Rész, Fejezet

2001 11,   III|                  hajtott, megszorította, hogy mindjárt összevágja. Jó
2002 11,   III|            fejére – azzal az alabárddal, hogy az lett a negyedik . Annak
2003 11,   III|                  János meg nem foghatta, hogy mi nevezetes dolgot találnak
2004 11,   III|                  abban a kis hajcihőben, hogy még érdemrendeket is akasztanak
2005 11,   III|                nyeresége az volt belőle, hogy a hideglelése végképp elhagyta
2006 11,   III|    hideglelésvesztő módot; de nem tudni, hogy használt-e az másoknak is.~ ~
2007 11,   III|         végiglovagolt, nem állhatta meg, hogy meg ne álljon egy szóra.~ ~
2008 11,   III|             észrevették az inszurgensek, hogy a közöttük kiosztott töltényekben
2009 11,   III|              lóháton, s volt annyi esze, hogy a legjobbik lovát válassza
2010 11,   III|       trombitáltak, s aztán észrevették, hogy valakit közülök visz már
2011 11,   III|                csatározásnál észreveszi, hogy két legénye elmaradt az
2012 11,   III|             lelkére kötöttek az anyjaik, hogy gondot viseljen rájuk, mint
2013 11,   III|                Nem sokat kérdezősködött, hogy mi a váltság, fizetett készpénzzel:
2014 11,   III|                 Akkor azok mondták neki, hogy de még a Varga István is
2015 11,   III|               szépen tudott velük bánni, hogy visszaadták a három elfogott
2016 11,   III|                  természetesnek találta, hogy ha az ember nemcsak őrmester,
2017 11,   III|             Boronkay Pál kapitány látta, hogy a csata heve alatt Halász
2018 11,   III|           csatának az lett az eredménye, hogy azalatt János főherceg derékhada
2019 11,   III|                  nem látunk, s meglehet, hogy ott sem látunk.~ ~Ez este
2020 11,    IV|              elszántság, s azt a hiányt, hogy nem voltak gyakorlott tiszteik,
2021 11,    IV|                   Az ő ajánlata az volt, hogy az összegyűjtött tizenegyezer
2022 11,    IV|                  A nádor előre kimondta, hogy Győr alatt csatát elfogadni
2023 11,    IV|                    Az lett megállapítva, hogy a Csanak és Szemere közti
2024 11,    IV|                franciák maguk bevallják, hogy ez esetben visszafordult
2025 11,    IV|         meglepetésre ébredt fel a nádor, hogy az olaszországi hadsereg
2026 11,    IV|              éjszaka jöttek el, anélkül, hogy valaki üldözte volna őket;
2027 11,    IV|                   s intézkedéseket tett, hogy a csanaki és Ménfő és Tenyő
2028 11,    IV|              végre-valahára hozzájutott, hogy megfőzhesse a rég nélkülözött
2029 11,    IV|        rendeleteket.~ ~A nádor sürgette, hogy csináljanak valami csatatervet,
2030 11,    IV|                 ravaszul, de csak azért, hogy odacsalja egy árok elé,
2031 11,    IV|          besötétülésig, mintha kérdezné, hogy no, hát mit tudtok még?
2032 11,    IV|               próbát ezen az első napon, hogy az ellenfél tábornokának,
2033 11,    IV|           vezényelt. A figyelmeztetésre, hogy ne tegye ki annyira az életét,
2034 11,    IV|                   Mégsem volt rábírható, hogy elhagyja a helyét. Mintha
2035 11,    IV|               kik idejöttek, megmutatni, hogy készek a halálra.~ ~A rendes
2036 11,    IV|                 nagyon jó mulatság volt, hogy mikor egyes portyázó francia
2037 11,    IV|              után észreveszi Ugrinovics, hogy három francia lovas egy
2038 11,    IV|           paródiázták.~ ~Utoljára aztán, hogy senki sem jött a csatát
2039 11,    IV|                  a gondolata kerekedett, hogy ugyan mit pihennek azok
2040 11,    IV|           gorombán, az ellenség átlátta, hogy ennek fele sem tréfa, s
2041 11,    IV|                   valami vezénylet, vagy hogy híják?~ ~Keresték is Nugent
2042 11,    IV|               találták sehol. Valószínű, hogy lefeküdt.~ ~S ha azt tette,
2043 11,    IV|             kedvezett nekik a szerencse, hogy Nugent tábornokot csakugyan
2044 11,    IV|                 De mármost itt az ideje, hogy tegyünk rendelkezéseket –
2045 11,    IV|            követelte be, abban a hitben, hogy az inszurgens sereg és az
2046 11,    IV|                  Kisfaludy Sándor által, hogy ugyan az Isten szerelméért
2047 11,    IV|                 s a nádor újra sürgette, hogy ideje volna egy hadirendet
2048 11,    IV|                  s éppen jókor érkeztek, hogy részt vehessenek abban a
2049 11,    IV|            lehetett találni a szándékát, hogy egyfelül az egyesült osztrák-magyar
2050 11,    IV|              Nugent tábornok is átlátta, hogy valami intézkedést kell
2051 11,    IV|             Ezekhez gyorsfutárt küldött, hogy adjanak rendelkezésére még
2052 11,    IV|               svadron inszurgens lovast. Hogy mi történt ezekkel a lovasokkal?
2053 11,    IV|             Mikor összerogyott, s látta, hogy bajtársai (akik még sohasem
2054 11,    IV|                zalaiaknál jellemző volt, hogy annyi egytestvér volt közöttük
2055 11,    IV|                  versengettek egymással, hogy melyiknek a verse hathatósabb.
2056 11,    IV|                is olyat kapott a fejére, hogy lebukott a lováról. Ott
2057 11,    IV|             ilyen „nap”, csak elég arra, hogy egy vitézt veteránná tegyen!~ ~
2058 11,    IV|                Méltó volt rá ezen ezred, hogy a francia legjobb vitézeit
2059 11,    IV|                az őrnagyát, Ihász Imrét, hogy az ágyúkat mentse meg minden
2060 11,    IV|              érheti a veszprémi ezredet, hogy tőle ágyúkat vettek el.~ ~
2061 11,    IV|        nekiállítá az összetört ágyúknak, hogy vegyék azokat fel, és hozzák
2062 11,    IV|             hadsor előtt Geramb ezredes, hogy az ő rendes lovassága annyira
2063 11,    IV|                annyira szét van zilálva, hogy kénytelen visszavonulni.~ ~
2064 11,    IV|           pillanatban azt mondták nekik, hogy amott a síkon villog egy
2065 11,    IV|              félnek egyforma öröme volt, hogy a másiktól megszabadult.~ ~
2066 11,    IV|                  a sűrűséget a csatában, hogy megritkítsa; ezt tette Sepsey
2067 11,    IV|                 Pál. Amit Porpáczy tett, hogy gyalog maradva, hat lovast
2068 11,    IV|                nem akarták neki elhinni, hogy nem adja meg magát: az csak
2069 11,    IV|               Meglátja az öccse, József, hogy gyilkolják bátyját; négyen
2070 11,    IV|             ereszti el annak a kantárát, hogy a letaszított ellenfél fel
2071 11,    IV|      behajtottunk a nemzet krónikájában, hogy mikor az utódok lapozgatnak
2072 11,    IV|              Horváth Kristóf megfogadta, hogy bosszút áll érte! Horváth
2073 11,    IV|                volt a győri csatatérnek, hogy őt akárki e szóval interpellálhatta
2074 11,    IV|                voltak; parancsot kaptak, hogy jöjjenek, csakhogy későn
2075 11,    IV|        körülfogva!~ ~Arról szó sem volt, hogy megadják magukat, csak arról,
2076 11,    IV|            megadják magukat, csak arról, hogy merre vágják magukat keresztül.~ ~–
2077 11,    IV|         hajította vele főbe a főtisztet, hogy az menten lefordult a lováról.
2078 11,    IV|                 olyan szépen verekedtek, hogy nemhogy őket fogták volna
2079 11,    IV|                  nem mondta el senkinek, hogy mi történt Győr alatt. Csak
2080 11,    IV|             hallottam tőle mint gyermek, hogy az ütközet tüzében egyszer
2081 11,    IV|               állt, s azt kérdezte tőle, hogy hány óra. Abban a percben
2082 11,     V|                  a dolgot. Feljegyezzük, hogy tiszta, tősgyökeres magyar
2083 11,     V|                alatt küzdők megmutatták, hogy nincs rossz puska! Ha nem
2084 11,     V|                  is hoztak magukkal: azt hogy hagyták volna otthon? s
2085 11,     V|             magyar vitéz elfáradva soha, hogy ha a lába alá húzzák a nótát,
2086 11,     V|                  rezes kardot.~ ~– Nézd, hogy rúgja a port a Sámsonverő!~ ~
2087 11,     V|             testi erejéről. Onnan kapta, hogy egyszer híres birkózó komédiás
2088 11,     V|          teremtette a Sámsont a földhöz, hogy annak menten kificamodott
2089 11,     V|              vacsorára!~ ~S legelébb is, hogy a szomját elverje, felvette
2090 11,     V|                   de csak olyan volt az, hogy ha nagyot trüsszentettem,
2091 11,     V|                 járó szentekre esküdött, hogy igazat mond.~ ~Rengeteg
2092 11,     V|              neki, mindenre azt felelte, hogy keszkövolevú.~ ~No még csak
2093 11,     V|                 azonban már úgy találta, hogy jó volna odább sietni, s
2094 11,     V|         parancsot adott a századosoknak, hogy állítsák fel a zászlóaljat.~ ~
2095 11,     V|                     De nagyra vagy vele, hogy most kapitány vagy! Majd
2096 11,     V|                 ajtóra jössz könyörögni, hogy ne csapjunk le az esküdtségből!
2097 11,     V|              legjobb fringia; olyan vas, hogy a te rozsdás kardodat úgy
2098 11,     V|               tenyérnyi széles pallosok, hogy a lapjukon az egész Miatyánk
2099 11,     V|                 táncolni, ha azt akarta, hogy jó cimborának tartsák.~ ~
2100 11,     V|                csak meg kellett mutatni, hogy járják a Tiszántúl a kufercest!
2101 11,     V|                  híven, amint azt látta, hogy a sereg Győr alul visszavonul,
2102 11,     V|          haladáshoz kezdett: azt hitték, hogy az ellenség repülni tud.~ ~
2103 11,     V|                  a víg mulatság.~ ~Hajh, hogy vége lett egyszerre! Hogy
2104 11,     V|                hogy vége lett egyszerre! Hogy kijózanodott minden fő!
2105 11,     V|                 hazuggá teszi a rémület. Hogy futását igazolja, rémségeket
2106 11,     V|                kiabálta be minden házba, hogy ő maga menekült meg egyesegyedül
2107 11,     V|               egész bizonyosan hirdette, hogy az ő zászlóaljuk volt az
2108 11,     V|               népek aztán nem kérdezték, hogy ki a nemes, ki a paraszt,
2109 11,     V|             zászlóalj volt, hanem tábor. Hogy milyen rémületet költött
2110 11,     V|                meg Alvinczy tábornagy.~ ~Hogy a Duna bal partjain gyülekező
2111 11,     V|                   aki elfutott, anélkül, hogy a csatából egy ágyúdörgést
2112 11,     V|                  sem jelentkezett azóta, hogy az adoma szerzőségét magának
2113 11,     V|              gyalázatosan! Elfutott úgy, hogy meg sem mérkőzött az ellenséggel.
2114 11,     V|             ellenséggel. Annyira futott, hogy egy nap alatt Győr alól
2115 11,     V|          kitörült sorok:~ ~„S azt mondá, hogy a nemesi felkelő sereget
2116 11,     V|                most már megtudta azt is, hogy Győr alatt a fiak atyáik
2117 11,     V|            Fennmaradt csak az a gúnydal, hogy „Retirálj! Retirálj! Komáromig
2118 11,    VI|                 tusában a fejére kapott, hogy otthagyhatta a drága jó
2119 11,    VI|               komáromiak az ebéd mellől, hogy valaki zörget az ajtón.
2120 11,    VI|              csak bekocogtatásnak járta, hogy ki lakik odabenn?~ ~Azok
2121 11,    VI|              mindenütt voltak ismerősei, hogy egy kis meglepetést fognak
2122 11,    VI|              meglepő támadás.~ ~Az igaz, hogy úgy verekedtek a vasiak,
2123 11,   VII|              arra a célra volt alakítva, hogy a Lajta felől betörő franciákat
2124 11,   VII|                  Arra senki sem gondolt, hogy egy másik francia hadsereg
2125 11,   VII|           szólítá fel az inszurgenseket, hogy rakják le a fegyvert.~ ~
2126 11,   VII|            fegyvert.~ ~A válasz az volt, hogy „jöjj ide, vedd el!”~ ~A
2127 11,   VII|                annál az érdeménél fogva, hogy fiatal korában vagy a gárdánál,
2128 11,   VII|                egyhangúlag elhatározták, hogy keresztül fogják magukat
2129 11,   VII|          harcolniok.~ ~Az volt a tervük, hogy keresztültörnek a körülzárolási
2130 11,   VII|           reménységük ahhoz is lehetett, hogy talán Chasteler tábornokot
2131 11,   VII|                hét több, mint elég arra, hogy Meskó dandára Chastelerrel
2132 11,   VII|                sűrű „qui vive?”, jeléül, hogy a franciák ébren vannak:
2133 11,   VII|               azzal is kellett vesződni, hogy elébb ezt a veszedelmes
2134 11,   VII|               szandolinjának köszönheté, hogy el tudott előlük menekülni. –
2135 11,   VII|             hozzá való anyagtól függött, hogy sikerüljön.~ ~De azzal az
2136 11,   VII|                 vette észre az ellenség, hogy a körülfogott dandár elmenekült.
2137 11,   VII|                 volónjai úgy szétverték, hogy arra a napra elment a kedvük
2138 11,   VII|                erős vonásaihoz tartozik, hogy a magyar nemesség csak hazát
2139 11,   VII|               hanem azt megakadályozták, hogy a franciák ágyúikkal vehessék
2140 11,   VII|            kellett tartani az utóhadnak, hogy a hosszú, fárasztó útban
2141 11,   VII|          ellenség megtanulta a leckéből, hogy nem gyáva himpellérekkel
2142 11,   VII|              tábornok előhadára.~ ~Azaz, hogy tulajdonképpen arra senki
2143 11,   VII|                lélekkel tanúbizonyságot, hogy a tábornoknál melyik az
2144 11,   VII|                  mert ő maga sere tudta, hogy merre van előre, merre hátra.
2145 11,   VII|               meg neki azt a barátságot, hogy üldözőbe vegye: hát csak
2146 11,   VII|               annyira meg volt hökkenve, hogy minden poggyászát visszafelé
2147 11,   VII|            nádorhoz Komáromba, jelentve, hogy szerencsésen keresztülvágta
2148 11,   VII|                  azt a parancsot küldte, hogy a leggyorsabban és a legegyenesebb
2149 11,   VII|               feladatnak a megoldásában, hogy az előre-hátra őgyelgő francia
2150 11,   VII|                  historikusok állítanak, hogy a francia születésű tábornok
2151 11,   VII|                 parancsot küldött utána, hogy jöjjön vissza egy szóra,
2152 11,   VII|                Bianchi azt kívánja tőle, hogy siessen Pozsonyt felmenteni;
2153 11,   VII|                bánus pedig lelkére köti, hogy találja meg vele az összeköttetést.
2154 11,   VII|                 Meskó véleménye az volt, hogy egyiket a három közül választani
2155 11,   VII|             hadvezér ilyenkor azt teszi, hogy mikor háromfelé indulásra
2156 11,   VII|                 idege. Mind felzúdultak, hogy nem azért jöttek ők ilyen
2157 11,   VII|                  ők ilyen nagy sereggel, hogy a Zalában rákásszanak! A
2158 11,   VII|       rákásszanak! A tisztek kijelenték, hogy ők nem fogadnak el mástól
2159 11,   VII|                 becsületszavukat vették, hogy egy esztendeig a magyar
2160 11,   VII|                 népnek szívére kötötték, hogy a sebesültekkel bánjanak
2161 11,   VII|                bosszúságára úgy találta, hogy azok minden hidat elpusztítottak
2162 11,   VII|                  kiolvasni az adataiból, hogy Meskó volt az ellenség,
2163 11,   VII|              gyönyörűségükre!~ ~ ~ ~Kár, hogy az örömnap – olyan későn
2164 12,     I|                             I.~ ~És kár, hogy a komáromi örömnapból Vavel
2165 12,     I|                 előcsapatjától megtudta, hogy szabad az út.~ ~Itt találta
2166 12,     I|                 csak annyit tud felőlük, hogy egy ellenségtől körülfogott
2167 12,     I|                  Négy hét múlt el azóta, hogy ő csapatjával együtt eljött
2168 12,     I|                  az a gond nyugtalanítá, hogy mi történt az ő szeretteivel.~ ~
2169 12,     I|               még attól is meg volt óva, hogy éjszaka egy ebugatást, egy
2170 12,     I|                 Tudtak-e elrejtőzni úgy, hogy észrevétlen maradjanak?
2171 12,     I|         fordultak? Kitől fogja megtudni, hogy hol vannak? Élnek-e még?~ ~
2172 12,     I|                 nagy dicsőség volt neki, hogy maga se hinné el Sátán Laci,
2173 12,     I|         örvendetes. Az egyik azt mondja, hogy a mieink vesztettek huszonháromezer
2174 12,     I|                 a másik meg azt állítja, hogy a franciák még többet vesztettek.~ ~–
2175 12,     I|                 nagy csetepaté. Mondtam, hogy vegyék be az én dupla ágyúimat!
2176 12,     I|               egy paraszthajszálon múlt, hogy megnyerte az ütközetet.~ ~–
2177 12,     I|               Tehát megnyerte?~ ~– Azaz, hogy mink nem vesztettük el:
2178 12,     I|             Kevés jót. Mindössze annyit, hogy a wagrami csatában ő is
2179 12,     I|            philadelphok?~ ~– Csodálatos, hogy mind elhullottak. A rossz
2180 12,     I|                 A rossz hír azt beszéli, hogy titkos parancsszóra a saját
2181 12,     I|            tudhatja ezt? Annyi bizonyos, hogy én egyet sem találtam közülők
2182 12,     I|       bennrekedtek.~ ~– Ki mondta önnek, hogy ő hercegasszony? – kiálta
2183 12,     I|                    Majd rájövök arra is, hogy ki mondta. De hadd tartsak
2184 12,     I|                apró golyóbis volt dugva, hogy ahol szétpukkant, száz embert
2185 12,     I|             tehetett mást a jámbor, mint hogy feladta a várat; de úgy,
2186 12,     I|                 feladta a várat; de úgy, hogy minden seregestül együtt
2187 12,     I|        haditörvényszék, s azt mondta ki, hogy nem tehetett másképp.~ ~–
2188 12,     I|                  a városban továbbra is, hogy legyen valami tanácsadójuk.~ ~–
2189 12,     I|           francia generális azt felelte, hogy ő jobban ismeri azokat a
2190 12,     I|            dámákat, s utasításai vannak, hogy hogyan kell velük bánni,
2191 12,     I|                  rá nézve örökre veszve. Hogy gondolhasson még családi
2192 12,     I|                 tettem azt, amit kívánt, hogy fussunk el együtt, ki a
2193 12,     I|            házhoz, s raportot visz róla, hogy vannak, mint vannak.~ ~Vavel
2194 12,     I|            szépen. Hiszen tetszik tudni, hogy meghalt.~ ~– Igen. Megírták.~ ~
2195 12,     I|        pugyillárisába; azt is meghagyta, hogy a tópartra temessék el,
2196 12,     I|             letörlé könnyeit. Restellte, hogy nem bírt magán uralkodni.
2197 12,     I|                nem bírt magán uralkodni. Hogy idegen ember őt ily gyöngének
2198 12,     I|               Nyugalmat erőtetett.~ ~– S hogy tudott ön hozzájutni a halott
2199 12,     I|                  olyan ezermester volna, hogy azt a zárt is föl tudná
2200 12,     I|                   Hiszen lám megmondtam, hogy a jó hírt a legvégére hagyom.~ ~–
2201 12,     I|                  Lajos odatartá a fülét, hogy súgja hát meg.~ ~Igen rövid
2202 12,     I|                összevásárolni. Ön tudja, hogy mit kell beszerezni. Rögtön
2203 12,     I|             tábornok.~ ~– Azt már tudod, hogy Győrt elfoglalta az ellenség.~ ~–
2204 12,     I|                 össze kell szedni magát, hogy Győrt visszafoglalhassuk
2205 12,     I|                  lóháton a városból?~ ~– Hogy mit teszek, az az én titkom.
2206 12,     I|                  az én szeretteimet úgy, hogy a foglyul tartó ellenség
2207 12,     I|            szükség senkinek arról tudni, hogy én eltávoztam.~ ~– Jó lesz,
2208 12,     I|             napiparancsban kiküldelek, – hogy tartsd fenn az összeköttetést
2209 12,    II|                 maradni a dandártól úgy, hogy senki se vette észre.~ ~
2210 12,    II|                  erdőkben úgy elveszett, hogy hírt se lehetett felőle
2211 12,    II|           rátótiak dicsekedve beszélték, hogy milyen szép huszárcsapat
2212 12,    II|                 banknótával, s danolták, hogy „Valamennyi rongyos bankó „
2213 12,    II|                  a zirciek panaszkodtak, hogy őhozzájuk egy csoport ellenséges
2214 12,    II|              amiről azt énekli a népdal, hogy „….Nem is Isten madara,
2215 12,    II|              kellett kóstolni a bírónak, hogy nincs-e benne méreg. A még
2216 12,    II|               meg kellett neki kóstolni, hogy nincs-e abban is méreg.
2217 12,    II|         megtolmácsoltatta a lakosságnak, hogy ha valaki utánuk mer sompolyogni,
2218 12,    II|                  utánuk mer sompolyogni, hogy kikémlelje, merre mennek,
2219 12,    II|                   senki se mondta volna, hogy nem francia chasseurök.
2220 12,    II|                hínak (annak a csodájára, hogy ott a Bakony tölgyesei között
2221 12,    II|                  s találgatták magukban, hogy vajon talyigát vásárolni
2222 12,    II|            szénre, vagy pedig azt nézik, hogy lesz-e az idén elég gubics
2223 12,    II|                lesz aztán megmagyarázni, hogy miféle ravaszságban járnak.
2224 12,    II|              Szénázni jártak.~ ~Az igaz, hogy a csalódás kedvéért több
2225 12,    II|         messziről elkezdett trombitálni, hogy a szénásszekerek térjenek
2226 12,    II|            aminek az lett a következése, hogy az egyik szénásszekér feldűlt,
2227 12,    II|                  fel kellett használnia, hogy a derék lovagot lefegyverezze.
2228 12,    II|                maga is leszállt a lóról, hogy a nyergéből leemelt fiatal
2229 12,    II|               Legelőször is, engedje ön, hogy gratuláljak önnek ahhoz
2230 12,    II|            vagyunk kombattáns felek!~ ~– Hogy mit akarok? Azt majd megmagyarázom
2231 12,    II|               csak azt tanácsolom önnek, hogy a quinteket ne vegye olyan
2232 12,    II|                  Aztán arra fogom kérni, hogy üljön föl a lovára. Derék
2233 12,    II|               lovára. Derék paripa. Kár, hogy szügyben kissé keskeny.
2234 12,    II|               harmadszor arra kérem önt, hogy vágtasson azonnal Győrbe.
2235 12,    II|                  lehetőt el fog követni, hogy a tábornokot a cserére rábírja.~ ~
2236 12,    II|           azoknak az ivadékai.~ ~– Igaz, hogy még most is emberhúst esznek?~ ~–
2237 12,    II|         emberhúst esznek?~ ~– Úgy tudom, hogy nehány év óta ezt a szokást
2238 12,    II|            elhagyták. De nem lehetetlen, hogy most, mikor ez a cikk olyan
2239 12,    II|             visszaesnek bele.~ ~– Ah! És hogy vadkanagyaraik vannak?~ ~–
2240 12,    II|                   úgy olvastam valahol), hogy az itteni úrasszonyok fiatal
2241 12,    II|             hagyta rá Vavel. – Csodálom, hogy ezt a divatot Párizsban
2242 12,    II|               más.~ ~Eközben az történt, hogy egyik volón egy elfogott
2243 12,    II|              tábornokné, elbámulva azon, hogy a kentaur nincs hozzánőve
2244 12,    II|                 másodsorban még azon is, hogy a kentaurnak emberszíve
2245 12,    II|             felkiáltást, s azt gondolta, hogy legjobban fogja azt értelmezni,
2246 12,    II|              Vavelnek.~ ~– Ön azt hitte, hogy lótej?~ ~A volón pedig azt
2247 12,    II|            kulacsát visszavéve, latinul, hogy:~ ~– Conducat sanitat….
2248 12,    II|                  Vavel nem állhatta meg, hogy ne nevessen.~ ~– Ön nagy
2249 12,    II|                Az sem lesz mármost igaz, hogy az úrnőik leányvért használnak
2250 12,    II|                 megmondom önnek, Madame, hogy mivel fogja ön az időt tölteni,
2251 12,    II|             odaérünk a faluba. S hiszem, hogy meg lesz vele elégedve.~ ~
2252 12,    II|                   s felkérte a lelkészt, hogy fogadja őket vendégszeretettel,
2253 12,    II|           hölgyeknek el kellett ismerni, hogy a kentaurok országában ebédelni
2254 12,    II|         panaszkodott, annak megengedték, hogy lepihenjen, akkor aztán
2255 12,    II|              fejét, s mármost nem tudta, hogy ővele tréfál-e Vavel gróf,
2256 12,    II|                  És bizony mondom önnek, hogy végigmehet ön kisasszonyával
2257 12,    II|                  És bizony mondom önnek, hogy nem töltheti ön el az időt
2258 12,    II|               imádkozik a védszenteshez, hogy Guillaume úr az én szeretteimet
2259 12,    II|            kentauroktól nem kell félnem, hogy megesznek, öntől legkevésbé
2260 12,    II|            Legyen ön afelől megnyugodva, hogy Guillaume úr nem fog késni
2261 12,    II|            kiadásával, mihelyt megtudja, hogy az miértünk lesz cserébe.
2262 12,    II|          milliókkal jött volna ön eléje, hogy megvegye tőle kedveseit,
2263 12,    II|            hadsereggel jött volna ön rá, hogy kivívja tőle, nem kapta
2264 12,    II|                  nem kapta volna meg; de hogy az az ördögi jó ötlete támadt
2265 12,    II|                  jó ötlete támadt önnek, hogy elfogja a feleségét meg
2266 12,    II|                No, már azt higgye ön el, hogy jobban fél Guillaume úr
2267 12,    II|             attól a szerencsétlenségtől, hogy valami bajában én ápoljam,
2268 12,   III|             együttvéve azt eredményezte, hogy már délután öt órára a vitéz
2269 12,   III|                     Szerencsés véletlen, hogy éppen egy kilencvenes matt
2270 12,   III|               madame kézcsókolására.~ ~– Hogy vannak önök?~ ~– Pompásan!
2271 12,   III|            vagyok a tábornoknak aziránt, hogy a rám bízott hölgyeknek
2272 12,   III|                 úti-toalettjét. Remélem; hogy rögtön utazhatunk.~ ~A delnő
2273 12,   III|                Még abból nem következik, hogy békét fognak kötni.~ ~–
2274 12,   III|               Hanem az mégis következik, hogy mindkettőnk táborának a
2275 12,   III|                 maga fog eljönni Győrbe, hogy hölgyeit elhozza?~ ~– S
2276 12,   III|         megsúghatom önnek; s azt hiszem, hogy ha ezt a négy hetet mindketten
2277 12,   III|                  pátosszal fogott hozzá, hogy most megköszönje a fiatal
2278 12,   III|             tábornokné nem engedte neki, hogy szóhoz jusson.~ ~– Tudom,
2279 12,   III|             volna meglágyítani a szívét, hogy a feleségét és leányát kiváltsa
2280 12,   III|         Guillaume tábornokot. Azt tudom, hogy egy milliárdért ki nem adta
2281 12,   III|                  együtt temettetni, mint hogy őt szabadon bocsássa; de
2282 12,   III|                  bocsássa; de azt tudom, hogy mikor azt mondták neki,
2283 12,   III|                  mikor azt mondták neki, hogy Clarisse és Margot Vavel
2284 12,   III|                 diadalt. Nagy szerencse, hogy ön csak egy bandériumot
2285 12,   III|                 mondani Guillaume úrnak, hogy ön milyen rettenetes ember!
2286 12,   III|                 milyen rettenetes ember! Hogy mire akart engem rávenni
2287 12,   III|                  nagyon ideges. És aztán hogy játssza a catzique a pikétet!
2288 12,   III|     számadásainkat; s most én nem tudom, hogy melyikünk van tartozásban.
2289 13,     I|             elűztek, értesítve volt már, hogy a két úrhölgyet megint fedezet
2290 13,     I|               Azzal intézkedéseket tett, hogy a Névtelen Várat hogy alakítsák
2291 13,     I|              tett, hogy a Névtelen Várat hogy alakítsák át kaszárnyává,
2292 13,     I|                  attól a gyönyörűségtől, hogy maga adhassa nekik hírül,
2293 13,     I|                maga adhassa nekik hírül, hogy meg vannak szabadítva. Ez
2294 13,     I|               Áldja meg önt az ég azért, hogy szegényeknek egy nyugodalmas
2295 13,     I|                 írt; ebből én megtudtam, hogy a tábornoknő asszony minő
2296 13,     I|                  volt, mikor azt mondám, hogy jó szerencse, hogy ön csak
2297 13,     I|               mondám, hogy jó szerencse, hogy ön csak egy bandériumot
2298 13,     I|               káplár olvasá, észrevette, hogy annak is, meg a közlegénynek
2299 13,     I|              cserzővargának a kiskertje, hogy azon keresztül ki- s bejárhasson
2300 13,     I|              sohase szokta azt kérdezni, hogy merre az egyenes út. Ilyenkor
2301 13,     I|             máskor is, de az a gondolat, hogy e kormos romhalmaz közt
2302 13,     I|                   Még dicsekesznek vele, hogy kinek a házába ütött be
2303 13,     I|         megragadja a kínálkozó alkalmat, hogy visszaszerezze a veszett
2304 13,     I|                 a piac késő alkonyat is, hogy alig lehet lóháton is keresztültörtetni
2305 13,     I|         fagyöngybokrot, ami azt jelenti, hogy ott bort mérnek, s özönlött
2306 13,     I|               Azt is tudta minden ember, hogy Győr tőszomszédjában táboroz
2307 13,     I|                 a házhoz, eszébe jutott, hogy a paripa-robaj megriaszthatná
2308 13,     I|             Mátyás mesternek azt hagyva, hogy jártassa meg azalatt az
2309 13,     I|                pedig azon a ponton állt, hogy megfutamodjék, mint mikor
2310 13,     I|              harmadik pedig azt hebegte, hogy „én azt mondom, hogy semmit
2311 13,     I|            hebegte, hogy „én azt mondom, hogy semmit se mondok!”~ ~– Marie
2312 13,     I|          keserves hangon ejtett kiáltás, hogy aki azt meghallja, asszony,
2313 13,     I|              menyasszonyához siet elébb, hogy azt üdvözölje, ölelje, csókolja;
2314 13,     I|                De most már meggyógyulok. Hogy te itt vagy. Hogy értem
2315 13,     I|          meggyógyulok. Hogy te itt vagy. Hogy értem jöttél. Hogy megszabadítottál.
2316 13,     I|                 vagy. Hogy értem jöttél. Hogy megszabadítottál. Most már
2317 13,     I|             odavonta azt Lajos ajkaihoz, hogy csókolja meg.~ ~– Csókold
2318 13,     I|           Kérjétek meg szépen a doktort, hogy hadd ne vegyek ma semmi
2319 13,     I|                  az ablakig. – Megnézem, hogy jön fel a hajnalcsillag.
2320 13,     I|       felöltöztetni; az orvos azt mondá, hogy meg kell tenni a kívánságát.~ ~
2321 13,     I|         Válogatni a csapások között; nem hogy hárítsa el azokat Isten;
2322 13,     I|           hárítsa el azokat Isten; hanem hogy elébb hozza el a szelídebb
2323 13,     I|                 annak, akit úgy féltünk, hogy haljon meg inkább! És látni
2324 13,     I|                   Óh, milyen jól tetted, hogy mikor hozzánk beléptél,
2325 13,     I|                 akarta mutatni Lajosnak, hogy mennyire ment már, amióta
2326 13,     I|               Fáradságát azzal rejté el, hogy Lajosra és Katalinra mosolygott.~ ~–
2327 13,     I|              akinek annyit fájt az élet, hogy nincs kedve még egyszer
2328 13,     I|                kinyitá az ablakszárnyat, hogy friss lég jöjjön be a kertből.~ ~
2329 13,     I|                  ti parancsoljatok neki, hogy meggyógyuljon, meggyógyul,
2330 13,     I|            Katalin kezét e szavak alatt, hogy szinte összetörte. Kézszorítás
2331 13,     I|                  ki lett állva, anélkül, hogy egy könny kihullt volna. –
2332 13,    II|              mindenét, amije legdrágább, hogy béküljenek ki rajta.~ ~Minek
2333 13,    II|                esztendő múlva elűzzétek? Hogy aláírjátok a halálítéletét?
2334 13,    II|                   Vagy rosszabbat annál. Hogy minden bűnt, hibát, szerencsétlenséget,
2335 13,    II|                  ő rovására írjatok fel? hogy minden éhező azzal vádolja,
2336 13,    II|              minden éhező azzal vádolja, hogy ő eszi meg a kenyerét? minden
2337 13,    II|               kenyerét? minden sebesült, hogy ő fürdik a vérében? minden
2338 13,    II|            fürdik a vérében? minden rab, hogy ő tartja bezárva? s aztán
2339 13,    II|                  azok most is azt írják, hogy „menetekel ufarzin!”~ ~A
2340 13,    II|                  volt más változás, mint hogy az egy égerfa mellett most
2341 13,    II|                zöldült.~ ~Ő kívánta így, hogy fektessék öreg barátja,
2342 13,    II|                 helyett atyja volt.~ ~És hogy ne tegyenek sírjához semmi
2343 13,    II|                 éltének való történetét, hogy aztán azok, akiknek ez nenn
2344 13,    II|               neki semmi jelt nem tenni, hogy senki se tudja, hová lett!~ ~
2345 13,    II|                 azokkal?~ ~Emlékezik rá, hogy látott ő egyszer egy jelvényt,
2346 13,    II|                    Ha azt kívánta Vavel, hogy adjon Isten nekünk feledékenységet