Rész, Fejezet

 1  1,     I|               ágy! – mondá a kisleány – mintha valaki most hagyta volna
 2  1,     I|                  Akkor csak…~ ~– Csitt! Mintha az a gyermek most sem aludnék.~ ~–
 3  1,     I|             nyakát tartá összeszorítva, mintha azt is óvni akarná, hogy
 4  1,     I|           figyelő leánynak úgy tetszik, mintha e nagy csendben valaki végiglopóznék
 5  1,   III|             hozott ruhába, oly ügyesen, mintha nagyon sokat foglalkozott
 6  1,   III|                 két külön úton haladni? Mintha két ellenkező hippogryph
 7  1,   III|                 aggodalmat hozta eléje, mintha az ő szíve is egy harang
 8  1,   III|         felmagasult, – még a homloka is mintha magasabb lett volna egyszerre,
 9  1,    IV|              egy csoportban olyan volt, mintha liliputi merveilleuse-öcskék
10  2,     I|             összedörzsölte a tenyereit, mintha apró gölödényecskéket *
11  2,     I|   szomszédságban lakó földesurak közül, mintha előre tudtul akarná adni,
12  2,     I|             úrral: s aztán tegyünk úgy, mintha régi ismerősök volnánk,
13  2,     I|           mappatok tetejét csavargatta, mintha azon gondolkoznék, hogy
14  2,    II|                 megvallom: úgy látszik, mintha volna; de egész bizonysággal
15  2,    II|                 villájával a tányérján, mintha Zapfenstreichot * verne.~ ~–
16  2,    II|       társaságot úgy odaviszi maga elé, mintha körülötte ülnénk.~ ~Bernát
17  2,   III|         szőnyegen.~ ~– Tehát éppen csak mintha puskaporos toronyba menne
18  3,     I|                úgy haladnak a kocsizók, mintha láthatlanok volnának. Mikor
19  3,     I|              oly könnyűk és ruganyosak, mintha tündér járna a harmatos
20  3,     I|              fáradtak, oly vontatottak, mintha öreg anyóka tötyögne, csiperkét
21  3,    II|                 fátyol borítja arcomat. Mintha rostélyon keresztül látnám
22  3,   III|               tó tükrét: az olyan volt, mintha tündöklő, átlátszó aranyban
23  3,   III|              majd meg emberlárma támad, mintha összeveszett csoportok verekednének,
24  3,   III|              leány valamit nyöszörgött, mintha ellentmondana.~ ~– Agyonlövöm! –
25  3,    IV|           kárpótolja a rövid tavaszt, s mintha a takarékos anya a májusból
26  4,    II|               hozzon magához naponkint, mintha egymással beszélgetnének.~ ~
27  4,   III|            teleszórva mértani ábrákkal, mintha valami demiurgus azon tanulmányozta
28  4,   III|               utánozna még, úgy teszek, mintha fel se venném az egész veszélyt,
29  4,    IV|                 Most éppen úgy tetszik, mintha egyenesen a szemem közé
30  4,    IV|                összekulcsolja a kezeit, mintha valamiért imádkoznék.~ ~
31  4,    IV|             velük karonfogva a középen, mintha két kisasszonyt vezetnék
32  4,    IV|       tanácsokat ád. Azok az odvas fák, mintha beszélnének a beletévedő
33  4,    IV|                 az, hogy úgy kergetnek. Mintha a szívemet csiklandanák,
34  4,     V|             vonás meg nem mozdul rajta. Mintha e homlok domborodásai, e
35  5,    II|                nyelvét öltögette utána, mintha meg akarná kóstolni.~ ~Utoljára
36  5,   III|     reggelenkint arra ébredt, úgy jött, mintha le kellene mennieo az istállóba,
37  5,   III|                 de nem adta ki kezéből, mintha féltené, hogy majd nem kapja
38  5,   III|                 érinti kísérője karját, mintha minden percben el akarna
39  5,   III|                 a szájához kapta kezét, mintha egy indulófélben levő szót
40  5,    VI|                  s keble úgy fujtatott, mintha mértföldnyiről szaladt volna
41  6,     I|               fedetlen nyílást hagyott, mintha ellenség volna. Úgy is kellett.
42  6,     I|                 olyan flegmával mondta, mintha csak elrontott pástétomról
43  6,    II|        hősmondakör úgy el tudott múlni, mintha a kurucvilágot, mintha a
44  6,    II|                  mintha a kurucvilágot, mintha a hétéves háború Niebelungen-harcát
45  7,    II|              keserűbb napokat hozott.~ ~Mintha csak a nyílt sebeire töltögettek
46  7,    II|            számára, hogy őt odaültesse; mintha egy oltáron ülne, lábait
47  7,    II|                magárak is úgy tetszett, mintha e tündöklő arctól, mely
48  7,   III|             hölgy arcán.~ ~Az úgy tett, mintha semmi sem érdekelné jobban,
49  7,   III|             negéddel monda, s úgy tett, mintha a tű lyukát keresné a selyemszállal,
50  7,     V|             fejét lehajtá a levél fölé, mintha újra meg újra el akarná
51  8,     I|             öklével az asztalra ütve, – mintha bottal mennének az oroszlánra!
52  8,    II|         feltűzve. Olyan vígság van itt, mintha lakodalmas csapat tartaná
53  8,   III|         hordatta ki a lőporos hordókat, mintha csak sereshordók volnának,
54  8,   III|                 márki.”~ ~Úgy tetszett, mintha ezt a nevet hallotta volna
55  8,   III|                magyar határt. Úgy lesz, mintha véletlenül jutott volna
56  9,     I| influenza-kórházban! Az én leányom!~ ~S mintha Cambray-ra lett volna bízva,
57  9,   III|                szalonnával, pogácsával, mintha vásárra vinné; kis csobolyó
58  9,   III|             nélkül tudta mind a kettőt, mintha előtte állnának kitárva.
59 10,    II|                 Cambray? – Szép kérdés! Mintha a gyermek azt kérdezné,
60 10,    II|                rémülten tartá maga elé, mintha el akarná őt magától taszítani.~ ~–
61 10,    II|           alszik, akkor nincs elrejtve. Mintha egy óriási fűrészmalom dolgoznék,
62 10,   III|                volt tőlük biztosságban. Mintha most is látnám a jó Caprara
63 10,   III|                      Ez baj. Nem azért, mintha attól félnék, hogy a démonjaimmal
64 10,   III|           odamegy a szeme közé bámulni, mintha komédiát mutogatnának neki.
65 10,    IV|              szemközt jött a lovasokra, mintha az akarna legalábbis megütközni
66 10,     V|           egymást, s egymásra nevettek. Mintha csak két tornahős találkoznék
67 10,     V|               szorítsa.~ ~Úgy tetszett, mintha el volna veszve!~ ~Csapatja
68 10,    VI|  rekettyebokorban alig hallható hangon, mintha távolból jönne az, énekli
69 10,    VI|          kezével a vízzel tölt sisakot, mintha annak tartalmát a haldokló
70 10,    VI|               között úgy tetszett neki, mintha egy hófehér ruhás alakot
71 10,    VI|             örömteljes meglepetéssel, s mintha az volna a világ legszebb
72 10,    VI|                világ legszebb Adonisza, mintha atyja, bátyja, vőlegénye
73 10,    VI|           egyszerre felkapta a fejét; s mintha egy világos percet kapott
74 10,    VI|                diadallal fogadták őket, mintha Napóleon egész táborát levágták
75 11,    II|               egymással a hősi harcban, mintha fogadásuk tartaná, hogy
76 11,    IV|           lélekkel egész besötétülésig, mintha kérdezné, hogy no, hát mit
77 11,    IV|   érdemcsillagai ott fénylettek mellén, mintha célpontnak rakta volna fel.
78 11,    IV|                 hogy elhagyja a helyét. Mintha vasból öntött szobor állna
79 11,    IV|              pusztító kartácstűz közül. Mintha csak restaurációban lettek
80 11,     V|               úgy vonaglottak az izmok, mintha kígyók tekergőznének egymáson.~ ~–
81 12,     I|                a bárónő szállása előtt, mintha valami potentátot őriznének
82 12,     I|             osont el Vavel szállásáról, mintha lopott volna.~ ~Lajos pedig
83 12,    II|                lehetett felőle hallani, mintha elnyelte volna a Bakonyerdő.~ ~
84 12,    II|         szereivel, a maguk jó szavával, mintha mindannyi sebesültnek a
85 12,    II|                Descourselles visszatér, mintha itt marad a templomban,
86 12,   III|           azután nekem kell kifizetnem. Mintha Guillaume tábornok csak
87 13,    II|       jegenyesorok zúgása előrehangzik, mintha óriások énekelnének valami
88 13,    II|              be-becsapnak a dereglyébe, mintha ők is üdvözölni akarnák
89 13,    II|              víz színén, s úgy tetszik, mintha e vonal mentén fel-felbuknék
90 13,    II|           lobogó villám, s úgy tetszik, mintha égtől földig érő hárfahúrok