Rész, Fejezet

  1  1,     I|        egész a lámpavilágig; hanem amint a kapu közelébe ér, megfordul,
  2  1,     I|         meg ne engedje történni.~ ~Amint a lámpavilágtól belobogtatott
  3  1,     I|           Engem rögtön elfognának, amint megkísérteném helyemből
  4  1,     I|           meglopottnak a kárára.~ ~Amint az öregúr másodszor is visszamegy
  5  1,     I|      keservesen zokogni; s hallik, amint a homlokát üti a tenyerével.
  6  1,    II|             se a kocsmábao ; hanem amint az ifjú úr a leánykával
  7  1,    II|          percre ki akar szállni.~ ~Amint a kocsi megállt, a földszinti
  8  1,   III|         félnek, azért lármáznak.~ ~Amint azonban a kapudörej jelenté,
  9  1,   III|          furcsát? – Egyszer aztán, amint a kutatásból visszatért
 10  1,   III|       divatos ruhatárt találjon.~ ~Amint a visszatérő öregúr léptei
 11  1,   III|            vestibule ajtaján.~ ~…… Amint pedig Cambray úr kilépett
 12  2,    II| pisztollyal kergetett volna ki.” S amint kilépett a leány a kastélyból,
 13  2,    II|          őket a falu korcsmájában. Amint ezeket az apró kívánságait
 14  2,    II|         mond – szólt Bernát bácsi, amint a kacajhullám kissé elsimult. –
 15  2,    II|   bokrairól: az igen jó ebéd volt; amint egyszer csak egy ablakzörrenés
 16  2,    II|  háztetőről, az ablakpárkányzaton, amint hítta őket.~ ~– Valóban,
 17  2,   III|          Hisz ez olyan simán megy, amint csak kívánni lehet.~ ~–
 18  3,     I|           A szempillái leragadtak, amint lefeküdt. Aztán meg azt
 19  3,     I|     jóreggelt kívánhasson neki, de amint kidugta a fejecskéjét ágyfüggönyei
 20  3,    II|      jönnek üdvözölni a macskák.~ ~Amint felugrik az ágyából, odafut
 21  3,   III|            estéken lehetett látni, amint a Névtelen Vár keleti tóöbléből
 22  3,   III|           napvilágos volt az ég.~ ~Amint beljebb haladtak a tóban,
 23  3,   III|            monda Lajos a leánynak, amint szobájába felvezette. –
 24  3,    IV|        sokat megtudhatott volna.~ ~Amint a gróf torkon ragadta a
 25  3,    IV|          történt doktorral soha!~ ~Amint az urasági kastély előtt
 26  3,    IV|          Lajos megszánta a leányt, amint látta, mily keservesen nézi
 27  3,    IV|        leány mohón kapott utána, s amint a könyvet felnyitá, s a
 28  4,     I|          rájuk az erdőből lóháton. Amint megpillantotta Vavel hintóját,
 29  4,     I|          meg egypár szobaleánnyal, amint nagy szorgalmasan varrtak
 30  4,    II|            délceg alak ez a hölgy, amint hosszú uszályos fehér öltönyében,
 31  4,    II|           elhalt arcáról a mosoly, amint azt a világot meglátta,
 32  4,   III|            tovább gyönyörködjék.~ ~Amint a hold elsötétült, tökéletes
 33  4,   III|     csillámlott a nyugtalan tavon. Amint kiugrott a partra, sietett
 34  4,   III|        gróf áthaladt az udvaron, s amint a szegleten kibukkant, csakugyan
 35  4,   III|         kiállítva a kastélyajtóba, amint őt megpillantá, hirtelen
 36  4,   III|          benyitott, s még láthatá, amint egyike a felriasztott tolvajoknak
 37  4,   III|            velem – suttog a hölgy, amint szemeit felnyitotta, s fejét
 38  4,   III|        egyszer meglátta a bárónőt, amint várt rá, hogy a felhajított
 39  4,    IV|       lefeküdt.~ ~Ez este azonban, amint szobája ajtajához ért, meglepetve
 40  4,    IV|      akinek a fejére díj van téve, amint puskavégre kaphat, lelőni;
 41  4,     V|         ércfüggöny legöngyölődött, amint annak az alsó széle a padlatot
 42  4,     V|         fölött.~ ~Abban a percben, amint a leány azt megtette, a
 43  5,     I| trombitaszó csalta az ablakához, s amint kitekintett, az országúton
 44  5,     I|            vállaiban gyönyörködni, amint azok a nevetéstől megrengenek.
 45  5,    II|           volt, ahogy felkacagott, amint védencét ily furcsa torzképpé
 46  5,    II|           is jött vissza többet.~ ~Amint a régi elemében érezte magát,
 47  5,   III|         keze írásgörcsben szenved, amint a tollat megfogja, ujjai
 48  5,   III|      történt meg akadály nélkül.~ ~Amint visszafordultak, a csalit
 49  5,   III|            szólt hevesen a bárónő, amint egyedül maradtak.~ ~– Kimondtam
 50  5,   III|            hozzám közelíteni; mert amint ön meg akar látogatni, én
 51  5,     V|             Egy késő őszi délután, amint Marie ismét visszatérőben
 52  5,     V|         meg egy világért.~ ~Marie, amint a kertészlegény közelébe
 53  5,     V|           legény kezében sem volt, amint a kastély északi oldalán
 54  5,     V|        ismerém, azért írtam így.~ ~Amint a túlsó oldalára fordítá
 55  5,     V|        senki és semmi.~ ~Marie.”~ ~Amint ezt elolvasta, a két öklével
 56  5,    VI|       kötet el volt előle dugva.~ ~Amint a könyv színezett ábráit
 57  5,    VI|   zúdította le a Fertő vizét, hogy amint az egész Hanság ingó lápföldje
 58  6,     I|        csak azt veszem észre, hogy amint a lábamat letettem a földre,
 59  7,    II|          utócsapat vezére azonban, amint a városbul legutóbb kivonult,
 60  7,   III|         egyenesen a tárgyon kezdé, amint a szép bárónő fogadta.~ ~–
 61  7,    IV|            elől zárjon el engem?~ ~Amint azt kimondta, megbánta.
 62  7,     V|       másként címezni, csak így!~ ~Amint Katalin elolvasta ezt a
 63  7,    VI|         engemet, Marie? – kerdezé, amint az ércfüggönyt leeresztve
 64  7,  VIII|          vagyunk! – monda Katalin, amint Marie-t fölvezette a kastély
 65  7,  VIII|          éppen, vagy már végezték. Amint a távcsővel megtalálta a
 66  7,  VIII|           megnyugtatva.~ ~És aztán amint belépett a hálószobájába,
 67  8,     I|            technikus terminusokat. Amint a rugó fel volt húzva, a „
 68  8,     I|          óraműnek egy gazdája, aki amint észrevette a mutatórul a
 69  8,    II|           hasítani!~ ~Vavel Lajos, amint kastélya kapuit megnyitá
 70  8,    II|    Szavakkal nem mondta azt, hanem amint azt látta, hogy a zászlót
 71  8,   III|      keményen viselte magát; hanem amint éppen már a legszélső tettlegességre
 72  8,   III|          is kidobja a hajóból.”~ ~„Amint a háború a két ország között
 73  8,   III|        Reszketett kezében a levél, amint tovább olvasá.~ ~„De nem
 74  9,   III|            ezüst lencsét viselnek. Amint egynek megmondtam a jelszót,
 75  9,   III|        mely egyre közelebb jött, s amint az előőrsök mellett elhaladt,
 76 10,    II|           korában is. A kis Lackó, amint azt látta, hogy úrnőjét
 77 10,    II|         nézett a távozó szekérnek, amint az a kanyarodónál eltűnt
 78 10,   III|         bozontos fehér szőrű, mely amint az asztalra ki lett téve,
 79 10,   III|            a sürgönyfutár hintaja, amint újból egy háromlovas parasztszekér
 80 10,   III|            azt sejtem, hogy úrnőd, amint ezt a levelet megírta, még
 81 10,    IV|            Már Szent-András táján, amint a buja útifűvel benőtt lapályon
 82 10,    IV|       hatolt előre húsz lépésnyit, amint egyszerre elbukott a lova,
 83 10,    IV|            Fertő irányában futott. Amint a semlyékbe értek, hosszú
 84 10,     V|           között a rendeleteket.~ ~Amint meglátta, hogy Katalin is
 85 10,     V|       eszterházai fasorok közül, s amint a pomogyi berkekhez közelített,
 86 10,     V|           fövegeit lehetett látni, amint a folyondáros bokrok szövevénye
 87 10,     V|         hangos összeszólalkozások, amint a bozótban két ellen egymásra
 88 10,     V|            s vitték már fogolynak, amint két-három társa összeszólalkozott,
 89 10,     V|        lovasságára.~ ~De Fervlans, amint a vízárok táján a puskaropogást
 90 10,     V|           lovak vészt nyerítettek, amint lábaik alatt beszakadt a
 91 10,    VI|    markolva. Halottnak látszott.~ ~Amint a pórnőnek öltözött Katalin
 92 11,     I|          történetet.~ ~Vavel gróf, amint portyázó csapatjával a Rábához
 93 11,   III|  elvonulást a két sor fa miatt; de amint az üteg is elvonult, s az
 94 11,   III|          az ispitályban. De biz ő, amint meghallotta, hogy a közelben
 95 11,   III|        tizenötezernyi gyalogságát, amint az Nyárádtól Borsos-Győrig
 96 11,    IV|        oldalba lehetett ágyúzni, s amint az elkezdett dolgozni gorombán,
 97 11,    IV|     elveszni a felkelő nemességet! Amint a hősregék költőjétől ezt
 98 11,    IV|           aztán volt hadirendje.~ ~Amint roppant lovassági tömegével
 99 11,     V|          elébbi rendelethez híven, amint azt látta, hogy a sereg
100 11,     V|           harsogott végig a rónán, amint az uralkodót meglátták,
101 11,   VII|          utóhad keveredett harcba, amint az ellenséggel érintkezésbe
102 11,   VII|            lovasok az erdő szélét, amint egyszerre egy egész szemközt
103 12,     I|            a puskaporos raktárába. Amint az aztán a levegőbe repült,
104 12,    II|         megértette pedig a dolgot, amint a templom ajtaján belépett.~ ~
105 13,     I|         leszek Győrött, mint ön, s amint megérkezem, rögtön megírom
106 13,     I|      Pataházáról beözönlött a nép, amint a fegyverszünet ki lett
107 13,     I|           inszurgens sereg. Vavel, amint keresztül bírt hatolni a
108 13,     I|   találkozót adtak!~ ~Hanem aztán, amint közelebb ért a házhoz, eszébe
109 13,     I|           Mind a három megrettent, amint Vavel közéjük lépett. Az
110 13,    II|          tudja, hová lett!~ ~Hanem amint ég, föld elcsendesült, csak