Rész, Fejezet

 1  1,     I|        Diána, mért vetkőztette önt így le? – kérdezé tovább az
 2  1,    II|  bizonyosan megtette volna azt; de így furfangot gyanított az ajánlatban.
 3  1,   III|         tudja. „Tanúnk” tudósítása így szól: „Van egy ország, ahol
 4  2,     I|           közé csíptetve az orrát, így igazolta véleményét:~ ~–
 5  2,     I|          összerakni.~ ~– No, éppen így vagyok én méltóságodnak
 6  2,    II|             A hollandiak szólítják így a macskákat.~ ~– Az ablak
 7  3,     I|             aki ért a tőrvíváshoz. Így sétálnak a gyepes úton a
 8  3,     I|            nem volt regény.~ ~S ez így folyt nap nap után, tavasztól
 9  3,    II|           Vannak köszöntők, amiket így szoktak előadni.~ ~– Jól
10  3,    II|        haha! – kacagott a leány. – Így nem hagyom magam kifizetni.
11  3,    II|   elmondanom, s azt teljesítették? Így szoktatott rá valaki. Talán
12  3,    II|           meg is csaltál mellette. Így szoktak tenni gyermekekkel.
13  3,    II|          egymást ijesztgetnők: míg így… Itt megakadt.~ ~– Hogyan?
14  3,    II|     megakadt.~ ~– Hogyan? Mit „míg így?” – kérdé elbámulva Lajos.~ ~–
15  3,    II|           elbámulva Lajos.~ ~– Hát így olyan nyugodtan alszom éjjel,
16  3,   III|               Bocsánat, „Madame”. (Így hítta a leányt.)~ ~– Ön
17  3,    IV|          hintón.~ ~– Hát?~ ~– Csak így gyalog.~ ~Most vette még
18  3,    IV|       másikban a lámpást tartva; s így indult meg a társaság: elöl
19  4,    II|      nevetséges alak szegény most, így piros ruhába felöltöztetve.
20  4,    IV|           promenádra. Aztán, mikor így együtt sétáltunk a faluban,
21  4,     V|         csatatérrűlo .~ ~– Mert az így van. Két ágyúcső van egymáshoz
22  4,     V|     szemeimet nyitva tartja, mikor így egyedül maradok, s csendesség
23  4,     V|            ne halljak semmit, s ha így elalszom, oly rosszakat
24  5,     I|          posztó” marad a győztes. (Így híjuk egymás között mi civilisták
25  5,     I|          számítva egy forintra, és így feljebb. Ahol tehát nem
26  5,   III|            az arcát. – Elég nagy-e így a hasonlatosság?~ ~Vavel
27  5,   III|    percében önnek segélyére jönni; így az minden tragikus kimenetel
28  5,   III|           két külön kocsin ülve, s így tudhatják, hogy a két nőalak
29  5,   III|           visszafordítá a fogatot. Így ment ez már évek óta mindennap.~ ~
30  5,   III|          fordult, s fedetlen fővel így szólt:~ ~– Uraim! Önök tanúi
31  5,    IV|           érvelését lerontani.~ ~– Így van a dolog. Katalin bárónő
32  5,    IV|        elzárt parkjai takarják el. Így nagyon kimagyarázható, hogy
33  5,     V|            szerelmi vallomásnál, s így nem lett e kész szerencséjéből
34  5,     V|           nem ismerém, azért írtam így.~ ~Amint a túlsó oldalára
35  5,    VI| odakölcsönözni ne terheltessék.”~ ~Így szólt a lelkész levele.~ ~
36  6,     I|       segítség. Hogy alázná ön meg így magát! – Nekem nem kell
37  6,    II|      titkos levelezésének módja.~ ~Így értesült az elégedetlenségről
38  6,    II|            hátán kell hordani. Ami így szép muzsikaszóval össze
39  7,     I|          lemondásba kerüljön is.~ ~Így tett Drávakereszturi Görömbölyi
40  7,     I|       négyszögletűek az irlandiak. Így állnak ni, szépen:~ ~ ~ ~
41  7,    IV|          ezt nem is ember rendezte így.~ ~Egyszer csak repül be
42  7,    IV|           minő öltözetben fogadod? Így akarsz eléje menni? Ilyen
43  7,    IV|         változtass magadon semmit. Így vagy legszebb, ahogy most
44  7,    IV| eltitkolhatlan gyönyörrel, s aztán így szólt hozzá:~ ~– Nem őérte
45  7,    IV|         lett volna ez, ha eddig is így lett volna!~ ~Vavel Lajos
46  7,    IV|         meg – az én Lajosomat.~ ~– Így már jól van! – diadalmaskodék
47  7,     V|          habozott.~ ~– Hát amikor „így” látott ön maga előtt –
48  7,     V|     tudtalak másként címezni, csak így!~ ~Amint Katalin elolvasta
49  7,     V|      Marie-mat, éltesse Isten!~ ~– Így szép az, így – helyeslé
50  7,     V|            Isten!~ ~– Így szép az, így – helyeslé Marie. – A „te
51  7,    VI|       minket ma már többé látni, s így mégiscsak kell jó éjt kívánnod.~ ~
52  7,    VI|       Azzal eltávozott.~ ~– Látod: így volt ez mindennap – monda
53  7,  VIII|           az ő saját műve. „Hát te így tudsz festeni?” Milyen magas
54  7,  VIII|           éjjel-nappal zongorázni: így nem marad időd énvelem beszélni.
55  7,  VIII|    mellette van a tied. Jó lesz ez így?~ ~– Nagyon jó lesz, – szólt
56  8,    II|        ezért a meglepetésért.~ ~És így mégis ő kapta az utolsó
57  8,    II|           mentére kémszemlészni, s így nagyon közel lesz Fertőszeghez.
58  8,   III|           fel a bal hüvelykedre) s így szólsz hozzá: „Az, aki ezt
59  9,    II|          öltem meg.~ ~– Ne beszélj így!~ ~– Hát nem látod, hogy
60  9,    II|        szelíden szólt:~ ~– És ha ő így szólna tefelőled, én azt
61  9,   III|    pálinkáról sem feledkezett meg. Így készülnek fel a markotányosnék.~ ~
62  9,   III|         össze akarják törni. Marie így is, úgy is száműzöttje marad
63  9,   III|           is kölcsön kértem. –~ ~– Így szeretem! – kiálta Vavel,
64 10,   III|              Bezzeg a „konzul” nem így tudott kalligrafiázni a
65 10,   III|              Tehát „io non posso?” Így is jól van, Mamade! – Tehát
66 10,    IV|         volt az inszurgensnek, aki így megriasztá őket.~ ~– No,
67 10,    IV|          Nevezzük „időjárásnak”.~ ~Így azután, ha minden útba eső
68 10,    VI|        volna a sebesült kívánatát; így azonban még elébb utána
69 10,    VI|              Úgy úgy, anyám! Én is így tettem! Tanuld meg te is!” –
70 10,    VI|       pedig elhordta a vízár.~ ~És így, ha a csodák közbe nem jönnek:
71 11,   III|         három elfogott lovat is, s így hozta vissza Bereczky Márton
72 11,   III|       közvitézek: Takácsinál éppen így Harcsa Péter és társai a
73 11,    IV|             azt veti oda hetykén: „Így tesz az inszurgens, mikor
74 11,     V|            S ez is csak adott név. Így nevezik azt a legényt kegyetlen
75 11,    VI|       hősköltemény, az tündérmese. Így csak a sérthetlenné tevő
76 11,    VI|       lovat is szerzett magának, s így folytatta a harcot.~ ~Imre
77 12,     I|          Magam olvastam a bilétet, így volt írva: Madame la Comtesse
78 12,     I|        vagy az ajtó mellett. Én is így szoktam. Más is megteheti.~ ~
79 12,    II|          tábornok úrnak. Az izenet így szól: „Én, Vavel de Versay
80 12,    II|            lepihenjen, akkor aztán így szólt Vavel a tábornoknénak:~ ~–
81 12,   III|            maga sürgős izénetével. Így azonban össze lehetett csapni
82 13,    II|            is zöldült.~ ~Ő kívánta így, hogy fektessék öreg barátja,