Rész, Fejezet

 1  1,   III|       jövevénnyel megismertetni. „Én de Fervlans Lyonel márki vagyok.”~ ~–
 2  1,   III|                 történetnek, marquis de Fervlans odament Cambray úrhoz, megszorította
 3  1,   III|            lépett be hozzá: a kedves de Fervlans márki. Ezúttal azonban nem
 4  1,   III|                 kitalálja – nevetett de Fervlans. – Tehát egyezzünk meg abban,
 5  1,   III|           gyanús körülmények – mondá de Fervlans. – Mi oka volt önnek a szállásán
 6  1,   III|         egészíté ki diadalmas hangon de Fervlans.~ ~– De az rettenetes! –
 7  1,   III|      kesztyűjével veregetve tenyerét de Fervlans.~ ~– Hát azok, akik ott
 8  1,   III|                hagyott kenyérszeletet – Fervlans úr, hogy tökéletesen mindegy
 9  1,   III|                  szólt kemény hangon de Fervlans –, hogy Cambray, a bankár,
10  1,   III|                 finom nyájasság lett de Fervlans, fejét lehúzta a vállai
11  1,   III|                    Márki úr! – szólt de Fervlans, kalapja után nyúlva. –
12  1,    IV|             invincibile * -t; amidőn de Fervlans odahajolt hozzá, s ezt súgta
13  1,    IV|             Kudarcot vallottunk – szólt Fervlans. – Ők tizenkét órával hamarább
14  1,    IV|                     Köszönöm – szólt de Fervlans, breloque * -ja zsuzsuival
15  1,    IV|                alatt hagyja? – szólt de Fervlans oly mosollyal, hogy a távolról
16  1,    IV|             lássa ön, Madame – folytatá Fervlans, kezébe véve a grófnő kezét,
17  1,    IV|                kézbeadásáról – monda de Fervlans, átvéve a levélkét. – És
18  1,    IV|           elsietett öltözőszobájába. De Fervlans viszont a maga részéről
19  1,    IV|                csípni!~ ~Jocrisse úr de Fervlans urat is megkínálta a ritka
20  1,    IV|          dörmögve:~ ~– Tartuffoli?~ ~De Fervlans úr a szájába dugott egyet,
21  1,    IV|              nyomva, halkan odaszólt de Fervlans úrnak. – A többek között
22  1,    IV|        hitelezőit is rám hagyta-e?~ ~De Fervlans úr megnyugtatá, hogy azokkal
23  1,    IV|                ült úti ruhában.~ ~Hanem Fervlans úr aligha rosszul nem utasította
24  8,   III|             aláírást nézte Vavel.~ ~„De Fervlans márki.”~ ~Úgy tetszett,
25  8,   III|            Egyébként maradok, stb.~ ~De Fervlans márki.”~ ~ ~ ~Vavel Lajos
26  9,     I|            fejfájásra. Kezében tartá de Fervlans levelét, melyben az tudtára
27 10,     I|           küldetéssel megbízva, amit De Fervlans levele említett: őket vezette
28 10,   III|                               III.~ ~De Fervlans márki az egy osztály démon
29 10,   III|     jövetelüknek híre ne futamodjék. De Fervlans a mezővároska elöljáróinak
30 10,   III| főhadiszállásnak fejfájást okozni.~ ~De Fervlans maga is a vendégfogadóba
31 10,   III|               közé, akinek a láttára De Fervlans örömteljes hangon kiált
32 10,   III|                jövevény, kihörpentve De Fervlans poharából az aranyszínű
33 10,   III|    összehajtotta, és lepecsételte.~ ~De Fervlans aztán már tudta a módját,
34 10,   III|           magyar juhászkutya – monda De Fervlans –, ami idő jártával akkorára
35 10,   III|                ördög – dörmögé utána De Fervlans –, nem lehet vele egy okos
36 10,   III|            Katalin” levelét hozza.~ ~De Fervlans az asztalra csapott öklével,
37 10,   III|            eligazodom rajta.~ ~Azzal De Fervlans rendeletet adott a csapatjának,
38 10,   III|                 a szekérnek, úgy ott De Fervlans démonai a futókat kétségtelenül
39 10,   III|              nem érheti, s akkor már De Fervlans rég elvégezte feladatát,
40 10,    IV|              egy jó kőhajításnyinál. De Fervlans azt hitte, hogy keresztül
41 10,    IV|               Ússzál ki! – szólt oda De Fervlans.~ ~– Ördög vagyok: de olvadt
42 10,    IV|                áldozatát elnyelte.~ ~De Fervlans ekkor egy lovast elküldött
43 10,    IV|           kitört.~ ~– Ez baj – monda De Fervlans –; akkor ez egy tőzegfeltörés,
44 10,    IV|            kitaláljon e tömkelegből. De Fervlans azonfölyül személyes tapasztalat
45 10,    IV|               sétánysoros országútjára. Fervlans még az egyes leskunyhókkal
46 10,    IV|                 a Rókadombot elérte, De Fervlans jónak látta pihenőt parancsolni.
47 10,    IV|              távolból ismétlődött.~ ~De Fervlans odalovagolt az előőrshöz.~ ~–
48 10,    IV|                törpét meg nem lőtte: De Fervlans alig tért vissza a Rókadombra,
49 10,    IV|             Ördög és pokol! – kiálta De Fervlans – a szörnyeteg ránk gyújtja
50 10,    IV|       kiáltottak rájuk: „Szaladj!”~ ~De Fervlans csak a vallai sikon tudta
51 10,    IV|                nevezünk! – háborgott De Fervlans. – Előbb a sár állja az
52 10,    IV|             pihenni is marad idejük. De Fervlans megint ott volt csapatjával,
53 10,    IV|              ami sok időt elrabol.~ ~De Fervlans rövidíteni akarta az utat.
54 10,    IV|             tóbul a parton állóknak. De Fervlans nem akarta hinni ezt a csodát,
55 10,    IV|               megmutatta hatalmát, s De Fervlans márkit megtanította arra,
56 10,    IV|           nekimegy az ördögnek is.~ ~De Fervlans csapatjának most nem volt
57 10,    IV|               jövünk vissza! – monda De Fervlans, mikor késő délre kivergődött
58 10,    IV|               kell tartanunk – monda De Fervlans –, a lovaink kidűlnek.~ ~
59 10,    IV|               volna őket utolérni.~ ~De Fervlans hadsegédét nyugtalanította
60 10,    IV|                megeszi.~ ~Itt azután De Fervlans kiteríté a térképét, s a
61 10,     V|               lovasok mutatkoznak!~ ~De Fervlans rögtön kisietett a csárda
62 10,     V|               Vavel volónjai – monda De Fervlans, távcsövén át nézve az ellenfél
63 10,     V|           hangon mondá Lajosnak:~ ~– De Fervlans jön csapatja élén az országúton.
64 10,     V|                 gyújtva.~ ~Ez volt a De Fervlans által várt jeladás.~ ~E
65 10,     V|          gödörbe ne essél!~ ~Azonban De Fervlans nem követte el azon hibát,
66 10,     V|            megállták a csetepatét. S De Fervlans hátrálót trombitáltatott
67 10,     V|     fel-felcsillámlanak a sás közül. De Fervlans hátráló mozdulata csak arra
68 10,     V|             bizonyosan agyonlövik.~ ~De Fervlans hátrálása igen szép rendben
69 10,     V|       összevissza vagdalva, rohantak De Fervlans lovasságára.~ ~De Fervlans,
70 10,     V|              Fervlans lovasságára.~ ~De Fervlans, amint a vízárok táján a
71 10,     V|               Három ellenséges lovas De Fervlans kíséretéből odavágtatott
72 10,     V|               fogadta el a harcot.~ ~De Fervlans bámulva szemlélte e tusát.
73 10,     V|                 harcképtelenné tesz. De Fervlans látta, hogy oldalognak vissza
74 10,     V|                 komlóbozót zárta el. De Fervlans türelmetlenül nézegetett
75 10,     V|               nem Trentatrante, akit De Fervlans várt, hanem Sátán Laci.~ ~
76 10,     V|                a várt sikernek, hogy De Fervlans kétségbeesett a további
77 10,     V|                Fervlans-ra szembe.~ ~De Fervlans megismerte a cimborát.~ ~–
78 10,     V|              vált volna, ott termett De Fervlans lova előtt, s megragadva
79 10,     V|                meg magad, cimbora!~ ~De Fervlans dühösen vágott a kardjával
80 10,     V|             hagyta: markolatig döfve De Fervlans lova szügyébe.~ ~A márkinak
81 10,     V|               látszott ki közülök.~ ~De Fervlans kirántotta elhullt lova
82 10,     V|                 húsz lépésnyi tér; s De Fervlans remek lövő volt.~ ~Vavel
83 10,     V|                való levele, – amiben De Fervlans ír „Thémire” felől. Ő is
84 10,     V|                Vavel lovag! – kiálta De Fervlans. – Itt küldöm a kedvesed
85 10,     V|                 piros vére áztatá.~ ~De Fervlans márki tragédiája be volt
86 10,     V|       süllyesztő, amelyen át marquis De Fervlans a nagy színpadról eltűnt.~ ~
87 10,    VI|           egyszerre minden idegeit.~ ~– Fervlans! – kiálta rá fogait összecsikorgatva,
88 12,    II|             messze elérnek!” – monda De Fervlans.~ ~Íme már meg is fogták