Rész, Fejezet

 1  1,     I|      burkolva volt, megmutatta, hogy milyen könnyen van azon alul öltözve.
 2  1,     I|            gyermek durcásan –, pedig milyen szépen fel van sütve a hajam!~ ~
 3  1,     I|      damasztfüggönyökkel.~ ~– Ejnye, milyen meleg ez az ágy! – mondá
 4  1,     I|            az égő parazsat?~ ~– Ejh, milyen kíváncsi egy kis portéka
 5  1,    II|           rég elment már az égbe! És milyen úton ment el!~ ~Azonban
 6  1,   III|            jó kis ágy, mint odahaza. Milyen jó, hogy nem hallom a nevelőnőt
 7  1,   III|            De azt ne mondja el, hogy milyen makrancos voltam. Meg hogy
 8  1,   III|             engem hogy hínak. Lássa, milyen ostoba vagyok! Csak a keresztnevemet
 9  2,    II|             a bárónő. – Mondja csak, milyen volt? Jöjjön közelebb hozzám! –
10  2,    II|              be nem járt régiókban?. Milyen ruha volt a rejtélyes hölgyön?
11  2,   III|                  pedig látszik, hogy milyen nagy költséggel rendeztette
12  3,    II|           szegény kis porontyot. Ah, milyen kedves kis állat! Hogy dobog
13  3,    II|          próbáltál: olvastál felőle. Milyen a halál? Rosszabb az, mint
14  3,    II|              Meg akartam tudni, hogy milyen vagy, mikor haragszol. Hát
15  3,    II|            akkor támadt ez a vágyam. Milyen dicső tudomány az, úszni
16  3,   III|              rá nem jött volna, hogy milyen kevéssel gazdaggá lehet
17  3,   III|           kitöltse.~ ~Látszott, hogy milyen türelmetlenül várja az estét,
18  4,     I|         jobban át kezdte látni, hogy milyen szörnyeteg terv volt az,
19  4,    II|             itten tavaszi nefelejcs. Milyen különös neveik vannak a
20  4,    II|           világot, az szabad neki.~ ~Milyen délceg alak ez a hölgy,
21  4,    II|          neki, hogy járjon felállva. Milyen nevetséges alak szegény
22  4,    II|        táncoltatott uszkár. Istenem! Milyen jó ez az asszony, hogy olyan
23  4,    II|      megtaníttatni: „mama”. Istenem! Milyen jó asszonynak kell ennek
24  4,   III|             lehet rá.~ ~– Ejh, uram, milyen hidegvére van önnek, hogy
25  4,   III|          tekintetével.~ ~– Lássa ön, milyen bolond vagyok én? Ahelyett,
26  4,    IV|         rátalált, amit keresett.~ ~– Milyen szomorú – mondá Lajosnak.~ ~
27  4,    IV|         magyarázza meg a lakatosnak: milyen legyen azo a zár, amit senki
28  4,    IV|            megvigasztalt azzal, hogy milyen jó nemesembernek lenni:
29  5,     I|           Meg akarta mutatni; hogy ő milyen makacs, megátalkodott tisztelője
30  5,     I|              szomszéd kastély lakója milyen sajátságos különc, magának
31  5,     I|               majd megmutatná nekik, milyen az igazi úrlovar! Hát még
32  5,     I|            az igazi úrlovar! Hát még milyen vadász volt hajdanában!
33  5,    IV|           mikor látták, hogy a delnő milyen tréfára veszi az egész rágalmat,
34  5,     V|              egyszer már régen, hogy milyen az a halál? Fáj-e még azután
35  5,     V|             igazán! Tudjam meg, hogy milyen az élet, vagy tudjam meg,
36  5,     V|          élet, vagy tudjam meg, hogy milyen a halál!~ ~Vavel Lajos bámulva
37  5,    VI|             ismert. Tudta, melyiknek milyen földkeverék kell? sok vagy
38  6,     I|            Henryt.~ ~– Óh Istenem! – Milyen egyedül maradunk.~ ~– Az
39  7,     I|     ellenségnek. – Hisz ez gúny! – S milyen az egész szervezés? – Minden
40  7,     I|            fog minden vármegye, hogy milyen egyenruhába öltöztesse a
41  7,    IV|           nem szabad most! Ő mindezt milyen jól végezné!~ ~Leült leveleket
42  7,    IV|           írással a két ujját. Ejlh, milyen szörnyűség ez ilyenkor!
43  7,    IV|          Egyik sem kell. Hát a hajad milyen zilált! Istenem, ha én ezt
44  7,    IV|           anyát hívtál: itt vagyok”! Milyen boldogság lett volna ez,
45  7,    IV|             ezt neked nem mondta el! Milyen ember!~ ~Erre az alispán
46  7,    IV|           rémséges történetét.~ ~Ah, milyen figyelmes hallgatója volt
47  7,    IV|            utasítást a grófnak, hogy milyen furfangos, felnyithatlan
48  7,    IV|            Mit csináltál neki? Nézd, milyen piros lett az arca! Mint
49  7,     V|           szeretetreméltó angyalkám; milyen jó adomát tudnék én erre
50  7,   VII|           hogy a mon petit garçonnak milyen dolga lesz, ha innen elviszi! –
51  7,  VIII|            csodát, hogy hát az mi? S milyen nagyot bámult, mikor Katalin
52  7,  VIII|           csizmás Miska sárban jár!” Milyen furcsa nóta. A végén azt
53  7,  VIII|         átfűzve őt karjával.~ ~– Óh, milyen boldog fogok én itten lenni!~ ~–
54  7,  VIII|           Hát te így tudsz festeni?” Milyen magas bámulat tárgya lett
55  7,  VIII|              számára. Meglátod, hogy milyen jól el foglak találni.~ ~
56  7,  VIII|              sóhajtott szomorún.~ ~– Milyen boldog lehetsz te, hogy
57  7,  VIII|             leeresztett az ablakból, milyen szívesen eregeti fel a légbe
58  7,  VIII|         füstfellegbe burkolja magát. Milyen jól eshetik az neki!~ ~–
59  7,  VIII|            dohányzott énelőttem! – – Milyen rab volt énmiattam, szegény
60  7,  VIII|       Gyönyörködni akart abban, hogy milyen boldog lett Lajos azáltal,
61  7,  VIII|          urak aludni mentek.~ ~– Óh, milyen álmos vagyok már; menjünk
62  8,     I|        amióta azon disputálunk, hogy milyen posztó kell, a kereskedők
63  8,     I|                   No, lássa gróf úr, milyen balítélettel van az óraműről,
64  8,     I|         bizonyíták, hogy a merénylet milyen közel volt a sikerüléshez.
65  8,    II|           porosan és délcegen.~ ~Ah, milyen szép volt ilyenkor Lajos!
66  8,    II|             Az ember nem hinné, hogy milyen szép az a halálfő. Ha ilyen
67  8,    II|           hölgy, arra gondolva, hogy milyen kár volna, ha annak a csóknak
68  9,     I|       szóljon, szóljon, mit mondott? Milyen lett?~ ~– Megtudja ön azonnal,
69  9,     I|             látva. S ha tudnád, hogy milyen boldog vagyok, hiszem, hogy
70  9,     I|        megint azzá lett, Madame!~ ~– Milyen ő? Hogy változott meg? Szép
71  9,   III|         által s kiolvasná a sorokat, milyen furcsa bohóság jönne ki
72  9,   III|           sok minden körömfaladékot. Milyen nagyon gondol ő rám!”~ ~
73 10,    II| ábrázatparcella beszélt Marie-val. S milyen durván beszélt!~ ~– Mit
74 10,    II|             Azon nevetett ugye, hogy milyen ravaszul ki tudta játszani
75 10,    II|             országból a másikba.~ ~S milyen hosszú még az éjszaka!~ ~
76 10,    II|         rossz ember, mint az apja.~ ~Milyen büszkeség ragyogott Sátán
77 10,   III|           tenni valamit. – Jocrisse! Milyen őrizet van a soproni oldalon?~ ~–
78 10,    IV|         pocsétába, s tudja meg, hogy milyen mély.~ ~A kettévágott út
79 10,    IV|         hosszat voltak útban, és még milyen útban!~ ~Mikor a hídon megjelentek
80 10,    VI|             szökőkút sugarát. – Lám, milyen könnyen megy itt az artézi
81 10,    VI|       arcáról a vért és iszapot. Ah, milyen rút arc volt! Az iszonyatos
82 10,    VI|          felsikoltó hölgyet.~ ~– Óh, milyen asszony vagy te!~ ~ ~ ~Vavel
83 10,    VI|             azt Marie-nak. Meglátod, milyen örömet szerzesz neki vele,
84 11,     I|        jövőben való megnyugvással.~ ~Milyen nevettető jelenet volt az,
85 11,     I|          rejtélyes kulccsal! Eleinte milyen szomorúan, kedvetlenül nyúlt
86 11,     I|              fel nagy örömmel. – Ah, milyen boldog lett egyszerre! Hogy
87 11,     V|              kijózanodott minden fő! Milyen másnemű lármahangtól visszhangzott
88 11,     V|              volt, hanem tábor. Hogy milyen rémületet költött Budapesten
89 11,     V|      bizonyos „akadályozónak”.~ ~Ah, milyen sietséggel iparkodott tudósítani
90 12,    II|           dicsekedve beszélték, hogy milyen szép huszárcsapat ment végig
91 12,   III|             Guillaume úrnak, hogy ön milyen rettenetes ember! Hogy mire
92 13,     I|            kardcsattogások emléke.~ ~Milyen gunyoros a sors! A „piquet-partinak”
93 13,     I|           halva temetkezni el! – Óh, milyen jól tetted, hogy mikor hozzánk
94 13,     I|             veletek, s látni akarja, milyen boldogok lesztek. – Vigyetek