Rész, Fejezet

   1  1,     I|                 A hó olyan sűrűen esett, hogy aki ezt a csendes utcát
   2  1,     I|                utcát látta, azt hihette, hogy Szentpétervárott * van;
   3  1,     I|             aminek talán csak az az oka, hogy a párizsi nem szeret a hóesésben
   4  1,     I|              hóesésben kóborolni. Lehet, hogy még egyéb oka is van. A
   5  1,     I|                is arról van megjegyezve, hogy hét órától fél tizenkettőig
   6  1,     I|                     nak, abbeli dühében, hogy minden pénzét elvesztette
   7  1,     I|          burkolvao , ami elég nagy arra, hogy még a lábait is betakarja.~ ~
   8  1,     I|       viaszgyertyát, s ezáltal igazolta, hogy nem bolt-feltörő és nem
   9  1,     I|              meglátszik az az igyekezet, hogy az előtte menőnek a sarkára
  10  1,     I|                 az első mindent elkövet, hogy azt meg ne engedje történni.~ ~
  11  1,     I|                Az én mamám a grófné.~ ~– Hogy hívják? Micsoda grófné?~ ~–
  12  1,     I|          alacsonyabb férfi. – Azt tudja, hogy anyja grófné és palotája
  13  1,     I|               grófné és palotája van; de hogy kinek hívják, s melyik utcában
  14  1,     I|              neki betanítani.~ ~– De hát hogy kerül ön ide, kis comtesse? –
  15  1,     I|               burkolva volt, megmutatta, hogy milyen könnyen van azon
  16  1,     I|                ifjabb férfi, s meglátva, hogy a kisleány vékony szattyán
  17  1,     I|                 Ne féljen ön semmit! Ah, hogy át van fázva!~ ~– No de
  18  1,     I|                Diánának azt parancsolta, hogy engem meg vigyen el a gyermekbálba
  19  1,     I|               ruháim?~ ~– Az ám. Még jó, hogy azt az ócska nagykendőt
  20  1,     I|                 tudja.~ ~– Azt elhiszem, hogy nem tudja, hanem ha tart
  21  1,     I|             két-három szeretőt, fogadom, hogy mindvalamennyinek a nevét
  22  1,     I|      Conciergerie * -be.~ ~– Azt hiszem, hogy nekünk nagyon jó a rendőrséget
  23  1,     I|         csendesen követte, mint aki fél, hogy gyöngéd terhével el talál
  24  1,     I|                  szemközt, s azt mondta, hogy minden rendben van.~ ~A
  25  1,     I|                 Nem én. Mama azt mondja, hogy erre ráérünk, majd ha megvénülünk.~ ~–
  26  1,     I|            jólesni. Később nyűgösködött, hogy mért nem adják mind neki,
  27  1,     I|      elkényeztetett gyermekek szoktak. S hogy nem tették meg a kívánságát,
  28  1,     I|                 minden módon iparkodott, hogy kibékítse. Utoljára a fiatalabb
  29  1,     I|            állhatunk egész bizonysággal, hogy az aludt.)~ ~– Alszik már! –
  30  1,     I|                  természetes halállal, s hogy ne is kutathasson utána
  31  1,     I|               Rhénus * mellől; azt írja, hogy a Monsieur-t Dillingenben *
  32  1,     I|               Eddig jó gondolat volt az, hogy éppen az oroszlán barlangjának
  33  1,     I|                  nagyobb kérdés az lesz, hogy hová rejtőzni vele. Ellenségeink
  34  1,     I|        veszélyeztetett állapotok vannak, hogy nem lehet a letelepedést
  35  1,     I|           nagyobb összeget is. Ön tudja, hogy mi forog kockán. A saját
  36  1,     I|             vénasszony leszek. Sajnálom, hogy nem mehetek önnel tovább;
  37  1,     I|  fiatalembereknek való. Gondolja meg ön, hogy mi sors vár önre!~ ~– Számot
  38  1,     I|                 nem halok addig.~ ~– Az, hogy megvénül ön, még a kisebbik
  39  1,     I|                önt szeretni; lehetetlen, hogy ezt kikerülje. És önnek
  40  1,     I|                ki elvágta a saját lábát, hogy hozzáláncolt fejedelme futását
  41  1,     I|               mintha azt is óvni akarná, hogy meg ne nyikkanjon.~ ~A két
  42  1,     I|          odafutott az ajtóhoz, vigyázva, hogy zörejt ne keltsen, s bekémlelt
  43  1,     I|                függönyöket, s azt nézte, hogy alszik-e „az” ott. Minthogy
  44  1,     I|   lélegzetvételével nyugtatá meg afelől, hogy alszik.~ ~Akkor az öregúr
  45  1,     I|              felnyitott szempillái alól, hogy az a veres gyapot nagykendő
  46  1,     I|                  szobában; oly óvakodva, hogy lépése meg ne halljék, hanem
  47  1,     I|              felcsipkézve. Mit vétettek, hogy a tűzbe jutnak?~ ~Utoljára
  48  1,    II|                hozzá: eléggé fennhangon, hogy akárki hallhatta.~ ~– No
  49  1,    II|                megállni egy kisleánynak, hogy ne sírjon, mikor azt mondják
  50  1,    II|                  mikor azt mondják neki, hogy „mindjárt a mamánál leszünk!” –
  51  1,    II|                 úr a falhoz húzta magát, hogy utat engedjen a szemközt
  52  1,    II|                 járdáról? Ön azt akarja, hogy én lépjek bele a csatornába?
  53  1,    II|                    Az ifjú úr tudta jól, hogy kivel van dolga. Ez az ő
  54  1,    II|               kéme, kinek az a feladata, hogy őrá vigyázzon, és belécsimpajkozzék,
  55  1,    II|          elcsalni most szép ürügy alatt, hogy eközben a másik férfi eltűnhessen
  56  1,    II|                csupán annyira emlékezik, hogy a ház egy téren van, ahol
  57  1,    II|                volt kötve, s azt mondta, hogy itt egy percre ki akar szállni.~ ~
  58  1,    II|                 tenyerét tartotta eléje, hogy el ne fújja a szél.~ ~–
  59  1,    II|               hirtelen bevitték a házba, hogy meg se nyikkant.~ ~A markos
  60  1,    II|               annak majd elmondhatja ön, hogy mit álmodott. A rendőrbiztosnak
  61  1,    II|              nyugalommal és hidegvérrel. Hogy jól tudjon ön aludni, szépen
  62  1,    II|              érek, inkább elalszom, mint hogy kitaláljam. Jó éjszakát,
  63  1,    II|          embernek nem kell messze menni, hogy eszkimót lásson; azonfelül
  64  1,    II|                 Most már tudta a kocsis, hogy hová.~ ~ ~ ~A gyermek a
  65  1,    II|                  vonallal a nyaka körül, hogy homlokára lehelje hideg
  66  1,    II|               kivették a nyelvét, azóta, hogy egy szerencsétlen asszonynak
  67  1,   III|              uram, az nagyon szép öntől, hogy felébresztett. Igen jól
  68  1,   III|                 mint odahaza. Milyen jó, hogy nem hallom a nevelőnőt zsémbelni.
  69  1,   III|                puncsot. Meg nem engedem, hogy ön fárassza magát a csokoládéfőzéssel.~ ~
  70  1,   III|              grófné nem is tudhatja még, hogy ön elveszett. Hisz ő azt
  71  1,   III|             elveszett. Hisz ő azt hiszi, hogy ön a márkinőhöz ment gyermekbálba,
  72  1,   III|                  jutott eszembe. Féltem, hogy a mama haragudni fog, magánkívül
  73  1,   III|                rám? De azt ne mondja el, hogy milyen makrancos voltam.
  74  1,   III|             milyen makrancos voltam. Meg hogy azt kérdeztem, hogy nem
  75  1,   III|                  Meg hogy azt kérdeztem, hogy nem akar-e ön megölni? Este
  76  1,   III|       megijesztenők vele. Én azt teszem, hogy elmegyek a pipereárushoz,
  77  1,   III|                Azt nem is mondtam önnek, hogy engem hogy hínak. Lássa,
  78  1,   III|                mondtam önnek, hogy engem hogy hínak. Lássa, milyen ostoba
  79  1,   III|              minden ember csak úgy híja, hogy „la comtesse!” hát honnan
  80  1,   III|                 neve? Én csak úgy hívom, hogy „mama Thémire”: s azt hittem,
  81  1,   III|                  Thémire”: s azt hittem, hogy az minden házban van egy.~ ~
  82  1,   III|                  könyvet adhatnék önnek, hogy el ne unja magát?~ ~– Ah,
  83  1,   III|           kibékülni azzal a gondolattal, hogy a kétágú villát „i grec”-
  84  1,   III|             virágkedvelők emlékeznek rá, hogy ennek valaha a kertészeti
  85  1,   III|              Erről a szóról eszembe jut, hogy hol lakunk! Hát a Palais
  86  1,   III|             azonban a kapudörej jelenté, hogy az öregúr eltávozott, a
  87  1,   III|                első szobába, észrevette, hogy a padlószőnyegen apró papírdarabkák
  88  1,   III|             Colbert-ig kellett ballagni, hogy divatos ruhatárt találjon.~ ~
  89  1,   III|                 mégis meg kellett tudni, hogy a leánya elveszett. A harangütés
  90  1,   III|             bérkocsiba, arra a kérdésre, hogy hová hajtson, olyan helynevet
  91  1,   III|              helyzethez, megmondva neki, hogy a „Palais des Narcisses”-
  92  1,   III|                  bérkocsis azt kérdezte, hogy melyik oldalára a palotának,
  93  1,   III|               úrnak meg kellett engedni, hogy a kis comtesse őt márkinak
  94  1,   III|                  nem bocsátani közhírré, hogy a család nyolcéves kisasszonyát
  95  1,   III|           megszégyenítő bántalom érte, s hogy a megmeneküléséto mily véletlennek
  96  1,   III|            hátramaradok. Mondja el neki, hogy elhozott, és nincs bajom.
  97  1,   III|               oly magasra feltekergetve, hogy az eldugott áll kényelmesen
  98  1,   III|           pantomimikájából érthető volt, hogy sehol sem találtatik.~ ~
  99  1,   III|                elájult arcába.~ ~Azután, hogy az ajtó becsukódott, egyszerre
 100  1,   III|               kezeito ; odaerőszakolták, hogy üljön le közéjük a kerevetre,
 101  1,   III|                 pedantériával árulva el, hogy a nagy veszély már túl van
 102  1,   III|               selyemhajának érintésétől, hogy kapcsolatba hozza Cambray
 103  1,   III|               alatt is az jutott eszébe, hogy mennyi sopánkodás amiatt,
 104  1,   III|                mennyi sopánkodás amiatt, hogy egy kis comtesse-ről lehúzták
 105  1,   III|                 támadt nemes vetélkedés, hogy melyik uraság ajánlja fel
 106  1,   III|                   annak parancsot adott, hogy járassa elő a hintaját.
 107  1,   III|       csipkezsebkendőjét arca elé tartá, hogy kitörő nevetését elfojtsa
 108  1,   III|              volt valami nagyon kedvére, hogy ő most egy úri hintóban
 109  1,   III|             hallotta a nevét. Azon volt, hogy mentül jobban behúzza magát
 110  1,   III|                  a hó olyan sűrűn esett, hogy nehéz lett volna megkülönböztetni,
 111  1,   III|                  volna megkülönböztetni, hogy a Rue St. Martinon, vagy
 112  1,   III|              Egyszer aztán az lepte meg, hogy a hintó egy kapubejárat
 113  1,   III|                 Cambray úron volt a sor, hogy kacajra fakadjon!~ ~ ~ ~
 114  1,   III|                 között. Hogyan lehet az, hogy a háladatos grófnő palotájából
 115  1,   III|               abban a gondolatban járna, hogy éhen ölje el magát, mi az
 116  1,   III|                 gyémántjait lopták el, s hogy kerülök én a bűnrészesség
 117  1,   III|                  a fejét.~ ~– Úgy látom, hogy önnek helyén van a szíve,
 118  1,   III|                  modorban. Hiszen lehet, hogy mint igen jó barátok fogunk
 119  1,   III|                 szívnak?~ ~– Ördöge van, hogy kitalálja – nevetett de
 120  1,   III|               Tehát egyezzünk meg abban, hogy nem vesszük a dolgot vallatásnak,
 121  1,   III|                  vállat vont.~ ~– Tehát, hogy az elején kezdjem. Önnek
 122  1,   III|            mintegy tizenkét éves.~ ~– De hogy lehet egy hölgynek az életkorát
 123  1,   III|                De hát ahhoz mit szól ön, hogy a múlt este önök ketten
 124  1,   III|                 azzal az utógondolattal, hogy ezáltal tévútra vezessék
 125  1,   III|                lánykát, azzal a nesszel, hogy annak eszébe jutott az anyja
 126  1,   III|                 rendőrkém volt ügyetlen, hogy a tíz órakor felvitt nyolcesztendős
 127  1,   III|                 a kivitel minden érdeme: hogy a rendőrség szolgálatában
 128  1,   III|                 egérutat nyert előttünk, hogy utolérnünk lehetetlen! De
 129  1,   III|            lehetetlen! De nem is tudjuk, hogy merrefelé szöktek.~ ~Cambray
 130  1,   III|               Tanúk és adatok vannak rá, hogy ön a titokba be volt avatva.~ ~
 131  1,   III|                  azért mégis tudjuk jól, hogy ön tegnap barátjától egy
 132  1,   III|               figyelmezteti. Tudjuk jól, hogy önök az éjjel ketten egy
 133  1,   III|           szegletében; aki azt beszélte, hogy őt a cseléd kirabolta s
 134  1,   III|            szállását, aki azt állította, hogy most tanulja az alfabetet
 135  1,   III|       összecsapva indulatosan Cambray, – hogy egy nyolcéves leánygyermek,
 136  1,   III|           ellenségére nézve az államnak, hogy már a nyolcesztendős gyermekben
 137  1,   III|                  térdei közé szorítva –, hogy a hatalom egy egész szövetséget
 138  1,   III|                  medaliont, s azon volt, hogy azt a sarkával összezúzza. –
 139  1,   III|                  uram – szólt a márki –, hogy akármit mondunk egymásnak,
 140  1,   III|                  Cambray – s úgy hiszem, hogy ön sem fog ezért megneheztelni,
 141  1,   III|              megneheztelni, ha kimondom, hogy önök ilyen módon tönkreteszik
 142  1,   III|             jöttünk össze ezen a helyen, hogy itt akadémiai értekezést
 143  1,   III|                 ellen be van bizonyítva, hogy ön egy szövevényben részes,
 144  1,   III|                  ön betegülni, meglássa, hogy micsoda kitűnő orvosi ápolásban
 145  1,   III|              Nekünk azt kell megtudnunk, hogy hova lett az az ember, s
 146  1,   III|             felfedezni. Ha megmondja ön, hogy hol van az a hely, ahova
 147  1,   III|                  szerez magának azáltal, hogy követelésekkel léphet fel,
 148  1,   III|                  van egybekötve? Akarja, hogy a hadseregi szállítás fővállalatát
 149  1,   III|                  már eddig annyit nyert, hogy a hotel Thelussont megvehette
 150  1,   III|           hétmillió frankon, csak azért, hogy lerontassa? – Vagy ha rögtön
 151  1,   III|         szerencséje!~ ~– Sajnálom, uram, hogy ilyen szép alkalmat el kell
 152  1,   III|                mondom önnek, Cambray úr, hogy ön vonakodása által a fejét
 153  1,   III|            kenyérszeletet – Fervlans úr, hogy tökéletesen mindegy reám
 154  1,   III|          tökéletesen mindegy reám nézve, hogy ezt a nyolc lat kenyeret,
 155  1,   III|             kemény hangon de Fervlans –, hogy Cambray, a bankár, mondhat
 156  1,   III|                 van. – S most kérem önt, hogy hagyjon magamra.~ ~– Márki
 157  1,   III|                 amíg önnek tetszeni fog, hogy hallgatását megtartsa. Azt
 158  1,   III|        hallgatását megtartsa. Azt pedig, hogy hová lettek az ön szökevényei,
 159  1,   III|                 vagy kivethette kártyán, hogy mi lett belőlük, mert egyéb
 160  1,    IV|         kriptaboltjában; de úgy látszik, hogy már a csontemberek sem titoktartók,
 161  1,    IV|          tüntetőleg kellett azt mutatni, hogy az életnek azzal az árnyékoldalával,
 162  1,    IV|               akiknek hivatásuk az volt, hogy csak azért cseréljenek szívet
 163  1,    IV|              cseréljenek szívet szívért, hogy az elcserélt szívben megtalálhassák
 164  1,    IV|           tárgyat megpendíteni; például, hogy tegnap, éppen egy császári
 165  1,    IV|            Récamier * toalettversenyére, hogy a veszedelmes diskuráló
 166  1,    IV|                 mely egy hajszálon múlt, hogy az államrendet fel nem fordította,
 167  1,    IV|         fordította, nehéz azt megőrizni, hogy a társalgás még a legközönyösebb
 168  1,    IV|                  második már hozzáteszi, hogy ezt egy amerikai ember találta
 169  1,    IV|                 mozgásba, s azt állítja, hogy ezzel hajókat is lehetne
 170  1,    IV|               negyedik már azt is tudja, hogy Fulton e találmányát felajánlotta
 171  1,    IV|           császárnak, s vállalkozott rá, hogy minden hadihajót átalakít
 172  1,    IV|                  azon veszi észre magát, hogy a Chaussée d'Antin-i panorámán
 173  1,    IV|        invázióban, s afölött vitatkozik, hogy lehet-e az, vagy nem lehet.
 174  1,    IV|           Thémire már azon gondolkozott, hogy a mademoiselleo Clotilde-ot
 175  1,    IV|      mademoiselleo Clotilde-ot felkérje, hogy énekelje szét egy szép áriával
 176  1,    IV|                 kellett találni valamit, hogy feltűnés nélkül elhagyhassa
 177  1,    IV|                 együtt járt az a szokás, hogy az egyenrangosított gyermekeket
 178  1,    IV|               véleményt mondtak aziránt, hogy Barry és Desfontaines *
 179  1,    IV|           fagylaltot, vagy Riche-éban? S hogy lehet-e Sándor cár barátságára
 180  1,    IV|              helyére, s azt mondta neki, hogy távolléte alatt ő vigye
 181  1,    IV|              Magukat úgy tudták álcázni, hogy semmi személyleírás nem
 182  1,    IV|                 egy, amelyik azt mondja, hogy ő nem volt az éjjel a sorompókon
 183  1,    IV|         Valamennyi fiacre mind igazolta, hogy hol járt, és kit vitt magával.
 184  1,    IV|      szökevényeknek, s előre elkészítve, hogy mit valljon; s míg mi a
 185  1,    IV|                 révén megtudtunk annyit, hogy egy olyan országban szándékoznak
 186  1,    IV|             Svájc. Ámbár ott, úgy tudom, hogy van rendőri intézmény. Mindegy.
 187  1,    IV|                   Semmi kétségem afelől, hogy ön egy év alatt közelükben
 188  1,    IV|                  játszani. Azt tudja ön, hogy a mi kezeink Európa legszélső
 189  1,    IV|                     De Istenem! Amélie-t hogy vigyem magammal?~ ~– Sehogy!
 190  1,    IV|                  Fervlans oly mosollyal, hogy a távolról néző azt hitte
 191  1,    IV|           távolról néző azt hitte volna, hogy most szerelmet vall. – Először
 192  1,    IV|              vall. – Először történik-e, hogy elhagyja őt magától?~ ~–
 193  1,    IV|                    Én már megszokhattam, hogy a leányomnak hasznát vegyem.
 194  1,    IV|             annak nem a „rezsim” az oka, hogy ön tizenöt éves korában
 195  1,    IV|                      Tehettem volna azt, hogy gyermekemet beadjam a lelencházba,
 196  1,    IV|                állomásain úgy esnek túl, hogy a Sainte Pélagieeles-t meg
 197  1,    IV|                  akit ő megölt, anélkül, hogy gyűlölte volna? Mindnyájan
 198  1,    IV|           vereségei vannak megtorlandók, hogy azt leigázza, szétdarabolja; –
 199  1,    IV|              mosolygó gyermek alakjában? Hogy ne szilárdulhasson meg soha
 200  1,    IV|                 béke és hatalom idebenn? Hogy mindaz a fényes diadal,
 201  1,    IV|             százötven frank. Tudniillik, hogy ezért a szép arany hajáért
 202  1,    IV|                 sem fogja szemére vetni, hogy valamikor kisgyermek korában
 203  1,    IV|               majd én elviszem neki.~ ~– Hogy lehet önnek kedve tréfálni
 204  1,    IV|                 azt ne tudathassam vele, hogy élek-e? mi bajom, mi örömem
 205  1,    IV|              levélnek nyitva kell lenni, hogy én elolvashassam; mert ha
 206  1,    IV|                 küldje el ön Jocrisse-t, hogy hozzon az ön számára egy
 207  1,    IV|           szükséges. Arra gondja legyen, hogy akármely országban telepedik
 208  1,    IV|                Nem adja ide: azt mondja, hogy ez neki talizmánja lesz,
 209  1,    IV|                  Én kezdek tőle tartani, hogy rosszul végzi el a misszióját,
 210  1,    IV|          egzotikus csemegét; elfecsegve, hogy az Joséphine kedvenc nyalánksága;
 211  1,    IV|                Amélie azt is kifecsegte, hogy a császár föltette magában,
 212  1,    IV|           kertjeibe is ki kell terjedni, hogy valamint IV. Henrik arról
 213  1,    IV|                emlékűvé: „én azt akarom, hogy minden parasztnak vasárnaponkint
 214  1,    IV|                meg arról emlegessék meg, hogy alatta a parasztnak mindennap
 215  1,    IV|             fazekában.~ ~A fiatal csalán hogy tud már csípni!~ ~Jocrisse
 216  1,    IV|               úrnő, feltörve a levelet – hogy elolvassam? Ámbár csak most
 217  1,    IV|                     Voltak, akik tudták, hogy mit kell ezen nevetni.~ ~
 218  1,    IV|                 Fervlans úr megnyugtatá, hogy azokkal ő fog elbánni.~ ~–
 219  2,     I|              keresik az árnyékot; azért, hogy bemutathassák, hogy nekik
 220  2,     I|               azért, hogy bemutathassák, hogy nekik napernyőik is vannak,
 221  2,     I|                 földesuraság közeledtét, hogy jókor meghúzhassák a harangot.~ ~
 222  2,     I|              hatalmas bajusz hozzáteszi, hogy „ne bántsd a magyart!”~ ~
 223  2,     I|                  század elejéből való, s hogy alulról kezdjük: sárga szattyán
 224  2,     I|             belekötötték a nyakravalóba, hogy legyen, de látható mégse
 225  2,     I|              ecetes…” akkor vette észre, hogy ecetes ugorka becsinálásáról
 226  2,     I|                 prédikációt improvizált, hogy bámult rajta a presbitérium!~ ~–
 227  2,     I|                  nevét.~ ~– Már az igaz, hogy perversus * egy név! Eleget
 228  2,     I|               mikor végig kell mondanom: hogy is van csak, tiszteletes
 229  2,     I|                  túl:~ ~– Én azt mondom, hogy mit is mondjak?…~ ~Aztán
 230  2,     I|              alispán. – De még szebb az, hogy még itt is akar lakni a
 231  2,     I|         tiszttartónak az a szokása volt, hogy mikor mondani akart valamit,
 232  2,     I|            történhetett a baronesse-szel hogy úgy megszerette a mi vidékünket?
 233  2,     I|                 Ami annyival különösebb, hogy a statutióra senkit se hívatott
 234  2,     I|                előre tudtul akarná adni, hogy senkivel sem szándékozik
 235  2,     I|            mindig igaz. Hát azt mondják, hogy a baronesse-szel az történt,
 236  2,     I|               baronesse-szel az történt, hogy jegyben járt egy bajor majorescoval,
 237  2,     I|          vőlegény egyszer csak megtudja, hogy a menyasszonya……~ ~– De
 238  2,     I|                   csak azt hallotta meg, hogy lutherana, s minthogy Bécsben
 239  2,     I|                fejét.~ ~– Azt mondom én, hogy mit is mondok?~ ~– Ugyan
 240  2,     I|               doktor.~ ~– Azt mondom én, hogy azo bizonyosan valami vén
 241  2,     I|        trigonometria ez!~ ~Úgy látszott, hogy az alispán úr előtt legmegvetettebb
 242  2,     I|            meggyőződést szerezve felőle, hogy dikciója még mindig benne
 243  2,     I|             hintó megáll, s akkor látják hogy nem ül abban senki. Csak
 244  2,     I|               schlüpferek * bizonyítják, hogy abban asszonyok utaztak.~ ~
 245  2,     I|                felvilágosítva az urakat, hogy a baronesse a vadaskerthez
 246  2,     I|                  csákóját fogva a fején, hogy le ne essék róla, s jelenté,
 247  2,     I|                ne essék róla, s jelenté, hogy már a baronesse ott van
 248  2,     I|               meg a tisztelgők kedvéért, hogy körülkerülje a saját faluját
 249  2,     I|                  megbarátkozó. Látszott, hogy új volt neki minden, ami
 250  2,     I|            kisebbíteni, mely megkívánta, hogy a hölgyek a hajukat simán
 251  2,     I|                 héttel előbb ideküldték, hogy a lakást rendezze el, s
 252  2,     I|               parádét, mikor megmondtam, hogy nekem nem kell egyéb, mint
 253  2,     I|              Erre azt mondta az alispán, hogy:~ ~„Kisztihand.”~ ~– Ah,
 254  2,     I|               vitéz Barkóczyval történt, hogy mikor dicső királynénk,
 255  2,     I|                   azzal vigasztalta meg, hogy „ah, Euer Majestät haben
 256  2,     I|                  el, mert azon kezdődik, hogy „ím e zöld fáknak kies árnyékában”.~ ~–
 257  2,     I|                  mindennap valami bajom, hogy a doktor urat meghíhassam.
 258  2,     I|           kötelessége azt is megmondani, hogy mit főzzenek ebédre? Mindennap
 259  2,     I|                baronesse Doboka úrhoz –, hogy sokat fog ön velem foglalkozni,
 260  2,     I|                mintha azon gondolkoznék, hogy mint tudná saját magát is
 261  2,     I|                is úgy összegöngyölíteni, hogy abba beledughassa.~ ~A szép
 262  2,     I|          észrevette.~ ~– Hát ezt az urat hogy hívják?~ ~– Ez még senki
 263  2,     I|               nem hívják, csak kiáltják, hogy „audiát * !” Az ilyennek
 264  2,     I|             ilyennek mondta azt Cziráky, hogy „sohase válogasd, öcsém,
 265  2,     I|                  gazdálkodjanak az urak, hogy nekem is maradjon valami.”~ ~–
 266  2,     I|                 segélyével kikalkulálni, hogy ugyan kitől tudhatta meg
 267  2,     I|              becsületérzés doktor úrban, hogy nem pletykázza el.~ ~– Már
 268  2,     I|                 rukkolni azzal a szóval, hogy „azt mondom, hogy mit mondok?”
 269  2,     I|                szóval, hogy „azt mondom, hogy mit mondok?” akkor nem állok
 270  2,     I|           megtudja a tekintetes asszony, hogy per „te Katica, te Bernus!”
 271  2,    II|               lehet álarc is.~ ~Feltűnt, hogy a díszlakomához egy hölgy
 272  2,    II|              vagyunk, annak azt mondjuk, hogy „maga”. Hozzá tehetjük,
 273  2,    II|                   maga”. Hozzá tehetjük, hogy „húgom” és „bácsi”.~ ~–
 274  2,    II|                     Annak is azt mondja, hogy „lelkem maga!”~ ~– És a
 275  2,    II|                  cigány, aki azt mondta, hogy elveszi a grófkisasszonyt.
 276  2,    II|                beleegyezésem?~ ~– Ahhoz, hogy a „Névtelen Vár” servitusa *
 277  2,    II|             olyan szerződést kötve vele, hogy a várkastélyhoz tartozó
 278  2,    II|          servitusnak. Az tehát a kérdés, hogy van-e kedve Katinka húgomnak
 279  2,    II|               ezt tenni?~ ~– Attól függ, hogy micsoda ember az a bérlő?~ ~–
 280  2,    II|                  Valami világkerülő.~ ~– Hogy híják?~ ~– Azt nem tudni.
 281  2,    II|              Névtelen Várnak.~ ~– De hát hogy lehet az, hogy valakinek
 282  2,    II|                    De hát hogy lehet az, hogy valakinek egy helyen, ahol
 283  2,    II|                 paraszt, aki azt mondta, hogy „bárcsak én írni tudnék,
 284  2,    II|               nem ügyelnek itt fel arra, hogy ki mit cselekszik?~ ~– Minek?
 285  2,    II|                 fátyollal van betakarva, hogy nem lehet kivenni, hogy
 286  2,    II|                  hogy nem lehet kivenni, hogy vajon vénasszony-e, vagy
 287  2,    II|        cselédektől csak meg lehet tudni, hogy gazdájuk és asszonyuk között
 288  2,    II|            komornyik?~ ~– Azt úgy híják, hogy vasszájú ember. Különben
 289  2,    II|                 olyan úrias magatartású, hogy alig meri valaki megszólítani.
 290  2,    II|     ezüstzsinóros bérruhát. Azt tartják, hogy a szakácsné az ő felesége.
 291  2,    II|              falubeli leányokra az igaz, hogy rá sem néz. Eljár a szomszéd
 292  2,    II|          szalasztott ki annyit a száján, hogy „az ő úrnője egy szegény
 293  2,    II|          felmento a grófhoz, s elmondta, hogy köszönteti a tiszttartóné,
 294  2,    II|                  aki az ajtón kiereszté, hogy ugyan örült a gróf a grófnénak
 295  2,    II|             monda a komornyik; „köszönd, hogy leány vagy, mert ha férfi
 296  2,    II|         izenettel: azért a szívességért, hogy nem látta őt meg. Haute
 297  2,    II|                  azt is meg lehet tudni, hogy igaz keresztyének. Húsvét
 298  2,    II|                 a mérnök úrtól. (Mondok, hogy mit mondok?) Hát ha olyan
 299  2,    II|                hallani, én megmondhatom, hogy ki ez az úr és ez az asszonyság.
 300  2,    II|              első hiteles magyarázat az, hogy ez a névtelen úr egy külföldön
 301  2,    II|        vezekléseül azt a fogadást tette, hogy, kedvesét kivéve, az egész
 302  2,    II|                  egy apáca annyira megy, hogy a kolostorból megszökjék
 303  2,    II|              akkor már azt is megteheti, hogy áttérjen a protestáns hitre,
 304  2,    II|                 Az erdőkerülő megjegyzé, hogy egyik nap a dáma nehézkes,
 305  2,    II|                Az erdőkerülő azt mondja, hogy a lefátyolozott dáma nem
 306  2,    II|     asztaltársaság egyhangúlag felriadt, hogy ez már szörnyűség! Egy ilyen
 307  2,    II|                    kezdé – engedjék meg, hogy én szót emeljek e kérdésben,
 308  2,    II|             sincs rá, mert ő nem mondja, hogy az – mindennap elküldi nekem
 309  2,    II|                  Eleinte azon kezdődött, hogy az idegen úrnak voltak apró
 310  2,    II|                fel. Majd az volt a baja, hogy a kutyák nagyon vonítanak
 311  2,    II|                  a faluban, majd meg az, hogy a gyermekek kiszedik az
 312  2,    II|                  madarakat, majd meg az, hogy a bakter nagyon kiabál.
 313  2,    II|            akinek olyan ugatós ebe volt, hogy éjszakára zárja be azt,
 314  2,    II|                 zárja be azt, a fiúknak, hogy eresszék szabadon az elfogott
 315  2,    II|               madarakat, s az éji őrnek, hogy a falu túlsó végén kiabáljon.~ ~–
 316  2,    II|              kiabáljon.~ ~– Úgy látszik, hogy az a nő, akit őriz, nagyon
 317  2,    II|          fiatalságnak az a szokása volt, hogy az új év első óráját nagy
 318  2,    II|             fiatalokat felkérte általam, hogy hagyják abba a lövöldözést,
 319  2,    II|               mellett az utcán, anélkül, hogy egyebet mondtunk volna egymásnak,
 320  2,    II|              azonban arról meggyőződtem, hogy a rejtélyes férfi se nem
 321  2,    II|             tudni az apró emberek baját, hogy rajtuk segíthessen; philosoph,
 322  2,    II|                  az utasítást adta neki, hogy az elöljáróságot kérje fel
 323  2,    II|       elöljáróságot kérje fel a nevében, hogy minden tervezett üdvlövöldözést
 324  2,    II|              enyhítő segély. Elnézegeti, hogy mulatnak a parasztlegények
 325  2,    II|              egymással, s nekem megírja, hogy ezt vagy amazt a szép leányt
 326  2,    II|             szilajon járja a táncot; meg hogy ezt meg ezt a menyecskét
 327  2,    II|                 menyecskét megdorgáljam, hogy ne nyissa ki az ablaktábláját,
 328  2,    II|             rajta. Még azt is kitanulta, hogy melyik fiú a legjobb iskolába
 329  2,    II|                egy kisfia. Annak azután, hogy az anyját elvitték, nem
 330  2,    II|              idegen úr rögtön írt nekem, hogy az elzüllött gyermeket kerestessem
 331  2,    II|             pedig fenyítse meg a fiúkat, hogy ne bántsák a nyomorultat
 332  2,    II|                 hosszú hallgatás támadt, hogy elvégre az inzsellér úr
 333  2,    II|                 sorához.~ ~– Azt mondom, hogy mit is mondok……~ ~– Ugyan,
 334  2,    II|                  bátran!~ ~– Azt mondom, hogy azért van annak a dámának
 335  2,    II|                kisasszonyról.~ ~– Lehet, hogy közel járunk a megoldáshoz
 336  2,    II|               foglalkozó száj nyílt meg, hogy ily vakmerő és minden okoskodást
 337  2,    II|             Zapfenstreichot * verne.~ ~– Hogy mer, audiát, ilyet mondani? –
 338  2,    II|                   ahhoz meg nem szoktam, hogy mint armer Reisender * bekopogtassak
 339  2,    II|              közelebb hozzám! – S aztán, hogy a patvarista nem akart előrejönni
 340  2,    II|             senki se látott.~ ~– Igenis, hogy nem értem cselekedte azt,
 341  2,    II|                 fiatal joggyakorló – az, hogy nem azzal a szóval hítta
 342  2,    II|               hanem azt kiáltotta nekik, hogy: „pusz, pusz!”~ ~– Ah! –
 343  2,    II|                 székében. – Tanulja meg, hogy fiatalembernek csak akkor
 344  2,    II|              léghajóból leszállt utazót, hogy mondja el, mit látott azokban
 345  2,    II|                      Majd „én” megtudom, hogy ki ez a dominus és az ő
 346  2,    II|                 öntudattal volt kiejtve, hogy annak csak a „quos ego”
 347  2,    II|               kirekesztett deputációval, hogy létrát tettek az ablakához,
 348  2,    II|            háziasszony azt indítványozá, hogy talán kellemes lenne azt
 349  2,    II|                     mert fogadni mernék, hogy a gróf most is ott ül a
 350  2,    II|          Tiszttartó úr bizony azt hiszi, hogy a telescopiumon át nemcsak
 351  2,    II|                azt is meg lehet hallani, hogy mit beszél?~ ~Tiszttartó
 352  2,    II|                 felé, annak a tudatában, hogy valaki most annak a tornyából
 353  2,    II|                viszi az illetőt magához, hogy az odamutogatónak könnyen
 354  2,    II|                  bárónőtől úgy játszani, hogy mindig ő veszítsen, s a
 355  2,    II|               bankadó ágenst – magyarul, hogy ne értse, azután kicsúfolta
 356  2,    II|                  frizuráját * – latinul, hogy a tiszttartó ne értse; végre
 357  2,    II|                  az alispánt is – tótul, hogy az ne értse.~ ~Még késő
 358  2,   III|           legbiztosabb tanújele volt az, hogy a komornyik maga sietett
 359  2,   III|             behordani, ami annak a jele, hogy a vendégeket itt marasztalják.~ ~
 360  2,   III|            tisztelettel a vendég urakat, hogy azokat kegyeskedjenek a
 361  2,   III|            csizmakopogást; azután pedig, hogy valami sárfolt vagy poros
 362  2,   III|             Bernát úr aggodalma az volt, hogy „hová verje majd ki itt
 363  2,   III|                 menjen, és nézzen utána, hogy bejöjjenek a pipáim. Aztán
 364  2,   III|                  konyhában, s tudja meg, hogy mit főznek.~ ~A patvarista
 365  2,   III|          kifejezve a vendég. – Magyarul? Hogy tanulhatta azt meg nagyságod?~ ~–
 366  2,   III|                  hisz ő eddig úgy tudta, hogy aki magyarul akar megtanulni,
 367  2,   III|                valami magyar városba; de hogy ezt grammatikából tanulják
 368  2,   III|                nagyon derék. Azt hittem, hogy a latin nyelvhez kell folyamodnom
 369  2,   III|            dicsekedett a forspontosának, hogy a diák nyelvvel az egész
 370  2,   III|               rosszul esett neki.~ ~– De hogy bemutassam csekély személyemet.~ ~–
 371  2,   III|                 minthogy értesült arról, hogy nagyságod e vidék szegényeinek
 372  2,   III|                  átengedni.~ ~Azt hitte, hogy ez már felolvasztja a hideg
 373  2,   III|             magammal a patvaristámat is, hogy az rögtön megírhatja a szerződést
 374  2,   III|                 mondta a tanítványainak, hogy ő az az ember, aki mindent
 375  2,   III|                 tanítványától azt kérdi: hogy hívják domine? – Mire a
 376  2,   III|           kegyelmed mindent tud, hát ezt hogy nem tudja?~ ~– Nem értem
 377  2,   III|               mindjárt meg kell mondani, hogy micsoda név az, amit nem
 378  2,   III|         kiexpediálják * ; pedig látszik, hogy milyen nagy költséggel rendeztette
 379  2,   III|                 egyedül maradt, s várta, hogy mi lesz már.~ ~Kis idő múlva
 380  2,   III|                  A komornyik azt mondja, hogy a gróf pisztolyait töltögeti.
 381  2,   III|                lőni valakit. Azt mondja, hogy aki a grófné felől tudakozódik,
 382  2,   III|                 mégis bolond história. – Hogy én most birokra menjek egy
 383  2,   III|               nem szabad. Első dolog az, hogy minden vendégnek elszedik
 384  2,   III|        megsértése! Nekem megtiltani azt, hogy dohányozzam! – Még Bécsbe
 385  2,   III|              csak azért nem megyek soha, hogy a véki dohányomat nem engedik
 386  2,   III|             rögtön annak a komornyiknak, hogy rögtön bocsássa szabadon
 387  2,   III|               őket oly erővel a földhöz, hogy megrendült bele az egész
 388  2,   III|                 szorosból, bebizonyítva, hogy nem gyáva futással, de fegyveres
 389  2,   III|          kifejezést annak az eszméjének, hogy a patvarista is „valaki”. –
 390  2,   III|             időben.)~ ~– S miután tudom, hogy magyar nemes ingyen nem
 391  2,   III|             darab vizet úgy elfoglalnom, hogy az senkié se legyen, csak
 392  2,   III|                ebben az országban.~ ~– S hogy függ össze az indigenatus
 393  2,   III|           indigenatus a vízzel?~ ~– Úgy, hogy aki honosítva van ez országban,
 394  2,   III|                 leend: mit fog ön tenni, hogy engem ebből a várból ki
 395  2,   III|                  ne zavarjanak, anélkül, hogy az új birtokosnővel új szerződést
 396  2,   III|                 s azt sem kérdezte tőle, hogy kinek híják.~ ~De hisz ez
 397  2,   III|                      Köszönje gróf uram, hogy rá nem tettem a kezemet!”~ ~ ~ ~
 398  2,   III|         kormányzó ugyan, de nem rendőr), hogy arra a kérdésre: „ki lakik
 399  2,   III|              házban?” azt feleljék neki, hogy „ott kinn tágasabb!”~ ~
 400  3,     I|              akinek nincs aki megmondja, hogy mi illik, mi a divat. Hajviselete
 401  3,     I|               vagy valakinek megmondani, hogy elveszett.~ ~Szobája fényűző
 402  3,     I|               veszi az úrnő, megkérdezi, hogy szolgál egészségük, mint
 403  3,     I|                  nem elégedve meg azzal, hogy védencei saját ösztönükből
 404  3,     I|             asztalkendő kötve a nyakába, hogy a tászlijaikat * el ne keverjék
 405  3,     I|              mindannyinak el kell tűrni, hogy a magányos veréb odarepül
 406  3,     I|      meggyőződést szerez magának felőle, hogy a fátyol oda van-e tűzve
 407  3,     I|                  leány kalapja széléhez, hogy nem lebbentheti-e föl a
 408  3,     I|         köszöntenek feléjük, tudják jól, hogy az nem tetszik azoknak.
 409  3,     I|         annálfogva a leány sem tudhat, s hogy mégis gyönyörködjék a zenében,
 410  3,     I|                 képeket akárki, anélkül, hogy rajzolni vagy festeni tanult
 411  3,     I|                  gyönyörködhetett benne, hogy a rézpénz hogy nyeri el
 412  3,     I|   gyönyörködhetett benne, hogy a rézpénz hogy nyeri el az aranyat.~ ~Délben
 413  3,     I|                 megszólalt, azt jelenté, hogy ételt hoztak be. De már
 414  3,     I|                nyitva hagyta. Tudta jól, hogy az a valaki, akit ő Lajosnak
 415  3,     I|                be, és oly korán távozik, hogy se bejöttét, se kimentét
 416  3,     I|                  feltette pedig magában, hogy addig nem alszik el, míg
 417  3,     I|               Aztán meg azt kísérté meg, hogy jókor fölébredjen, hogy
 418  3,     I|                  hogy jókor fölébredjen, hogy egy jóreggelt kívánhasson
 419  3,     I|                  is oly ébren szendereg, hogy a leánynak egy álomnyöszörgésére
 420  3,     I|                 onnan tudja meg a leány, hogy a bőrpamlag mellett van
 421  3,    II|            fejérc, s azt a nótát énekli, hogy „fakadj piros rózsa, fakadj
 422  3,    II|                 egérke. Ejnye Miura, hát hogy merte maga megfogni a kis
 423  3,    II|                 meg volt magának mondva, hogy semmi kis állatot nem szabad
 424  3,    II|                 milyen kedves kis állat! Hogy dobog szegénykének a szíve
 425  3,    II|                  Maga csúnya Miura! Most hogy sír ennek a kis egérkének
 426  3,    II|                állatot, s rálehelgetett, hogy fölmelegedjék; kis csésze
 427  3,    II|                 a kis állat orrocskáját, hogy igyék szegényke: utoljára
 428  3,    II|          szegényke: utoljára szétnézett, hogy hol találna a számára valami
 429  3,    II|                  megtetszett a leánynak, hogy örömében bocsánatot kért
 430  3,    II|                 akarok, s én azt akarom, hogy itthon maradjunk, s te azt
 431  3,    II|                 És aztán nem feleded el, hogy ezen a napon tegezzük egymást.
 432  3,    II|                Még nem mondtam el neked, hogy én veszek itten egy szép
 433  3,    II|             nekünk itthonunk lesz, ugye? Hogy hívják az itthont?~ ~– Azt
 434  3,    II|              itthont?~ ~– Azt úgy híják, hogy haza.~ ~– Hát nem minden
 435  3,    II|                       Meg akartam tudni, hogy milyen vagy, mikor haragszol.
 436  3,    II|               gondolatom.~ ~– Tudod azt, hogy születésem ünnepén mindig
 437  3,    II|        felnőtteknek meg van annyi eszük, hogy a gyermekeket rá tudják
 438  3,    II|                  év előtt arra kértelek, hogy szeretnék megtanulni festeni. –
 439  3,    II|                  Ma egy éve azt mondtam, hogy zenézni akarok. Akkor hoztál
 440  3,    II|         gyermekekkel. Ma már azt mondod, hogy tizenöt éves vagyok: nem
 441  3,    II|                  tartasz.~ ~– Hát tudod, hogy én nemrég arra kértelek:
 442  3,    II|               kívánom tőled e mai napon, hogy taníts meg engem úszni.
 443  3,    II|              tenned. Erre nem mondhatod, hogy nem tudsz hozzá; mert egyszer,
 444  3,    II|              Minden éjjel azt álmodomo , hogy a hullámokat szelem. Egész
 445  3,    II|         bohóskodni; de nem merek: félek, hogy meghallják a fák, a falak,
 446  3,    II|          hasztalan akarta megóvni kezét, hogy csókjaival el ne halmozza;
 447  3,    II|                    Hát tehetek én arról, hogy te nem vagy asszony?~ ~Erre
 448  3,    II|                 alszom éjjel, azt tudva, hogy te itt vagy közelemben.~ ~–
 449  3,    II|                    S honnan gondolod te, hogy én ott vagyok?~ ~– Én nem
 450  3,    II|                 megszoktam azt képzelni, hogy te közel hozzám alszol;
 451  3,    II|             szenderítő érzés. Azt pedig, hogy a fegyvered ott van minden
 452  3,    II|         fénymázos asztalon, onnan tudom, hogy reggelenkint apró fényes
 453  3,    II|                sietni megint? Nem tudod, hogy ma nem vagy sem azoké a
 454  3,    II|             föltétel alatt. Az egyik az, hogy én követni foglak a gondolámon.~ ~–
 455  3,    II|               Úgy sem. A másik pedig az, hogy a fűzfákon túl, amik a kis
 456  3,    II|            egyszer meglesnem?~ ~– Félek, hogy meg fogod szeretni, mert
 457  3,    II|            jámbor.~ ~– Honnan tudod azt, hogy nagyon jámbor?~ ~– Minden
 458  3,    II|                  koldus előtt eltagadja, hogy van pénze. Apropó! Nehogy
 459  3,    II|                 sem bánom.~ ~Tudniillik, hogy azok az apróbb sárgák sovereign *
 460  3,    II|                    Ez a leány nem tudja, hogy mire való a pénz? Mi különbség
 461  3,   III|             épülni látták, azt állítják, hogy azon a helyen valami régi
 462  3,   III|            gondja is nagyobb volt annál, hogy magánál régibb őslakók emlékeinek
 463  3,   III|             néphagyomány azt is állítja, hogy sok év előtt, a múlt században,
 464  3,   III|                  láttuk élő szemeinkkel, hogy egyszer csak nagy részben
 465  3,   III|                  Lajos beszélt Máriának, hogy azt megveszi valamelyik
 466  3,   III|          színekkel vonta be a tó tükrét, hogy ha festő merne ilyen lila
 467  3,   III|                  tenni, azt mondanák rá, hogy színvakságban szenved; pedig,
 468  3,   III|              látni a kastély erkélyéről, hogy e csónak mellett úszik egy
 469  3,   III|            gyönyörű eolhárfa * -hangját. Hogy az, ott a csónakban nem
 470  3,   III|         haragudott érte, onnan bizonyos, hogy ő maga is halkan utánadúdolta
 471  3,   III|           Szegény leány! Még azt mondta, hogy ő boldog! Ebből állt az
 472  3,   III|                  soha rá nem jött volna, hogy milyen kevéssel gazdaggá
 473  3,   III|              Hanem hát úgy volt megírva, hogy még ez az egyetlen öröme
 474  3,   III|             sajátságai közé tartozik az, hogy apróbb-nagyobb szigetecskék
 475  3,   III|                fantáziáját lelohasztani, hogy biz azon a szigeten semmiféle
 476  3,   III|                irtózott. Az is meglehet, hogy vidrával is találkozik,
 477  3,   III|                egy leánynak azt mondani, hogy „ne menj oda!”~ ~A tilalom
 478  3,   III|                   meg volt neki engedve, hogy bármilyen messze elcsapongjon
 479  3,   III|             betűvé alakulni.~ ~Látszott, hogy az úszó a rémület kétségbeesésével
 480  3,   III|                  vacogtak össze a fogai, hogy nem tudott felelni; a lélegzete
 481  3,   III|                  úgy össze van szorulva, hogy semmi ajka nem látszik,
 482  3,   III|             kapta az egyik evezőlapátot, hogy szétzúzza a csodának a fejét; –
 483  3,   III|                  ráparancsolt a leányra, hogy menjen el az öltöző kunyhóba,
 484  3,   III|                 fel.~ ~Türelmetlen volt, hogy az öltözés soká tartott.
 485  3,   III|                  Kétszer is megsürgette, hogy siessen.~ ~Aztán a karjára
 486  3,   III|                 a gyermekek mindannyian, hogy nem lehet csodálni, ha Marie
 487  3,   III|           csodálni, ha Marie azt mondta, hogy éppen nem fázik, s hogy
 488  3,   III|                  hogy éppen nem fázik, s hogy szépen le fog fekünnio .~ ~
 489  3,   III|        teljességét kitöltse.~ ~Látszott, hogy milyen türelmetlenül várja
 490  3,   III|            türelmetlenül várja az estét, hogy elmehessen a tóra szörnyeteget
 491  3,   III|              Marie pedig úgy imádkozott, hogy ne legyen e haragból semmi.~ ~
 492  3,   III|               tenni arról a szándékáról, hogy ez este a tóra menjen csónakázni.
 493  3,   III|                  volt lefekünnio . Félt, hogy megint borzasztókat fog
 494  3,   III|              merte eloltani a gyertyáit, hogy a villámfény a redőnyökön
 495  3,   III|                 tudom én. Én azt hiszem, hogy meghal.~ ~– Kicsoda? Lajos?~ ~–
 496  3,   III|                de saját magát úgy látom, hogy nem képes orvosolni; ágya
 497  3,   III|                criminális * parancsolat, hogy ha idegen embert be próbálok
 498  3,   III|            különösen megtiltotta a gróf, hogy orvost, papot vagy asszonyt
 499  3,   III|                   Hogyan? Ön azt mondja, hogy talán meg is halhat? jóságos
 500  3,   III|                is halhat? jóságos Isten! Hogy Lajos meghaljon? – Azt én
 501  3,   III|                 nem gondolok másra, mint hogy ő halálos beteg. Nekem az
 502  3,   III|         csakugyan elszánta magát Madame, hogy maga megy az orvosért, akkor
 503  3,   III|          meghallaná ő, s arról megtudná, hogy mit tettünk. Kiugranék az
 504  3,   III|           husánggal támogatta a lépteit, hogy el ne csússzék az iszamos
 505  3,   III|               végén; a lány úgy sietett, hogy kísérője alig bírt vele
 506  3,    IV|                 tagjait. Fel is fogadta, hogy vacsora után rögtön le fog
 507  3,    IV|          nyomatékosan.~ ~– Mondtam ugye, hogy most jutott eszébe valakinek
 508  3,    IV|                 ha maga a Herkópáter is, hogy már lefeküdtem, s fáj a
 509  3,    IV|               megkérdezte a künnlevőtől, hogy „ki van az ajtón?”, s a
 510  3,    IV|             hangjából meggyőződött róla, hogy az nem Sátán Laci, a híres
 511  3,    IV|              között, amekkora elég volt, hogy kiszólhasson rajta.~ ~–
 512  3,    IV|               ugyanaz a hézag elég volt, hogy egy gyönge női kéz benyúljon
 513  3,    IV|             sértve.~ ~– De ha én mondom, hogy tessék besétálni!~ ~– Én
 514  3,    IV|          besétálni!~ ~– Én úgy szeretem, hogy elébb jelentsen be.~ ~–
 515  3,    IV|               kísérte idáig.~ ~Ez a szó, hogy a „fátyolos grófnőo ”, nagyobb
 516  3,    IV|                 alig lehetett megítélni, hogy gyermek, fiatal vagy agg
 517  3,    IV|               Azazhogy nem annak örülök, hogy a nagyságos úr betegnek
 518  3,    IV|                 méltóztatik lenni, hanem hogy én lehetek szerencsés szolgálatjára
 519  3,    IV|                  veszem magamhoz. Lehet, hogy érvágásra vagy evometicára *
 520  3,    IV|                  lesz szükség; meglehet, hogy rögtön sinapismust * kell
 521  3,    IV|                 még csak észre a doktor, hogy a Hölgy ruhája csupa csatak.
 522  3,    IV|                  csupa csatak. Valamint, hogy Hamlet (nem a drámai, hanem
 523  3,    IV|          királyné szolganői származását, hogy az felemelte a hosszú ruháját,
 524  3,    IV|                 leány úrnői eredetét az, hogy hagyta maga után úszni a
 525  3,    IV|             fogatott be?~ ~Marie érezte, hogy erre a kérdésre nem lehet
 526  3,    IV|          megmondja őszintén a doktornak, hogy a páciens fejbelövéssel
 527  3,    IV|            ágyához, az majd úgy megijed, hogy el nem megy.~ ~– Hát doktor
 528  3,    IV|               forspont nem ló?~ ~– Azaz, hogy mikor van , akkor ló; de
 529  3,    IV|                Marie gondolkozott rajta, hogy valamit kellene mondani,
 530  3,    IV|                 pedig nem mondhatta meg: hogy a komornyiknak őt egy pillanatig
 531  3,    IV|               Talán megteszi az úrhölgy, hogy kérésének nyomatékot adandó,
 532  3,    IV|          asszonynak kiadta a rendeletet, hogy el ne aludjék, amíg ő visszatér,
 533  3,    IV|                 úgy elszaladt ijedtében, hogy az alabárdját is eldobta,
 534  3,    IV|             harmadik az a nagy nyereség, hogy most már egyenesen beléphet
 535  3,    IV|               hát még ha híre futamodik, hogy a Névtelen Várban ordinárius
 536  3,    IV|               ilyenkor oly mélyen aludt, hogy miatta a házat is elvihették
 537  3,    IV|           értesíté a többieket suttogva, hogy az úr most is erős lázban
 538  3,    IV|          megtudni valóm, csak az az egy, hogy ki hozta önt ide.~ ~– Kérem! –
 539  3,    IV|           borzasztó időben! Azt mondták, hogy gróf úr veszélyes beteg.~ ~–
 540  3,    IV|                 jót akart tenni azáltal, hogy megmondja az igazat.~ ~–
 541  3,    IV|          rándította össze minden tagját, hogy kibukott az ágyából; de
 542  3,    IV|                hát nagyot vesztett véle, hogy ezt cselekedte. Hogy nem
 543  3,    IV|               véle, hogy ezt cselekedte. Hogy nem lehetett szemmel látó
 544  3,    IV|          betegnek.~ ~– Ha azt akarja ön, hogy meggyógyuljak – monda a
 545  3,    IV|           feküdjék le. Aztán ígérje meg, hogy többet nem tesz ily iszonyú
 546  3,    IV|                       Mindent megteszek, hogy önt meg ne haragítsam.~ ~–
 547  3,    IV|           annyiban mégsem fogadott szót, hogy szépen aludt volna, hanem
 548  3,    IV|                besuttogott az ajtón:~ ~– Hogy van ő?~ ~Henry ápolta. A
 549  3,    IV|                jó ember számba se vette, hogy a torkát úgy megszorongatá
 550  3,    IV|                  közt volt. Ugyan örült, hogy a lőtávolon kívül érezte
 551  3,    IV|             kastély előtt elment, látta, hogy még annak az előtornácában
 552  3,    IV|                fekhetik le az ember úgy, hogy valakinek el ne mondja.~ ~
 553  3,    IV|             komornyikja azt mondta neki, hogy tessék egy kicsit várni,
 554  3,    IV|                 s azt a mentséget hozta, hogy nem lehet a bárónővel beszélni,
 555  3,    IV|                talán azt gondolja Georg, hogy én sohase láttam úrhölgyet
 556  3,    IV|                eggyel több oka van arra, hogy az orvosával beszéljen.
 557  3,    IV|                  mondja meg a bárónőnek, hogy most jövök a Névtelen Várból,
 558  3,    IV|              tapasztaltam. Ettől, tudom, hogy elmúlik a migrénje.~ ~A
 559  3,    IV|           visszajött azzal az izenettel, hogy nagyon köszöni a bárónő
 560  3,    IV|                közelében. Őrködni fogok, hogy semmi meg ne ijessze. Aztán
 561  3,    IV|                Lajosnak:~ ~– Nézze csak, hogy dobog egyszerre a szívem.~ ~
 562  3,    IV|                 odaszorítá azt kebléhez, hogy érezze az.~ ~– Miért?~ ~–
 563  3,    IV|                  Hogyne, mikor megtudta, hogy a kedvesétől örökre el kell
 564  3,    IV|                 önérzettel volt felírva, hogy „szerző ajándéka”. E könyvecskét
 565  3,    IV|            csodálatos bizonyítéka annak, hogy az ember hogy fejlődött
 566  3,    IV|         bizonyítéka annak, hogy az ember hogy fejlődött vadállatból Isten
 567  3,    IV|          rendeletet adott a halászoknak, hogy álljanak lesbe, és fogják
 568  3,    IV|             lábon járni; annyira vitték, hogy már a kenyeret is megeszi (
 569  3,    IV|          szófogadásra is megtanították., hogy a konyhában rá lehet bízni
 570  3,    IV|                  bárónő mindent elkövet, hogy e nyomorult félállatot emberi
 571  3,    IV|                   csak sírása árulta el, hogy ember.~ ~E füzetke olvasásának
 572  3,    IV|                 az a kiengesztelő tudat, hogy Marie megrémítője nem volt
 573  3,    IV|                  az a szemrehányó önvád, hogy íme, akit ő lesből le akart
 574  3,    IV|           elfutott az orvosért a faluba, hogy őhozzá elhívja.~ ~– Ugyebár,
 575  3,    IV|             kérdezősködött önnél afelől, hogy mi oka lehet az én betegségemnek?~ ~–
 576  3,    IV|                       Ön aztán elmondta, hogy engemet nagyon feldühített
 577  3,    IV|                     Az a gyanúja támadt, hogy hátha azt az egész füzetkét,
 578  3,    IV|                 készíttette, csak azért, hogy az ő félelmét elűzze általa,
 579  3,    IV|          haragosan felszökve.~ ~– Azért, hogy meglássam magam is e rendkívüli
 580  4,     I|         személyben * . Az volt a kérdés, hogy az új birtokosnő, a férjtelen
 581  4,     I|                      Távcsöve megmondta, hogy a nő fiatal és igen szép.
 582  4,     I|                 Azt is hírül hozta neki, hogy zárkózott életet folytat.
 583  4,     I|   visszautasítással köszönte meg azokat, hogy nem újították meg többet.~ ~
 584  4,     I|      gavallérokat; de azt is tapasztalá, hogy azok közül éjszakára egy
 585  4,     I|                  tetszett neki, az volt, hogy a bárónő még korcsolyázás
 586  4,     I|                mellékösvényt választott, hogy ne találkozzék vele. Ő látszott
 587  4,     I|          rézpénzt, mikor arra kocsizott, hogy a béna hadfi kalapjába hullassa
 588  4,     I|              gróf megállíttatá hintaját, hogy szóba álljon vele.~ ~– Kend
 589  4,     I|              szegény nyomorult örömében, hogy neki most már masinalába
 590  4,     I|              jobban tud, mint ő? Érezte, hogy ez neki versenytársnője.
 591  4,     I|           ellentét.~ ~Az is úgy látszik, hogy elzárja magát a világtól,
 592  4,     I|                 pártfogását is felhívja, hogy az elhagyott gyermekekből
 593  4,     I|           levélben azt a kikötést tette, hogy az a kisfiúo , aki annak
 594  4,     I|           természetes volt a következés, hogy e fényes adományt a bárónőnek
 595  4,     I|                Mert ez vagy azt jelenti, hogy ön az egész tervem alapelveit
 596  4,     I|         alapelveit nem osztja, vagy azt, hogy egy magára vállalt terhet
 597  4,     I|                ellenvetéseit megismerni, hogy azok ellen védekezzem.”~ ~
 598  4,     I|                  iránt kétségben hagyni, hogy emberbaráti intézményének
 599  4,     I|                  Tükört * tanítani neki, hogy a bárónő védencein túltegyen
 600  4,     I|                      Uram! Ön jól tudja, hogy az ön védencének az apja
 601  4,     I|              idejött hozzám, könyörögve, hogy fogadjam fel cselédnek.
 602  4,     I|                 Tiszttartóm azzal rémít, hogy ha ezt az asszonyt a házamhoz
 603  4,     I|                  vagyok felőle győződve, hogy az az asszony ártatlan és
 604  4,     I|                kapitulálni. Az az eszme, hogy a bárónő az egész világtól
 605  4,     I|           fogadja, annyira magasan állt, hogy nem lehetett föléje kerülni.
 606  4,     I|             tagadhatta el magától Lajos, hogy őt ezen nő közelléte nyugtalanítja. –
 607  4,     I|         megnyugodni. Nőknél ritkaság az, hogy „egy” csalódás miatt az
 608  4,     I|                annyit sejthetünk felőle, hogy ő a Mouffetard utcai rejtélyes
 609  4,     I|               férfival azonos személy, s hogy Marie nem más, mint az akkori
 610  4,     I|                  jobban át kezdte látni, hogy milyen szörnyeteg terv volt
 611  4,     I|           vetette.~ ~Még az lehető volt, hogy magát eltemesse ifjú kora
 612  4,     I|                  életet életté teszi; de hogy magával együtt még egy fiatal
 613  4,     I|                nem szabad arra gondolni, hogy egykor ő is mindene legyen
 614  4,     I|                szívjósággal. Lehetetlen, hogy téged meg ne szeressen,
 615  4,     I|            szerette volna visszatartani, hogy maradjon gyermeknek tovább.
 616  4,     I|               kitépni, s amit úgy hínak, hogy „élek-e, halok-e?” * ~ ~
 617  4,    II|             kezdette, ami arra mutatott, hogy szenvedélye van hozzá.~ ~
 618  4,    II|            látszott semmit tudni afelől, hogy a Névtelen Vár obszervatóriumában
 619  4,    II|                 nézi oly erős távcsővel, hogy szinte közvetlen közelében
 620  4,    II|                onnan lehetett gyanítani, hogy az úrhölgy gyakran maga
 621  4,    II|                  hanem amit ezután tett, hogy szép fehér kezeit egész
 622  4,    II|            tulipánhagymák elültetésével, hogy azokat a vénuszi kacsókat
 623  4,    II|                maga előtt azon eszményt, hogy a Névtelen Várban egy hölgy
 624  4,    II|               hölgy is lakik; aki lehet, hogy asszonya a kastély bérlőjének.
 625  4,    II|              rendes szabályai követelik, hogy ha egy úrnő valahol letelepedik,
 626  4,    II|          elmulasztá, ami azt bizonyítja, hogy Marie rejtélyéről nem tud
 627  4,    II|                  érzékkel bír megítélni, hogy annak tudomásul vétele az
 628  4,    II|                   A fiatalember jelenté, hogy már letette a censurát,
 629  4,    II|                 Lajos gróf megírta neki, hogy a bérlésio szerződés megújítására
 630  4,    II|           virágoknak.~ ~Lajos azt várta, hogy a leány tapsolni fog örömében,
 631  4,    II|             aztán majd kedvet kap hozzá, hogy felakasztott ruhával nekitérdeljen
 632  4,    II|                  Arca nem mondhatta meg, hogy mire gondol, mert az le
 633  4,    II|               mért sóhajtott?~ ~– Azért, hogy én ezt nem tudom önnek megköszönni.~ ~–
 634  4,    II|               palánkot úgy készíttettem, hogy azon be nemo kémlelhet senki.
 635  4,    II|                  rövid időn tapasztalta, hogy a tanítványa nem olyan tanulékony,
 636  4,    II|                  legjobban bebizonyítja, hogy ő egy más planétáról való
 637  4,    II|              égette bele a nevét tűzzel, hogy véste bele vassal a nemzetek
 638  4,    II|                Az ifjú tanító azt hitte, hogy tanítványa nagyon hallgat
 639  4,    II|               amit leírt; nem restellte, hogy az el lett olvasva. Igen
 640  4,    II|              mágikus élvezet volt abban, hogy egy nőt, kivel szellemileg
 641  4,    II|              elhagynia kriptáját. Hanem, hogy kiüljön-e kriptasötét ablakába,
 642  4,    II|                föltette magában a leány, hogy utána lopózik Lajosnak,
 643  4,    II|                le merte írni, azt hitte, hogy mindent merhet már. Meglepte
 644  4,    II|                kémlelőt, oly lopva jött, hogy az nem vette észre, csak
 645  4,    II|            mondani. Az nem is várta azt, hogy ő beszéljen; hanem mohó
 646  4,    II|            féltés.~ ~A leány felfedezte, hogy van egy nőalak, varázsló
 647  4,    II|             mesét gondoltál ki számomra, hogy elámíts a nyomtatott könyveddel
 648  4,    II|               Most azt parancsolja neki, hogy járjon felállva. Milyen
 649  4,    II|                 Milyen jó ez az asszony, hogy olyan türelemmel bánik vele.
 650  4,    II|                fűbe, s látszik az ajkán, hogy ezt a szót akarja vele megtaníttatni: „
 651  4,    II|          keresztül.~ ~– Áldom az Istent, hogy engem most idehozott. Ugye
 652  4,    II|                  akart felőle.~ ~Azután, hogy azt megígérte neki Lajos,
 653  4,    II|                 úrhölgy, fiatal és szép, hogy vesződik azzal a feladattal,
 654  4,    II|             vesződik azzal a feladattal, hogy egy rusnya, csivasz * szörnyetegbe
 655  4,   III|            Landsknechtsschild bárónő is? Hogy egy erős telescopiummal
 656  4,   III|                  Marie-t is felbiztatta, hogy e látványt együtt fogják
 657  4,   III|                  kirándulásukat a tavon, hogy tíz órakor már az obszervatóriumban
 658  4,   III|                Lajos megmagyarázta neki, hogy azok a nagy fényes karikák
 659  4,   III|                 volt a tudományos világ, hogy tengereket képzelt a holdban.
 660  4,   III|               érdekelte volna leginkább, hogy vannak-e a holdban emberek.
 661  4,   III|              Lajos aztán megígérte neki, hogy meg fogja szerezni számára
 662  4,   III|                  azon vette észre magát, hogy már álmodik.~ ~– Én nem
 663  4,   III|               Még annyiban gyermek volt, hogy egy édesded álmot a világ
 664  4,   III|                 kívánt neki, s megkérte, hogy a szobája ajtaját zárja
 665  4,   III|              alkalommal meg lehet tudni, hogy van-e a kastély birtokosnőjének
 666  4,   III|                 nyugodva. – Hanem azért, hogy olyan jól meg volt is nyugtatva,
 667  4,   III|             fénytányéron, s úgy találta, hogy egy gömbölyű fehér váll,
 668  4,   III|                  A bárónő, úgy látszott, hogy amit föltett magában, abban
 669  4,   III|           fényvonal világított, a delnő, hogy jobban lásson, messze kihajlott
 670  4,   III|         csillagvizsgáló úgy tapasztalta, hogy az erkélyajtót nyitva hagyta
 671  4,   III|         Valószínűleg az volt a szándéka, hogy mikor a hold újra kifénylik,
 672  4,   III|          fizetett minden gazdának azért, hogy a kakasát tegye kosár alá,
 673  4,   III|                szobájában, s nem akarta, hogy valami ebvonítás vagy kakasszó
 674  4,   III|              várta az obszervatóriumból, hogy újra megjelenjen a sötétből –
 675  4,   III|           homályban is kivehette a gróf, hogy mind a négynek az arcán
 676  4,   III|                  bizonyosan arra vártak, hogy az erkélyen át belopódzott
 677  4,   III|            Marie-t is úgy megijesztenők, hogy sohase merne többé egyedül
 678  4,   III|            egyedül aludni. Ha azt hinné, hogy ezen a vidéken rablók tanyáznak,
 679  4,   III|                  maradni többé, s tudod, hogy mi ide vagyunk kötve.~ ~–
 680  4,   III|           fellármázzam a lakosságot?~ ~– Hogy azután a szolgabíró elé
 681  4,   III|                  mi vagy? hol születtél? hogy kerültél ide? mi dolgod
 682  4,   III|          kellenek. Hányszor mondjam már, hogy nekünk nem szabad lövöldöznünk.
 683  4,   III|             eszközös tárcámat; meglehet, hogy valaki elájult odaát az
 684  4,   III|              milyen hidegvére van önnek, hogy még erre is gondol!~ ~–
 685  4,   III|            ütögetni kezdte valami nehéz, hogy mégis odacsempészett a zsebébe
 686  4,   III|          találkozás előtt. Valami önvád, hogy a vártára állított őr elhagyta
 687  4,   III|              Lajos odarohant, azt hitte, hogy még egypárt ott szorít;
 688  4,   III|                velem; hanem fenyegettek, hogy kínozni fognak, ha a pénzemet
 689  4,   III|               alkudozásban voltam velük, hogy adok nekik utalványt a tiszttartóhoz,
 690  4,   III|              előtt, s nem mert felállni, hogy fedetlen lábacskái ki ne
 691  4,   III|             semmi remegés nem árulta el, hogy fél az elfutott gonosztevőktől;
 692  4,   III|              hanem minden mozdulata azt, hogy inkább remeg megszabadítójától.~ ~–
 693  4,   III|               mozdult meg. Úgy tetszett, hogy el van ájulva.~ ~Az úrnő
 694  4,   III|                 pártul fogott, azóta is, hogy az a bárónő házához került.
 695  4,   III|           felesége.~ ~– Arról szó sincs, hogy meghalt volna, hanem csak
 696  4,   III|         hívathatom most, nem is akarnám, hogy mindent megtudjon.~ ~– Én
 697  4,   III|                  Ah, ön arra is gondolt, hogy itt valakit elájulva talál.~ ~–
 698  4,   III|                  végzem.~ ~– Nem akarom, hogy felköltsünk valakit. Nem
 699  4,   III|                mégsem olyan nagyon, mint hogy önt egy cselédem meglássa
 700  4,   III|                vége bizony csak az lett, hogy az elájult nőcseléd az ügyesen
 701  4,   III|               után úgy rázta a hidegláz, hogy a fogai is összevacogtak
 702  4,   III|                 kérdésre mást, csak azt, hogy „jaj Istenem!”~ ~A bárónő
 703  4,   III|                Ugyan sajnálomo , bárónő, hogy önnel ez a kellemetlenség
 704  4,   III|                oly becsületes nép lakik, hogy az ember künn feledheti
 705  4,   III|                  akkor nem veszem észre, hogy önhöz álarcos alakok törnek
 706  4,   III|                 is fogok itthon tartani, hogy ha eljönnek a rabló urak,
 707  4,   III|               őket.~ ~Vavel gróf, látva, hogy a bárónő nagy lelki erejét
 708  4,   III|                akarja tüntetni az által, hogy tréfára veszi e komoly veszedelmet,
 709  4,   III|              napját velem előre tudatni, hogy mikor a „Schlagwort”-ra
 710  4,   III|              bolond vagyok én? Ahelyett, hogy bámulnám és megköszönném
 711  4,   III|            vakmerőséget, amit nem tudom, hogy ki utánozna még, úgy teszek,
 712  4,   III|                  szerencsétlen szokásom, hogy mindenből gúnyt űzök. Most
 713  4,   III|                  bárónő.~ ~– Nem akarom, hogy a hatóság vizsgálatot indítson
 714  4,   III|                  mi vagy? hol születtél? hogy kerültél ide? mi dolgod
 715  4,   III|                 fejével intett, mutatva, hogy már elkezdte a hallgatást.~ ~– „
 716  4,   III|                   Ha most kitudódnék az, hogy engemet az éjjel rablók
 717  4,   III|              Bizonyosan mondhatom önnek, hogy az. És én nem fogom őt elbocsátani
 718  4,   III|                      Lelkemet teszem rá, hogy az! Van rossz múltja, de
 719  4,   III|                  neki szokni. Én akarom, hogy becsületes nő legyen, s
 720  4,   III|                  lábon járni tanítottam, hogy megharapta a karomat, hanem
 721  4,   III|          biztonságban leszek. Higgye el, hogy én jól tudom, mivel lettem
 722  4,   III|                  bárónőt, amint várt rá, hogy a felhajított kulcsot átvegye.
 723  4,    IV|               nem tagadhatta el magában, hogy ez a nő nagy foglalásokat
 724  4,    IV|              tudománya annyi hatalommal, hogy őt a nem létező lények közé
 725  4,    IV|                     Azt meg tudta tenni, hogy őt ne lássa többé. Távcsövét
 726  4,    IV|            vizsgálhatta vele. Hanem azt, hogy gondolatai ott ne lakjanak
 727  4,    IV|               annak nincs szüksége arra, hogy én megtudjam, mit végez,
 728  4,    IV|               azokkal az okos szemeivel, hogy Lajos elszégyenlette magát.
 729  4,    IV|      növendékeiknek, akikről azt hiszik, hogy nem kell nekik mindent megtudni.~ ~
 730  4,    IV|               szájjal, hunyorgó szemmel, hogy utóbb Lajos könyörögni kezdett
 731  4,    IV|               vagyok, akár rút? – Aztán, hogy megenyhítse e kegyetlenséget,
 732  4,    IV|                 a bárónő felől, anélkül, hogy azt Marie meg ne tudta volna.
 733  4,    IV|        megtudakolt egyszer a lelkésztől, hogy vajon hogy viseli magát
 734  4,    IV|                 a lelkésztől, hogy vajon hogy viseli magát az a bizonyos
 735  4,    IV|                Erre azt a választ kapta, hogy a Sátánnéo , nehány nappal
 736  4,    IV|               illetődve; de nem engedte, hogy az eltűntet nyomozzák: kinyilatkoztatá,
 737  4,    IV|              nyomozzák: kinyilatkoztatá, hogy a kastélyából nem vitt el
 738  4,    IV|               arra a gondolatra vezette, hogy amaz éjjeli betöréshez mégis
 739  4,    IV|               rosszabb indoka is. Lehet, hogy a rablók után szökött, hogy
 740  4,    IV|              hogy a rablók után szökött, hogy azoknak hírt vigyen a kastély
 741  4,    IV|             pedig az lett a következése, hogy most már Lajos éjente inkább
 742  4,    IV|         ajtajához ért, meglepetve látta, hogy annak a kulcslyukán keresztül
 743  4,    IV|          lőfegyvereihez.~ ~– Kicsoda ön? Hogy jön ide? Mit akar? – kiálta
 744  4,    IV|            dörmögé:~ ~– Látja a gróf úr, hogy nincs nálam fegyver; pedig
 745  4,    IV|               ide?~ ~– Először is azért, hogy megmondjam a gróf úrnak,
 746  4,    IV|                 megmondjam a gróf úrnak, hogy nem én voltam az, aki a
 747  4,    IV|                  cimboráim. Pedig tudom, hogy azt mondták: Sátán Laci
 748  4,    IV|              csak azt jöttem megmondani, hogy ezt nem én tettem. Templomot
 749  4,    IV|            templom. S mégis azt mondják, hogy Sátán Laci mívelte ezt a
 750  4,    IV|                 meglátja, tudhatja róla, hogy én vagyok az. (Valósággal
 751  4,    IV|                     Nem ettem maszlagot, hogy a becsületemet jöjjek keresni.
 752  4,    IV|            restellem, mikor azt mondják, hogy Sátán Laci volt az, akit
 753  4,    IV|                  Hanem hát azért jöttem, hogy a gróf úr az én nyomorult
 754  4,    IV|                  azt sem restellte tőle, hogy maga becses személyében
 755  4,    IV|                  személyében oktatgatta, hogy ne legyen belőle olyan emberkutya,
 756  4,    IV|            akartam a gróf úrnak mutatni, hogy be lehet ám ebbe a kastélyba
 757  4,    IV|           körülnéz, akkor majd meglátja, hogy a zár az ajtón, a keresztvas
 758  4,    IV|           bejöhet más is. – Azt mondják, hogy a gróf úr ebben a kastélyban
 759  4,    IV|               nem tudom, nem is keresem, hogy mi az. – Ha az úton megtalálnám,
 760  4,    IV|              könnyen megtehettem én azt, hogy ide az ágyasházába tudatlanul
 761  4,    IV|             olyan könnyen megteheti más, hogy a folyosó túlsó szegletébe „
 762  4,    IV|              azóta meghagyta a leánynak, hogy lefekvés előtt szobája ajtaját
 763  4,    IV|            magunkat. Rabmunka ez.~ ~– De hogy tudott ön a bezárt ajtón
 764  4,    IV|             Annak majd én megmagyarázom, hogy hogyan kell; ő maga asztalos,
 765  4,    IV|               csodálkozva rázta a fejét. Hogy a rabló magyarázza meg a
 766  4,    IV|                 Sátán Laci.~ ~– Föltéve, hogy az ember okos ember és nem
 767  4,    IV|                 Nem ok nélkül mondom én, hogy vigyázzon a gróf úr a kincsére!
 768  4,    IV|                   Elhiszi-e hát gróf úr, hogy nem én voltam és nem az
 769  4,    IV|              nagyon megvigasztalt azzal, hogy milyen jó nemesembernek
 770  4,    IV|               azért azt el ne felejtsem, hogy nemesember vagyok, s ha
 771  4,    IV|            disznaja elvetélt, rám fogta, hogy az én kancsal szemem rontotta
 772  4,    IV|                dologtól, s hozzászoktam, hogy világcsúfja legyek. Még
 773  4,    IV|                   Még most is hallgatom, hogy mit beszélnek. Hozzászoktam,
 774  4,    IV|                 beszélnek. Hozzászoktam, hogy elvegyem a másét. Nem is
 775  4,    IV|                 láss dologhoz, ne hagyd, hogy zsivány legyen belőle. De
 776  4,    IV|                kifirtatták a szomszédok, hogy ő a Sátán Laci felesége,
 777  4,    IV|             azonnal. S nekem tetszik az, hogy úgy kergetnek. Mintha a
 778  4,    IV|              csiklandanák, mikor hallom, hogy ropog a puska előttem, utánam.
 779  4,    IV|                 egy dologhoz nem mondom, hogy nem volna kedvem: valami
 780  4,    IV|                elkergettek; azt mondták, hogy nem csúfítják el velem a
 781  4,    IV|                 úr. Én tudom ám azt jól, hogy a zsiványok és becsületes
 782  4,    IV|             emberek közt. Én azt hittem, hogy úgy lesz. Gyanakodó vagyok.
 783  4,    IV|               vagyok. No, hát megmondom, hogy a gróf úr valamennyi lőfegyverében
 784  4,    IV|                csakugyan úgy tapasztalá, hogy a fegyverei mind lőképtelenekké
 785  4,    IV|             zugát, s nem tudott rájönni, hogy hová lett csodálatos vendége.
 786  4,    IV|                  a mesével határos volt, hogy azon a szűk nyíláson egy
 787  4,    IV|                 a grófnak gyakorlatilag, hogy igazi zsivány akárhol be
 788  4,    IV|                Hanem aztán ráemlékezett, hogy jelent meg egypár év előtt (
 789  4,    IV|                  nagyobb kérdés volt az, hogy mi oka volt Sátán Lacinak
 790  4,    IV|       merényletét elkövetni, csak azért, hogy őneki elmondja azt, hogy
 791  4,    IV|                 hogy őneki elmondja azt, hogy nem ő és nem az ő cimborái
 792  4,    IV|             Névtelen Várban?~ ~Meglehet, hogy még majd ennek a kiegészítését
 793  4,    IV|                   Most csak az a kérdés, hogy értesítse-e a bárónőt erről
 794  4,     V|              bejött a grófhoz jelenteni, hogy egy bolond ember van itt,
 795  4,     V|            gróffal beszélni. Azt mondja, hogy egy olyan ágyút talál fel,
 796  4,     V|                  lelőni. Nem hágy békét, hogy csak jelentsemo be, hogy
 797  4,     V|                 hogy csak jelentsemo be, hogy ő a Mátyás mester.~ ~– Igen,
 798  4,     V|                sehogyse akart belemenni, hogy mi dolguk lehet egymással
 799  4,     V|                  volt, elbámult, anélkül hogy valami indoka lett volna
 800  4,     V|                 annyiban érkezett jókor, hogy Marie éppen a kertjébe távozott
 801  4,     V|                nem volt annyi talentuma, hogy mikor Napóleon lovassága
 802  4,     V|             Henry nem állta ki, anélkül, hogy a fal felé fordulva, ki
 803  4,     V|                  azt szeretném megtudni, hogy képes-e ön azt, amit én
 804  4,     V|                  azt meg tudom csinálni, hogy mikor még egyszer ránk jön
 805  4,     V|            Napóleon, hát úgy megkötözöm, hogy se té, se tova nem tud mozdulni
 806  4,     V|              csak egy akkora nyílás van, hogy a puskája kifér rajta; őneki
 807  4,     V|                  vagyok felőle győződve, hogy olyan lesz – szólt a gróf
 808  4,     V|                 az én stratagémámnál az, hogy kívülről ne legyen semmiképpen
 809  4,     V|                  ki találta fel: nem én? Hogy ólom helyett mágnesvasból
 810  4,     V|                támadjuk meg a… franciát, hogy mire Napóleon felébred,
 811  4,     V|            Napóleon felébred, azt látja, hogy az egész serege le van ölve, –
 812  4,     V|                  úgy kell alkotva lenni, hogy aki ao zárt helyen belül
 813  4,     V|                tudja azt a nagyságos úr, hogy mire való a gumilásztikum
 814  4,     V|                 száját a zsebkendőjével, hogy veres és kék lett az arca
 815  4,     V|            annyit tanult a stratégiából, hogy a vékonyai megfájdultak
 816  4,     V|        megfájdultak a sok röhögéstől; de hogy a faluban valakinek arról
 817  4,     V|             beszélt volna Mátyás mester, hogy mit dolgozik ő a Névtelen
 818  4,     V|               nagyobb kérdés volt annál, hogy Marie hogy lesz vele megelégedve?~ ~
 819  4,     V|            kérdés volt annál, hogy Marie hogy lesz vele megelégedve?~ ~
 820  4,     V|         kibékíthető azzal a gondolattal, hogy ő minden éjszakára úgy be
 821  4,     V|              voltak egymáshoz kapcsolva, hogy világosság és szabad lég
 822  4,     V|              kétfelől azt úgy leszorítá, hogy azt kívülről se felnyitni,
 823  4,     V|              Azelőtt oly jó alvó voltam, hogy alig mondhattam végig az
 824  4,     V|               néha éjszaka, s hallottam, hogy az óra ütni készül, még
 825  4,     V|             készül, még alkudoztam vele, hogy ne üssön nagy időt; hadd
 826  4,     V|                   És nem jutott eszembe, hogy a sötétben lehet valami,
 827  4,     V|                 is alszanak. Azt hiszem, hogy a nagy csendben valaki lopózva
 828  4,     V|         guggolnak, s nem merek odamenni, hogy meglássam. S ha lefeküdtem,
 829  4,     V|                  gyertyát, azt képzelem, hogy sírboltban vagyok, elevenen
 830  4,     V|             sebesen dobogni; találgatom, hogy mi lehetett az. Ha a szél
 831  4,     V|                fejemre rántom takarómat, hogy ne lássak és ne halljak
 832  4,     V|                   oly rosszakat álmodom, hogy örülök, mikor fölébredek
 833  4,     V|                  alkuszom az óraütéssel, hogy miért nem több. Bár jönne
 834  4,     V|             agyamon. S némelyik úgy fáj, hogy én azt ki nem tudom mondani!
 835  4,     V|               erő, ami a nőknek adatott, hogy behatoljanak a lelkek titkaiba,
 836  4,     V|                  korában úgy kifejlődve, hogy sejtse, amit nem tud?~ ~
 837  4,     V|                  szűrődik a redőnyön át, hogy sötét ne legyen körüled.
 838  4,     V|                  oly forrón, oly erősen, hogy az többet mondott minden
 839  4,     V|             gyógyszert, s azt mondta rá, hogy igen jó!~ ~Este alig várta,
 840  4,     V|              igen jó!~ ~Este alig várta, hogy kísérletet tehessen a csodagépével.
 841  4,     V|                 leány megkísérté másnap, hogy hátha félórával hamarább
 842  5,     I|                 hajlandó volt azt hinni, hogy Magyarországon kétféle zsiványok
 843  5,     I|   közigazgatásnak neveztek; úgy hisszük, hogy az utolsó zsiványok, akiket
 844  5,     I|                komolyan töprengett azon, hogy mi módon adhatná tudtára
 845  5,     I|       elővigyázati rendszabálya az volt, hogy kéziratával senkinek ne
 846  5,     I|            kastélyban.~ ~Mit tegyen hát, hogy a bárónőt a feje felett
 847  5,     I|                 taréjos sisakjuk mutatá; hogy nem vértesek, azt könnyű
 848  5,     I|              Lajos láthatta a távcsövén, hogy a katonákat hogyan szállásolták
 849  5,     I|               elhangzó takarodó hirdeté, hogy a vitézek megérdemlett nyugalomra
 850  5,     I|                 az estén azt is láthatá, hogy a szomszéd kastélynak azon
 851  5,     I|            lehetett nyugodva Vavel gróf, hogy a rablók nem fognak rátörni
 852  5,     I|            bárónő kastélyára: van eszük, hogy nem őgyelegnek olyan helyen,
 853  5,     I|                 úgy látszik, abból állt, hogy még utóbb Katalin bárónő
 854  5,     I|             többé. Bizonyos volt felőle, hogy ott deli lovagok vannak,
 855  5,     I|    sétakocsizásáto tenni; avégett aztán, hogy ne találkozzék velük, a
 856  5,     I|              Attól nem kellett tartania, hogy az ő lakásába is szállásoljanak
 857  5,     I|                  arra voltak alkalmazva, hogy egy széles sávot feszítsenek
 858  5,     I|            dekorációnak. Ez azt jelenti, hogy ott nemesi telek van, mely
 859  5,     I|                azt a biztosítást nyerte, hogy a gróf nincsen idehaza.~ ~
 860  5,     I|                      Gondolkozott rajta, hogy hol hallott, vagy olvasott
 861  5,     I|             eszébe. Megnyugodott felőle, hogy semmi közük sincsen egymáshoz,
 862  5,     I|                  névjegyét.~ ~Azt hitte, hogy ezzel ki vannak egyenlítve.~ ~
 863  5,     I|            sikerült. – Henry azt mondta, hogy az úr dolgozik, be van zárkózva,
 864  5,     I|                ezúttal feltette magában, hogy napestig otthon fog maradni,
 865  5,     I|               Megmagyarázták aztán neki, hogy a gróf csónakon jött át
 866  5,     I|             ezredes. Meg akarta mutatni; hogy ő milyen makacs, megátalkodott
 867  5,     I|                 választ nyerte Henrytő1, hogy az úr már lefeküdt.~ ~–
 868  5,     I|              lefekvési ideje.~ ~– De már hogy mehet valaki este nyolc
 869  5,     I|            silbak rivallt rá a vendégre, hogy „Halt, wer da?” s megtudván,
 870  5,     I|              Halt, wer da?” s megtudván, hogy a közeledő jó barát, nem
 871  5,     I|                   nem gátolta meg abban, hogy a kapust felzavarja. Az
 872  5,     I|               bámulva kérdezé a gróftól, hogy mit parancsol.~ ~– Itthon
 873  5,     I|               alunni szokott.~ ~– De már hogy maradhat valaki még reggel
 874  5,     I|                világosítá őt fel afelől, hogy a szomszéd kastély lakója
 875  5,     I|                csatatéren. Három év óta, hogy a császári királyi hadseregnél
 876  5,     I|                 is meg kellett engednie, hogy ellenállhatlan volt. Értve
 877  5,     I|                 jogosult magyarázata az, hogy a katonatiszt nősüléséhez
 878  5,     I|              tudta Barthelmy ezredesről, hogy neje van; de azzal nem él
 879  5,     I|             szívek nem kockáztatták azt, hogy komoly veszélynek tegyék
 880  5,     I|                   előre értesülve levén, hogy minden szilárdabb viszonynak
 881  5,     I|               több havi ottmulatás után, hogy a baronesse-nek szilárd
 882  5,     I|                egyik párt azt állította, hogy ennek oka az egykori boldogtalan
 883  5,     I|                  Ebből mindjárt az lesz, hogy megkérik a kezét; – kosarat
 884  5,     I|              különös érdemük is van, az, hogy discretusok, s hölgyeiket
 885  5,     I|  parasztmenyecskékkel. A mulatság, igaz, hogy másforma: tömörebb, közvetlenebb.
 886  5,     I|                  megjegyzett Vavel: azt, hogy amíg a mulatság után rendesen
 887  5,     I|                  kerülte ki a figyelmét, hogy amíg a jutalom a dragonyosokra
 888  5,     I|          dragonyosokra nézve abból állt, hogy a káplár levette a kitüntetett
 889  5,     I|              huszonötöket rovogatott le, hogy a megtisztelt minden rovást
 890  5,     I|                uram aztán felvilágosítá, hogy azok a vitézek – nemes legények.
 891  5,     I|     parasztlegénynek van annyi logikája, hogy nem megy oda mulatni, ahol
 892  5,     I|                vannak, mert tudja előre, hogy ha a katona veri meg őtet,
 893  5,     I|                eddig attól is megvédtek, hogy éjszakai ebugatás, kakasszó
 894  5,     I|                  s eltöprengett magában, hogy mit csinálnak ilyenkor az
 895  5,     I|           csinálnak ilyenkor az emberek. Hogy ilyen késő éjszaka muzsikálnak?~ ~
 896  5,     I|            igazat. Azt hitették el vele, hogy azok csak hadgyakorlati
 897  5,    II|          Mercatoris úr levelezése révén, hogy a dragonyosezred egy várossal
 898  5,    II|                azok olyan messze voltak, hogy a hangjukat nem hallhatá.
 899  5,    II|               korán lefeküdni, megtudva, hogy tűzijáték lesz; hanem fennmaradt,
 900  5,    II|              fennmaradt, s Lajost kérte, hogy olvasson fel neki valamit
 901  5,    II|                 neki valamit fennhangon, hogy ne hallja a röppentyűk,
 902  5,    II|              évében ismét szó volt róla, hogy a nemzeti hadsereg talpra
 903  5,    II|              Madl” * .~ ~Mindenki várta, hogy az inszurgens rovat alatt
 904  5,    II|               mögé volt felkanyarítva, s hogy tökéletes legyen a torzkép,
 905  5,    II|                 is hítták a tréfás urak, hogy a „hazai utáncs”!~ ~– No,
 906  5,    II|            ütögette, ami azt fejezte ki, hogy táncol. Akik ezt nézték,
 907  5,    II|                  nézték, megesküdtek rá, hogy ennél furcsábbat nem láttak
 908  5,    II|                    A kis gnóm úgy tudta, hogy az inszurgens, mikor jól
 909  5,    II|                      No most mutasd meg, hogy mit csinál az inszurgens,
 910  5,    II|              rákezdte azt a másik nótát, hogy~ ~ ~ ~ ~Aluszol-e te juhász?~ ~ ~ ~
 911  5,    II|                arcvonásai.~ ~Észrevette, hogy tetszik az embereknek az,
 912  5,    II|                 egy Hogarth * közöttünk, hogy ezt az alakot megörökítse?~ ~–
 913  5,    II|                  bárónő vállalkoznék rá, hogy ennek a tizedik múzsának
 914  5,    II|                     Hogyan?~ ~– Azáltal, hogy ön ezt a kifejletlen vadembert
 915  5,    II|                       Tudja mit, bárónő? Hogy ne tehessen semmi kárt,
 916  5,    II|              kutyagolt odább. Azt hitte, hogy az embert ha megverik, nem
 917  5,    II|              tavába esett; s nekiindult, hogy elfogja.~ ~És aztán nem
 918  5,    II|            mindenfelé, de az úgy elbújt, hogy sohase került elő többet.~ ~
 919  5,   III|              hüvelyéből, mikor megfenik, hogy meg ne lepje a rozsda.~ ~
 920  5,   III|               megismerte már az írásról, hogy ki küldi azt. Nagyon kevés
 921  5,   III|                 lakásán? Ha azt kívánná, hogy látogassa őt meg a kastélyában
 922  5,   III|            eleget tenni. – Miért akarja, hogy ő fogadja el? Miért akar
 923  5,   III|                  a hír van megállapítva, hogy a keze írásgörcsben szenved,
 924  5,   III|             ember, de annyira nem vitte, hogy írni tudjon.~ ~Azt tette
 925  5,   III|              tudjon.~ ~Azt tette a gróf, hogy egy látogatójegyének a hátára
 926  5,   III|              Ebből, ha megérti a bárónő, hogy várnak rá tizenegy órakor,
 927  5,   III|         faleveleken. Henrynek meghagyta, hogy maradjon az istállóban a
 928  5,   III|           aggodalmasan széttekintve.~ ~– Hogy jött ide, bárónő? Nem hallottam
 929  5,   III|                   Ő abban a hitben volt, hogy a bárónőt valami veszedelmes
 930  5,   III|                  Várnak. Ez megnyugtatá, hogy a parkkal is beéri.~ ~–
 931  5,   III|                  másik eset kényszeríté, hogy a francia szolgálatot elhagyja,
 932  5,   III|             említett eset pedig az volt, hogy fiatal, szép feleségét a
 933  5,   III|                 s nem lehetett megtudni, hogy ki. Barthelmy Léon most
 934  5,   III|                    Mármost emlékezem rá, hogy olvastam ezt én valahol.
 935  5,   III|                 s hátravetette fátyolát, hogy szép arcának egész igézetével
 936  5,   III|             kellett volna azon alkalmon, hogy azt az egyetlen embert,
 937  5,   III|                pedig tudni fogja ön tán, hogy én Barthelmy úrral sohasem
 938  5,   III|                az egész világ azt hiszi, hogy ön Barthelmy Ange elszöktetője.~ ~–
 939  5,   III|                Akkor felkérte volna önt, hogy vezesse őt be a családjánál.~ ~–
 940  5,   III|         családjánál.~ ~– Megtudta volna, hogy nekem nincs családom.~ ~–
 941  5,   III|          lehetett volna önnek kikerülni, hogy választ adjon arra a kérdésére,
 942  5,   III|                    S nem hiszi a bárónő, hogy én egy ilyen súlyos következményt
 943  5,   III|                 azonfelyülo köztudomású, hogy a keze írásgörcsökben szenved.~ ~
 944  5,   III|               remete; s az sem bizonyos, hogy a kezem akármi oknál fogva
 945  5,   III|                ön tudni fogja a szokást, hogy elébb végig kellett verekednie
 946  5,   III|                  nem történhetett-e meg, hogy egy hangnemadó fegyverrel,
 947  5,   III|            gyakoroltam magamat, anélkül, hogy a fegyverdurrogáso azt elárulta
 948  5,   III|            elárulta volna? Az is lehető, hogy a komornyikom valaha vívómester
 949  5,   III|                volna az önnek?~ ~– Arra, hogy nem szándékom itt ebben
 950  5,   III|                 kapta magát rajta Lajos, hogy többet beszélt ki, mint
 951  5,   III|              mennio , szentül azt hiszi, hogy ott van a felesége elrejtve.
 952  5,   III|               adott nekem hatalmat arra, hogy az ezredest minden erőszakos
 953  5,   III|              gyanúját kifejezte előttem, hogy követelem magam iránt azt
 954  5,   III|             magam iránt azt a kíméletet, hogy egyik vendégem a másikba
 955  5,   III|             annálfogva – vendégem. Igaz, hogy szívesen látott vendégem.~ ~
 956  5,   III|                  a nő. Arra nem gondolt, hogy ha a birtokosnő nem megy
 957  5,   III|             elárulta.~ ~– Ön megértheti, hogy ezt a felfogást tartozott
 958  5,   III|              tartani. Ebből következett, hogy ő egész ittléte alatt többé
 959  5,   III|                 oka a hálálkodásra. Azt, hogy egy nő két férfit nem enged
 960  5,   III|            összeverekedni, higgye el ön, hogy csupa önszeretetből teszi.
 961  5,   III|                nehéz volt, de megálltam, hogy azt a rejtélyes embert ne
 962  5,   III|            tekintet. Én meg fogom tudni, hogy az én feleségem-e az a titokteljes
 963  5,   III|          titokteljes hölgy, vagy az övé. Hogy Barthelmy Ange-e, vagy valaki
 964  5,   III|                már beszéljünk halkabban, hogy még a bokrok se hallják
 965  5,   III|                amit mondok.~ ~S avégett, hogy még a bokrok se hallják
 966  5,   III|          hajolnia a bárónőnek a grófhoz, hogy csaknem egymást érték az
 967  5,   III|              hintót; elmondva egyenesen, hogy ő Barthelmy Léon, s meg
 968  5,   III|                Léon, s meg akarja tudni, hogy az a lefátyolozott hölgy,
 969  5,   III|               azt fogom neki válaszolni, hogy lovagi és nemesi szavamra
 970  5,   III|                   De ne kiáltson ön úgy, hogy szerteszét meghallják. Engedje,
 971  5,   III|          szerteszét meghallják. Engedje, hogy a fülébe súgjam, amit akarok;
 972  5,   III|                halott. – Férfiak, tudom, hogy nem szokták azt kérdeni.
 973  5,   III|               szabad. De annyi bizonyos, hogy van önnek oltalma alatt
 974  5,   III|            világon; aki nem fogja tudni, hogy hová forduljon? Kinél keressen
 975  5,   III|                  magamnak is, másnak is, hogy gyáva vagyok, féltem az
 976  5,   III|        szobafogságra: azért, mert félek, hogy bennem valami kár esik?~ ~–
 977  5,   III|              nevetett vele.~ ~– No ugye, hogy minden helyzetnek megtalálom
 978  5,   III|                 visszavenni?”~ ~„Brrrr!” hogy kapná sarkantyúba a lovát,
 979  5,   III|                  oly vastag egy persona, hogy ha azt a hintóba beültetem,
 980  5,   III|                 is azt fogja rá mondani, hogy „uram, ez a tréfa nagyon
 981  5,   III|                   s azoktól megtudhatta, hogy az általam kísért hölgy
 982  5,   III|                  akarná kockáztatni azt, hogy velem jöjjön kikocsizni?
 983  5,   III|                   Nem gondolta-e ön meg, hogy mi veszélybe kerülhet ön
 984  5,   III|               bottal odajött a házamhoz, hogy engem kiszabadítson; pedig
 985  5,   III|          kiszabadítson; pedig jól tudta, hogy megtámadóim négyen vannak,
 986  5,   III|                Pedig úgy eshetett volna, hogy nem teszik meg. Én is azt
 987  5,   III|                  adhatja becsületszavát, hogy az, aki ön mellett ül, nem
 988  5,   III|               Barthelmy Ange. Én hiszem, hogy a kérdező lovagias ember,
 989  5,   III|                 gondolt ön arra, bárónő, hogy hátha a nejét kereső férj
 990  5,   III|                  És ön gondolt-e arrao , hogy hátha a betörő rabló durva,
 991  5,   III|               magát. – Tán attól fél ön, hogy az ezredes azt fogja hinni,
 992  5,   III|                 ezredes azt fogja hinni, hogy én önnek titkos szeretője
 993  5,   III|          publikumot ígyo felkavarhatják, hogy az körös-körül ordít erkölcsös
 994  5,   III|            mulattatni fog az a gondolat, hogy a bőszült ezredes hogy fogja
 995  5,   III|                   hogy a bőszült ezredes hogy fogja káromkodva elhistorizálni,
 996  5,   III|               káromkodva elhistorizálni, hogy ő két hónapig lakott egy
 997  5,   III|           valamit adok, jól fogja tudni, hogy az a hír merő képtelenség,
 998  5,   III|            kocsin ülve, s így tudhatják, hogy a két nőalak nem lehet egy. –
 999  5,   III|                  törődöm én vele tovább, hogy rólam mi meséket fog mondani?
1000  5,   III|                nem vette áldozatnak azt, hogy elpirult?~ ~– Aki szerelmeért