Rész, Fejezet

 1  1,     I|              szegény gyermek – szólt erre egészen elérzékenyülve az
 2  1,     I|            én. Mama azt mondja, hogy erre ráérünk, majd ha megvénülünk.~ ~–
 3  1,     I|              lőtávolon kívül.~ ~– No erre kíváncsi vagyok, hol lehet?~ ~–
 4  1,     I|             térképet. Majd rávezetem erre a helyre, s azután kicsináljuk
 5  1,     I|              sem. – Gondolt-e már ön erre?~ ~– Egy idegen planéta
 6  1,    II|        Mindjárt a mamánál leszünk!~ ~Erre a szóra a beburkolt elkezdett
 7  1,    II|   borravalóért?~ ~Ha nem kérte volna erre az ifjú, a blúzos ember
 8  1,    II|           békét. Csak bízza ön magát erre a bérkocsisra. Ez igen ügyes
 9  1,    II|             a kocsiból a fiatalúr.~ ~Erre a kérdésre nem felelt semmit
10  1,   III|              a szekerébe, s az egyik erre, a másik arra akarná vinni.
11  1,   III|            ez négy utcára szolgál.~ ~Erre azután a kisleány adott
12  1,   III|            bűnrészesség gyanujába?~ ~Erre a parancsoló tekintetű férfi
13  1,   III|    megszólító szemeibe.~ ~– Tudom…~ ~Erre a szóra csupa finom nyájasság
14  1,    IV|             fogatát nem használhatja erre. Senkit se vigyen magával.
15  2,     I|               akit egyházi tisztsége erre a szomszédságra kvalifikál.
16  2,     I|     következteti ezt?~ ~Az inzsellér erre a két középső ujja közé
17  2,     I|      megkondul a harang a toronyban; erre elpukkannak a mozsarak;
18  2,     I|            magát mindenki idehaza.~ ~Erre azt mondta az alispán, hogy:~ ~„
19  2,    II|            írt, el tudja olvasni, de erre mifelénk senki azokhoz a
20  2,    II|              Nincs családja?~ ~– Már erre tiszttartó úr jobban meg
21  2,   III|            és a borotválkozó eszköz. Erre mind a patvaristának kellett
22  2,   III|      teremben – mondá a komornyik, s erre Bernát úrnak csakugyan fel
23  2,   III|              családi nevét?~ ~De már erre a szóra elővette a gróf
24  2,   III|                Hatszáz forint fixum: erre már házasodni lehetett abban
25  3,    II|              találja a kisleányát!~ ~Erre a szóra csak úgy potyogtak
26  3,    II|        jobbágyom, ülj ide a lábamhoz erre a tabourette-re.~ ~A férfi
27  3,    II|      tartozik, hol van?~ ~Felelj meg erre!~ ~Lajos gróf talált ki
28  3,    II|             Óh Istenem! – kiálta föl erre a leány, s engesztelésül
29  3,    II|          annak az orcáját.~ ~Az ifjú erre felugrott helyéről: arca
30  3,    II|        kívánságomat meg kell tenned. Erre nem mondhatod, hogy nem
31  3,    II|          hogy te nem vagy asszony?~ ~Erre már el kellett mosolyodnia
32  3,    II|               Lelkem, kis királyném: erre a te kérdésedre az öt világrész
33  3,   III|         Madame! Még csak gondolni is erre!~ ~– Én nem gondolok másra,
34  3,    IV|           Ezek nem bolond emberek! – Erre már egészen kinyitotta az
35  3,    IV|             be?~ ~Marie érezte, hogy erre a kérdésre nem lehet felelni:
36  3,    IV|             s az nem is vállalkoznék erre. Megint csak ő kérdezett.~ ~–
37  3,    IV|            majd hintón hozza vissza. Erre már nem lehetett ellenvetést
38  3,    IV|           hánykolódik a fekhelyén.~ ~Erre aztán bátorságot vett magának
39  3,    IV|              annak a jelenetnek, ami erre következett: mert abból
40  3,    IV|          hangon kiáltá:~ ~– Louis!~ ~Erre a szóra elereszté kezeiből
41  3,    IV|  salláriumául; de egy betű se hozzá. Erre aztán ő is hazaküldte az
42  4,    II|           hölgy egyedül. A Schmidtné erre megindult a parkon átvezető
43  4,    II|   zsebkendőjét. Az obszervatóriumról erre lehangzott az éles sípszó,
44  4,   III|        irányozta a távcsövet.~ ~Hisz erre is alaposabb oka volt a
45  4,   III|           eltakarta mind a kettőt.~ ~Erre a hölgy fölkelt, és visszavonult
46  4,   III|        hidegvére van önnek, hogy még erre is gondol!~ ~– Ugyan, jó
47  4,   III|             el van ájulva.~ ~Az úrnő erre utána jött gyertyával. Most
48  4,    IV|              bárónő udvarában van?~ ~Erre azt a választ kapta, hogy
49  5,    II|             megeszi cintálbul.~ ~ ~ ~Erre a dudaszóra a tömzsi szörnyeteg
50  5,    II|              a tóba.~ ~Az emberi vad erre nagyot sikoltott, s a partról
51  5,   III|              arca csupa tűzláng lett erre a szóra.~ ~– Annak szeretném
52  5,   III|              s csendesen felelt:~ ~– Erre én azt fogom neki válaszolni,
53  5,   III|               Valaki mélyen elpirult erre a szóra – kettejük közül.
54  5,   III|             feleségem?~ ~Vavel Lajos erre a legcsendesebb, de mérsékeltebb
55  5,   III|            volt az ön felesége soha. Erre önnek nemesi becsületszavam
56  5,     V|           utána a leány csendesen.~ ~Erre Vavel felugrott, s odament
57  7,    II|          tudott szólni.~ ~Nem tudott erre mit mondani, csak a falon
58  7,    II|              értem önt.~ ~Vavel gróf erre szótlanul átlépett a szoba
59  7,    II|           Bernát úr is elfeledkezett erre minden magas rang iránti
60  7,   III|      bandériumának az élén.~ ~De már erre a szóra megszúrta az a gonosz
61  7,    IV|           mondta el! Milyen ember!~ ~Erre az alispán is figyelmes
62  7,     V|           milyen jó adomát tudnék én erre most mondani! De csak nem
63  7,     V|        consequenter dedukál!~ ~Lajos erre elővette a tárcáját, s kikeresett
64  8,     I|            hitelbe nem ád.~ ~– S van erre a célra való pénztár?~ ~–
65  8,     I|         szétverve. A „nyugtalankodó” erre azt mondta, hogy majd gondoskodik
66  8,     I|          által volt használva. Hanem erre a „nyugtalankodó” rögtön
67  8,     I|            rektorok, praeceptorok.~ ~Erre aztán hanyatt vágta magát
68  8,     I|       amnesztiát kieszközölni. Nekem erre az emberre most már múlhatlanul
69  8,    II|             utcán, s aztán előjöttek erre a nótára azok a nyalka legények,
70  8,    II|       bárhova is: hacsak az ellenség erre a tájra nem közelít. Az
71  8,   III|          arról, ami körüle történik. Erre alapította furfangos tervét.”~ ~„
72  8,   III|         legyenek e kíséretre készen. Erre még egyszer kérem Önt.~ ~
73  8,   III|             a nevet: „Botta Zsófia!” Erre a névre úgy oda fog hozzád
74  9,     I|        számára hozott – Párizsból.~ ~Erre Katalin akkora ajtót nyitott,
75  9,    II|             s azt mondá a nőnek:~ ~– Erre a levélre választ kell küldeni…
76 10,    II|              van itt a kastélyból.~ ~Erre a szóra meg éppen becsapta
77 10,    II|      furfangon nevetett bizonnyal.~ ~Erre aztán Marie is gondolt ki
78 10,    II|              ki:~ ~„Botta Zsófia.”~ ~Erre, mint egy varázsszóra, ott
79 10,    IV|  elvesztettünk négy órai időt.~ ~Óh, erre a négy órára hagy szüksége
80 10,     V| számkivetettei. Ezek is azért jöttek erre a mezőre, hogy egy elátkozott
81 10,     V|        egyszerre támadót fúvatott, s erre a hátrálni látszott démon
82 10,     V|              csapatja megkerülte őt. Erre felhagyott azzal a hősregei
83 10,     V|              s ez úgy látszik, hogy „erre a napra” elég volt neki,
84 10,    VI|          Lackó gyerek nevelőanyja.~ ~Erre a szóra a sebesült szája
85 10,    VI|            Óh, hányszor kért ő engem erre!~ ~Azzal megcsókolgatá szíve
86 11,    II|          hadseregéhez rendelte be.~ ~Erre a franciák hét osztály lovast
87 11,   III|             veszve van már minden.~ ~Erre Baráth István azt felelte:~ ~–
88 11,   III|         kardját a csípőjéhez nyomva. Erre a francia főtiszt is „megálljt!”
89 11,    IV|         közeledett.~ ~A két főherceg erre fölkelt az ebédtől, s nyeregbe
90 11,    IV|          Ferencet a bátyja lába elé. Erre Berecz István elkeseredetten
91 11,    IV|               s azt kezdik vagdalni. Erre felpillant a nehéz sebben
92 11,   VII|   körülfogott dandár elmenekült. Nem erre várták a kitörést, hanem
93 11,   VII|            nyitva tartják az utat.~ ~Erre a szóra mindenki elfeledte
94 12,    II|             által előmozdíthattam.~ ~Erre a halavány arcú ifjú hölgy
95 13,     I|            lenyomott hangon Vavel.~ ~Erre az alispán némán inte a
96 13,    II|                  Minek az ilyen lény erre a világra?~ ~Aki nem tud: