Rész, Fejezet

 1  1,     I|         jó tettet követhetünk el egyszerre.~ ~– Topp! Ez igaz! – szólt
 2  1,     I|       vitte oda neki. Arra aztán egyszerre ketté lett vágva minden
 3  1,     I|          hiú reményt költött fel egyszerre, nem más, mint egy csaló:
 4  1,     I|           Hanem a mellékszobában egyszerre eloltják a gyertyákat, s
 5  1,   III|        függönyei szétvonattak, s egyszerre világosság hatolt szempilláira.~ ~
 6  1,   III|    hogyan lehet az ember eszének egyszerre két külön úton haladni?
 7  1,   III|        hogy az ajtó becsukódott, egyszerre az egész társaság mind Cambray
 8  1,   III|         férfi elnevette magát, s egyszerre alább eresztette a fejét.~ ~–
 9  1,   III|  lerontassa? – Vagy ha rögtön és egyszerre akar kielégíttetni, szóljon:
10  1,   III|       mintha magasabb lett volna egyszerre, egész arca megnyúlt; –
11  1,    IV|       elkölthet, a tőkéjét fogja egyszerre megkapni. Ötmillió frank
12  2,     I|          Minden szemközt jövővel egyszerre megbarátkozó. Látszott,
13  2,     I|        inzsellér mosolygó álarca egyszerre a rémülés facies hippocraticájára *
14  2,    II|      veres és egy cirmos; s amik egyszerre odaszaladtak hozzá a háztetőről,
15  2,   III|        tekintetes asszony jutott egyszerre eszébe. A haragra kelt férfi
16  3,     I|      találtak ki valamit, amitől egyszerre minden ember Rafaellá lehetett.
17  3,   III|       férfi, mint őrült, ragadta egyszerre kezébe mind a két evezőt,
18  3,   III|      puszta habot érte. A szörny egyszerre lebukott, s látszott a mélyen
19  3,   III|   meghallgatta fohászát: délután egyszerre megváltozott az idő; a szép
20  3,    IV|          ahogy Marie nem tudott. Egyszerre készen lett a kifogással.~ ~–
21  3,    IV|        jéghideg ujjak érintésére egyszerre felemelkedett fektéből a
22  3,    IV|     olyan lett az arca, mint aki egyszerre megőrült. Valami olyan önkényteleno
23  3,    IV|      maga alá a bölényt: a leány egyszerre odalépett hozzá, s erőteljes,
24  3,    IV|      dülhkitörés alatt, s azután egyszerre elkezdett izzadni a kór,
25  3,    IV|           Nézze csak, hogy dobog egyszerre a szívem.~ ~S megfogva a
26  4,     I|   megpillantotta Vavel hintóját, egyszerre letért az útról, s egy mellékösvényt
27  4,    II|       kell ennek lenni.~ ~Azután egyszerre felkelt a leány a távcső
28  4,   III|      ábrázatnak képzelt, s aztán egyszerre meglátott maga előtt egy
29  4,   III|         minden ember azt mondaná egyszerre: „Ezeket a Sátán Laci felesége
30  4,    IV|     halkhangon.~ ~E szóra a gróf egyszerre odaszökött hozzá, s megragadta
31  4,     V|          mikor az árokhoz érnek, egyszerre beleugranak az árok fenekére,
32  4,     V|         a furfangos ágyúval, ami egyszerre ötszáz embert seper le a
33  5,   III|        amennyit kellett volna, s egyszerre elhallgatott.~ ~– Ön most
34  5,   III|       nem hárít; két golyó, mely egyszerre röppen el, s lesz utána
35  5,   III|    lefátyolozottan.~ ~Vavel most egyszerre hahotában tört ki. A legnagyobb
36  5,   III|            E válságos jelenetnek egyszerre véget vetett Katalin bárónő
37  5,   III|         jegyesem…~ ~A gúnymosoly egyszerre eltűnt az ezredes arcáról,
38  5,    VI|       pompás kínai virágnak, ami egyszerre kedvence lett minden üvegháznak: „
39  5,    VI|         ábráit sorba lapozgatta, egyszerre az a lap állt előtte, amin
40  5,    VI|       Vár lakóinak.~ ~A Fertő tó egyszerre elkezdett szertelenül áradni,
41  5,    VI|      vezetett munka után a Fertő egyszerre minden oldalán elhagyta
42  5,    VI|      egész Hanság ingó lápföldje egyszerre egész tömegével alászállt,
43  7,    II|         előrehaladó mozdulatának egyszerre véget vetett amaz apokaliptikus
44  7,    II|     saját jó vitézeinek lepik el egyszerre az utcákat, kik az égő házakból
45  7,    II|        szeressen.~ ~Ah, e szavak egyszerre mily napfényt derítettek
46  7,   III|        aki az anyja képét látta, egyszerre ráismer. – Mikor ez a férfi
47  7,    IV|          mind a kettő nevetni, s egyszerre tegezte egymást. Hisz az
48  7,  VIII|        bírt vele lépést tartani. Egyszerre be akarta járni az egész
49  7,  VIII|   Kisfaludy Sándor magyar regéi. Egyszerre mind valamennyit el akarta
50  7,  VIII|          a kivilágított ablakot, egyszerre átadta a helyét Katalinnak.
51  7,  VIII|    találhatta; mert az elkezdett egyszerre kedvesen mosolyogni.~ ~–
52  8,     I|          azután a király példája egyszerre föllelkesíté a főurainkat
53  8,    II|          is lehetett már az idő: egyszerre csak azt hallja Lajos, hogy
54  8,   III|      táborhely volt; a nádkúpból egyszerre sátrakat lehetett rögtönözni,
55  8,   III|         menni, a vele jött hölgy egyszerre felvetette a fátyolát –
56  8,   III|    csattanó viheder törjön az ki egyszerre.~ ~Mondták volna azt, hogy
57  9,   III|           amit a szívére kapott. Egyszerre kellett megtudnia azt is,
58 10,    II|    fenyegeti, a vész nagyságától egyszerre férfiúi bátorságot kapott;
59 10,   III| vigasztalhatlan is volt miattuk. Egyszerre haltak meg, mint hűséges
60 10,    IV|        Valla helységen túl aztán egyszerre elveszett az a valami, ami
61 10,    IV|      előre húsz lépésnyit, amint egyszerre elbukott a lova, hogy csak
62 10,    IV|        vive?” szava hangzott fel egyszerre élesen, amire valami fél
63 10,    IV|       nem bírtam eltalálni, mert egyszerre hasra feküdt, s aztán elfutott
64 10,     V| Cavalieri ladri! Avanti!”~ ~Most egyszerre füstoszlop emelkedett a
65 10,     V|     tudta Vavel az ellenfogását. Egyszerre csatárrajjá bontotta fel
66 10,     V|         mondta nekik: „piano!”~ ~Egyszerre oly kettős sortüzelés fogadta
67 10,     V|         tüzelését vélve hallani, egyszerre támadót fúvatott, s erre
68 10,     V|     néhol a két összecsapó lovag egyszerre szakadt bele nyeregkápáig
69 10,     V|         kíséretéből odavágtatott egyszerre, hogy a kométást elfogja.~ ~
70 10,     V|         annak a védelmezésére, s egyszerre három támadó ellen fogadta
71 10,    VI|  emberfölötti bosszú rendíté meg egyszerre minden idegeit.~ ~– Fervlans! –
72 10,    VI|       lett?~ ~E szóra a sebesült egyszerre felkapta a fejét; s mintha
73 11,     I|           Ah, milyen boldog lett egyszerre! Hogy rettegett nagyságától
74 11,    IV|    gyalogság volt elrejtve, mely egyszerre sortüzeléssel fogadta a
75 11,    IV|       haragjuk elől. Hanem ekkor egyszerre egy osztály lovas chasseur
76 11,     V|             Hajh, hogy vége lett egyszerre! Hogy kijózanodott minden
77 11,     V|       lármahangtól visszhangzott egyszerre az erdő!~ ~– Szétverték
78 11,     V|      minden rendből kiforgatott, egyszerre az ittas ember rémületével
79 11,    VI|       alkirály főhadiszállása.~ ~Egyszerre, mint a saskeselyű az égből,
80 11,   VII|      lovak, vágómarhák ezreitől, egyszerre kemény cseréppé száradt
81 11,   VII|    lovasok az erdő szélét, amint egyszerre egy egész szemközt jövő
82 11,   VII|         helyről kapott parancsot egyszerre. Bianchi azt kívánja tőle,
83 12,     I| tűzkakasok kezdtek el szólni, ha egyszerre elkezdtek az ostromágyúk
84 12,     I|       volt az.~ ~De Vavel Lajost egyszerre egész emberré tette ez a
85 13,     I|    asszony, férfi, gyermek, mind egyszerre előveszi a zokogás. Csak