Rész, Fejezet

 1  1,     I|                   hogy mi forog kockán. A saját vagyonát tartogassa meg
 2  1,     I|           világról. S ami legiszonyúbb: a saját börtönének önmaga lesz az
 3  1,     I|                fogoly lovag, ki elvágta a saját lábát, hogy hozzáláncolt
 4  1,    II|                   odaült a tükör elé, s a saját két pofaszakállát lenyírta,
 5  1,   III|        hazugsággal tartozott a kis grófnő saját rangja méltóságának. Egy „
 6  1,   III|               pittyeszté, s a szemeivel a saját szemöldökeit igyekezett
 7  1,   III|                  grófnő azt adta oda, ami saját magának legkedvesebb volt.~ ~
 8  1,   III|              karját az öregúré alá öltve, saját magas személyében kísérteo
 9  1,    IV|                Thémire grófnő odaülteté a saját helyére, s azt mondta neki,
10  1,    IV|                  küludvaroknak? – Mi az ő saját fegyvereiket fordítjuk ellenük.~ ~–
11  1,    IV|                  számára egy bérkocsit. A saját fogatát nem használhatja
12  2,     I|             kedvéért, hogy körülkerülje a saját faluját a poros országúton.~ ~
13  2,     I|             gondolkoznék, hogy mint tudná saját magát is úgy összegöngyölíteni,
14  2,    II|               szed ki egy tányérra, s azt saját maga viszi be abba a szobába,
15  3,     I|                  meg azzal, hogy védencei saját ösztönükből is szoktak mosdani:
16  3,     I|                   klasszikusokat. Ez az ő saját olvasmánya is: egyebet nem
17  3,    II|            Legjobb lesz ide”, s bedugta a saját ágyába.~ ~A védenc pedig
18  3,   III|                neki, s meggyógyította; de saját magát úgy látom, hogy nem
19  3,    IV|                  Névtelen Várbulo ! Mikor saját hintaja, lova van a nagyságos
20  4,     I|               fényes adományt a bárónőnek saját kezűleg írt levélben kellett
21  4,     I|                   A bárónő nem adta fel a saját elfoglalt nézetpontjait.
22  4,    IV|               mindig, Marie-nak diktálta; saját kéziratát nem látta e vidéken
23  4,    IV|                  készítve, s visszatért a saját szobájába.~ ~Sátán Laci
24  4,    IV|                  bizonyosan, ha éjszakára saját maga is ott hál abban a
25  4,    IV|              legközelebbről.~ ~De hogyan? Saját kezűleg levelet nem ír soha. –
26  4,     V|                 nem volt. Még a saruja is saját találmány, ahogy azt a csizmadia
27  4,     V|                  se tova nem tud mozdulni saját ármádiájával, tetszik azt
28  4,     V|               ifjú karjára, s átment vele saját szobájába.~ ~Lajos odavezette
29  5,     I|                  közvetlenül fenyegeti.~ ~Saját kezűleg nem írhatott neki.
30  5,     I|                   úr. Az ezrede zenekarát saját erszényéből tartotta fenn,
31  5,     I|               lehet most: – amióta beállt saját maga porkolábjának.~ ~Az
32  5,   III|              ővele. Miért nem teszi ezt a saját lakásán? Ha azt kívánná,
33  5,   III|            kívánni; de nehéz teljesíteni. Saját kezűleg nem írhat. Róla
34  5,   III|                    mint az élő embernek a saját lelke. S egy óra múlva annyira
35  5,   III|          bizonyossággal szerezhetek, amit saját szemeim által nyertem. S
36  5,    IV|                pártfogó is: a doktor, aki saját tanúskodásával sietett az
37  5,    IV|                  és jól elmulattatták – a saját rágalmazásával.~ ~Abban
38  5,    VI|                felemelt öklei remegtek: a saját fejét kezdte velük ütögetni.~ ~
39  5,    VI|                  lehet gyökeresen, ő maga saját pénztárából felajánlá a
40  6,     I|           lehessen ültetni. Azokat ő maga saját kezével ültette oda, s mindennap
41  6,     I|         forradalmiak, hogy megöljék, én a saját leányomat öltöztettem fel
42  7,     I|                  a „lustratió” alkalmával saját becses személyeik és illetőleg
43  7,    II|          mindenáron visszatartani, amíg a saját hadteste a Dunán átkelhet.
44  7,    II|                   íme ezerei meg ezerei a saját jó vitézeinek lepik el egyszerre
45  7,    II|                  a kétségbeesés jajszavát saját nyelvén kiáltják eléje.
46  7,    II|            nekimenni e hadtestnek, mely a saját magáé; mely már egyszer
47  7,    II|          függetlenné, s válasszon magának saját nemzetéből királyt.~ ~Vavel
48  7,    II|                  nemzettől, melynek még a saját nyelve használatát is megtagadták,
49  7,    II|                azt sem engedték meg, hogy saját fővárosában múzsáit megszólaltassa?
50  7,    II|            odaadom mindenemet, s ráadásul saját magamat is.~ ~S azzal felnyitva
51  7,    II|         odakényszerített, hogy imádkozzék saját nemzetének győzelme ellen,
52  7,    II|                   ott, ki a lángok között saját honfiai vérében csülökig
53  7,    II|        gombzsinórjába! – S azzal kirántva saját hajából a violacsokrot,
54  7,    II|                   futott Lajostól – nem a saját szobájába, hanem az ebédlőbe,
55  7,   III|            indulni kell neki a csatába, a saját bandériumának az élén.~ ~
56  7,    IV|               ezúttal a népek rendeznek a saját javukra: az egyetértőket
57  7,    IV|             zsebkendőjével.~ ~Lajos aztán saját szemeivel győződött meg
58  7,    VI|              magával, megmutogatni neki a saját szobáit: a csodálatos leánytanyát,
59  7,  VIII|              Katalin mondta, hogy ez az ő saját műve. „Hát te így tudsz
60  8,     I|                 haragnak aranypálcájától, saját nemzetének gúnykorbácsától.
61  8,     I|                melyen győzött, mert akkor saját halottjait csak eltemette
62  8,     I|                 mi fenséges nádorunknak a saját pénztárából másfél millió
63  8,     I|            bandériumokat ültetnek lóra, s saját maguk állnak az élükre.~ ~–
64  8,    II|               csatakiáltására visszhangot saját hazájában: csak az egy jámbor
65  8,    II|               leánykák viselnek.~ ~Ezekre saját anyja maga hímezte fel a „
66  8,   III|                cimborának, s bevitte őt a saját sátorába. – Dűlj le, ha
67  9,     I|                más, akit nem kísért úgy a saját szíve, mikor egyedül van.~ ~
68  9,     I|                   a tükörbe nézni, hogy a saját arcom felé ne köpjek, és
69  9,     I|                   leggyűlöltebb szemek, a saját szemeim közé. Infámis mesterség
70  9,    II|            viselni.~ ~– Lizett! Aki pedig saját férjét is irtózott megnézni
71  9,   III|                azt mondják, hogy menjen a saját népét ölni, megy. Ha azt
72  9,   III| szabadságbajnokokat mindenütt leverik – a saját honfitársaik. Napóleon nagy
73  9,   III|                   a philadelphok vezéreit saját katonáik sorából le fogják
74 10,     I|              ujjaik. Egyszer kirabolták a saját ezredük pénztárát, másszor
75 10,     I|          megsebesült a pajtás a csatában, saját vérük áldozatával szabadították
76 10,   III|                    És hogy nem láthatta a saját leányát!~ ~– Szép lett?~ ~–
77 10,     V|                  a harminchárom-emberölőt saját kardjával döfte keresztül.~ ~
78 10,     V|                puskaropogást meghallotta, saját megkerülő csapatjának tüzelését
79 10,     V|                tartva, hogy a bokrok közt saját bajtársát lövi meg; a lovak
80 11,   III|               legjobb vitézeinek, mikor a saját háza előtt végiglovagolt,
81 11,   III|                   közül vágták keresztül, saját sebeik árán, Badácz István
82 11,    IV|                   vagyonát mentették meg; saját maguk szerezték még a fegyvereiket
83 11,    IV|             ütközetbe vinni. Lauristonnak saját fia e csatában nyerte el
84 11,    IV|           felveszi a németet, felülteti a saját lovára, s mikor aztán viszi
85 11,    IV|              franciának, visszavágtatva a saját paripáján a maga népéhez.
86 11,    IV|              akarta engedni a kapitányát. Saját testével védte rneg őt,
87 11,    IV|                    ő legalább osztozott a saját alkotta had nehéz sorsában,
88 11,     V|              hősei a diadalmas ellenséget saját főhadiszállása közepett
89 11,   VII|             foglyok kísérték elfogóikat a saját puskáikkal. Ez volt a felfordult
90 11,   VII|                  csak istenek rendeznek a saját gyönyörűségükre!~ ~ ~ ~Kár,
91 12,     I|                hogy titkos parancsszóra a saját soraikból lövöldözték őket
92 12,     I|                 úr úgy adta ki őket, mint saját húgait.~ ~– Az alispán is
93 12,    II|            fölsegíté a sebesült foglyot a saját lovára, s maga gyalog vezette