Rész, Fejezet

 1  1,     I|    hazatérő hintók el nem kezdenek rajta végigrobogni. Gázvilágításnak
 2  1,     I|          öltözve. Valóban nem volt rajta egyéb, mint az a fehér öltönydarab,
 3  1,    II|         ugyanazon öltözet látszott rajta, ami az imént, s a karján
 4  1,   III|          szép virág! – csodálkozék rajta a gyermek. – Jaj, ha egyet
 5  1,   III|        megpróbálkozott azzal, amit rajta kívül már olyan sokat megkísértettek:
 6  1,   III|           őt ide?~ ~Estig törhette rajta a fejét. Csak egyszer nyitotta
 7  2,     I|           improvizált, hogy bámult rajta a presbitérium!~ ~– Én csak
 8  2,    II|             fekete selyemruha volt rajta, s a nyakán négy sor igazgyöngy;
 9  2,    II|          senkinek se legyen szabad rajta és a hozzátartozókon kívül
10  2,    II|           néha, és németül beszél. Rajta kívül van egy kövér szakácsné
11  2,    II|        sima. – Csak egyszer láttam rajta egy címert, három virággal.~ ~–
12  2,    II|            mikor éjjel kocogtatnak rajta. Még azt is kitanulta, hogy
13  2,    II|       magas, s bizony semmi bélyeg rajta; a szája vékony és finom
14  2,   III|        Most is fényes bérruha volt rajta, kezein fehér kesztyűk,
15  3,     I|           hajnalként tör keresztül rajta. Domború márványhomlokával,
16  3,     I|           a maga pásztordalát, s a rajta álló rézcyclopsok elütik
17  3,    II|       kínai selyem japonika * volt rajta, amit csak egy derekára
18  3,    II|          fekete porszemek maradnak rajta, aminőkkel a lőfegyvert
19  3,    II|          újak voltak, és ragyogott rajta a 30-as szám: félforintba
20  3,   III|           míg terhével végiggördül rajta: úgy mondják „lóhitáz”;
21  3,   III|           fenyőcsoportok nőnek fel rajta; a szép zöld erdő mellé
22  3,   III|         egymást. Ha akarta, hevert rajta, mint egy duzzadó párnán,
23  3,   III|      előreúszott leány alakja vont rajta, s mi órákig ott csillámliko
24  3,   III|    Névtelen Vár ajtaja, s kilépett rajta a lefátyolozott hölgyalak,
25  3,    IV|            volt, hogy kiszólhasson rajta.~ ~– A doktor úr nem mehet
26  3,    IV|           gyönge női kéz benyúljon rajta, s a gazdasszonynak egy
27  3,    IV|          nem?~ ~Marie gondolkozott rajta, hogy valamit kellene mondani,
28  4,    II|      megmaradt nőnek, nem lehetett rajta se búskomorságot, se szilaj
29  4,    II|        kinyílt az ajtó, s kilépett rajta a lefátyolozott hölgy egyedül.
30  4,   III|         legény volt, az felmászott rajta. A másik három odalenn maradt,
31  4,     V|          Olyan formájú öltöny volt rajta, aminőt a kerek föld minden
32  4,     V|          van, hogy a puskája kifér rajta; őneki semmi golyóbis nem
33  4,     V|   homlokzatába.~ ~A leány elbámult rajta.~ ~– És aztán még egy fortélya
34  4,     V|           egy vonás meg nem mozdul rajta. Mintha e homlok domborodásai,
35  5,     I|           benne bort mérni; szabad rajta zsidónak lakni; s nem szabad
36  5,     I|           ezredes.”~ ~Gondolkozott rajta, hogy hol hallott, vagy
37  5,     I|    viszonzásul a sajátjára. Bámult rajta, hogyan lehetett annak őt
38  5,     I|        volt is, de nem találta meg rajta többé azt az elmélázást, –
39  5,   III|              Csak most kapta magát rajta Lajos, hogy többet beszélt
40  5,   III|        dörmögött, hogy nagyon örül rajta, hogy ezt megtudhatta.~ ~–
41  5,   III|         pillanatig gondolkoznék ön rajta, megértené. Én nem kérdem,
42  5,    IV|     Katalin, s nagyon jól mulatott rajta.~ ~Azzal állt bosszút, hogy
43  5,     V|    előzékeny lenni; de meglátszott rajta, hogy ez öntudatos igyekezet.~ ~
44  5,     V|           meg, s olyat penderített rajta, hogy az azo orgonabokrok
45  5,     V|       mosolyt, soha egy örömsugárt rajta: kifosztva, megölve, megsemmisítve.
46  5,    VI|     üvegházban. Menjen le. Még van rajta egy, azt önnek a számára
47  6,     I|           egy pongyola-öltöny volt rajta, s azt is az egyik kezével
48  6,     I|        fölmelegíteni.~ ~– Segítsen rajta! – rebegé Lajoshoz, könnytől
49  6,     I|          segítsen ülni a nyeregbe. Rajta ülök már a Szent Mihály
50  6,     I|       Irtózom tőle. S úgysem tudok rajta segíteni.~ ~Nagyon érzéketlen
51  6,    II|       marad falu, város, s éjszaka rajta ront az alvó táborra az
52  7,     I|          még csak meg sem látszott rajta, hogy jókedve volna.~ ~Drávakereszturi
53  7,    IV|            higgadtan végiggondolni rajta, nem volt-e korán, amit
54  7,    IV|          az; amióta kocsi nem járt rajta, felverte a pázsit; a nagy
55  7,     V|          Az alispán segíteni akart rajta, s joviális tréfával szólt
56  7,  VIII|        alatt.~ ~– Igazán! – kapott rajta a leány nagy örömmel.~ ~–
57  7,  VIII|           ötlött egy festőállvány, rajta készülőben levő olajfestmény:
58  7,  VIII|            zöldet, meg kéket látok rajta.~ ~Ő aztán megmutatta, hogy
59  8,    II|         szép fehér kezek dolgoznak rajta, hogy aranybetűket hímezzenek
60  8,    II|      követett el, nem a bitófa áll rajta bosszút, hanem a pallos,
61  8,   III|            sánc s a hős dobos volt rajta az első.~ ~– De aztán mind
62  8,   III|        pillanatig sem gondolkozott rajta, hogy mit tegyen.~ ~Elhagyni
63  9,     I|         hozott tárgyat be lehetett rajta csúsztatni.~ ~Egy elefántcsont
64  9,     I|         kisgyermek voltam, örültem rajta, hogy megdicsértek ez ügyességemért.
65  9,     I|       vagyok, hiszem, hogy örülnél rajta. No hát kérlek: légy becsületes,
66  9,     I|           szól ön?~ ~– Gondolkozom rajta, hogy átadjam-e azt kegyednek,
67 10,    II|          még erősebb ijedelem vett rajta erőt. Itt most őmiatta egy
68 10,   III|           közepébe: olyat harapott rajta carlin valamennyi ruháján
69 10,   III|        hogy a császárné lovagolhat rajta.~ ~– Mire ez a kutya olyan
70 10,   III|          Sötét éjjel is eligazodom rajta.~ ~Azzal De Fervlans rendeletet
71 10,    IV|      rongyos öltözetmaradvány volt rajta, amiből azt kellene hinnem,
72 10,    IV|          egy fekete kígyó kanyarog rajta végig, a völgyeket keresve,
73 10,    IV|    lovagokat, kik sehol sem tudnak rajta keresztülgázolni, s átkoznak
74 10,    IV|          Egy negyedik keresztülvág rajta, s elvezet a Dunáig, s ez
75 10,     V|            fokos kampója lyukat üt rajta, és csúffá teszi.~ ~– Ezek
76 10,     V|          előretolt csatározóit.~ ~„Rajta magyar, rajta!” rivallt
77 10,     V|      csatározóit.~ ~„Rajta magyar, rajta!” rivallt a nemesi felkelő
78 10,     V|           sikernek vették, s nagy „Rajta magyar, rajta!” kiáltással
79 10,     V|      vették, s nagy „Rajta magyar, rajta!” kiáltással nyomultak a
80 10,     V|    elátkozott életet elveszítsenek rajta: ezeknek is „rabló” a nevük,
81 10,    VI| vadrózsacsalit állta el útját. Túl rajta egy paripa hevert elnyúlva,
82 10,    VI|           mélyen volt, egyet szítt rajta a szájával; az első szívásra
83 11,   III|            az alabárddal. Lehetett rajta nevetni, káromkodni vagy
84 11,   III|            az impertinenskedéseit, rajta hajtott, megszorította,
85 11,    IV|        Imre, ki már Szombathelynél rajta hagyta a kezeszennyét az
86 11,     V|    barátságból tette. Innen maradt rajta a Sámsonverő.~ ~– No gyere
87 12,   III|    asztalra kiterítve, megmutogatá rajta a veres vonalakat, melyek
88 13,     I|           jelentő rózsák ragyognak rajta, amiket az a sötét arcú
89 13,     I|            kedvenc kék ruhája volt rajta.~ ~Azok az ő átlátszó finom
90 13,    II|     legdrágább, hogy béküljenek ki rajta.~ ~Minek volna ez tinektek?~ ~
91 13,    II|       bakacsinnal bevonva.~ ~Nincs rajta semmi dísz, csak egy mirtuszkoszorú,