaki:„Ave Maria… 3488 10, VI| piros vér.~ ~Katalin, mint az álomjáró, ődöngött e kietlen 3489 10, VI| eszméje, mely idehozta, az volt, hogy felkeresse azt 3490 10, VI| Bízott a szívében, hogy az, mint a delejtű, oda fogja 3491 10, VI| ragyogott egy ércsisak, elején az aranyozott császári sassal. 3492 10, VI| beszélt.~ ~– Ah, jó asszony, az Isten irgalmára… hozz nekem 3493 10, VI| Katalin nem kérdezte: ki az? Jó barát-e, vagy ellenfél? 3494 10, VI| markotányosné-készülékeit ott nem hagyta volna az öszvéren, könnyen teljesíthette 3495 10, VI| Eszébe jutott Katalinnak az a monda, hogy a hansági 3496 10, VI| szítt rajta a szájával; az első szívásra ugyan telejött 3497 10, VI| következő pillanatban megvolt az az öröme, hogy a nád végén 3498 10, VI| következő pillanatban megvolt az az öröme, hogy a nád végén 3499 10, VI| milyen könnyen megy itt az artézi kútfúrás!~ ~Katalin 3500 10, VI| A női kedélyben megvan az, hogy a legsötétebb aggodalmak 3501 10, VI| feküdt a fűben, s arcát az ég felé emelte.~ ~Katalin 3502 10, VI| ajkakat nem látta ő soha. Ez az egész tekintet nem volt 3503 10, VI| Hanem a lovag ráismert az ő arcára a parasztfejkötő 3504 10, VI| valami istennői düh állta el az asszony szívét. Nem ahogy 3505 10, VI| arcába akarná önteni.~ ~Az pedig megfordult, arcát 3506 10, VI| Akkor észrevette, hogy az a másik alak, aki a zsombikhoz 3507 10, VI| földön, azt a kezét, mellyel az imént a sásba kapaszkodott, 3508 10, VI| Ah, milyen rút arc volt! Az iszonyatos eszményképe. 3509 10, VI| Volt egy pillanatja, amikor az iszonyat elfogta érzékeit: 3510 10, VI| aztán, mikor feltekintett az égre, a hófehér bárányfelhők 3511 10, VI| levele jó sebforrasztó. Az a piros csengettyűs virág 3512 10, VI| beszéltek előtte, s elájult az érvágás láttára?~ ~Hová 3513 10, VI| kell meglátni, melyiknek az ujja hegyét nyújtani, melyiket 3514 10, VI| vizsgálta a kezébe vett kezén az üteret, hogy van-e még benne 3515 10, VI| kéznek a hüvelykujján azt az acélgyűrűt, azzal a három 3516 10, VI| meglepetéssel, s mintha az volna a világ legszebb Adonisza, 3517 10, VI| gyöngéd hangon hívogatá vissza az életre: „Ébredj! Tekints 3518 10, VI| élni!”~ ~Óh, hiszen ez volt az az ember, akire rá volt 3519 10, VI| Óh, hiszen ez volt az az ember, akire rá volt bízva, 3520 10, VI| ő tudja, hogy hova lett az a leány, aki ha elvész, 3521 10, VI| szívét meg nem gyógyítja az ő szerelme soha. Ha ezt 3522 10, VI| ápolta olyan nagyon azt az ijesztő pofájú rablót.~ ~ 3523 10, VI| előtte, hogy kerülhetett az most ide, mikor annak útban 3524 10, VI| meg a leányt? Nem akart-e az vele jönni? Cambray nem 3525 10, VI| eresztette-e? Elfutott-e az másfelé? Hátha De Fervlans-nak 3526 10, VI| ernyőjét, s tartotta ott, amíg az ivott.~ ~– Köszönöm, hugám!~ ~ 3527 10, VI| locsolta Sátán Laci arcát, míg az újra magához tért, s azt 3528 10, VI| nem ismer meg? Én vagyok az úrnő, aki a feleségét, gyerekét 3529 10, VI| Egy fekete üreg, melyből az hangzik „hahaha”.~ ~– Hahá! – 3530 10, VI| Hova tette? Mi lett belőle? Az a lovag, aki önnek ezt az 3531 10, VI| Az a lovag, aki önnek ezt az acélgyűrűt adta, az én hites 3532 10, VI| ezt az acélgyűrűt adta, az én hites mátkám. Annak a 3533 10, VI| mátkám. Annak a kincse volt az a leány! Önre volt az bízva. 3534 10, VI| volt az a leány! Önre volt az bízva. Hová tette ön? Nézzen 3535 10, VI| gyerek – fürge gyerek. S az én feleségem becsületes 3536 10, VI| becsületes asszony. De szóljon, az égre kérem. Laci bácsi, 3537 10, VI| s mondja meg, hova lett az a leány, akit önnek ezzel 3538 10, VI| s aztán keblére ölelte az örömében felsikoltó hölgyet.~ ~– 3539 10, VI| volónjai becsülettel állták ki az első kísérletet. Nem váltak 3540 10, VI| fennyen feltűzött halálfejnek. Az ellenségnek egyik leghírhedettebb 3541 10, VI| Ez a kettő ütötte helyre az aránytalanságot a két harcoló 3542 10, VI| jobbadán azzal töltötte, hogy az elesettek szülőinek, rokonainak 3543 10, VI| visszatért a csapatjával az inszurgens táborhoz. A kapuvári 3544 10, VI| megtudta, hogy tegnap reggel az a szekér, mely Marie-t és 3545 10, VI| táborát levágták volna. Kivált az alispán. Az volt csak nagyra 3546 10, VI| volna. Kivált az alispán. Az volt csak nagyra az ő soproni 3547 10, VI| alispán. Az volt csak nagyra az ő soproni legényeivel! Túltesznek 3548 10, VI| minélfogva kétségtelen, hogy az nem válik a háború színhelyévé, 3549 10, VI| vonulnak Magyarországra, az a feladatuk, hogy az olaszországi 3550 10, VI| Magyarországra, az a feladatuk, hogy az olaszországi ellenséges 3551 10, VI| Vedd tőlem jegygyűrűnek ezt az acélgyűrűt.~ ~Az ugyan Katalinnak 3552 10, VI| jegygyűrűnek ezt az acélgyűrűt.~ ~Az ugyan Katalinnak minden 3553 10, VI| kinyithatod a kulcsával az ércládikát is. Vidd el azt 3554 10, VI| fogja, hogy ami benne van, – az pernye és hamu. Óh, hányszor 3555 10, VI| megcsókolgatá szíve szerint az ő szerelmes menyasszonyát, 3556 10, VI| Marie-nak; de biz abból az „egy” csókból Győr városa 3557 11, I| levelezni.~ ~De bizony ő az ígérete első felét nem válthatta 3558 11, I| egész a papír széléig. S az tele volt jó kedéllyel, 3559 11, I| Milyen nevettető jelenet volt az, ahogy Katalin leírta, mikor 3560 11, I| ahogy Katalin leírta, mikor az acélládikót átadta Marie-nak, 3561 11, I| megszabadulhatott! Most már szabad neki az egész világra nézve senkinek 3562 11, I| együtt a, templomba imádkozni az Istenhez, hogy védje meg 3563 11, I| Lajost minden veszélytől. Ez az ő mindennapi látogatásuk, 3564 11, I| mulatságuk, vigasztalásuk. Az ő imájuk védni fogja az 3565 11, I| Az ő imájuk védni fogja az ő egyetlenüket.~ ~Lajos 3566 11, I| ülve olvasta azt a levelet; az ellenséges golyók füttyentettek 3567 11, II| ellenségnek világos célja az volt, hogy a Győrnél alakult 3568 11, II| visszavonulást fedezni, az egész erejével előrenyomuló 3569 11, II| egypárszor összeverekedtek az előőrsei az ellenséggel, 3570 11, II| összeverekedtek az előőrsei az ellenséggel, akkor azt a 3571 11, II| A veszprémi lovasezredbe az első vitéz ápril 24-én állt 3572 11, II| én állt be; május 11-én az ezred 1136 főnyi erős volt, 3573 11, II| helyrajzot kell előrebocsátanunk. Az út, melyen a főherceg hadseregének 3574 11, II| szögletet képezi Sümeg. Ha az ellenségnek sikerül Jánosházától 3575 11, II| ellenségnek sikerül Jánosházától az egyenes diagonál vonalban 3576 11, II| hadserege előtt el van vágva az egyenes út Győr felé.~ ~ 3577 11, II| folyamocska szakítja félbe ezt az utat: a Marcal. Csak akkora 3578 11, II| falucska: Karakó. Azt már az ellenség tartá megszállva.~ ~ 3579 11, II| intéztek a malomhíd allen, s az újonc inszurgens csapatnak 3580 11, II| lovasság, s közé vágtatott az ellenségnek, s egész Karakóig 3581 11, II| Háromszor ismételte a rohamot az ellen lovasság, s ugyanannyiszor 3582 11, II| másik lovat, amiről levágta az ellenséget. Két Letenyey 3583 11, II| tartaná, hogy ki legyen az apjának a derekabbik fia.~ ~ 3584 11, II| fia.~ ~Senki sem segített az inszurgenseknek. Ők szereztek 3585 11, II| hadseregnek egy pihenő éjszakát. Az első csendes bivouacot e 3586 11, II| Másnap reggel újra megkísérté az ellenfél kierőszakolni az 3587 11, II| az ellenfél kierőszakolni az átjáratot a malomgátnál. 3588 11, II| elhagyására.~ ~De nem volt az futás! Az egész zászlóalj 3589 11, II| De nem volt az futás! Az egész zászlóalj tömött hadsorban 3590 11, II| azzal tisztára söpörték az utat.~ ~Az ellenség azonban 3591 11, II| tisztára söpörték az utat.~ ~Az ellenség azonban helyreállította 3592 11, II| keresztül aztán előrohant az egész lovas tömegével a 3593 11, II| Kovács János közvitézé.~ ~Az egész tér, amit az ellenfél 3594 11, II| közvitézé.~ ~Az egész tér, amit az ellenfél két napi csatában 3595 11, II| volt Zichy Ferenc gróf, az ifjabbik. Mert két Zichy 3596 11, II| Zichy Ferenc egyedül maradt az egész ellenséges erővel 3597 11, II| négyes!~ ~Salamon Mihály volt az alezredesük. Ő maga vágtatott 3598 11, II| restek példáját követni: az ezredes ki lett szabadítva, 3599 11, II| csapásokat osztva, mikor már az ellenség a zászlótartóval 3600 11, II| zászlótartóval tusakodott; az ellenséges lovasság vissza 3601 11, II| zászlóalj lövész és voltigeur. Az erdő szélén volt egy nagy 3602 11, II| eszétől jött rá, hogy azt az irtványt jó lesz elfoglalni. 3603 11, II| jó lesz elfoglalni. Mire az ellenség az erdő széléhez 3604 11, II| elfoglalni. Mire az ellenség az erdő széléhez érkezett, 3605 11, II| hadsereg egyes csapatjai végig. Az ütegek, a poggyászvonat. 3606 11, II| Egy ágyút már elfoglalt az ellenség. Két köznemes, 3607 11, II| helyet foglalt, s tüzet szórt az ostromlókra.~ ~Hosszú nap 3608 11, II| olyan soká akar megjelenni az éjszaka, mely véget vet 3609 11, II| éjszaka, mely véget vet az ütközetnek. Még esti kilenc 3610 11, II| sikerrel, hogy kilenc órakor az ellenség abbahagyta a támadást. 3611 11, II| hivatalos tudósításokból s az érdemrendosztó császári 3612 11, II| annak a szakadatlan csatának az előnapjai, melynek csak 3613 11, II| egy pontját jegyezte fel az a festett pofájú kéjhölgy, 3614 11, II| hazudja magát: Győrt. Pedig az inszurrekció harca se nem 3615 11, III| és gyors menetben haladt az egyenes téti úton.~ ~Ismét 3616 11, III| dandárjának jutott a feladat az oldalban támadó ellenséget 3617 11, III| szegélyezett egyenes út képezte az egyedüli bejárást Pápára.~ ~ 3618 11, III| Alvinczy-gyalogsággal és egy lovasüteggel. Az ellenség többször megtámadta 3619 11, III| lovasezred szakaszonkint. Az ellenség nem láthatta az 3620 11, III| Az ellenség nem láthatta az elvonulást a két sor fa 3621 11, III| két sor fa miatt; de amint az üteg is elvonult, s az ágyúk 3622 11, III| amint az üteg is elvonult, s az ágyúk elhallgattak, arról 3623 11, III| elhallgattak, arról megtudta, hogy az, ami a defilé elején előtte 3624 11, III| defilé elején előtte áll, az egyetlen, utolsó eszkadronja 3625 11, III| egyetlen, utolsó eszkadronja az ezrednek.~ ~Ezt azután teljes 3626 11, III| találunk.~ ~Hunyady József az ezred zászlóját kezébe ragadva, 3627 11, III| kezébe ragadva, odavágtatott az ellenség közé, mely a szoros 3628 11, III| mind a kettőt elnyomta már az ellenség, de a nemes vitézek 3629 11, III| Papanek János odaveték magukat az ellenség közé, s kiszabadíták 3630 11, III| vezéreiket. A mellvéden keresztül az összetömődött lovasok jobbra-balra 3631 11, III| csonkult kezeivel fenyegette az ellenséget, s harsogó szavával 3632 11, III| közvitéz, Tóth Péter úgy dúlt az ellenség közt, mint egy 3633 11, III| tizenkettővel megelégedett.~ ~De az már csakugyan a magyar inszurgens 3634 11, III| ott kellett neki maradnia az ispitályban. De biz ő, amint 3635 11, III| neki. Utoljára meglátott az őrszobában egy alabárdot, 3636 11, III| minden éjjel a hátához vernek az éji őrnek, aki azt mutogatja. 3637 11, III| tette, hogy odafurakodott az út menti árokba, s mikor 3638 11, III| vágtatva, hirtelen kiugrott az árokból, s egy lovast ledöfött 3639 11, III| ledöfött a lováról. Azzal az alabárddal. Azután megint 3640 11, III| Azután megint átugrott az árkon. Háromszor egymás 3641 11, III| chasseurt a lováról. Azzal az alabárddal. Lehetett rajta 3642 11, III| hídnál folyt a hősi tusa, s az egyik oldalon az inszurgens 3643 11, III| tusa, s az egyik oldalon az inszurgens lovasok hullottak 3644 11, III| egy lovas nemes lebukott, az alabárd kampóját beleakasztá 3645 11, III| halálból a partra – azzal az alabárddal. Végre a Gerence 3646 11, III| megsokallta egy chasseur az impertinenskedéseit, rajta 3647 11, III| felfogta a kardcsapást – azzal az alabárddal, s csendes békességgel 3648 11, III| chasseur fejére – azzal az alabárddal, hogy az lett 3649 11, III| azzal az alabárddal, hogy az lett a negyedik . Annak 3650 11, III| mellére érte. Hiszen „mi az egy igazi derekas restorációhoz 3651 11, III| A legnagyobb nyeresége az volt belőle, hogy a hideglelése 3652 11, III| nem tudni, hogy használt-e az másoknak is.~ ~A francia 3653 11, III| vissza lett verve, s azzal az ágyúk és az utóhad háborítatlanul 3654 11, III| verve, s azzal az ágyúk és az utóhad háborítatlanul vonulhattak 3655 11, III| veszprémi ezred ugyanazon az utcán vonult végig, amelyen 3656 11, III| feleség, gyermekek láttára.~ ~Az volt a szomorú pompa!~ ~ 3657 11, III| őrmester, Baráth István, egyike az inszurrekcio legjobb vitézeinek, 3658 11, III| szerelmeseinek?~ ~– Ne fussatok el az ellenség elől; az a védtelen 3659 11, III| fussatok el az ellenség elől; az a védtelen embereket nem 3660 11, III| fiát felnyújtá hozzá, s az átölelte a nyakát, a nagyobbik 3661 11, III| minket, ha te elhagysz!”~ ~Az öreg após elkeseredetten 3662 11, III| mondása nagy hamar elterjedt az egész ezredben; onnan megint 3663 11, III| nincs elveszve soha!”~ ~S az többet ért száz cifra proklamációnál.~ ~ 3664 11, III| Ugyanez a Baráth István volt az, aki, mikor észrevették 3665 11, III| aki, mikor észrevették az inszurgensek, hogy a közöttük 3666 11, III| persze, drága volt az ólom!), odakiáltott a bajtársainak: „ 3667 11, III| ólompityke, vagdaljuk le”. S az inszurgensek lövöldöztek 3668 11, III| veszprémi őrnagyi szakasznak az ellenséggel, ami egyike 3669 11, III| sebes rohamban vágtatott az utóhad után, akkor a veszprémi 3670 11, III| várta a közeledő ellent. Az vágtatva jött rá egész húsz 3671 11, III| És annyi összecsapás közt az inszurgens sereg csak egyetlenegy 3672 11, III| rabbá, ami megkötötte magát az út közepén, s úgy fogatta 3673 11, III| Józsit sajnálták is nagyon az ismerősei, mert igen jó 3674 11, III| szerette a tréfát.~ ~Hát este az őrtűznél csak előkerül ám 3675 11, III| Józsi, s szép jó estét kíván az atyafiságnak. Nem is gyalog 3676 11, III| azon is verekedte végig az egész hadjáratot.~ ~ ~ ~ 3677 11, III| legfényesebb jellemvonása volt az inszurrekcionális hadviselésnek 3678 11, III| inszurrekcionális hadviselésnek az az egymáshoz tartozás, a 3679 11, III| inszurrekcionális hadviselésnek az az egymáshoz tartozás, a bajtársi 3680 11, III| valakit közülök visz már az ellenség; vagy ha szétzavartattak, 3681 11, III| a kapitányunkat elfogta az ellenség!”, visszafordultak, 3682 11, III| visszafordultak, újrakezdték a harcot. Az öcs meglátta a bátyját ellenségtől 3683 11, III| összegyűjtve e jellemző vonásaiból az inszurgens hadnak. Egyike 3684 11, III| hogy két legénye elmaradt az ellenség között: a Gerecs 3685 11, III| különösen a lelkére kötöttek az anyjaik, hogy gondot viseljen 3686 11, III| otthon!~ ~Azzal nekivágott az ellenségnek, szétcsapott 3687 11, III| természetesnek találta, hogy ha az ember nemcsak őrmester, 3688 11, III| A megvívott csatának az lett az eredménye, hogy 3689 11, III| megvívott csatának az lett az eredménye, hogy azalatt 3690 11, III| serege által fölvétetett. Az I. pesti s a VIII-ik zalai, 3691 11, III| ezredek álltak most szemben az ellenséggel.~ ~Ez volt a 3692 11, III| tizenötezernyi gyalogságát, amint az Nyárádtól Borsos-Győrig 3693 11, III| Tábori orvos ugyan nem volt az inszurgenseknél; mert hiszen 3694 11, III| derék Csobránczy Ferenc, az tudott a sebészethez is, 3695 11, IV| nyolcezer-nyolcszáz lovas.~ ~Az inszurgensek egy része a 3696 11, IV| nem egy napja, amelyen az ebédet megfőzhette volna. 3697 11, IV| lelkileg elcsüggedve.~ ~Az inszurrekciót még fenntartá 3698 11, IV| maga eszére bizakodással.~ ~Az inszurrekciónak törvény 3699 11, IV| szerinti fővezére volt a nádor, az ország főkapitánya.~ ~József 3700 11, IV| magyaros jelleget adott az akkoriban csupán magyarok 3701 11, IV| magyarok által viselt bajusz.~ ~Az ő kedvenc alkotása volt 3702 11, IV| ő kedvenc alkotása volt az inszurrekció.~ ~Csoda fordulatokat 3703 11, IV| der neue Rákóczi”-nak.~ ~Az ő ajánlata az volt, hogy 3704 11, IV| Rákóczi”-nak.~ ~Az ő ajánlata az volt, hogy az összegyűjtött 3705 11, IV| ő ajánlata az volt, hogy az összegyűjtött tizenegyezer 3706 11, IV| hadtestéhez csatlakozzék, s az inszurgens lovasságot egy 3707 11, IV| fordulatot adhatott volna az eseményeknek! Nem döntötte 3708 11, IV| csatát elfogadni nem jó lesz. Az ellenség, a Rábán átkelve, 3709 11, IV| ellenség, a Rábán átkelve, az elsáncolt tábort megkerülte, 3710 11, IV| magaslatok egészen uralják.~ ~Az lett megállapítva, hogy 3711 11, IV| magaslatokat megszállják, s ott az ellenség rohamát egyszer 3712 11, IV| rohamát egyszer visszaverve, az egész egyesült sereggel 3713 11, IV| esetben visszafordult volna az alkirály serege.~ ~Másnap 3714 11, IV| ébredt fel a nádor, hogy az olaszországi hadsereg már 3715 11, IV| mikor már körül voltak véve az ellenségtől.~ ~A nádor rögtön 3716 11, IV| jászkún hadosztályt, melyet az előőrsön feledtek, Józsa 3717 11, IV| Zámoly és Újfalu közt elállva az utat az ellenség előtt, 3718 11, IV| Újfalu közt elállva az utat az ellenség előtt, s addig 3719 11, IV| Vojnics Mihály összeszedte az egész eszkadront, s elvonulhatott 3720 11, IV| sokkal sürgetőbbnek találta az ebédet; és tökéletes igaza 3721 11, IV| tökéletes igaza volt, mert az ellenséget megkapja az ember 3722 11, IV| mert az ellenséget megkapja az ember akármikor, de a jó 3723 11, IV| már ott kellett hagyni az asztalt, az ellenség elkezdett 3724 11, IV| kellett hagyni az asztalt, az ellenség elkezdett Csanak 3725 11, IV| két főherceg erre fölkelt az ebédtől, s nyeregbe ült.~ ~ 3726 11, IV| ebédtől, s nyeregbe ült.~ ~Az ellenség előhada már akkor 3727 11, IV| s a csanaki hegyhátról az egész Győr-vidéket uralta.~ ~ 3728 11, IV| uralta.~ ~A francia előhad és az inszurgens csapatok voltak 3729 11, IV| szakasza élén, bátran bevágott az ellenséges lovasság közé; 3730 11, IV| ellenséges lovasság közé; az visszanyomult előle ravaszul, 3731 11, IV| embereit, újra rátámadt az ellenfélre, visszakergette 3732 11, IV| megjelentek, ott elszéledt az ellenség, vagy halva maradt. 3733 11, IV| kardtusát, a puskasortüzet és az ágyúgolyót.~ ~A zalai lovasságnak 3734 11, IV| meg a háború zsengéivel: az inszurgens ágyúütegek fedezésére 3735 11, IV| futottak előre, s visszaverték az ellent; pedig egyre süvöltött 3736 11, IV| egyre süvöltött közéjük az ágyúgolyó. Egy teke az ezredesük, 3737 11, IV| közéjük az ágyúgolyó. Egy teke az ezredesük, Kisfaludy fejéből 3738 11, IV| nevezetes, szomorú szerep jutott az inszurekció történetében, 3739 11, IV| akként tette le a próbát ezen az első napon, hogy az ellenfél 3740 11, IV| ezen az első napon, hogy az ellenfél tábornokának, Lauriston 3741 11, IV| későbbi elbeszélése szerint az ellenük kiküldött chasseur-ezrednek 3742 11, IV| azt másnap nem lehetett az ütközetbe vinni. Lauristonnak 3743 11, IV| kétszer lőtték le a lovat az inszurgensek, s ezrede őrnagyát 3744 11, IV| őrnagyát levágták; másnap az ifjú Lauriston lett őrnaggyá 3745 11, IV| tette a két újonc lovasezred az első napon.~ ~De még az 3746 11, IV| az első napon.~ ~De még az inszurgens gyalogság is 3747 11, IV| sem akartak elválni. Mikor az ágyútekék zúgni kezdtek 3748 11, IV| kezdtek a fejük felett, az öcs Ferenc azt mondta: „ 3749 11, IV| No, francia, ha meglőtted az öcsémet, hát lőj meg engemet 3750 11, IV| odafektette Berecz Istvánt is az öccse mellé szépen.~ ~Déltől 3751 11, IV| Déltől késő estig tartott az ágyúzás és a lovassági harc.~ ~ 3752 11, IV| több alsóbbrendű tiszt.~ ~Az ellenség nyolcfontos ütege, 3753 11, IV| És ő hidegvérrel nézte az ütközetet, melyet – senki 3754 11, IV| hogy ne tegye ki annyira az életét, csak egy szomorú 3755 11, IV| szomorú mosoly felelt ajkain, az ellenség haubicai körülötte 3756 11, IV| maga húsait, mint akire ez az egész bolondság nem tartozik.~ ~ 3757 11, IV| Hohenlohe dragonyosok és az Ott huszárok tettek egyszer – 3758 11, IV| jószántából – egy kísérletet az alkalmatlan üteg elmozdítására. 3759 11, IV| véres fejjel jöttek vissza, az ellenség kartácstüzétől 3760 11, IV| feküdt a tartalékban; de hát az neki nagyon jó mulatság 3761 11, IV| veti oda hetykén: „Így tesz az inszurgens, mikor megharagszik!” 3762 11, IV| Landsknechtsschild bárónő estélyén, mikor az inszurgenst paródiázták.~ ~ 3763 11, IV| támadt egy elmés ember az inszurgensek között: Ertel 3764 11, IV| Ertel alezredes. Ennek az a gondolata kerekedett, 3765 11, IV| ugyan mit pihennek azok az öreg ágyúk az elsáncolt 3766 11, IV| pihennek azok az öreg ágyúk az elsáncolt tábor előtt, ahol 3767 11, IV| a Rába partjára, ahonnan az ellenséget szépen oldalba 3768 11, IV| lehetett ágyúzni, s amint az elkezdett dolgozni gorombán, 3769 11, IV| elkezdett dolgozni gorombán, az ellenség átlátta, hogy ennek 3770 11, IV| Ekkor itt lett volna az idő és alkalom szépen levonulni 3771 11, IV| alkalom szépen levonulni az egész sereggel Komáromhoz 3772 11, IV| olyankor bizony jólesik az embernek, ha kedvére kipihenheti 3773 11, IV| mindjárt nem is a babérain.~ ~Az egész éj tétlenségben folyt 3774 11, IV| tétlenségben folyt le, mialatt az átelleni hegyeken a francia 3775 11, IV| francia tábor őrtüzei mutatták az ellenség messze kiterjedő 3776 11, IV| feltalálták.~ ~– De mármost itt az ideje, hogy tegyünk rendelkezéseket – 3777 11, IV| sürgette a nádor.~ ~– Minek az? – mondá a tábornok – majd 3778 11, IV| tábornok – majd rendelkezik az ellenség, s mi ahhoz alkalmazzuk 3779 11, IV| megfőzni a maga ebédjét.~ ~Az inszurgens is ugyanazt tette 3780 11, IV| ha nem hiányzott volna az ebédhez két lényeges alkatrész, 3781 11, IV| be, abban a hitben, hogy az inszurgens sereg és az olaszországi 3782 11, IV| hogy az inszurgens sereg és az olaszországi had úgyis oda 3783 11, IV| Sándor által, hogy ugyan az Isten szerelméért ne hagyják 3784 11, IV| háznál elkezdtek sütni, főzni az inszurgensek számára, bort 3785 11, IV| lemondásból lehetett megismerni az ő magas lelkét (a nádorét), 3786 11, IV| szolgálni más vezér alatt.”~ ~Az ebéd már meg volt főzve 3787 11, IV| ebéd már meg volt főzve az inszurgensek számára, a 3788 11, IV| kapujához érve, már felütötte az orrát a legénységnek a jó 3789 11, IV| Mihály is kapott két sebet; az volt neki a jó áldomás, 3790 11, IV| áldomás, a lovát is lelőtték; az volt a pecsenye, de a két 3791 11, IV| úgy vágtattak el vele, az ellenséget jobb kézzel, 3792 11, IV| szándékát, hogy egyfelül az egyesült osztrák-magyar 3793 11, IV| felé elvágni.~ ~Most azután az utolsó órában Nugent tábornok 3794 11, IV| majd érdekes lesz elnézni. Az egész két dandárt idevonni 3795 11, IV| majorság. Itt lettek elhelyezve az ágyúk és a gyalogság.~ ~ 3796 11, IV| tartaléknál volt, a többi az elsáncolt táborban.~ ~Az 3797 11, IV| az elsáncolt táborban.~ ~Az első halott neve, akit az 3798 11, IV| Az első halott neve, akit az első francia ágyúgolyó lezúzott, 3799 11, IV| zászlóalj s két magyar sorezred, az Eszterházy és Alvinczy. ~ ~ 3800 11, IV| se olcsó.~ ~A veszprémiek az Eszterházyakkal, mikor már 3801 11, IV| Eszterházyakkal, mikor már az ellenség ágyúikat elfoglalta, 3802 11, IV| rohantak rá, visszavették az ágyúkat, s kiverték az ellent 3803 11, IV| visszavették az ágyúkat, s kiverték az ellent Szabadhegyből, egy 3804 11, IV| vágta le személyes viadalban az ellenség vezénylő főtisztjét, 3805 11, IV| ellenség vezénylő főtisztjét, s az újra támadó ellenséget háromszor 3806 11, IV| álltak, lenn a síkon, ahol az ellenség ágyútüze és puskagolyói 3807 11, IV| szurony, meg a puskaagy, s az ellenség kénytelen volt 3808 11, IV| sorgyalogságnak is veszedelme az ilyen lovassági roham. Hanem 3809 11, IV| lovasságot, s megmentették az ezredest és a zászlót.~ ~ 3810 11, IV| tegnap már részt vettek az ütközetben.~ ~A Vas megyei 3811 11, IV| mikor a francia gyalogság az első harcvonalat áttörte, 3812 11, IV| rohant hátra, otthagyva az ágyúkat: ez az újonccsapat 3813 11, IV| otthagyva az ágyúkat: ez az újonccsapat útját állta 3814 11, IV| és társaik utánarohantak az ágyúnak, amit az ellenfél 3815 11, IV| utánarohantak az ágyúnak, amit az ellenfél már vitt magával, 3816 11, IV| vitt magával, s szétverték az elfoglaló csapatot, s visszahozták 3817 11, IV| csapatot, s visszahozták az ágyút. Ekkor szokás szerint 3818 11, IV| lovasságnak egy oldalrohammal az úgynevezett Viczay-ároknak 3819 11, IV| ezrednek könnyen lehetett volna az előre megásott sírjává.~ ~ 3820 11, IV| Jeszenszky s Teleky Adám gróf; az árok tele volt már hanyatt-homlok 3821 11, IV| lovasokkal és paripákkal.~ ~Az ezrednek volt két tábori 3822 11, IV| bajtársaival elszántan közé rohant az ellenségnek, s először is 3823 11, IV| segítségére rohantak, ki az ezred zászlója körül elkeseredett 3824 11, IV| harcot vívott, s szétverték az ellenfelet.~ ~Baross János 3825 11, IV| Egyetlenegy férfi sem volt az ezredben, aki ellenféllel 3826 11, IV| ne vagdalkozott volna. De az igazi inszurgens „hat vágás” 3827 11, IV| Ladányi Sándort csikarta ki az ellenség kezéből; akkor 3828 11, IV| tíz más paripáért. „Dejsz az én hóka lovamat nem viszed 3829 11, IV| Ezt se tenné más meg; csak az inszurgenstől telt ki az 3830 11, IV| az inszurgenstől telt ki az valaha napján!~ ~S az egész 3831 11, IV| ki az valaha napján!~ ~S az egész hősi csata alatt harsogtatta 3832 11, IV| állnak ellenség előtt. De az időt nem a kalendárium és 3833 11, IV| kétezer-száznegyvennégy lövést tett az ellenség ütegeivel szemben. 3834 11, IV| ezrednek leszerelték, s az ott hevert az útfélen.)~ ~ 3835 11, IV| leszerelték, s az ott hevert az útfélen.)~ ~A francia lovasság 3836 11, IV| Ekkor Zichy Ferenc gróf, az ezredes, kiküldte az őrnagyát, 3837 11, IV| gróf, az ezredes, kiküldte az őrnagyát, Ihász Imrét, hogy 3838 11, IV| őrnagyát, Ihász Imrét, hogy az ágyúkat mentse meg minden 3839 11, IV| mentse meg minden áron. Az a szégyen nem érheti a veszprémi 3840 11, IV| vettek el.~ ~S ugyanekkor az öccsét, Zichy Károly kapitányt, 3841 11, IV| rajta hagyta a kezeszennyét az ellenfelén (ott levágatta 3842 11, IV| részét a lóról, s nekiállítá az összetört ágyúknak, hogy 3843 11, IV| csatából.~ ~Megtették.~ ~Az ellenfél bámulatára s a 3844 11, IV| közepett, felvették a vállaikra az ágyúkat, átemelték az országút 3845 11, IV| vállaikra az ágyúkat, átemelték az országút mély árkán, ott 3846 11, IV| legénye volt: Fodor István. Az nem akarta engedni a kapitányát. 3847 11, IV| S Hunkárt is megmenté, az is kiépült nehéz sebeiből.~ ~ 3848 11, IV| balszárny tusáinál, s abban az ütközetben, ahol senki sem 3849 11, IV| Reinisch alezredes, maguk is az ostromló inszurgens ezredek 3850 11, IV| előtt Geramb ezredes, hogy az ő rendes lovassága annyira 3851 11, IV| visszavonulni.~ ~Most már az inszurgens lovasság egyedül 3852 11, IV| Kárpátoktól a Dunáig. S az ágyúszó vezetése alatt odataláltak 3853 11, IV| ellenséget.~ ~S mindjárt az első pillanatban azt mondták 3854 11, IV| villog egy hosszú vonal, az a francia szuronysor; két 3855 11, IV| vágtattak előre, előre! Az ágyútekék ott búgtak el 3856 11, IV| hazáért!”S azok vágtattak neki az öldöklő hadsornak, elszántan… 3857 11, IV| Ezzel a balsikerrel el volt az ütközet sorsa döntve. A 3858 11, IV| uraló dombokat, s azzal az ott harcoló gyalogság minden 3859 11, IV| Komárom felé.~ ~Nem volt az vad futamodás. Rendben, 3860 11, IV| vissza a gyalogezredek, az inszurgens zászlóaljak; 3861 11, IV| zászlót nem vett el tőlük az ellenség. Nemhogy a fegyvereiket, 3862 11, IV| Almásy Kristóf ezredes, az ellenség támadásait visszaverve, 3863 11, IV| oldalt” elvonulni, szemben az ellenség csatavonalával, 3864 11, IV| a Dunával. Itt dolgozott az inszurrekció két ágyújával 3865 11, IV| érckaput tartott nyitva az elvonuló seregnek, melyet 3866 11, IV| Komáromba. Mi lett volna, ha az ütközet elejét is az vezeti, 3867 11, IV| ha az ütközet elejét is az vezeti, aki a végét?~ ~És 3868 11, IV| János gróf, csapatja élén az előnyomuló francia gyalogságot 3869 11, IV| Sepsey János ragadta fel. Az is elesett. A harmadik zászlótartó 3870 11, IV| következett Zala. Ennek az ezrednek kellett magával 3871 11, IV| ezrednek kellett magával vinni az inszurrekció második ágyúütegét. 3872 11, IV| neveit, egy litánia volna! Az is tünemény, mikor egy zászlótartó 3873 11, IV| hogy nem adja meg magát: az csak katonadolog; hanem 3874 11, IV| csak katonadolog; hanem az, amit a két Lázár testvér 3875 11, IV| Lázár testvér elkövetett, az már hősballada, s méltó 3876 11, IV| rogyott le lováról. – Meglátja az öccse, József, hogy gyilkolják 3877 11, IV| kézzel rohanja meg hátulról az egyik chasseurt, kifacsarja 3878 11, IV| ugrik a nyeregbe, s rohan az öccse segítségére. Az is 3879 11, IV| rohan az öccse segítségére. Az is sebekkel fedve van már; 3880 11, IV| pisztolylövés éri a bátyját, s az lehull ismét a lóról. De 3881 11, IV| ellenfél fel ne ülhessen rá, s az öccsét ne támadhassa meg, 3882 11, IV| Tele van ilyen jelenetekkel az inszurrekció története.~ ~ 3883 11, IV| inszurrekció története.~ ~Az a kigúnyolt, kinevetett, 3884 11, IV| krónikájában, hogy mikor az utódok lapozgatnak benne, 3885 11, IV| két ágyúját kiszabadítá az ellenség kezéből a maga 3886 11, IV| maga fokosos bajtársaival. Az alezredes, Szapáry Vince 3887 11, IV| alól is kilőtték a lovat. Az ifjabb Zichy Ferenc gróf 3888 11, IV| visszavonulásnál leghátul maradni – az a legelső hely.~ ~Futásnak 3889 11, IV| Futásnak lehet-e nevezni ennek az ütközetnek a végét?~ ~A 3890 11, IV| hátrafelé .~ ~De hisz az osztrák és magyar hadseregnek 3891 11, IV| híd, oda nem futhattak. Ők az ellenfél egész harcvonalán 3892 11, IV| külön-külön magára hagyva, végig az ellenséges tábor hosszában: 3893 11, IV| ellenséges tábor hosszában: nem az üldöző ellenség elől, hanem 3894 11, IV| zászlóstul vonultak végig az ellenség ütegei előtt, egy 3895 11, IV| ezerhétszáz sebesültje, az inszurgens seregnek száznyolcvan 3896 11, IV| nevetség tárgya a mai napig.~ ~Az Alvinczy-ezred veszített 3897 11, IV| gúnyolja a magyar.~ ~„Kend az Alvinczy?”~ ~És Alvinczy 3898 11, IV| semmiféle vezére nem volt az inszurgens seregnek, se 3899 11, IV| csatatérről, akkor érkezett meg az Abda melletti elsáncolt 3900 11, IV| inszurgens lovasság két csapatja: az egyik Horváth Ferenc, a 3901 11, IV| későn kapták.~ ~Már akkor az osztrák és magyar hadseregnek 3902 11, IV| maguk két kis csapatjával az egész ellenséges tábortól 3903 11, IV| meghalni!”~ ~Közé vágtak az ellenségnek. Ez a győzelmes 3904 11, IV| vele főbe a főtisztet, hogy az menten lefordult a lováról. 3905 11, IV| vágtatott, keresztültörte magát az elfoglalt csatamezőn, folyvást 3906 11, IV| kis akadályverseny volt az egész! E rohamban esett 3907 11, IV| a franciákat.~ ~Nem volt az tömegharc, ahol zárt hadoszlopok 3908 11, IV| összpontosítása dönti el az ütközet sorsát. Itt egyes 3909 11, IV| történetesen jelen volt az ütközetnél, Napóleonhoz 3910 11, IV| házigazdájának, Mayer őrnagynak az inszurgensekről:~ ~„Ils 3911 11, IV| se állj!”~ ~ ~ ~Ez volt az epitaphium a nemzet legjobb 3912 11, IV| tőle mint gyermek, hogy az ütközet tüzében egyszer 3913 11, V| hősökből és vitézekből állt az inszurrekció, honnan vette 3914 11, V| inszurrekció, honnan vette magát az a szégyenletes adat a magyar 3915 11, V| gyalázatos futásról? Nem történt az meg? Nincs abban semmi igaz?~ ~ 3916 11, V| túlhaladt Budán, s vonult az egyenes úton Győr felé.~ ~ 3917 11, V| csak közelebb kell menni az ellenséghez.~ ~Délre eljutottak 3918 11, V| hagyták volna otthon? s az húzta nekik keservesen a „ 3919 11, V| port a Sámsonverő!~ ~Ezt az egy nevet hallani. S ez 3920 11, V| mert majd nem marad!~ ~– Az se nekem lesz baj, hanem 3921 11, V| Hát négy év előtt, mikor az első „francia futás”volt, 3922 11, V| egyet; de csak olyan volt az, hogy ha nagyot trüsszentettem, 3923 11, V| bürgét, le akarta vágni az orrát: azt gondolta: mérget 3924 11, V| gondolta: mérget evett, az csapta fel az orrát. Nem 3925 11, V| mérget evett, az csapta fel az orrát. Nem kell a franciának 3926 11, V| Rengeteg hahotára buzdítá vele az egész társaságot.~ ~S még 3927 11, V| könyörögni, hogy ne csapjunk le az esküdtségből! Gyere, jobb 3928 11, V| ketté, mint a siflit.~ ~– Az enyimet? Ide vele!~ ~Azzal 3929 11, V| kirántva a kardját, kitartá azt az ég felé emelt heggyel; rettenetes 3930 11, V| karján csak úgy vonaglottak az izmok, mintha kígyók tekergőznének 3931 11, V| pallosok, hogy a lapjukon az egész Miatyánk és a Boldogságos 3932 11, V| a győri ütközet napjának az alkonya volt. –~ ~– Induljunk! 3933 11, V| indulnánk most? Alkonyodik az idő! Húzd rá, cigány! Egy 3934 11, V| úr kompániája? – rivallt az őrnagy mérgesen az előtámolygó 3935 11, V| rivallt az őrnagy mérgesen az előtámolygó csonka fringiás 3936 11, V| csonka fringiás tisztre; mire az nyakába borulva az őrnagyának, 3937 11, V| mire az nyakába borulva az őrnagyának, szép énekszóval 3938 11, V| hadnagya még májusban kapta meg az akkor kidolgozott csatarendet, 3939 11, V| melynek határozata szerint az egész inszurgens hadtest, 3940 11, V| egész inszurgens hadtest, ha az ellenség Győr alul kiszorítja, 3941 11, V| visszavonulni.~ ~Ez a kis csapat az ütközet alatt történt elhatározásról 3942 11, V| nem tudott semmit; hanem az elébbi rendelethez híven, 3943 11, V| visszavonul, megindult Buda felé az úgynevezett „mészáros-úton.”– 3944 11, V| kezdett: azt hitték, hogy az ellenség repülni tud.~ ~ 3945 11, V| E sebesültek között volt az a tüzér is, aki a múlt napi 3946 11, V| visszhangzott egyszerre az erdő!~ ~– Szétverték a seregünket 3947 11, V| egy megrémült Herkulesnek az ordítása. Mars, a hadisten 3948 11, V| közepén ott döcögött végig az a szekér, melyen a megégett 3949 11, V| megégetik a magyar nemeseket!~ ~Az újonchad, melyet a dáridó 3950 11, V| rendből kiforgatott, egyszerre az ittas ember rémületével 3951 11, V| velük szaladt, akinek csak az élete kedves.~ ~A futó embert 3952 11, V| bizonyosan hirdette, hogy az ő zászlóaljuk volt az egyetlen, 3953 11, V| hogy az ő zászlóaljuk volt az egyetlen, melyet az ellenség 3954 11, V| volt az egyetlen, melyet az ellenség az utolsó emberig 3955 11, V| egyetlen, melyet az ellenség az utolsó emberig le nem kaszabolt.~ ~ 3956 11, V| zászlóalj nyomában, úgyhogy mire az Buda alá megérkezett, az 3957 11, V| az Buda alá megérkezett, az már akkor nem zászlóalj 3958 11, V| megszólította Alvinczyt, az olyan vitéz volt, aki még 3959 11, V| olyan vitéz volt, aki még az ellenség kokárdáját sem 3960 11, V| jelentkezett azóta, hogy az adoma szerzőségét magának 3961 11, V| famíliájának követelje.~ ~Ezt az egy „Lázár-vitézek”légióját „ 3962 11, V| szégyenteljes futásáról. Az összes inszurrekció elfutott 3963 11, V| hogy meg sem mérkőzött az ellenséggel. Annyira futott, 3964 11, V| költötte haragot tolmácsolja az a királyi levél, melyet 3965 11, V| melyet három nap múlva kapott az inszurrekció alkotója: a 3966 11, V| És e három nap alatt az inszurrekció hősei a diadalmas 3967 11, V| Egy héttel később az inszurgens lovasság negyvennégy 3968 11, V| Csallóközben állt összpontosítva, az ellenséget fölkeresni készen.~ ~ 3969 11, V| felvonult a böösi rónán az egész dandár: nyolcezer 3970 11, V| kiáltottak rá: azt hitték, az ellenség elé fognak menni.~ ~ 3971 11, V| elé fognak menni.~ ~De nem az ellenséggel találkoztak.~ ~ 3972 11, V| harsogott végig a rónán, amint az uralkodót meglátták, s aztán 3973 11, V| napja volt ez. A király az egyes hősfiakat, kik a csatában 3974 11, V| megajándékozá. S aztán az egész nemesi hadsereget 3975 11, V| megvendégelé, s napiparancsában az inszurrekciót a legdicsőségesebb 3976 11, V| közzétegye. – Fennmaradt csak az a gúnydal, hogy „Retirálj! 3977 11, VI| VI.~ Az ácsi nap~ ~Tegyük próbára 3978 11, VI| Tegyük próbára még egy kissé az olvasó türelmét, ki regényt 3979 11, VI| sziget farkáról nézte.~ ~Az ütközet utáni napon legszebb 3980 11, VI| ugráltak fel a komáromiak az ebéd mellől, hogy valaki 3981 11, VI| mellől, hogy valaki zörget az ajtón. Ágyúzták a várat.~ ~ 3982 11, VI| ajtón. Ágyúzták a várat.~ ~Az olasz alkirály jött el az 3983 11, VI| Az olasz alkirály jött el az újszőnyi homokdombokig, 3984 11, VI| elkezdte Komáromot lövetni. Az ágyú tekéi a régi vár sáncai 3985 11, VI| Nosza a házigazdájának az egyik lovát elkérte kölcsön, 3986 11, VI| visszavonulásnál: – ennek adatott meg az alkalom megadni ma a visszatorlást.~ ~ 3987 11, VI| visszatorlást.~ ~A lovasezred az újszőnyí homokpartok s az 3988 11, VI| az újszőnyí homokpartok s az ácsi erdők oltalma alatt 3989 11, VI| vonult fel Ácsig. Ott volt az alkirály főhadiszállása.~ ~ 3990 11, VI| Egyszerre, mint a saskeselyű az égből, rohant rá a lovasezred 3991 11, VI| hozta e meglepő támadás.~ ~Az igaz, hogy úgy verekedtek 3992 11, VI| Amit ezek itt elkövettek, az már nem hősköltemény, az 3993 11, VI| az már nem hősköltemény, az tündérmese. Így csak a sérthetlenné 3994 11, VI| Egy vitézük, Ányos Elek, az első rohammal elvesztette 3995 11, VI| a maga lábán ment vissza az ezredéhez.~ ~Egy közvitéz: 3996 11, VI| körülfogták, szétverte magáról. Az ellenség a lovasság rohama 3997 11, VI| trombitái.~ ~A jó barát jött az elesett Foky Ferencért bosszút 3998 11, VI| érkezett oldalroham kényszeríté az ellenfélt sietve kitakarodni 3999 11, VII| VII.~ Meskó útja~ ~Az abdai elsáncolt tábor arra 4000 11, VII| s annak a védelme alatt az egész országból összevont