Rész, Fejezet

  1  3,    II|           laknak, nem az.~ ~– Mi az az ellenség?~ ~– Olyan ember, akire
  2  3,    IV|            megrémítője nem volt valami ellenség által fölbérelt orgyilkos,
  3  4,     I|      hadjáratokban vannak távol, sokan ellenség fogságában, még többen jeltelen
  4  4,     V|           magával hordja, mikor jön az ellenség, azt letámasztja maga elé,
  5  4,     V|         felrúgja őket, egy ugrással az ellenség sáncára.~ ~Henry teletömte
  6  5,   III|               a háborúban! Ha tőlem az ellenség azt kérdezné, nincs-e abban
  7  6,     I|                nyílást hagyott, mintha ellenség volna. Úgy is kellett. A
  8  6,    II|           jelenetei a népháborúnak! Az ellenség közeledtére üresen marad
  9  7,     I|              azon esetben, ha a támadó ellenség oly hatalmas volna, hogy
 10  7,    II|               állított volna az üldöző ellenség elé, azokon az keresztülgázolt
 11  7,    II|               feltörte a ládát, ami az ellenség prédájára volt hagyva, megosztoztak
 12  7,    VI|              derék emberek lehetnek az ellenség előtt, de Marie-nak semmi
 13  8,     I|           magyar történetben. Megverve ellenség vérontó vasától, királyi
 14  8,     I|               is kiáltó tanúi, hogy az ellenség egy napig sem volt ura a
 15  8,     I|         Remélem, hogy azért nem fog az ellenség megneheztelni, hogyha nyereg
 16  8,    II|                emberrel nyílt mezőn az ellenség előtt.~ ~Most már „talpra
 17  8,    II|      kimozduljak bárhova is: hacsak az ellenség erre a tájra nem közelít.
 18  8,    II|        inszurrekció főhadiszállásán az ellenség minden mozdulatáról értesítve
 19  8,   III|         zászlótartó. Már körülfogta az ellenség: nem volt sehová menekülése.
 20  8,   III|             aztán volt módja benne. Az ellenség kétszer verte vissza az
 21  8,   III|         ároknak, mellvédnek, közibe az ellenség pattantyúsainak: két vágást
 22  8,   III|               volnának, s mikor már az ellenség tódult be a kapun, még akkor
 23  8,   III|               lovas battériát, amit az ellenség már elfoglalt a mieinktől,
 24  8,   III|              lovak zabláját, s mire az ellenség észre tér, hazavágtat a
 25  8,   III|      főparancsnok rábízta, lehetetlen. Ellenség előtt álló katonától ez
 26  9,     I|          összetörni: ha szereti? És ha ellenség? ha áruló? ha gonosztevő
 27  9,     I|               van a jó barát, merre az ellenség. Önnek magának kell őtet
 28  9,   III|          belehúztam a pipaszáramba. Az ellenség a pipát csak nem veszi el
 29  9,   III|     elportyáztak, s hírül hozták, hogy ellenség még sehol sem mutatkozik.~ ~
 30  9,   III|             szerelmes levele; másik az ellenség júdás-izenete. Egyszer a
 31 10,     I|              angol tisztet. A haldokló ellenség arra kérte, hogy feleségét
 32 10,   III|             Nem szalad el a faluból az ellenség érkeztére: odamegy a szeme
 33 10,    IV|           tudni, hogy a virág is lehet ellenség. Első lovasai, kik a tóba
 34 10,     V|               vezérrel tudatá, hogy az ellenség már megérkezett a pomogyi
 35 10,     V|         dsindsásban fölköttesse. Ő nem ellenség volt, hanem átszökő: „pribék”.
 36 11,    II|           falucska: Karakó. Azt már az ellenség tartá megszállva.~ ~Kilencedikén
 37 11,    II|        tisztára söpörték az utat.~ ~Az ellenség azonban helyreállította
 38 11,    II|        csapásokat osztva, mikor már az ellenség a zászlótartóval tusakodott;
 39 11,    II|               lesz elfoglalni. Mire az ellenség az erdő széléhez érkezett,
 40 11,    II|             Egy ágyút már elfoglalt az ellenség. Két köznemes, Süke és Sebestyén,
 41 11,    II|        sikerrel, hogy kilenc órakor az ellenség abbahagyta a támadást. János
 42 11,   III|                és egy lovasüteggel. Az ellenség többször megtámadta őket,
 43 11,   III|           lovasezred szakaszonkint. Az ellenség nem láthatta az elvonulást
 44 11,   III|               ragadva, odavágtatott az ellenség közé, mely a szoros út hídját
 45 11,   III|               a kettőt elnyomta már az ellenség, de a nemes vitézek nem
 46 11,   III|              János odaveték magukat az ellenség közé, s kiszabadíták vezéreiket.
 47 11,   III|                 Tóth Péter úgy dúlt az ellenség közt, mint egy oroszlány;
 48 11,   III|         Zászlója össze volt már tépve: ellenség dulakodott érte. Hiányzott
 49 11,   III|  szerelmeseinek?~ ~– Ne fussatok el az ellenség elől; az a védtelen embereket
 50 11,   III|            valakit közülök visz már az ellenség; vagy ha szétzavartattak,
 51 11,   III|               kapitányunkat elfogta az ellenség!”, visszafordultak, újrakezdték
 52 11,   III|                két legénye elmaradt az ellenség között: a Gerecs Miska,
 53 11,   III|       kapitányát, tízszeresen túlnyomó ellenség közül vágták keresztül,
 54 11,    IV|              elfogadni nem jó lesz. Az ellenség, a Rábán átkelve, az elsáncolt
 55 11,    IV|     magaslatokat megszállják, s ott az ellenség rohamát egyszer visszaverve,
 56 11,    IV|                közt elállva az utat az ellenség előtt, s addig viaskodva,
 57 11,    IV|          kellett hagyni az asztalt, az ellenség elkezdett Csanak felől ágyúzni,
 58 11,    IV|          ebédtől, s nyeregbe ült.~ ~Az ellenség előhada már akkor a nevezetes „
 59 11,    IV|          megjelentek, ott elszéledt az ellenség, vagy halva maradt. Ott
 60 11,    IV|                alsóbbrendű tiszt.~ ~Az ellenség nyolcfontos ütege, mely
 61 11,    IV|               mosoly felelt ajkain, az ellenség haubicai körülötte csapkodtak
 62 11,    IV|               fejjel jöttek vissza, az ellenség kartácstüzétől megtizedelve.~ ~
 63 11,    IV|                tábor előtt, ahol nincs ellenség, s odavontatott belőlük
 64 11,    IV|        elkezdett dolgozni gorombán, az ellenség átlátta, hogy ennek fele
 65 11,    IV|              tábor őrtüzei mutatták az ellenség messze kiterjedő haderejét.~ ~
 66 11,    IV|         tábornok – majd rendelkezik az ellenség, s mi ahhoz alkalmazzuk
 67 11,    IV|          Eszterházyakkal, mikor már az ellenség ágyúikat elfoglalta, szuronyszegezve
 68 11,    IV|              le személyes viadalban az ellenség vezénylő főtisztjét, s az
 69 11,    IV|          álltak, lenn a síkon, ahol az ellenség ágyútüze és puskagolyói
 70 11,    IV|          szurony, meg a puskaagy, s az ellenség kénytelen volt menekülni
 71 11,    IV|              vezette rohamra a győztes ellenség ellen. A roham sikerült,
 72 11,    IV|         Ladányi Sándort csikarta ki az ellenség kezéből; akkor ő maga is
 73 11,    IV|                tizenhét nap óta állnak ellenség előtt. De az időt nem a
 74 11,    IV| kétezer-száznegyvennégy lövést tett az ellenség ütegeivel szemben. Hanem
 75 11,    IV|           zászlót nem vett el tőlük az ellenség. Nemhogy a fegyvereiket,
 76 11,    IV|             Almásy Kristóf ezredes, az ellenség támadásait visszaverve,
 77 11,    IV|          oldalt” elvonulni, szemben az ellenség csatavonalával, s háta mögött
 78 11,    IV|             seregnek, melyet a győztes ellenség nem bírt előtte elzárni,
 79 11,    IV|             két ágyúját kiszabadítá az ellenség kezéből a maga fokosos bajtársaival.
 80 11,    IV|               hosszában: nem az üldöző ellenség elől, hanem azon keresztül.~ ~
 81 11,    IV|           zászlóstul vonultak végig az ellenség ütegei előtt, egy ágyút
 82 11,    IV|               harcmezőn – és a győztes ellenség.~ ~És ők a maguk két kis
 83 11,     V|              társaságot.~ ~S még olyan ellenség mer ide bejönni, aki cserebogarat
 84 11,     V|              inszurgens hadtest, ha az ellenség Győr alul kiszorítja, Budára
 85 11,     V|           kezdett: azt hitték, hogy az ellenség repülni tud.~ ~E sebesültek
 86 11,     V|            volt az egyetlen, melyet az ellenség az utolsó emberig le nem
 87 11,     V|           olyan vitéz volt, aki még az ellenség kokárdáját sem látta lobogni,
 88 11,     V|          kiáltottak rá: azt hitték, az ellenség elé fognak menni.~ ~De nem
 89 11,    VI|     körülfogták, szétverte magáról. Az ellenség a lovasság rohama elől futva
 90 11,   VII|                 védelemre készen.~ ~Az ellenség minden oldalról körülkerítve
 91 11,   VII|              Csak akkor vette észre az ellenség, hogy a körülfogott dandár
 92 11,   VII|            elég neki! Tovább vágtat az ellenség uralta téren; meglep egy
 93 11,   VII|             ami több: van becsület! Az ellenség megtanulta a leckéből, hogy
 94 11,   VII|             merre hátra. S minthogy az ellenség nem tette meg neki azt a
 95 11,   VII|                minden franciát, aki az ellenség mellett harcol, ha kézre
 96 11,   VII|          adataiból, hogy Meskó volt az ellenség, azt kergette Chasteler
 97 12,     I|      szeretteivel.~ ~Mi történt, ha az ellenség ostromolni találta a várat,
 98 12,     I|               hogy Győrt elfoglalta az ellenség.~ ~– Értesültem róla; de
 99 12,     I|                Jegyesem és védencem az ellenség kezébe került.~ ~– Azt is
100 12,     I|              úgy, hogy a foglyul tartó ellenség nem fogja őket egy búcsú-kézcsóknál
101 12,   III|            egymásnak a területére mint ellenség nem, csak mint vendég látogathatunk
102 13,     I|              népe megmenekült, s ha az ellenség kegyetlen nagy sarcot vetett
103 13,     I|                drágaságait a diadalmas ellenség kezéből, mikor az már vasmarokkal