Rész, Fejezet

 1  1,     I|       Micsoda grófné?~ ~– Azt nem tudom.~ ~– De hát hol lakik?~ ~–
 2  1,     I|      micsoda utcában?~ ~– Azt nem tudom.~ ~– Igazi párizsi leány –
 3  1,     I| nyakláncomat, függőimet, s én nem tudom miért hagyott itt a kapu
 4  1,     I|       történt a herceggel * ?~ ~– Tudom: halálra ítélték. Holnap
 5  1,     I|        vele menekülnie innen.~ ~– Tudom. A terv napok óta kész a
 6  1,   III|     vagyok! Csak a keresztnevemet tudom: „Amélie”. – Lássa: a polgárleányoknak
 7  1,   III|         meg.~ ~– Azt én magam sem tudom.~ ~– Azt ön jól tudja. „
 8  1,   III|           amit nem tudok, azt nem tudom.~ ~– No, hát mármost azt
 9  1,   III|          megszólító szemeibe.~ ~– Tudom…~ ~Erre a szóra csupa finom
10  1,    IV|  eszményhez Svájc. Ámbár ott, úgy tudom, hogy van rendőri intézmény.
11  2,     I|        Catharina….~ ~– No azt még tudom.~ ~– Catharina de Landsknechtsschild.~ ~
12  2,     I|          ezt három esztendeig sem tudom összerakni.~ ~– No, éppen
13  2,    II|         esik. Én csak a dátumokat tudom előadni: a kombinációkhoz
14  2,    II|          történik.~ ~– Hát hiszen tudom is: csakhogy eddig nem juthattam
15  2,    II|          nő titkának?~ ~– Ezt nem tudom, mert ezt a tárgyat távolról
16  2,   III|  Idejövetelemnek oka….~ ~– Azt is tudom. A fertőszegi birtok más
17  2,   III|          az időben.)~ ~– S miután tudom, hogy magyar nemes ingyen
18  3,    II|         négy kötetét könyv nélkül tudom már. Mért nem adsz nekem
19  3,    II|         rossz az a halál?~ ~– Nem tudom. Mert még nem próbáltam.~ ~–
20  3,    II|         sietős volt az útunk (nem tudom miért?) s egy folyónál nem
21  3,    II|         én ott vagyok?~ ~– Én nem tudom. De már nagyon kicsiny koromtól
22  3,    II|         fénymázos asztalon, onnan tudom, hogy reggelenkint apró
23  3,   III|          megyek többet úszni.~ ~– Tudom. Aki egyszer megijed a vízben,
24  3,   III|           Hát mit csinál?~ ~– Nem tudom én. Én azt hiszem, hogy
25  3,   III|            Én Istenem!~ ~– Én nem tudom. Ha máskor miközülünk lett
26  3,    IV|     dolgokat tapasztaltam. Ettől, tudom, hogy elmúlik a migrénje.~ ~
27  3,    IV|         az.~ ~– Miért?~ ~– Hát én tudom?~ ~Mire Lajos a csónakkal
28  4,    II|            Azért, hogy én ezt nem tudom önnek megköszönni.~ ~– Hiszen
29  4,   III|       kötve.~ ~– Hát én akkor nem tudom, mit tegyünk. Bemenjek a
30  4,   III|   lovagias vakmerőséget, amit nem tudom, hogy ki utánozna még, úgy
31  4,   III|            Higgye el, hogy én jól tudom, mivel lettem adósa ma,
32  4,    IV|         is az én cimboráim. Pedig tudom, hogy azt mondták: Sátán
33  4,    IV|       nagy kincset őriz. – Én nem tudom, nem is keresem, hogy mi
34  4,    IV|           ezt az utat, amely…~ ~– Tudom: az akasztófához és a pokolba
35  4,    IV|   nemesember volt. Amióta eszemet tudom, mindig a tömlöcben ült.
36  4,    IV|          megállt.~ ~– Gróf úr. Én tudom ám azt jól, hogy a zsiványok
37  4,    IV|       tudtam. Zsivány vagyok: nem tudom, mi a szokás a derék emberek
38  4,     V|       szomorú.~ ~– Hát ha azt meg tudom csinálni, hogy mikor még
39  4,     V|           fáj, hogy én azt ki nem tudom mondani! Valamit érzek,
40  5,   III|          rövid lett volna rá.~ ~– Tudom, mit értenek a férfiak egymással
41  5,   III|      utána két halott. – Férfiak, tudom, hogy nem szokták azt kérdeni.
42  5,   III|           mendemondáztak róla. Én tudom, mennyi örök szentség van
43  5,   III|           még valakit, akiről nem tudom, hogy ki, de aki önnek drága.
44  5,   III|        becsületszó.~ ~– Akkor nem tudom kitalálni, hogy mit kíván
45  5,   III|          nő önre nézve mi. De azt tudom, hogy ön e nőre nézve minden.
46  5,   III|            Nem tudok hazudni. Nem tudom a tettetést. Mélyebben a
47  5,     V|    elvállalta az én sorsomat. Nem tudom, mi lett belőle azután.
48  5,     V|         váratni?~ ~– Hiszem, – és tudom, – hogy nem sokáig! Az idők
49  6,     I|         nem reménylek már semmit. Tudom, hogy mi ért. Guta ütött
50  6,     I|        Nem hiszek semmi orvosban. Tudom, hogy meg kell halnom.~ ~
51  6,     I|        kívánságod van, Henry?~ ~– Tudom, hogy meg fog ön érte haragudni,
52  6,     I|         ember imáját.~ ~– Óh, azt tudom én könyv nélkül.~ ~– Könyv
53  7,   III|         szeret engem?~ ~– Azt nem tudom. Mert nekem nem mondta.
54  7,   VII|           ugyebár?~ ~– Azt én nem tudom. Nekem csak a konyhára van
55  7,   VII|            Miért?~ ~– Azért, mert tudom, hogy akárhol másutt terhére
56  7,   VII|    természet vagyok; senkinek sem tudom kedvét keresni. Azért nem
57  7,   VII|            Hová lett?~ ~– Azt nem tudom. Érti ön? Nem tudom. Nem
58  7,   VII|           nem tudom. Érti ön? Nem tudom. Nem is kérdezem. És akkor
59  7,  VIII|            Tudod, hogy minek?~ ~– Tudom: Lajos számára. Meglátod,
60  8,     I|     lovasok?~ ~– Azt én magam sem tudom.~ ~– De már bocsásson meg
61  8,   III|     fölötti varázshatalmamat fenn tudom tartani: az, hogy első házasságbeli
62  8,   III|   uralkodóházzal. S a leány, mint tudom, oly szép, oly igénytelen,
63  9,     I|         Júdás is megtett. „Én nem tudom kezetekbe adni azt, akit
64  9,     I|         Franciaországnak?~ ~– Nem tudom.~ ~– No hát én tudom. Az „
65  9,     I|          Nem tudom.~ ~– No hát én tudom. Az „influenzát”. Ön még
66  9,     I|    kezdtem magamat megutálni. Nem tudom kitalálni az okát, de azontúl
67  9,     I|           ebben az országban. Nem tudom, merre van a jó barát, merre
68  9,     I|           hogy ez a halál. Én már tudom. Nem fogom már messze hurcolni
69  9,    II|                Igen. S azután nem tudom, mi történik velem.~ ~–
70  9,   III|           üldözi. – Felnyitni nem tudom e szekrényt; de megsemmisíteni
71 10,    II|       kérdé tőle a lyány.~ ~– Nem tudom; Lizetthez ment be.~ ~–
72 10,    II|          Hol van Cambray?~ ~– Mit tudom én? – Hol van Cambray? –
73 10,    II|           őhozzá”. Akkor jól van. Tudom, mi a dolgom. – Nekem ugyan
74 10,    II|          azt keresik: akkor előre tudom, hogy holnap az én uram
75 10,    II|         Beszélhet-e vele?~ ~– Úgy tudom, hogy Vavel gróf szolgálatába
76 10,   III|     Szerelmeslevelet?~ ~– Azt nem tudom.~ ~– Add ide, majd mindjárt
77 10,   III|          az udvarnál többé, s nem tudom, mi lett belőle.~ ~– Ezt
78 10,   III|     közötte kapni semmi áron.~ ~– Tudom. De nincs szükségem rá.
79 10,    IV|       volt az? – kérdezé.~ ~– Nem tudom én. Vadállat, vagy ördög
80 10,    VI|           becsületes asszony.~ ~– Tudom, tudom! Derék fiú és becsületes
81 10,    VI|    becsületes asszony.~ ~– Tudom, tudom! Derék fiú és becsületes
82 12,     I|       Marie!”~ ~– A bizony. Innen tudom a titulát, amit az elébb
83 12,     I|         kezébe került.~ ~– Azt is tudom. Sajnállak érte.~ ~– De
84 12,    II|         emberhúst esznek?~ ~– Úgy tudom, hogy nehány év óta ezt
85 12,   III|           hogy szóhoz jusson.~ ~– Tudom, mit akar ön. Elismervényt
86 12,   III|         Guillaume tábornokot. Azt tudom, hogy egy milliárdért ki
87 12,   III|         szabadon bocsássa; de azt tudom, hogy mikor azt mondták
88 12,   III|     számadásainkat; s most én nem tudom, hogy melyikünk van tartozásban.