Rész, Fejezet

   1  1,     I|             különben sem igen járt hely, s maga a St. Martin főút is
   2  1,     I|                  közelébe ér, megfordul, s visszamegy. Azután megint
   3  1,     I|          negyedben lakik, otthon van már s olvassa a „Moniteur” * -
   4  1,     I|                 hangzanak a friss hóban, s közeledtüket csak a kezünkben
   5  1,     I|              elején nem szokott kimenni, s ha a kávéházból hazatért,
   6  1,     I|      meggyújtotta benne a viaszgyertyát, s ezáltal igazolta, hogy nem
   7  1,     I|            tartja egyúttal a rézlámpást, s a másik kezében egy hatalmas
   8  1,     I|                 versenyfutása véget ért, s kezdődtek az előintézkedések
   9  1,     I|                  hordozta a kapukulcsot, s maga nyitotta ki a kaput.~ ~
  10  1,     I|               van; de hogy kinek hívják, s melyik utcában lakik, azt
  11  1,     I|                 ez a csúnya nagykendő.~ ~S azzal széttárva a veres
  12  1,     I|            öltözőszoba küszöbén átlépni, s aminek a nevét, eddigelé
  13  1,     I|          elérzékenyülve az ifjabb férfi, s meglátva, hogy a kisleány
  14  1,     I|             didergő teremtést a karjára, s beburkolva azt a nagy veres
  15  1,     I|                  mama elment az operába, s a Diánának azt parancsolta,
  16  1,     I|      felöltöztessen az új selyemruhámba, s aranyfüggőmet, karperecemet
  17  1,     I|                 nyakláncomat, függőimet, s én nem tudom miért hagyott
  18  1,     I|        comtesse-e – mondá az öregebb úr, s aztán társához fordult,
  19  1,     I|                 a kaput, én előresietek, s rendbe hozok mindent. Hozza
  20  1,     I|            öregúr már jött reá szemközt, s azt mondta, hogy minden
  21  1,     I|              lábait egy flanelldarabbal, s lefekteté az ágyba, mely
  22  1,     I|           puncsot, mit a fiatalúr főzött s a pástétomot, cukorsüteményt,
  23  1,     I|        elkényeztetett gyermekek szoktak. S hogy nem tették meg a kívánságát,
  24  1,     I|            összehúzva az ágyfüggönyöket, s aztán lábhegyen visszatért
  25  1,     I|             kandallót szítá fel ezalatt, s a tüzet turkálta a vas szénvonóval.~ ~–
  26  1,     I|           csizmadiainas Simon mesternél, s mint a magas kiküldött bizottság
  27  1,     I|       konstatálta, természetes halállal, s hogy ne is kutathasson utána
  28  1,     I|                 nyugtalanul járkálva alá s fel a szobában. – Most kaptam
  29  1,     I|        Ellenségeink keze mindenüvé elér, s a hol a szemeik meglátják,
  30  1,     I|                 azután rendőrség is van, s ahol rendőrség van, ott
  31  1,     I|                 rávezetem erre a helyre, s azután kicsináljuk az útvonalat
  32  1,     I|            európai térképet az asztalra, s azután belekönyökölve, elkezdtek
  33  1,     I|                 megint összehajtogatták, s azt a fiatalabb tette zsebébe.~ ~–
  34  1,     I|                  eltüntettek a világról. S ami legiszonyúbb: a saját
  35  1,     I|          becsukta a kandalló vasajtaját, s azzal mind a ketten átmentek
  36  1,     I|      hallgatózott az ágyfüggönyök mögül, s a másik kezével a viaszfejű
  37  1,     I|             gyermek felugrott az ágyból, s odafutott az ajtóhoz, vigyázva,
  38  1,     I|                  hogy zörejt ne keltsen, s bekémlelt a kulcslyukon.
  39  1,     I|      lélekgyorsan visszasuhant az ágyba, s magára rántotta a takarót.~ ~
  40  1,     I|                 Széthúzta a függönyöket, s azt nézte, hogy alszik-e „
  41  1,     I|                 skót szövésű gyapjúsált, s azt teszi le az ágy melletti
  42  1,     I|         egyszerre eloltják a gyertyákat, s arra azután egészen sötét
  43  1,     I|            hangosan, keservesen zokogni; s hallik, amint a homlokát
  44  1,     I|                 támad: rövid ideig tart, s aztán csendesen tovavonul.
  45  1,     I|                  Felváltja egy közeledő, s megint eltávozó kocsi zörgése.~ ~
  46  1,     I|                  gyertyákat meggyújtják, s kijön onnan – az öreg férfi –
  47  1,     I|                 a kandallórulo az ajtót, s újra tüzet szít benne.~ ~
  48  1,     I|                  járkálni a szobában alá s fel, az ajtótól a befüggönyzötto
  49  1,     I|                barázdáin végigcsorognak, s aztán – azt is a tűzbe hajítja.~ ~
  50  1,     I|                 feje az ölébe hanyatlik, s úgy marad mozdulatlanul.~ ~
  51  1,    II|            látszott rajta, ami az imént, s a karján emelve egy leánykát
  52  1,    II|                 gyapot kendőbe burkolva, s biztató dédelgetéssel beszélt
  53  1,    II|                 a falhoz tartotta magát, s beléje kötött részeg módra.~ ~–
  54  1,    II|             hideg van – szólt az ifjú –, s a szegény gyermeknek sietős
  55  1,    II|          szívességet a szerencsétlennel, s szaladjon el a legközelebbi
  56  1,    II|            legközelebbi utcaszegletigo , s hívja el onnan azt a bérkocsist,
  57  1,    II|        sajátszerű füttyentést hallatott, s arra nemsokára hallható
  58  1,    II|                asszony nagyon veszekedő. S én szeretem a házi békét.
  59  1,    II|             azonban élével esett a hóba, s nem volt se fej, se írás.
  60  1,    II|             házzal szemben egy kapu alá, s onnan figyelt arra a mozgó
  61  1,    II|               függönyén meg-megjelento ; s újra eltűnt.~ ~– Hát tulajdonképpen
  62  1,    II|           comtesse eltévedt a mamájától, s nem tudja sem az utcát,
  63  1,    II|                  többet, felült a bakra, s elkezdett hajtani.~ ~Igazi
  64  1,    II|                az egész álla a fültövéig s az alsó ajkáig el van takarva.
  65  1,    II|                  következő gallérja van, s hosszú ujjai, amik felölteni
  66  1,    II|            bérkocsis karjára volt kötve, s azt mondta, hogy itt egy
  67  1,    II|                  ajtaja rögtön felnyílt, s azon egy hórihorgas, csontos,
  68  1,    II|              szökéssel a bérkocsis mellé s annak egy tapasszal beragasztotta
  69  1,    II|                  lerántották az ülésből, s oly hirtelen bevitték a
  70  1,    II|            reszkető leánykát a hintóból, s a férfiak után vitte.~ ~
  71  1,    II|              leoldozták a nyakravalóját, s aztán farkasgúzsba * illesztették,
  72  1,    II|             farkasgúzsba * illesztették, s úgy ültették fel az ágyra.~ ~
  73  1,    II|              ifjú úr odaült a tükör elé, s a saját két pofaszakállát
  74  1,    II|                önt e kényszerhelyzetből, s annak majd elmondhatja ön,
  75  1,    II|               szépen bekötjük a szemeit, s ha mégsem tudna ön elaludni,
  76  1,    II|                 én is mindig úgy teszek, s mire a hétszerhéthez érek,
  77  1,    II|              mellékszoba ajtaja kinyílt, s azon az említett köpcös
  78  1,    II|                 felhajtóját ha lehúzzák, s az áll alatt keresztülkötik,
  79  1,    II|                 a két férfi fel a bakra, s a hintó tovább gördült.
  80  1,    II|           szobrának az alapját képezték, s amelynek helyén most egy
  81  1,    II|         játszó-gyermektársak kacagása? – S mikor az előtt a kis templom
  82  1,    II|                merte hívni az embereket! S megbüntették magát a templomot
  83  1,    II|                Ottovairi nevű kereskedő, s csinált a templomból salétrom-raktárt.
  84  1,    II|                Hanem az, aki ébren volt, s a lovakat hajtotta: az talán
  85  1,   III|            ezúttal már valósággal aludt, s csak arra ébredt fel, mikor
  86  1,   III|                  függönyei szétvonattak, s egyszerre világosság hatolt
  87  1,   III|               Azzal felugrott az ágyból, s egy nyolcéves gyermek ártatlan
  88  1,   III|             betakarva a meztelen lábait, s megkínálta magát az otthagyott
  89  1,   III|            márkinőhöz ment gyermekbálba, s igen természetesnek találja,
  90  1,   III|                 hanem lefektetik szépen, s azután a nagyok folytatják
  91  1,   III|          haragudni fog, magánkívül lesz, s olyankor olyan rút. Máskor
  92  1,   III|              hívom, hogy „mama Thémire”: s azt hittem, hogy az minden
  93  1,   III|               most tanulom az alfabetet, s sehogy sem tudok kibékülni
  94  1,   III|                 leszakított egy virágot, s azt gyermek kacérkodással
  95  1,   III|                 drága, kedves virágom!~ ~S azzal megcsókolta a gyermek
  96  1,   III|                 be ön belülről az ajtót; s csak akkor nyissa ki, ha
  97  1,   III|              gyermek felugrott helyéből, s elkezdett kutatni a szobában.
  98  1,   III|            elszórva. Azokat összeszedte, s azután megkísérté összerakni
  99  1,   III|             asztalról a papírdarabkákat, s elébb, mint az zörgetett
 100  1,   III|                 eléje kinyitni az ajtót; s mikor az megmutatta neki
 101  1,   III|          szőnyegen, azokat összeseperte, s beledobta a kandalló tüzébe.~ ~
 102  1,   III|                 volna fogva a szekerébe, s az egyik erre, a másik arra
 103  1,   III|            megmenekültek-e szerencsésen, s ha a párizsi banlieu * -
 104  1,   III|               département-jának a nevét, s csak a nagy elbámulására
 105  1,   III|                 e palotát is elfoglalta, s az is a kalapács alá került:
 106  1,   III|                 szokatlan lármaintéssel; s azonkívül az arisztokrata
 107  1,   III|             megszégyenítő bántalom érte, s hogy a megmeneküléséto mily
 108  1,   III|             senki, egy rikácsoló kakadún s egy orrfintorgató kapucinus
 109  1,   III|                 le retour” szimfóniáját, s egy percre megállt azt hallgatni.~ ~–
 110  1,   III|               ingelőben ragyogó melltűk, s a széles fehér nyakravaló
 111  1,   III|              fénytelen, csatos cipőkben, s fekete kesztyűkben, s még
 112  1,   III|          cipőkben, s fekete kesztyűkben, s még hozzá a budoár felőli
 113  1,   III|                  föl a harmónion mellől, s bámulva szólítá meg az idegent: –
 114  1,   III|           valamennyi vendégen keresztül, s minden tekintetet félretéve
 115  1,   III|               önnek a leányát, grófnőo , s íme visszahoztam.~ ~Azzal
 116  1,   III|              Azzal kézen fogta a leányt, s odavezette.~ ~A szép úrhölgy
 117  1,   III|                  sírásgörcsöketo kapott, s utoljára elájult. Felemelték,
 118  1,   III|                  már túl van a válságon, s azzal odament Cambray úrhoz.~ ~–
 119  1,   III|              óhajt önnel szót váltani.~ ~S azzal kezét karja alá dugva,
 120  1,   III|            odaomolva a dagadó kerevetre, s ölében tartotta a kis Amélie
 121  1,   III|               fejét tartá úgy az ölében, s annak hízelkedett hasonlóul.
 122  1,   III|                 erősen előre pittyeszté, s a szemeivel a saját szemöldökeit
 123  1,   III|           bűbájjal tekinte Cambray úrra, s azzal mindkét kezét feléje
 124  1,   III|                  az orvos diagnózisától, s a leánya selyemhajának érintésétől,
 125  1,   III|                  ha megszabadulhattak-e, s a szép grófnő hálálkodásai
 126  1,   III|           comtesse-ről lehúzták a ruhát, s kinn hagyták az utcán; pedig
 127  1,   III|            emléke: fogadja el ezt tőlem, s gondoljon kis védencére –
 128  1,   III|                 eléje: – meghajtá magát, s eltávozott.~ ~A terembe
 129  1,   III|               kezét, háromszor felemelte s háromszor lenyomta azokat;
 130  1,   III|                  üdvözletet vetett felé, s addig be nem ment az előterem
 131  1,   III|            grófnő budoárjából a terembe, s az inas, Jocrisse úr, becsukta
 132  1,   III|                  felugrott a kerevetről, s csipkezsebkendőjét arca
 133  1,   III|           szobaleány a markába vihogott, s Jocrisse úr, az inas, két
 134  1,   III|           mosolyra vonta szét az ajkait, s burnótszelencéje tetejére
 135  1,   III|          mindenkit kiküldött a szobából, s egyedül maradt a grófnővel
 136  1,   III|                kinyitni a hintó ajtaját, s a lelépő Cambray úr egy
 137  1,   III|               miután zsebeit kimotozták, s azokból minden gyanús és
 138  1,   III|                 második emeleti szobába, s oda bezárták.~ ~Volt ideje
 139  1,   III|           sietett egyenesen a fogolyhoz, s azt mondá rideg, megriasztó
 140  1,   III|                 a gyémántjait lopták el, s hogy kerülök én a bűnrészesség
 141  1,   III|         tekintetű férfi elnevette magát, s egyszerre alább eresztette
 142  1,   III|               belecsippentve a burnótba, s csendesen szippantva belőle. –
 143  1,   III|                 kedélyes beszélgetésnek, s akármit fogunk egymásnak
 144  1,   III|           leánykát szedtek fel az utcán, s azt felvitték a szállásukra,
 145  1,   III|                takart eltévedt leánykát, s egy óra múlva visszahozott
 146  1,   III|                  jutott az anyja lakása, s most viszi hozzá haza.~ ~–
 147  1,   III|            felvitt nyolcesztendős leány, s a tizenegykor lehozott tizenkét
 148  1,   III|           felkutatták azóta a lakásomat, s találtak ottan adatokat?~ ~–
 149  1,   III|               felgerjedésének ura lenni, s ököllel ütve az asztalra. –
 150  1,   III|               hogy őt a cseléd kirabolta s itthagyta; aki nem tudta
 151  1,   III|             csalni ki azoknak titkait; – s ezeket együtt a „Cythere
 152  1,   III|              volt a Cythere dandára.~ ~– S az a házi úrnő, azzal az
 153  1,   III|                  elefántcsont medaliont, s azon volt, hogy azt a sarkával
 154  1,   III|                  szörnyeteggé nevelik. – S azzal visszacsúsztatá zsebébe
 155  1,   III|         lecsendesültem – szólt Cambray – s úgy hiszem, hogy ön sem
 156  1,   III|               rend megdöntésére készült, s aminek főfonalai éppen ma
 157  1,   III|              hogy hova lett az az ember, s ezt csak ön által tudhatjuk
 158  1,   III|                 hallotta az ön szájából, s ön megmutatta a helyet a
 159  1,   III|           Hoingerlot bankártól elvegyék, s önnek adják által? Akarja
 160  1,   III|                  leendő lakhelyéről.~ ~– S ha azt mondom önnek, Cambray
 161  1,   III|                vágott, kezeit dörzsölte, s a rangegyenlőség bizalmasságával
 162  1,   III|                 karját de Fervlans-éból, s nyugodt szarkazmussal felelt.~ ~–
 163  1,   III|                  titkot, ha benne van. – S most kérem önt, hogy hagyjon
 164  1,    IV|               elő a kényes napi kérdést, s sietnek rögtön besúgni,
 165  1,    IV|             fordulatot adni a beszédnek. S ha ügyetlen idegen nyílt
 166  1,    IV|              magát a Casino Paganiniban, s künno felejtve hazafias
 167  1,    IV|                 Café Procop élcjátékain, s együtt járja Musart „őrült
 168  1,    IV|                  a finom emberszólásnak, s a szellemes társalgásnak
 169  1,    IV|                 melyet gőz hoz mozgásba, s azt állítja, hogy ezzel
 170  1,    IV|               felajánlotta a császárnak, s vállalkozott rá, hogy minden
 171  1,    IV|            megmagyarázta neki Fulton úr, s ő azt egy legyező, egy kereplő
 172  1,    IV|                Antin-i panorámán kezdte, s állig-sarkig benne van az
 173  1,    IV|                 angolországi invázióban, s afölött vitatkozik, hogy
 174  1,    IV|                Fervlans odahajolt hozzá, s ezt súgta fülébe:~ ~– Hagyja
 175  1,    IV|    incroyable-ocskák jöttek volna össze. S ezzel együtt járt az a szokás,
 176  1,    IV|             fagylaltot, vagy Riche-éban? S hogy lehet-e Sándor cár
 177  1,    IV|               odaülteté a saját helyére, s azt mondta neki, hogy távolléte
 178  1,    IV|               mint akármelyik sennorita, s ha felkérték rá, még a zongorához
 179  1,    IV|                  a zongorához is odaült, s el tudta játszani pici kezeivel
 180  1,    IV|                jázminbokrozat lugasában, s nem talált volna ezen semmi
 181  1,    IV|                 mentek ki a barrière-en, s azután a legelső állomásról
 182  1,    IV|                jövet-menet feljegyeztek, s aztán magára hagyta azt
 183  1,    IV|           emberük volt a szökevényeknek, s előre elkészítve, hogy mit
 184  1,    IV|            elkészítve, hogy mit valljon; s míg mi a nyomukra akadhatunk,
 185  1,    IV|                   vagy a svájci határon, s ott azután nyomukat veszítettük.
 186  1,    IV|                Ön magára ölti a világot, s utazik városról városra,
 187  1,    IV|                  van a férfira, a lányra s arra a kis acél ládikára.
 188  1,    IV|         legszélső szegletébe is elérnek; s ha kell, mi készek vagyunk
 189  1,    IV|                  már ismeri az az ember, s azzal rögtön elárulná önmagát.~ ~–
 190  1,    IV|             minden vagyonát eltékozolta, s akkor egy kötéltáncosnő
 191  1,    IV|       gyermekemet beadjam a lelencházba, s magam beálljak a gobelingyárba
 192  1,    IV|             gobelingyárba munkásnőnek; – s tán jobban tettem volna.~ ~–
 193  1,    IV|              szegény bukott nők kórháza, s végül azután a lelencház.
 194  1,    IV|  Mouffetard-negyed egyesíti valamennyit, s még jó, ha az örök körutazók
 195  1,    IV|             feleséget, gyermeket, anyát, s megy rongyosan, mezítláb,
 196  1,    IV|              belopózni az ország szívébe s itt forralni összeesküvést: –
 197  1,    IV|             jelszóra köddé oszoljon szét s diadalíveink átalakuljanak
 198  1,    IV|                 az ő szép asszonyaikkal; s a mi kisleányaink harcolnak
 199  1,    IV|                Amélie-ja históriai alak, s emlékszobrot érdemel!~ ~
 200  1,    IV|              kezébe véve a grófnő kezét, s annak a rózsaszín tenyerébe
 201  1,    IV|               fényes birtokot szerezhet, s leányának senki sem fogja
 202  1,    IV|           eltávoznám?~ ~– Adja át nekem, s majd én elviszem neki.~ ~–
 203  1,    IV|             halljak hát a leányom felől? s azt ne tudathassam vele,
 204  1,    IV|             Thémire átment a budoárjába, s ezt írta egy virágkoszorús
 205  1,    IV|                  a háziasszonyi tisztet, s rábízom a pénztáramat. Csókolja
 206  1,    IV|                 ezerszer, öreg barátnéja s kicsi mamája, Thémire.”~ ~
 207  1,    IV|            lezárta vizahólyag-pecséttel, s címezte.~ ~– Gondoskodni
 208  1,    IV|             Mindenütt németül beszéljen, s franciául ne értsen. De
 209  1,    IV|                 ez neki talizmánja lesz, s elvenni a foglyok ékszereit
 210  1,    IV|          lefestetem Amélie-t önnek újra, s utána küldöm.~ ~– Ah, de
 211  1,    IV|           rosszul végzi el a misszióját, s még belészeret abba az emberbe,
 212  1,    IV|              akit el kellene csábítania, s még majd minket árul el
 213  1,    IV|                 frankig az első félévre, s azzal szerencsés utat kívánt
 214  1,    IV|             szerencsés utat kívánt neki, s visszatért a terembe.~ ~
 215  1,    IV|             inkák fedeztek föl Chiliben, s ők terjesztettek tovább
 216  1,    IV|          fejedelmi üvegházakban ápolták, s olasz nevéről tartuffolinak *
 217  1,    IV|              sèvres-i porcelán tálakban, s kínálták vele az úri vendégeket.~ ~
 218  1,    IV|                  a szájába dugott egyet, s aztán odaadta Jocrisse úrnak
 219  1,    IV|                 ezüst tálcára tette azt, s úgy hozta vissza, odaprezentálva
 220  1,    IV|                  foglalványú szemüvegét, s úgy olvasta el a levelet.
 221  1,    IV|             összecsücsörítette a száját, s nagyot nyitott azokon a
 222  1,    IV|               pénztárát is rám hagyta. – S rögtön hozzátevé naiv szarkazmussal:
 223  2,     I|               felállítva zöld lombokbúl, s azon sárga kassai rózsákból
 224  2,     I|               érett dinnyék, szőlőfürtök s csoda formájú ostyepka-sajtok
 225  2,     I|                fizikusa * , a tiszttartó s a hozzájuk tartozó mellékszemélyzet,
 226  2,     I|                  időben sértő cím volt), s azok kinn csoportosultak
 227  2,     I|                 van húzva a kövér tulok, s az alája rakott máglya csak
 228  2,     I|              báránybőr süvegeik mellett, s dugaszban tartott pisztolyaikkal
 229  2,     I|               hízott arca sem cáfol meg, s a keményen kifent hatalmas
 230  2,     I|                  a század elejéből való, s hogy alulról kezdjük: sárga
 231  2,     I|      patyolatkendő, hátul csomóra kötve, s abba beleszorítva a hátulsó
 232  2,     I|             apáiktól öröklött kincsüket, s inkább belekötötték a nyakravalóba,
 233  2,     I|               van csavarítva a huncutka, s takarja a főt egy hatalmas
 234  2,     I|           feljebb húzódik, mint a másik, s mikor beszél, a szájának
 235  2,     I|    elő-előhúzogat egy bőrkötésű könyvet, s nagyokat sóhajtva, ismét
 236  2,     I|           beneventatio * nehéz feladata, s ámbár a derék úr úgy tudja
 237  2,     I|             könyvét egy szakácskönyvvel, s csak akkor vette észreo ,
 238  2,     I|             pedig mondá: elvégeztetett!” S erről a textusról stante
 239  2,     I|           szanaszét kuszált sárga hajjal s veres karikájú szürke szemekkel.~ ~–
 240  2,     I|                 aki Markóczy leány volt, s Mária Terézia idejében ment
 241  2,     I|                ott ült az orvos mellett, s mint előrenyújtott nyakáról
 242  2,     I|                 egy stimmelő meisterrel; s a szobákat mind kitapecéroztatta,
 243  2,     I|            hallotta meg, hogy lutherana, s minthogy Bécsben és Bajorországban
 244  2,     I|                valét mondott a világnak, s örökös pártában maradásra
 245  2,     I|               maradásra határozta magát, s azért kereste ki e félreeső
 246  2,     I|                 volt a háromszögeléstan, s minden tollatlan kétlábú
 247  2,     I|             postakürt szava hangzik elő, s nemsokára jön nyargalva
 248  2,     I|                  könnyű kutyakocogásban; s utána egy nehéz négylovas
 249  2,     I|                  négylovas hintó megáll, s akkor látják hogy nem ül
 250  2,     I|              együtt kiszállt a hintóból, s onnan kedve tartotta az
 251  2,     I|                  csak lépést jöhettek.~ ~S ezzel az egész nagy parádé
 252  2,     I|                   hogy le ne essék róla, s jelenté, hogy már a baronesse
 253  2,     I|          baronesse ott van a kastélyban, s várja az urakat.~ ~Ez már
 254  2,     I|                árnyékos erdőn keresztül, s nem tette meg a tisztelgők
 255  2,     I|                kalapját levette fejéről, s azt mindenféle útszélen
 256  2,     I|               termő virággal teleszedte, s mikor a majorudvaron keresztülment,
 257  2,     I|                komondort is megcirógatá, s a kis béresgyerekeknek elsimította
 258  2,     I|       elsimította a hajukat a szemükből, s társalkodónéját, ki nem
 259  2,     I|                 cseresnyepiros ajkakkal; s arcának hódító bűbáját még
 260  2,     I|                 halántékaikhoz lapítsák, s a füleiket kereken betakarják
 261  2,     I|                 kereken betakarják vele, s semmiféle fejdíszt nem tűrt
 262  2,     I|               hogy a lakást rendezze el, s a beiktatási lakoma vendégeiről
 263  2,     I|                éléskamrát beszaladgálni, s a szakácsot és szakácsnékat
 264  2,     I|              meghatalmazott ágens úrral: s aztán tegyünk úgy, mintha
 265  2,     I|                  régi ismerősök volnánk, s tekintse magát mindenki
 266  2,     I|                  ködöt szel, vizet szab, s ha valakinek az órája elromlik,
 267  2,     I|             ágaskodott a többiek mögött, s igyekezett a fejét előretolni
 268  2,     I|            lehúzta a fejét a válla közé, s iparkodott magát eccliptizálni.~ ~–
 269  2,     I|              neveinkkel, legyünk per tu, s híjuk egymást a keresztnevén.~ ~–
 270  2,     I|                    nevetett a baronesse, s minden mórikálás nélkül
 271  2,     I|             úrnak a ceremonialis csókot, s aztán kezet szorított vele. –
 272  2,     I|                   én pedig „te Katinka!” S miután ezen szépen átestünk,
 273  2,    II|            fekete selyemruha volt rajta, s a nyakán négy sor igazgyöngy;
 274  2,    II|                  más ékszert nem viselt; s a fekete ruha gyászt, a
 275  2,    II|                 nincsenek az armálisban, s mikor azt nekiereszti, rettenetesebb
 276  2,    II|        penitencia volt rá nézve az evés, s amíg azzal el nem készült,
 277  2,    II|       megtetszett ez a magányoso épület, s kivette azt bérbe az akkori
 278  2,    II|                  ami az ő adresszén van, s az ő keze alól kikerül.~ ~–
 279  2,    II|                 magam, meg a pandúrjaim, s ha rakoncátlankodnak: kihirdetem
 280  2,    II|                kihirdetem a statáriumot; s akkor vagy kézre kerülnek,
 281  2,    II|           mindennap délelőtt tíz órakor, s elkocsiznak a szomszéd városig:
 282  2,    II|              kötélen felvontatja valaki, s megint kiadja nekik a rendeletet.
 283  2,    II|            mindennel ő rendelkezik”.~ ~– S nem fogadnak el látogatásokat?~ ~–
 284  2,    II|            látogatót maga az úr fogadja, s olyankor, ha idegen érkezik,
 285  2,    II|            ételből szed ki egy tányérra, s azt saját maga viszi be
 286  2,    II|                 magányban élő teremtést, s szép szerével ismeretséget
 287  2,    II|                  az üvegházi virágokból, s azt elküldte a szolgálója
 288  2,    II|               cseléd felmento a grófhoz, s elmondta, hogy köszönteti
 289  2,    II|                  egy húszast adott neki, s ugrált, mint a bolond, örömében. „
 290  2,    II|         pisztollyal kergetett volna ki.” S amint kilépett a leány a
 291  2,    II|                széttépett bukét virágja, s a gróf káromkodott odafenn
 292  2,    II|                 Az asszony apprehendált, s rá se nézett. Délután a
 293  2,    II|                amit a szakácsné ád neki, s azok fejedelmi konyhárulo
 294  2,    II|            Templomba azonban nem járnak, s pap nem jár hozzájuk.~ ~–
 295  2,    II|                pap nem jár hozzájuk.~ ~– S minő viseletben jelennek
 296  2,    II|               divat szerint van öltözve, s ruháit a postán hozzák külföldről.~ ~–
 297  2,    II|            postán hozzák külföldről.~ ~– S mi okuk lehet nekik e rejtélyes
 298  2,    II|                ha olyan kegyes a bárónő, s meg akarja hallani, én megmondhatom,
 299  2,    II|            hurokra került, elítéltetett, s az ítélet következtében
 300  2,    II|             áttérjen a protestáns hitre, s akkor feleségül mehet a
 301  2,    II|               Míg a fátyolnak híre megy, s előbb-utóbb nyomukra vezeti
 302  2,    II|              szoktak szállni a hintóból, s egy kis sétát tesznek a
 303  2,    II|                   a leány pedig felnőtt, s a bűnös ember elcsábította
 304  2,    II|           azonban már csakugyan el volt, s visszavenni nem lehetett:
 305  2,    II|              elkészült a rossz fogaival, s most már ő is hozzászólhatott
 306  2,    II|               kapum alá bedugva találok; s azonkívül a Schmidtné által
 307  2,    II|                  Azokat nem ismerem.~ ~– S mi iránt folytatnak önök
 308  2,    II|         felijednek az őr kiáltásától”. – S aztán pénzt küldött annak
 309  2,    II|          szabadon az elfogott madarakat, s az éji őrnek, hogy a falu
 310  2,    II|                mulassanak az ő rovására, s azóta minden Szilveszter
 311  2,    II|           véleménycserét ide-oda hordva, s ugyanaznap elmentünk egymás
 312  2,    II|                  odainté a komornyikját, s azt az utasítást adta neki,
 313  2,    II|                 keresztelő vagy temetés; s ha rongyos a ház, ahol ily
 314  2,    II|               parasztlegények egymással, s nekem megírja, hogy ezt
 315  2,    II|              kezében legszorgalmasabban, s annak ösztöndíjt küldött.
 316  2,    II|                annak ösztöndíjt küldött. S karácsony estéjén minden
 317  2,    II|        felállítva, égő viaszgyertyákkal, s azon minden gyermek számára
 318  2,    II|               végére, lement a tópartra, s mivelhogy nem adott neki
 319  2,    II|               gyermeket kerestessem föl, s adjam oda gondviselés végett
 320  2,    II|             süteményekből egy jó csomót, s vigye el majd a Schmidtnének
 321  2,    II|                  szárnya fel van nyílva, s azon félig kihajolva tekint
 322  2,    II|                Jöjjön közelebb hozzám! – S aztán, hogy a patvarista
 323  2,    II|                   ő ugrott fel helyéről, s odafutott az asztal végére,
 324  2,    II|                 homloka tiszta és magas, s bizony semmi bélyeg rajta;
 325  2,    II|              főkötőt soha le nem tették, s a leányok viszont semmi
 326  2,    II|                 kacagott Bernát bácsi. – S ez a tündér bizonyosan audiát
 327  2,    II|                  nyitotta ki az ablakot, s mutatta meg a szépségeit,
 328  2,    II|                 egy veres és egy cirmos; s amik egyszerre odaszaladtak
 329  2,    II|                 ablak ismét becsukódott, s a tündér eltűnt előlem.~ ~ ~ ~
 330  2,    II|              létrát tettek az ablakához, s ott mentek be hozzá a repraesentatióval * .
 331  2,    II|           párolgó findzsák asztalkáihoz, s ott a bárónő és az alispán
 332  2,    II|              most is ott ül a tornyában, s onnan a telescopiumávalo
 333  2,    II|                ki-ki halkabban beszélni, s nem mutogatni a Névtelen
 334  2,    II|                  ágens úr adta a bankot, s utasítása volt a bárónőtől
 335  2,    II|                 hogy mindig ő veszítsen, s a vendég urak nyerjenek.
 336  2,    II|                  neki csak pipát tölteni s fidibusszal szolgálni szabad,
 337  2,   III|                 vettek a háziasszonytól, s akik helybeli lakosok voltak,
 338  2,   III|            búcsút, mert még visszatérek, s akkor aztán majd elmondok
 339  2,   III|              hüvelybc dugott duplapuska, s a szarvasbőr iszákba hurkolt
 340  2,   III|                  megye alispánja vagyok, s kívánom tenni hivatalos
 341  2,   III|                úr uraságtok jöveteléről, s szívesen látja magánál.~ ~
 342  2,   III|                ez igen simán kezdődik.~ ~S a szíves fogadtatásnak legbiztosabb
 343  2,   III|              kocsiról az útikészleteket, s azokat a tornácba behordani,
 344  2,   III|             tájon „mamusz”-nak neveznek, s kérte egész tisztelettel
 345  2,   III|                  kellett benne nyugodni, s csak felhúzták mind a hárman
 346  2,   III|               hegyéno a nagy mamuszokat, s úgy mentek fel a lépcsőkön
 347  2,   III|             fényes, fehér mázzal festve, s minden kilincs ragyogott
 348  2,   III|              volt a padló, mint a tükör, s a bútorokon egy porszem
 349  2,   III|               forduljon meg a konyhában, s tudja meg, hogy mit főznek.~ ~
 350  2,   III|            teremben – mondá a komornyik, s erre Bernát úrnak csakugyan
 351  2,   III|                hagynia a pipanyomozással s átballagni a terembe.~ ~
 352  2,   III|                  hivatalosan felmondani, s tekintetes alispán úr a
 353  2,   III|                   ha a beszédébe vágnak, s mindent előre tudni akarnak,
 354  2,   III|                  marad az eddigi összeg, s nagyságod itt tanyázhat,
 355  2,   III|                 én mindjárt hitelesítem, s rendben lesz az egész dolog.~ ~–
 356  2,   III|                  a kandalló párkányához, s nyugodt hangon mondá:~ ~–
 357  2,   III|                 akar repeszteni valakit, s vetett egy oly tekintetet
 358  2,   III|                 magasabbá látszott nőni, s a melle, vállai viadori
 359  2,   III|                után megfordult a sarkán, s egy szót sem szólva többet,
 360  2,   III|                  is a szobájába vonulni, s ott várni be a további fejleményeket.
 361  2,   III|                úr megint egyedül maradt, s várta, hogy mi lesz már.~ ~
 362  2,   III|            vendégnek elszedik a pipáját, s elzárják.~ ~– Ez bolond
 363  2,   III|                 parancsol. Megmutatom.~ ~S azzal lehúzta lábairól a
 364  2,   III|           lábairól a fatális mamuszokat, s vágta őket oly erővel a
 365  2,   III|           puskáját, a másikba a kardját, s úgy vonult ki az elátkozott
 366  2,   III|                 a puskát a posztószélből s a fringiát a szarvasbőr
 367  2,   III|                pedig szaladt a pipákért, s a principálisa háta mögött
 368  2,   III|                félrefintorított pofákkal s az orra hegyéhez illesztett
 369  2,   III|                Az aranyat megadom önnek. S aztán ha ügyvéd lesz ön,
 370  2,   III|           lehetett abban az időben.)~ ~– S miután tudom, hogy magyar
 371  2,   III|                  ebben az országban.~ ~– S hogy függ össze az indigenatus
 372  2,   III|              üdvözlé a fiatal jogtudóst, s azt sem kérdezte tőle, hogy
 373  3,     I|             háztetőrülo , az ereszrülo , s ugrálnak be egymás után
 374  3,     I|          kaukázusiak, kondor selyemszőrű s lecsüggő fülű kínaiak. Perc
 375  3,     I|               táguló rózsaszín orrcimpák s az a sajátszerű, gömbölyű
 376  3,     I|         fonadékok, előre-hátra csavarva, s összevissza tűzködve bogláros
 377  3,     I|                le van szakadva válláról, s az elefántcsont fehér bőrt
 378  3,     I|                valószínűleg elvesztette, s restelli keresni, vagy valakinek
 379  3,     I|                 készült virágcsokrokkal, s a szögletekben mindenféle
 380  3,     I|                  Robinson Crusoe regéje, s a párizsi legrégibb divatlap,
 381  3,     I|                 porcelán mosdótálacskát, s orcáikat és talpacskáikat
 382  3,     I|               szivaccsal megtörülgetio , s csak úgy engedi azután a
 383  3,     I|        mindvalamennyinek meg van tiltva, s az ez ellen vétők rögtön
 384  3,     I|            odarepül közéjük az asztalra, s orcátlan merészséggel egyik
 385  3,     I|               kalácsdarabkákat elorozza, s aztán még rászáll Phryxus
 386  3,     I|                  rászáll Phryxus fejére, s a lopott morzsával a szájában
 387  3,     I|                vége van a reggelizésnek, s azt a vendégek a háziasszonynak
 388  3,     I|      háziasszonynak szépen megköszönték, s egymásnak kedves egészségére
 389  3,     I|                 a parancsszóra megjelen, s mint igazi divatos postillon,
 390  3,     I|               repülve, a nyeregből hajt, s trombitálja hozzá a postaindulót,
 391  3,     I|                 a csavar-orgonához siet, s különb-különbféleo nótákat
 392  3,     I|                 magától zenéző műszeren, s a zenére a befogott kutyák
 393  3,     I|                fölébred a muzsikáló óra, s elzenézi a maga pásztordalát,
 394  3,     I|            elzenézi a maga pásztordalát, s a rajta álló rézcyclopsok
 395  3,     I|                az órát; a kakuk huhukol, s a réz alabárdos tiszteleg.
 396  3,     I|               Akkor fölteszi a kalapját, s arcát lefátyolozza azzal
 397  3,     I|              fehér glaszékesztyűs kezét, s levezeti a lyánkáto a lépcsőkön
 398  3,     I|                most már kocsisjelmezben, s féken tartja a két hatalmas
 399  3,     I|               maga melléje ül szótlanul, s aztán megindul a két fekete
 400  3,     I|          ácsorgók visszahúzódnak előlük, s az ablakono nem kandikál
 401  3,     I|                  hatalmas vasszorítóval, s még azonfölül hosszú háromélű
 402  3,     I|             visszatér a Névtelen Várhoz, s annak a kapuja ismét bezáródik.
 403  3,     I|                szobájába vezeti a férfi, s most már következik a komoly
 404  3,     I|           annálfogva a leány sem tudhat, s hogy mégis gyönyörködjék
 405  3,     I|               vettek neki egy kintornát, s abba minden negyedévben
 406  3,     I|              virág- és gyümölcsmintákat, s a szobafestés elmélete szerint
 407  3,     I|                 hombre * -t és tarokkot, s gyönyörködhetett benne,
 408  3,     I|               kesztyűs kéz feléje nyúlt, s átvezette az ebédlőbe. Egy
 409  3,     I|             fölkelt, kiment a benyílóba, s maga hozta be az ételt,
 410  3,     I|                  maga hozta be az ételt, s a leányt kínálta meg elébb,
 411  3,     I|                  leány, azt is elmondta, s az úr meghallgatta. Ha a
 412  3,     I|                 után elhagyták a termet, s átmentek az olvasóba. Ott
 413  3,     I|                Lajos maga főzte a kávét, s míg az elkészült, azalatt
 414  3,     I|            betűkben, hollótollal leírta, s az ilyen levélkét azután
 415  3,     I|               azután Lajos lepecsételte, s kihordója által elküldte
 416  3,     I|                  visszament a szobájába, s játszhatta a kintornát a
 417  3,     I|             nyelvű szövegét értette már, s olvasta egyedüli kedvencét,
 418  3,     I|                Ez még nem volt regény.~ ~S ez így folyt nap nap után,
 419  3,     I|                selyem pokrócot terített, s az ajtaját félig nyitva
 420  3,     I|              fiatal leány mélyen alszik, s a mopszok nem ugatják meg
 421  3,     I|            többet naponkint négy óránál, s akkor is oly ébren szendereg,
 422  3,     I|               akkor íziben porozták fel, s aztán az asztalra letették.~ ~
 423  3,    II|                 örül már ennek a napnak, s terveket készítget magában,
 424  3,    II|                 odarepül az ágya fejérc, s azt a nótát énekli, hogy „
 425  3,    II|                 elalélt parányi állatot, s rálehelgetett, hogy fölmelegedjék;
 426  3,    II|              helyet. „Legjobb lesz ide”, s bedugta a saját ágyába.~ ~
 427  3,    II|             Orbis pictusban lapozgatott, s úgy várta be az időt, amikor
 428  3,    II|          félredobta a könyvet az öléből, s odafutott a belépőhöz, és
 429  3,    II|                történik, amit én akarok, s én azt akarom, hogy itthon
 430  3,    II|                   hogy itthon maradjunk, s te azt az időt, amit velem
 431  3,    II|               itt a szobámban töltöd el, s nekem felelgetsz mindenféle
 432  3,    II|                 a fél térdét és a fejét, s nem szólt hozzá semmit.
 433  3,    II|                 pedig odaült a lábaihoz, s felvette az eldobott könyvet;
 434  3,    II|              azok orvostani könyvek.~ ~– S miért olvasod te azokat?~ ~–
 435  3,    II|                  vége a betegségnek.~ ~– S rossz az a halál?~ ~– Nem
 436  3,    II|                ami egészen a miénk lesz, s azt te átalakítod majd virágoskertté.
 437  3,    II|                  vagy, a kert szép lesz, s akkor ez nekünk itthonunk
 438  3,    II|                pedig nem érintkezem.~ ~– S mit csinálnak azok, akik
 439  3,    II|                     Kerülik egymást.~ ~– S ha nagyon haragusznak?~ ~–
 440  3,    II|                verekednek egymással.~ ~– S ha igen nagyon haragusznak?~ ~–
 441  3,    II|               egy gombostűt a ruhájából, s annako a hegyével alattomban
 442  3,    II|                 kiálta föl erre a leány, s engesztelésül odavonta magához
 443  3,    II|          odavonta magához az ifjú fejét, s forrón megcsókolta annak
 444  3,    II|                 kívánságomat elmondanom, s azt teljesítették? Így szoktatott
 445  3,    II|                  Talán tudod is, ki?~ ~– S ez mindig megtörtént.~ ~–
 446  3,    II|               már módodban van megtenni, s azzal bolonddá nem tehetsz.~ ~–
 447  3,    II|             leány felszökött a helyéből, s feloldva a selyemzsinórt,
 448  3,    II|              magáról a selyem japonikát, s ott állt az elbűvölt ifjú
 449  3,    II|             felöltönyödet – szólt Lajos, s reszketett mind a két keze,
 450  3,    II|          japonikát felvette a pamlagról, s betakarta vele a najádok
 451  3,    II|               Régóta főzöm ezt magamban. S ezt a kívánságomat meg kell
 452  3,    II|                 útunk (nem tudom miért?) s egy folyónál nem találtunk
 453  3,    II|                magad úsztál a túlpartra, s onnan hoztál el egyet, amin
 454  3,    II|          Szárnyat csinálni a kezeinkből, s repülni, mint a madár! Amióta
 455  3,    II|                fák, a falak, az emberek, s elárulnak. Ah, de ha ott
 456  3,    II|                  vagy, te kedves vagy! – S a férfi hasztalan akarta
 457  3,    II|               együtt még jobban félnénk, s ketten együtt egymást ijesztgetnők:
 458  3,    II|                  ujjával a bőrkerevetre, s megint visszavitte ajkához
 459  3,    II|              ajkához az ujja hegyét.~ ~– S honnan gondolod te, hogy
 460  3,    II|                  te közel hozzám alszol; s az nekem valami olyan álomra
 461  3,    II|              mert nagyon későn jössz be, s nagyon korán eltávozol mindig.~ ~
 462  3,    II|            végigsimítá homlokát kezével, s nagyot sóhajtott, magában
 463  3,    II|        készítenem a számodra a tóparton, s padot és mellvédet ütnöm
 464  3,    II|           távcsővel felismerni az arcot, s aztán másnak is lehet olyan
 465  3,    II|              házainak látogatásából áll, s első útja a templomba visz.~ ~–
 466  3,    II|         gyermeteg bölcs angyalfejecskét, s nevetve monda:~ ~– Lelkem,
 467  3,    II|                 olyan szép pengésük van, s Szűz Mária-kép van rajtuk;
 468  3,   III|                  van, mind tófenék volt, s ez is igaz lehet. A Fertő
 469  3,   III|      visszafoglalva elébbeni méltóságát, s vetések, tanyák megint eltűntek
 470  3,   III|          széplaki toronyban van most is; s a halászoko gyakran húznak
 471  3,   III|             együtt emelkednek a földdel, s úsznak a föld alatti elementum
 472  3,   III|               domb oldalába volt építve, s homlokzatával az is a tó
 473  3,   III|                mikor a nap már leszállt, s az alkonyég olyan csodálatos
 474  3,   III|                 a part közelében jártak, s míg napvilágos volt az ég.~ ~
 475  3,   III|                beljebb haladtak a tóban, s az alkonyárny a fényes tükrön
 476  3,   III|               lénye megváltozott: élt! – S ha kísérője szólítá, akkor
 477  3,   III|           belefogózott a csónak szélébe, s hosszú haját kiteríté annak
 478  3,   III|                 fáklyafénye vereslett.~ ~S mikor a keleti part mögül,
 479  3,   III|        kiemelkedett a hold izzó tányéra, s lassankint bearanyozta az
 480  3,   III|                 korallkertek között van, s csak az emberaltató éjszakán
 481  3,   III|     tanulékonyabbá lett; jobban figyelt, s némi önbizalom kezdett támadni
 482  3,   III|            nagyobb úr lesz a zöld bozót, s ott már az apróbb tavak
 483  3,   III|               vizével a többit táplálja, s lefolyása van a Rábcába;
 484  3,   III|              nincs mit enni: krokodilust s más vízi szörnyet ez égalj
 485  3,   III|          szörnyet ez égalj nem tenyészt, s a Fertő tó legnagyobb cápája:
 486  3,   III|                  vidrával is találkozik, s az meg fogja ijeszteni.~ ~
 487  3,   III|              hanyatt feküdt csónakjában, s míg azt szabadon ringatta
 488  3,   III|              csillagos ég mélyébe bámult s hallgatta az éjszaka rejtélyes
 489  3,   III|                kezébe mind a két evezőt, s a csónak hasította a hullámokat
 490  3,   III|                 leány alakja vont rajta, s mi órákig ott csillámliko
 491  3,   III|             végén a vonal visszahajlott, s kezdett egy nagy V betűvé
 492  3,   III| kétszer-háromszor rémületesen sikoltott, s aztán fél kezével görcsösen
 493  3,   III|               kiáltá a férfi megrémülve, s fél kezével megkapva a leánynak
 494  3,   III|            kirántotta őt a hullám közül, s az ölébe vette. – Mi lelt?
 495  3,   III|              arcot rőt, kurta szőr fedi, s a koponyát a haj helyett
 496  3,   III|               szörny egyszerre lebukott, s látszott a mélyen áttetsző
 497  3,   III|                csoda, lökve magát odább, s eltűnve a vízmélység homályában,
 498  3,   III|         betakargatta a bő fürdőköpenybe, s aztán hozzáfogott az evezéshez.~ ~–
 499  3,   III|              felkeresem ezt a fenevadat, s agyonlövöm, ha ember, ha
 500  3,   III|              reszketve a csónak fenekén, s nem szólt többet, még a
 501  3,   III|            mondta, hogy éppen nem fázik, s hogy szépen le fog fekünnio .~ ~
 502  3,   III|                 keresi fegyverrel, rálő, s nem találja: az fickándozva
 503  3,   III|           számára elkészített kereveten. S Marie tudta azt már. Esténkint
 504  3,   III|              mely a pamlagra volt vetve, s az reggel is ott volt. Ha
 505  3,   III|                alatt egy szót sem szólt, s az ebédnél alig evett valamit.~ ~
 506  3,   III|           legkeserűbben fel van dühítve, s aztán nincs senkije, akin
 507  3,   III|               legyen e haragból semmi.~ ~S az ég nagyon is meghallgatta
 508  3,   III|                óra tizenegyet ütött már, s ő még fel volt öltözve.
 509  3,   III|            azonban csak félig nyílt meg, s a megszólaló hang nem Lajosé
 510  3,   III|                  segíteni, beadott neki, s meggyógyította; de saját
 511  3,   III|               dobálva az orvosi könyvek, s a házi gyógytár fenekestül
 512  3,   III|         zivatartól: gyújtson ön lámpást, s vegyen egy jó botot a kezébe;
 513  3,   III|               kocsizörgést meghallaná ő, s arról megtudná, hogy mit
 514  3,   III|               csak, és hozza a lámpát!~ ~S néhány perc múlva megnyílt
 515  3,   III|          megnyílt a Névtelen Vár ajtaja, s kilépett rajta a lefátyolozott
 516  3,   III|              védni a szakadó zápor elől, s egy öles husánggal támogatta
 517  3,   III|                  az iszamos agyagono . – S aztán nem volt félelmes
 518  3,    IV|                 jött haza ezen az estén, s a parasztszekér nagyon megviselte
 519  3,    IV|             értem; akkor sem. Fogadom.~ ~S abban a nyomban elkezdtek
 520  3,    IV|                 is, hogy már lefeküdtem, s fáj a lábam, magam is cataplasmákat *
 521  3,    IV|               konyhamécsessel a kezében, s miután többszörösen megkérdezte
 522  3,    IV|                 hogy „ki van az ajtón?”, s a válaszul adott „én vagyok!”
 523  3,    IV|           zsivány, felnyitotta az ajtót, s akkora hézagot támasztott
 524  3,    IV|                ma sehova, most lefeküdt, s katapalacsintákat rakott
 525  3,    IV|                 női kéz benyúljon rajta, s a gazdasszonynak egy csomó
 526  3,    IV|                mécsest a konyhaasztalra, s ott hagyta a vendégeket
 527  3,    IV|                valami! – monda a doktor; s hirtelen gálába veté magát,
 528  3,    IV|              őnagyságát a vendégszobába, s vigyen oda gyertyát.~ ~Maga
 529  3,    IV|              visszafuthatna a kastélyba, s úgy jöhetne el a hintóval
 530  3,    IV|                érdemes gonosztett volna, s az nem is vállalkoznék erre.
 531  3,    IV|                   akkor a keblébe nyúlt, s elővont egy kétszárú selyem
 532  3,    IV|                kétszárú selyem erszényt, s kifordítá annak a tartalmát
 533  3,    IV|               fogja önt venni a vállára, s a kastélyból azután majd
 534  3,    IV|               aludjék, amíg ő visszatér, s másvalakit be ne bocsásson
 535  3,    IV|               másikban a lámpást tartva; s így indult meg a társaság:
 536  3,    IV|             saisi titok * függönye mögé, s a Névtelen Vár lakóinak
 537  3,    IV|               óvatosan a fejét az ajtón, s ez értesíté a többieket
 538  3,    IV|                 most is erős lázban van, s nyugtalanul hánykolódik
 539  3,    IV|                   arca tűzlángban égett, s a mereven bámuló vérborította
 540  3,    IV|                  és csodatevő cseppjeit, s azzal odalépve a beteghez,
 541  3,    IV|           kirántotta kezét az orvoséból, s haragosan kiáltott:~ ~–
 542  3,    IV|               orvost? – mormogá a beteg, s széttágult orrcimpái fújtattak
 543  3,    IV|                 Marie! – hebegé a kóros, s e pillanatban olyan lett
 544  3,    IV|           pillanatban megint felszökött, s mint a bőszült oroszlán
 545  3,    IV|               megragadva annak a torkát, s mint egy pokolból elszabadult
 546  3,    IV|                az ischiast a tomporában, s azzal ki a nyitott ajtón
 547  3,    IV|            torkon ragadta a komornyikot, s úgy megrázta azt a kezei
 548  3,    IV|               egyszerre odalépett hozzá, s erőteljes, csengő hangon
 549  3,    IV|             kezeiből azt a másik embert, s mint akit egy varázsszó
 550  3,    IV|                 esett Marie lábai előtt, s aztán két karjával átölelve
 551  3,    IV|        önkényteseno a dülhkitörés alatt, s azután egyszerre elkezdett
 552  3,    IV|                 el nem távozott mellőle, s a kezét ott tartá a homlokán
 553  3,    IV|              kimenni! – dörmögé a beteg, s e szónál megint végigfutott
 554  3,    IV|        japonikáját, felhúzta papucskáit, s átlopózott Lajos szobájáig,
 555  3,    IV|                 az térdre borult előtte, s megcsókolá a szép kezet: –
 556  3,    IV|               Lajosnak. Felkelt magától, s megitta a szokott hat pohár
 557  3,    IV|                  visszajött a komornyik, s azt a mentséget hozta, hogy
 558  3,    IV|            komornyik még egyszer bement, s még egyszer visszajött azzal
 559  3,    IV|                  komornyik, a mogorva úr s a lefátyolozott úrnő.~ ~
 560  3,    IV|              kárpótolja a rövid tavaszt, s mintha a takarékos anya
 561  3,    IV|               megszólhatná az embereket, s nevethetne a bolondokon,
 562  3,    IV|                 annál tartózkodóbb lett, s mikor annak a küszöbén megállt,
 563  3,    IV|              dobog egyszerre a szívem.~ ~S megfogva a kezét, odaszorítá
 564  3,    IV|          letérdelt a kinyúló rezgőpadra, s tenyerére támaszkodva lehajtá
 565  3,    IV|           elmerült, ijedten sikolta fel, s kezével a csónak szélébe
 566  3,    IV|                  a bozótban, ahol lakol: s akárki vagy, homunculus * ,
 567  3,    IV|        Folyóiratait elküldé neki a gróf, s az, mikor kiolvasta, visszaküldte.~ ~
 568  3,    IV|                  A csodát partra húzták, s a kastélyba felvitték. Ott
 569  3,    IV|                már nem tépi le a ruháit, s ha megéhezik, ki tudja mondani
 570  3,    IV|                 nádmézet nagyon szereti, s azt mindennap elveszi a
 571  3,    IV|                elveszi a bárónő kezéből, s olyankor az arcán valami
 572  3,    IV|          idomítva egész életszervezetét, s míg az állati ügyesség,
 573  3,    IV|                 a kutya már gondolkozik, s hangja különböző indulatokat
 574  3,    IV|               akit a Fertőben fogtak el, s aztán a kapuvári várban
 575  3,    IV|             széles szájú alak volt, kéz– s lábujjai szokatlanul hosszúk,
 576  3,    IV|             szomszédnője élve elfogatta, s emberi lénnyé idomíttatni
 577  3,    IV|               füzetet átvitte Marie-hoz, s beszélgetni kezdett a leánnyal
 578  3,    IV|           elmesélte a kastély úrnőjének, s az utánajáratott az önt
 579  3,    IV|                 önt megfélemlítő rémnek, s elfogatta azt: nézze ön,
 580  3,    IV|                leány mohón kapott utána, s amint a könyvet felnyitá,
 581  3,    IV|                amint a könyvet felnyitá, s a rézmetszvényt meglátta,
 582  3,    IV|                  félelmét elűzze általa, s örömét visszaadja.~ ~– Át
 583  3,    IV|               szólt indulatosan a férfi, s azzal felkapva az átadott
 584  3,    IV|            füzetkét, otthagyta a leányt, s a brochure-t rögtön visszaküldte
 585  4,     I|               házak udvarait, tornácait, s jelen volt az emberek civakodásain
 586  4,     I|               Beült közéjük a korcsmába, s ott dőzsölt együtt velük.~ ~
 587  4,     I|            csillagvizsgálásainak tárgya, s nem mulasztá el az észleleteket
 588  4,     I|                   Nem jár ki a falaiból, s nem fogad el látogatókat.~ ~
 589  4,     I|                udvart fogadták vendégül, s külföldi celebritásoknak
 590  4,     I|                 is megálltak egy időben, s azoknak a tulajdonosait,
 591  4,     I|            szánkáztatta valamelyik inas, s olyankor bámulta amazoni
 592  4,     I|           termetét, merész magatartását, s még közelebbről láthatta
 593  4,     I|               egyszerre letért az útról, s egy mellékösvényt választott,
 594  4,     I|                kis pálca volt a kezében, s már nem volt féllábú: két
 595  4,     I|                   Akár táncolhatok is.~ ~S még nevetett neki a szegény
 596  4,     I|                 ez neki versenytársnője. S ebből az érzésből küzdelemvágy
 597  4,     I|               szívvel, életvidám arccal, s míg az egyenrangú társaságból
 598  4,     I|             tanító és felügyelő is kell, s ezt magánadakozásból kell
 599  4,     I|             levél igen szépen volt írva, s ami még különösebb, tökéletes
 600  4,     I|              egymást soha le nem győzve, s munícióból és tartalékokból
 601  4,     I|             küzdhet a napok elfogyásáig, s nincs bíró, aki a perükben
 602  4,     I|                  nap a bárónő a grófnak, s hevesen tromfolták vissza
 603  4,     I|          Marie-nak mondta tollba a gróf, s ő csak egy V betűt jegyzett
 604  4,     I|             keletkezett gyermekmenházat, s délesténkint, a tavaszi
 605  4,     I|             magához a kis árvagyermeket, s nem restellte azt a térde
 606  4,     I|         restellte azt a térde közé fogni s Hübnert * , Kátét, Kis Tükört *
 607  4,     I|                ide fogadtam őt magamhoz, s mátul fogva legbelső cselédemneko
 608  4,     I|             kisfiút a bárónő kastélyába, s ezzel megszakadt közöttük
 609  4,     I|                 férfival azonos személy, s hogy Marie nem más, mint
 610  4,     I|                 év múlva célnál leszünk! s akkor majd fölvált más”.~ ~
 611  4,     I|                   De a remény megcsalta, s aztán évrülo évre mindig
 612  4,     I|                  leány nem ígért semmit. S ha érezte is a leány sorsa
 613  4,     I|               egyenkint szokták kitépni, s amit úgy hínak, hogy „élek-e,
 614  4,    II|                Nem volt sürgősebb dolga. S minthogy a közvetlen kérdezősködés,
 615  4,    II|                amiről távcsöve értesíté, s ezekből aztán a képzelem
 616  4,    II|            svájci tehenészetet állított, s istállóit mindennap meglátogatta;
 617  4,    II|             munkát sokszor elrontottao , s újra kezdette, ami arra
 618  4,    II|                 szenvedélye van hozzá.~ ~S nem látszott semmit tudni
 619  4,    II|          beleavatkozott a kerti munkába, s olykor egész gondatlanul
 620  4,    II|                  értékű bizonyítványa.~ ~S ami a legfőbb: egész ismeretlenné
 621  4,    II|         látogatása alkalmával megismert, s aki nagyon megnyerte a kegyét
 622  4,    II|                  már letette a censurát, s ha a gróftól megkapja a
 623  4,    II|       kieszközlésére volt tehát szükség, s a Fertő-part melletti birtokvásárlásrao .~ ~
 624  4,    II|          fiskális rendbe hozott mindent, s a grófnak nem volt egyéb
 625  4,    II|              ablegatus” * -t a diaetára, s kezébe venni az átadott
 626  4,    II|                  kertészt fogadott belé, s tavaszig átalakíttatta azt
 627  4,    II|         Marie-nak: „menjünk el sétálni”. S aztán karjára ölté a lefátyolozott
 628  4,    II|                  a lefátyolozott leányt, s a parkon keresztül, megkerülve
 629  4,    II|             leány tapsolni fog örömében, s bokrétának fogja tépni a
 630  4,    II|              tépni a gyönyörű virágokat. S aztán majd kedvet kap hozzá,
 631  4,    II|         nekitérdeljen a virágültetésnek, s besározza vele a kezeit.~ ~
 632  4,    II|            lerántotta fejéről a fátyolt, s tündértiszta arcát először
 633  4,    II|                 elfelejcs”-csé lettek, – s az egyiket odaadta Lajosnak.~ ~
 634  4,    II|                 e méla kifejezést arcán, s orvoslást keresett az ellen
 635  4,    II|         könyvtárt összehozott a számára, s buzgó magyarázója volt könyveinek.~ ~
 636  4,    II|             ügyel az ő tudós előadására, s a feladott penzumokat nem
 637  4,    II|                nagyon!… – monda a leány, s azzal elhagyta a tanuló
 638  4,    II|                elhagyta a tanuló szobát, s bement a maga tündértanyájába
 639  4,    II|             ahonnan mindenki eltávozott, s a kulcsot az ablakon beadta.
 640  4,    II|                mindenes és kijáró posta, s háttal az ajtó felé fordulva
 641  4,    II|                   Aztán kinyílt az ajtó, s kilépett rajta a lefátyolozott
 642  4,    II|                  Azzal rázárta az ajtót, s a kulcsot visszavitte a
 643  4,    II|                visszavitte a kastélyhoz, s beadta az ablakon. A magára
 644  4,    II|                  felnyitá vele az ajtót, s éppen úgy, mint idáig jött,
 645  4,    II|             Annak következései lehetnek, s hát azután?~ ~Az eltemetett
 646  4,    II|          kiüljön-e kriptasötét ablakába, s onnan körültekintse naponta
 647  4,    II|               Most hangosabban felkiált, s a szemlélő fülét e szó üti
 648  4,    II|             mikor az a toronyba felmegy, s megtudja, mit csinál ott.
 649  4,    II|                már mellett állt a leány, s fülébe súgta nevét: „Kedves
 650  4,    II|                 és meglepetés zavarával, s nem tudott a leánynak mit
 651  4,    II|               itt ezzel a nagy csővel?~ ~S mielőtt Lajosnak ideje lett
 652  4,    II|                  üresen hagyott helyére, s maga nézett bele a csőbe,
 653  4,    II|             Marie szájára tette a kezét, s aztán megint belenézett
 654  4,    II|                 közel. Az úrnő hívta őt, s az eléje kullogott, de négykézláb.
 655  4,    II|                nem akarja tűrni a fején, s egyre vissza akar esni a
 656  4,    II|                neki csak a hónaljáig ér, s úgy sétáltatja magával,
 657  4,    II|                  Most leül elébe a fűbe, s látszik az ajkán, hogy ezt
 658  4,    II|                 a leány a távcső mellől, s odaborulva Lajos nyakába,
 659  4,    II|             toronylépcsőkön a kastélyba, s napestig majd fölvette a
 660  4,    II|                türelmes, mint egy szent; s védence makrancos, mint
 661  4,   III|                  órakor veendé kezdetét, s éjfél tájáno érendé el egész
 662  4,   III|                  égi ábrázatnak képzelt, s aztán egyszerre meglátott
 663  4,   III|                 égi tünemény bámulásába, s a rendes lefekvési idő elmúltával
 664  4,   III|    csodadolgairól; Marie el-elbólintott, s azon vette észre magát,
 665  4,   III|                   egész a hálószobájáig, s ott jó éjt kívánt neki,
 666  4,   III|                  ott jó éjt kívánt neki, s megkérte, hogy a szobája
 667  4,   III|                 csövet a telescopiumból, s a földvizsgálót tette helyébe (
 668  4,   III|                 amaz fölfordítva mutat), s a hold helyett a szomszéd
 669  4,   III|               magán a nagy fénytányéron, s úgy találta, hogy egy gömbölyű
 670  4,   III|              utolsó fénykaréj is eltűnt, s az égen csak egy nagy, ismeretlen
 671  4,   III|                  kihajlott az erkélyről, s akkor a csipkefodrok fellegei
 672  4,   III|                aludt védence szobájában, s nem akarta, hogy valami
 673  4,   III|             Marie-t fölébressze álmából, s az észrevegye az ő ottlétét.
 674  4,   III|                  jelt adott a háta mögé, s arra azután egy második
 675  4,   III|              egymáshoz vannak kapcsolva, s ha a két végső pálcát széthúzza
 676  4,   III|                  erkély vasrácsozatához, s aki legkönnyebb legény volt,
 677  4,   III|                  előttük kinyitogassao , s ők aztán a cselédséget álmában
 678  4,   III|                  ártalmatlanná tehessék, s aztán háborítatlanulo hajthassák
 679  4,   III|               őket.~ ~– De én megláttam, s el fogom őket onnan zavarni.~ ~–
 680  4,   III|                 merne itt maradni többé, s tudod, hogy mi ide vagyunk
 681  4,   III|              tegyünk. Bemenjek a faluba, s fellármázzam a lakosságot?~ ~–
 682  4,   III|                  szolgabíró elé híjanak, s ottan mint tanúnak el kelljen
 683  4,   III|                  mondok. Te itt maradsz, s puskádat kezedbe véve, Marie
 684  4,   III|               háromélű tőr is van benne, s az szűk helyen hatalmas
 685  4,   III|               Hozd a felső kabátomat is, s tedd a zsebébe az érvágó
 686  4,   III|            elájult odaát az ijedtségtől, s szüksége lehet rá.~ ~– Ejh,
 687  4,   III|                  már a kapun kívül volt, s az oldalát ütögetni kezdte
 688  4,   III|             kiláncolt csónakjába ugrott, s hatalmas evezőnyomásokkal
 689  4,   III|               árnyéka betakarva tartott, s melynek visszfénye most
 690  4,   III|                gróf áthaladt az udvaron, s amint a szegleten kibukkant,
 691  4,   III|              élesen füttyentett kétszer, s azzal elfutott az angolkert
 692  4,   III|                Azon egyenesen benyitott, s még láthatá, amint egyike
 693  4,   III|                 egy ajtóval odább eredt, s az az úrnő hálószobáját
 694  4,   III|                mely egész nyakáig fölér, s ott van halványsárga szalaggal
 695  4,   III|              tette a megszabadulás öröme s a szemérem pírja, midőn
 696  4,   III|               úrnő őt is rablónak nézze, s sikoltozni kezdjen, vagy
 697  4,   III|             suttogá a delnő a belépőhöz, s addig pirosra gyúlt arccal
 698  4,   III|               addig pirosra gyúlt arccal s összevont szemöldökkel fordítá
 699  4,   III|              másik mellé a frizőrfésűt), s íziben kettévágta vele ao
 700  4,   III|                  felszabadítva az úrnőt, s azzal rögtön a csengettyűzsinór
 701  4,   III|                 A rablók elfutottak már, s nem vittek el semmit. Ön
 702  4,   III|            toalettben ült vendége előtt, s nem mert felállni, hogy
 703  4,   III|                akit szintén megkötöztek, s betömték a száját, szabadítsa
 704  4,   III|          hálószobából nyíló kamrácskába, s ott meglátott az ágyon egy
 705  4,   III|                 kantus takarta termetét, s lábain török papucskák voltak,
 706  4,   III|             Azzal a nő üterét vizsgálta, s szemhéjait emelé fel ujja
 707  4,   III|                kantusa zsebéből elővett, s az alélt nő orra alá tartott;
 708  4,   III|              elfordultak szemhéjaik alá, s ajkai elkékültek; szerencsére
 709  4,   III|               amint szemeit felnyitotta, s fejét Vavel karjára nyugtatva
 710  4,   III|                 az erszényét az udvarán, s nem lopják el. Úgyhogy én
 711  4,   III|             éjjel holdfogyatkozás nincs, s én azt távcsőmmel nem vizsgálom,
 712  4,   III|                távcsőmmel nem vizsgálom, s ha történetesen az ecclipsis
 713  4,   III|            éjszakára az erkélye ajtaját, s a kastély udvarán éji őrt
 714  4,   III|                  sem akart hátramaradni, s ugyanazon hangulatból folytatá:~ ~–
 715  4,   III|                 fogom mondani az okát. – S azzal kivette Vavel kezéből
 716  4,   III|            indulásra kész voltát jelezé, s lefoglalta azt mintegy zálogul
 717  4,   III|                 ő eresztette be azokat!” s akkor ezt a szegény asszonyt
 718  4,   III|               börtönöznék be rögtön.~ ~– S ön ártatlannak tartja őt
 719  4,   III|                 a szekrényeim kulcsai.~ ~S minden állításnako nyomatékául
 720  4,   III|               hogy becsületes nő legyen, s akit én egyszer pártul fogtam,
 721  4,   III|            senkinek, ahogy én sem fogok. S mármost visszaadom a fegyverét.
 722  4,   III|                be maga után a kapuajtót, s a kulcsát hajítsa fel az
 723  4,   III|                   Én ott megtalálom azt, s aztáno biztonságban leszek.
 724  4,   III|                   mivel lettem adósa ma, s jöhet idő, amikor tartozásomat
 725  4,   III|                  lerovom. Isten önnel!~ ~S azzal utánozhatatlan gráciával
 726  4,   III|               alant bezárta a kapuajtót, s aztán még egyszer meglátta
 727  4,    IV|      literaturában az ideálnak a helyét, s a metafizikában az abszolút
 728  4,    IV|                együttérzés tanai között, s nem bírt összes bölcsészeti
 729  4,    IV|                 volt képes kieszközölni. S a távollevő gondolatok elárulják
 730  4,    IV|           magukat az arcon, a szemekben, s vannak, akik az arcból,
 731  4,    IV|                  obszervatóriumba Marie, s meglepte Lajost a távcsőnél.~ ~–
 732  4,    IV|               Nagyon szép – monda Lajos, s oda hagyta ülni Marie-t
 733  4,    IV|                 leány a távcsőbe nézett, s látott maga előtt egy paréjjal
 734  4,    IV|                  megfordított szakajtón, s kis unokalányát tanította
 735  4,    IV|                távcsövet a kastély felé, s addig-addig keresgélt, míg
 736  4,    IV|                  Ugye? – monda a leány – s aztán ha a szájam görbe
 737  4,    IV|                 ha a szájam görbe volna, s a fél szemem hunyorogna,
 738  4,    IV|               hozzátette engesztelően: – S ha csúf lennék is, nem szeretne-e
 739  4,    IV|        felfogadott gyermeknek a szülője, s jelenleg a bárónő udvarában
 740  4,    IV|            kastély belső körülményeiről, s azokkal egy újabb, minden
 741  4,    IV|                  mint az ágyasházábano , s az éji őr nem vigyázott
 742  4,    IV|              meggyújtá a viasztekercsét, s azzal lefeküdt.~ ~Ez este
 743  4,    IV|                  asztalán gyertya égett, s háttal ez asztalnak állt
 744  4,    IV|              egyszerre odaszökött hozzá, s megragadta a férfi karjait.~ ~
 745  4,    IV|                izmos férfiakkal, mint ő, s azok mind Sátán Lacit fognák
 746  4,    IV|        megtámadója által összeszorítani, s csendesen, nyugodtan dörmögé:~ ~–
 747  4,    IV|                 Lajos bámulva nézett rá, s elereszté a karjait.~ ~–
 748  4,    IV|               kastélyára éjszaka rátört, s őt ki akarta rabolni, nem
 749  4,    IV|              nekem több, mint a templom. S mégis azt mondják, hogy
 750  4,    IV|                 Sátán Laci csak egy van, s azt ismeri minden ember.
 751  4,    IV|              ilyen lángjegyet a pofáján? S különösen kinek van még
 752  4,    IV|                  komisz pernahajderek!~ ~S kiköpött a címzésüko után.~ ~
 753  4,    IV|               Istók. Ez az én adósságom, s ezért én meg akarok fizetni. –
 754  4,    IV|               akar. – Majd ha eltávozom, s a gróf úr körülnéz, akkor
 755  4,    IV|            mindenáron meg akarják kapni. S lássa a gróf úr, amilyen
 756  4,    IV|                köd utánam” belopakodjék, s azalatt, amíg a gróf úr
 757  4,    IV|                  gyertyát az asztaláról, s rohant rémülten a leány
 758  4,    IV|                  egészen fel volt tárva, s a benne elhelyezett szekrényke
 759  4,    IV|                 kenyérből volt készítve, s visszatért a saját szobájába.~ ~
 760  4,    IV|                 csak egy bolondsága van, s mindig arról fecseg. Megérti
 761  4,    IV|                öldöklő masinákat fundál, s azt magyarázza, hogyan kellett
 762  4,    IV|                 felnyithatatlan ajtókat, s minden embernek pokolgépekről
 763  4,    IV|             végezte ön el – szólt Vavel, s szekrényéhez lépve, kivett
 764  4,    IV|               üveget és egy kis poharat, s ezt teletöltötte. – Hátravan
 765  4,    IV|               volna én ezt magamtulo is, s szerettem volna dolgozni,
 766  4,    IV|                nem szabad őt megbotozni, s ha embert öl, nem akasztják
 767  4,    IV|                  hogy nemesember vagyok, s ha bajba kerülök, csak arra
 768  4,    IV|           medvéje! Elszoktam a dologtól, s hozzászoktam, hogy világcsúfja
 769  4,    IV|          elloptam a nyomorultak számára, s az azoknak jólesett. Hanem
 770  4,    IV|                  rájött a tolvajságomra, s engem elkergettek a hivatalomból,
 771  4,    IV|                 ő a Sátán Laci felesége, s azontúl nem volt helyben
 772  4,    IV|               nem volt helyben maradása, s meg csak utánam jött az
 773  4,    IV|         nemesember fiát is felakasztják. S ahova én befészkelem magamat,
 774  4,    IV|                kiüt a statárium azonnal. S nekem tetszik az, hogy úgy
 775  4,    IV|                valami nagy csoport közé, s vághat maga körül, míg embert
 776  4,    IV|            letett túri kalapját a rabló, s gangoso lépésekkel megindult
 777  4,    IV|               puskavégre kaphat, lelőni; s azt megteheti, amíg innen
 778  4,    IV|        odasietett a fegyverszekrényéhez, s csakugyan úgy tapasztalá,
 779  4,    IV|                  nagyon elővigyázó volt, s biztosította magát minden
 780  4,    IV|                  a kastély minden zugát, s nem tudott rájönni, hogy
 781  4,    IV|                ketteje el volt görbítve, s a mesével határos volt,
 782  4,    IV|          megjelenő opus. Előkereste azt, s megtalálta benne a pernahajdert.~ ~
 783  4,    IV|   kifosztogatását tűzték ki feladatokul; s mert insigniáikban * medvebőr-palást
 784  4,    IV|                 voltak ezek a betörők?~ ~S még nagyobb kérdés volt
 785  4,     V|                 embernek, mint az ő ura, s egy olyan bolond embernek,
 786  4,     V|             minden vonása izgékony volt, s mindig valami olyan indulatot
 787  4,     V|               közben a szájába dugdosta, s nagy gyorsan illusztrálta
 788  4,     V|                 órát el szokott tölteni, s ezalatt Lajos átvezethette
 789  4,     V|           ezermestert a leány szobájába, s ott elmondhatta neki, hogyo
 790  4,     V|             hallgatott a gróf beszédére, s aközben az előhúzott hüvelykmérővel
 791  4,     V|              való hosszakat és széleket, s miután jól megértett mindent,
 792  4,     V|          kényszeríté magát.~ ~– Óh, uram s én Istenem. Hát a mágneses
 793  4,     V|               széthúzza a hosszú láncot, s amit közbekap ellenséget,
 794  4,     V|                 se arról tudomást venni, s még beszélni is érdemesnek
 795  4,     V|                 műhelyében állítá össze, s a grófnak csak akkor mutatta
 796  4,     V|            elfellegezte a méla érzelgés, s az ajkak már tudtak bánatot
 797  4,     V|              napon odajönnek a kapu elé, s körtáncot járnak, és dalolnak,
 798  4,     V|           körtáncot járnak, és dalolnak, s virágokat hajigálnak be
 799  4,     V|               Azt ám. A régi jó álmomat. S ahelyett nem hozhatsz nekem
 800  4,     V|                az imádságomat az ágyban, s ha nem siettem jól az Amennel,
 801  4,     V|                 egy más világban jártam. S ha fölébredtem is nagy néha
 802  4,     V|        fölébredtem is nagy néha éjszaka, s hallottam, hogy az óra ütni
 803  4,     V|               mikor így egyedül maradok, s csendesség támad körülem;
 804  4,     V|                  közelit a hátam mögött, s a vállamon keresztültekint.
 805  4,     V|            képzelek, akik ott guggolnak, s nem merek odamenni, hogy
 806  4,     V|                odamenni, hogy meglássam. S ha lefeküdtem, s eloltottam
 807  4,     V|              meglássam. S ha lefeküdtem, s eloltottam a gyertyát, azt
 808  4,     V|                régen valamikor üldöztek, s szeretnék elfutni előlük.
 809  4,     V|             lássak és ne halljak semmit, s ha így elalszom, oly rosszakat
 810  4,     V|                 mikor fölébredek megint. S aztán úgy alkuszom az óraütéssel,
 811  4,     V|                  Bár jönne már a reggel! S amíg megvirrad, ezerféle
 812  4,     V|              keresztül-kasul az agyamon. S némelyik úgy fáj, hogy én
 813  4,     V|                Lajos, az lehetetlen.~ ~– S ha én találtam volna ki
 814  4,     V|           porcelánkezét az ifjú karjára, s átment vele saját szobájába.~ ~
 815  4,     V|             rejtett göngyöleg legördült, s bezárta őt.~ ~A leány meglepetve
 816  4,     V|      dolgozószobámban egy csengettyűvel, s akkor én felszedem a könyveimet
 817  4,     V|           átköltözöm ide ebbe a szobába, s folytatom a munkámat itt,
 818  4,     V|                Te akkor nem fogsz félni, s ismét megtalálod az álmodat.~ ~
 819  4,     V|                két kezét odanyújtá neki, s megszorítá azokkal az ifjú
 820  4,     V|                neki a keserű gyógyszert, s azt mondta rá, hogy igen
 821  4,     V|              keresztbe fogott írótollat; s azzal letelepedett a megszokott
 822  4,     V|                  a megszokott kerevetre, s folytatta a fehér asztalkán
 823  4,     V|                 a néma könyv fölé hajol, s egy vonás meg nem mozdul
 824  4,     V|              jött abban a pillanatban.~ ~S aztán gondolá magában a
 825  5,     I|                szeretik elvenni a másét, s a törvényhatóságokkal folytonos
 826  5,     I|                  amit könyvből olvasott, s komolyan töprengett azon,
 827  5,     I|         trombitaszó csalta az ablakához, s amint kitekintett, az országúton
 828  5,     I|                  legszebb mazur-indulót, s úgy tartá ünnepélyes bevonulását.~ ~
 829  5,     I|                el a gazdákhoz házszerte, s este a káplári kalapácsverés
 830  5,     I|                 áthangzott a helységből, s kilenc órakor a világ négy
 831  5,     I|                 tör be a Névtelen Várba, s az rabolhatja el a vár urától
 832  5,     I|               válogatott ouverture-jeit, s néha a kastély nyitott ablakain
 833  5,     I|             szabad rajta zsidónak lakni; s nem szabad bele katonát
 834  5,     I|                aztán átadta a névjegyét, s Henry felvitte azt Vavelnek,
 835  5,     I|                 közük sincsen egymáshoz, s a látogatási kísérlet nem
 836  5,     I|                   nem találta őt otthon, s ott hagyta a kapusnál a
 837  5,     I|         Barthelmy Léon átadta névjegyét, s ezúttal feltette magában,
 838  5,     I|               jött át a Névtelen Várból, s úgy is tért vissza, s ez
 839  5,     I|            Várból, s úgy is tért vissza, s ez négyszerte rövidebb út,
 840  5,     I|                 nyolc órakor az ágyba?~ ~S megint ott hagyta a látogató-jegyét.~ ~
 841  5,     I|           vendégre, hogy „Halt, wer da?” s megtudván, hogy a közeledő
 842  5,     I|             szépen a névjegye szegletét, s átadta azt a kapusnak.~ ~
 843  5,     I|              szereti az ismertségkötést, s ettől a naptól fogva aztán
 844  5,     I|            tartozott. Bátor katona volt, s amellett vidám cimbora és
 845  5,     I|                  tallérokkal jutalmazta; s nemegyszer kisegített a
 846  5,     I|             blokírozott * főhadnagyot.~ ~S asszonyok körül nem kevésbé
 847  5,     I|                 és nagy városban feküdto s mindenütt könnyező szemeket
 848  5,     I|          nősüléséhez kaució kívántatott, s az a legkisebb alhadnagynál
 849  5,     I|              állják egyházi kánonaink.~ ~S különösen egy olyan okos
 850  5,     I|                  csalódott egy férfiban, s azóta egynek sem ajándékozza
 851  5,     I|                boldog szerelmi viszonya, s abban van ellenállási ereje. –
 852  5,     I|              szavazatok egyenlők voltak, s elnök tartózkodott a votum
 853  5,     I|                 maguknak muzsikáltatnak, s aztán ha egyszer bevették
 854  5,     I|          akkoriban legdivatosabb táncot) s mindennap kész a táncestély.
 855  5,     I|             mindennap kész a táncestély. S Katalin bárónő szenvedélyes
 856  5,     I|                 el rögtönzött színpadon, s azokban maga a bárónő is
 857  5,     I|            Philapdelphiát * produkálják, s a laterna magica bűvképeivel
 858  5,     I|               van, az, hogy discretusok, s hölgyeiket nem kompromittálják.~ ~
 859  5,     I|          vadászatot, fácánra, szarvasra; s mint ügyes amazon bámultatta
 860  5,     I|                kergetni a koronás vadat, s jelt adni a kürttel a hallalira:
 861  5,     I|               néha egész nap az agyában, s minden gondolatja arra a
 862  5,     I|            színhelyén mediatio végetto , s kétfelé nem választják a
 863  5,     I|             szerszámáról a farmatringot, s azzal a fekmentessé tett
 864  5,     I|                 a leghíresebb verekedők. S csak azért nem kapnak botot
 865  5,     I|          klarinétok és piccolák zenéjét, s eltöprengett magában, hogy
 866  5,     I|                  többször volt mellette, s ha arca oly rideg és komoly
 867  5,    II|               csapatösszpontosítás lesz, s e célból Barthelmy csapatja
 868  5,    II|                  legerősebb hideglázban; s ha szüreti mulatságok alatt
 869  5,    II|                  lesz; hanem fennmaradt, s Lajost kérte, hogy olvasson
 870  5,    II|                  süvöltését, pattogását, s minden granátdurranásra
 871  5,    II|         kastélyban olyan jól mulattak.~ ~S igazán jól mulattak.~ ~Az
 872  5,    II|            Európában, mint a „sasok” * , s a híres Bobèche * bravúrját
 873  5,    II|           tizennyolcféle kalapot gyűrve, s ugyanannyi jellemet játszva
 874  5,    II|             hadsereg talpra állíttassék, s a katonák nem rokonszenveztek
 875  5,    II|              kell ülniök más város felé; s aztán katonajelszó szerint: „
 876  5,    II|                 mögé volt felkanyarítva, s hogy tökéletes legyen a
 877  5,    II|          lovagostorával egyet pattintva; s ugyanakkor a színfalak mögül
 878  5,    II|             cserdített a lovagostorával, s sajátszerű reszelő hangon
 879  5,    II|              megszólított egyet morgott, s a szájával a két bajuszszárát
 880  5,    II|               tűzkövet, taplót és acélt, s formaszerűen kicsiholt;
 881  5,    II|                 taplót a pipájába dugta, s leszorítá a kupakkal.~ ~
 882  5,    II|                 lezárolt szemöldök közé, s csak a másikat tartá kerekre
 883  5,    II|                  tartá kerekre kinyitva, s azalatt folyvást agyargó *
 884  5,    II|                 közé szorította a pipát, s abból nem szítta, de fújta
 885  5,    II|              sziporkázott fel a magasba, s mentül jobban hullott a
 886  5,    II|                meglátja az ellenséget? – S azzal egy nagyot cserdített
 887  5,    II|               piromániává fog elfajulni, s ez itt majd kazlakat és
 888  5,    II|                  magammal fogom hordani, s igen jó gondviselő apja
 889  5,    II|          elvétetem tőle a tűzszerszámot, s szüntelen vigyáztatok rá.
 890  5,    II|             Odarohant a tűzeső közepébe, s a markával akarta elfogdosni
 891  5,    II|         sisteregve lövelt fel a magasba, s mikor szétrúgta szivárványszínű
 892  5,    II|          megfogta az egyik hosszú fülét, s a lovagkorbáccsal jól megrakta
 893  5,    II|                 aztán lefeküdt a földre, s négykézláb kutyagolt odább.
 894  5,    II|          röppentyű harántos irányt vett, s beleesett a tóba.~ ~Az emberi
 895  5,    II|               vad erre nagyot sikoltott, s a partról utána ugrott a
 896  5,    II|                  mert az ő tavába esett; s nekiindult, hogy elfogja.~ ~
 897  5,    II|                 viselni és szót fogadni, s visszafoglalta az elvesztett
 898  5,   III|           istállóba, lovát nyergeltetni, s aztán felkötni a kardot.
 899  5,   III|         Végignyargalni a hadsorok előtt, s hangoztatni a büszke vezényszót.
 900  5,   III|                 rúd mellé van szoktatva, s a drága toledóit csak akkor
 901  5,   III|                  Schmidtné a batyujával, s berakta a donjon * ablakából
 902  5,   III|          leveleket; a kosarat felhúzták, s Schmidtné eltűnt a zárt
 903  5,   III|               házban, kisuhant a parkba, s ott sétált alá s fel a lehullott
 904  5,   III|                 parkba, s ott sétált alá s fel a lehullott sárga faleveleken.
 905  5,   III|                az istállóban a lovaknál, s ha a kapun csöngetnek, ne
 906  5,   III|              majd kinyitja azt ő maga.~ ~S aztán járta a hosszú fasort
 907  5,   III|               hintógördülést a töltésen, s mikor a tizenegy óra felé
 908  5,   III|                  lehet? – mondá magában, s sietett az ajtót kinyitni.~ ~
 909  5,   III|            francia szolgálatot elhagyja, s nálunko fogadjon el tiszti
 910  5,   III|             fürdőből elszöktette valaki, s nem lehetett megtudni, hogy
 911  5,   III|             nagyon furcsa hanglejtéssel, s hátravetette fátyolát, hogy
 912  5,   III|               hirtelen megkapta a kezét, s azt súgá fülébe:~ ~– Nem
 913  5,   III|               eltűnt a világ szeme elől, s akinek az. arcát nem szabad
 914  5,   III|                  négy évvel elszöktette, s azóta azzal a világból száműzve
 915  5,   III|         végrevalahára szemközt kaphatom, s egy jó karddöfés vagy egy
 916  5,   III|                következménye súlyos.~ ~– S nem hiszi a bárónő, hogy
 917  5,   III|               ilyen kontemplatív remete; s az sem bizonyos, hogy a
 918  5,   III|                  amennyit kellett volna, s egyszerre elhallgatott.~ ~–
 919  5,   III|              nevezetes a mendemondáiról. S azok között, amiket önről
 920  5,   III|            mulatságos és finom vendégek. S ez a helyzet adott nekem
 921  5,   III|              vette észre a nyert előnyt, s azt egy futó mosolyával
 922  5,   III|              adni. Vendége voltam önnek, s ön parancsolt velem. De
 923  5,   III|           megszűnök önnek vendége lenni, s azontúl nem köt le semmi
 924  5,   III|              hallják meg, amit mondok.~ ~S avégett, hogy még a bokrok
 925  5,   III|                 egymást érték az arcaik, s szemeik, mint két vítőr
 926  5,   III|              lovagolni az ön hintajának, s akkor ő bemutatja magát
 927  5,   III|                   hogy ő Barthelmy Léon, s meg akarja tudni, hogy az
 928  5,   III|              Lajos a lábával toppantott, s kezeivel a levegőben markolászott,
 929  5,   III|               visszaerőltette önuralmát, s csendesen felelt:~ ~– Erre
 930  5,   III|               Barthelmy Ange asszonyság. S lovagok az adott becsületszót
 931  5,   III|              azzal nem lesz megelégedve, s meg akar győződni?~ ~– Micsoda?~ ~–
 932  5,   III|              fülébe súgjam, amit akarok; s ön is tompítsa a szavát.
 933  5,   III|                mely egyszerre röppen el, s lesz utána két halott. –
 934  5,   III|               egy lépéssel hátrált tőle, s a fejét rázta, és a kezeivel
 935  5,   III|               egy nő, akinek ön mindene, s akinek, ha önt elveszítio ,
 936  5,   III|           tehetek? Elbújjak-e az odúmba, s addig ki ne merjek onnan
 937  5,   III|            Csináljak börtönt a házamból, s ki ne bocsássak a levegőre
 938  5,   III|               kapná sarkantyúba a lovát, s nyargalna hazáig, „ventre
 939  5,   III|                 szemben foglalni helyet, s ha azt mutatom be Barthelmynek,
 940  5,   III|                  a tréfa nagyon vastag!” s miután beszélhetett elég
 941  5,   III|               együtt sétálni az erdőben, s azoktól megtudhatta, hogy
 942  5,   III|                egészen jogosulttá válik. S akkor aztán egész következetességgel
 943  5,   III|           Katalin –, amiért idejöttem. – S azzal kalapja fátyolát előrehúzva,
 944  5,   III|                  kérdező lovagias ember, s a lovagszóban megnyugszik,
 945  5,   III|                 lovagszóban megnyugszik, s azontúl békét hagy önnek.~ ~–
 946  5,   III|             durva, erőszakos ember lesz, s vakmerően szembe akar szállni,
 947  5,   III|                 bécsiek szoktuk mondani, s amit nem szoktunk magunktól
 948  5,   III|                 juthatott észrevétlenül, s ő azt csak az utolsó nap
 949  5,   III|                  vidékre kerültem volna, s akárhányan láttak bennünket
 950  5,   III|                   két külön kocsin ülve, s így tudhatják, hogy a két
 951  5,   III|             együtt lemegy Olaszországba, s mit törődöm én vele tovább,
 952  5,   III|              Szégyenpír – ok nélkül.~ ~– S nem látott volna ön még
 953  5,   III|              várba, felvette a köpenyét, s aztán beszólt Marie-hoz,
 954  5,   III|                    Azután bejött a gróf, s rendeletet adott Henrynek,
 955  5,   III|         lefátyolozott nőt akar meglátni, s majd mutatok neki egy nőt,
 956  5,   III|            leggyorsabb versenyparipámra, s az ezredes után futtatom
 957  5,   III|               elő oldalzsebéből a hölgy, s azt szétbontva, odatartá
 958  5,   III|              ismét összehajtá a levelet, s visszadugta a zsebébe.~ ~–
 959  5,   III|               karját nyújtsa a hölgynek, s azt mondja:~ ~– Menjünk,
 960  5,   III|             betakarta arcát a fátyollal, s egész karjával belekapaszkodott
 961  5,   III|          belekapaszkodott Vavel karjába. S az ilyen karonfogásnak igen
 962  5,   III|             udvar park felőli ajtajához, s a fátyolos hölgyet az angol
 963  5,   III|                 Ott felsegíté a hintóba, s maga melléje ült. – Még
 964  5,   III|                  embernek a saját lelke. S egy óra múlva annyira nem
 965  5,   III|                 megint álom lesz minden, s az üdv megint rejtéllyé
 966  5,   III|             végén álló keresztfa előlo , s idáig semmi sem történt
 967  5,   III|                 tovább nincs ok hajtani, s gépileg visszafordítá a
 968  5,   III|             kiálta fel elbámulva a gróf. S aztán nagyot sóhajtott.
 969  5,   III|                 akik ezt könnyen veszik. S ez temperamentum dolga. –
 970  5,   III|             saját szemeim által nyertem. S anélkül innen el nem távozom.~ ~–
 971  5,   III|              hangján ejté ki az ezredes, s sarkantyús lábával nagyot
 972  5,   III|                 fogja ön elérni, uram!~ ~S e percben mind a két férfinak
 973  5,   III|              volt már emelve a levegőbe, s csak az volt függőben, hogy
 974  5,   III|                 a kalapjáról a fátyolát, s közbeszólt.~ ~– Itt van,
 975  5,   III|                meglepetve hőkölt vissza, s hirtelen a szájához kapta
 976  5,   III|               szót akarna visszatartani, s arra a legtökéletesebb menüett-lépésben
 977  5,   III|                 is közelebb lépett most, s azok is furcsa kíváncsisággal
 978  5,   III|              vetett egy oldalpillantást, s e tekintet tele volt sértő
 979  5,   III|                 köpenye alól pisztolyát, s annak a csövét az ezredes
 980  5,   III|            folyvást gúnyosan mosolyogva, s belenézve a pisztoly csövébe,
 981  5,   III|                legmélyebb tiszteletemet, s ne tagadja meg bocsánatát
 982  5,   III|                 kézcsókban kifejeznem.~ ~S minthogy a hölgy mind a
 983  5,   III|             körül összekulcsoltan tartá, s egyiket sem nyújtá oda a
 984  5,   III|                 ujjai hegyét érinthesse, s még a sisakot is levette
 985  5,   III|            sisakot is levette a fejéről, s a hóna alá fogta addig.~ ~
 986  5,   III|               Azztán kísérőihez fordult, s fedetlen fővel így szólt:~ ~–
 987  5,   III|                  egyszer meghajtá magát, s félreállt, jelezve, hogy
 988  5,   III|               arca elé rántá a fátyolát, s durcásan készteté Lajost
 989  5,   III|          kapujánál állítá meg a fogatát, s ott leemelve a hölgyet,
 990  5,   III|                kilebbent a park ajtaján, s léptekkel, mik a föld felett
 991  5,    IV|               volt mindig a kastélyában, s igazi apácai életet folytatott.
 992  5,    IV|             megvétele előtt is itt volt, s az a fátyolos hölgy, aki
 993  5,    IV|        könnyűszerrel köt Bruderschaftot, s osztja a csókokat. Mondok.~ ~
 994  5,    IV|               egy kifinomított kacér nő, s világtól elvonulásának titka
 995  5,    IV|                 Ezt is megtudta Katalin, s nagyon jól mulatott rajta.~ ~
 996  5,    IV|                 meghívta magához ebédre, s ott arra kényszeríté őket,
 997  5,    IV|           rejtély még zavarosabb lett.~ ~S annyival inkább, hogy e
 998  5,     V|         fellopózott az obszervatóriumba, s az áruló cső tudatott vele
 999  5,     V|      csengettyűjével, hogy már lefeküdt, s az érkező Lajos széttárt
1000  5,     V|                 sétálni a kertemben.~ ~– S ha majd tél lesz?~ ~– Akkor