Rész, Fejezet

 1  1,    II|            álom után kocsira ültetik őket.~ ~Vajon álmodott-e azokról
 2  1,   III|           azoknak a torzképeit, akik őket idehozták; a guillotine
 3  1,   III|             hozzá haza.~ ~– Elfogták őket? – kérdé az önfeledés hevével
 4  1,    IV|       Rendőrbiztossal szóba se látja őket senki állni. Pasquier *
 5  2,    II|      erdőkerülő, aki mindennap látja őket kikocsizni. Az erdőnek egy
 6  2,    II|        Szilveszter éjen megvendégeli őket a falu korcsmájában. Amint
 7  2,    II|       ablakpárkányzaton, amint hítta őket.~ ~– Valóban, egyetlen játszótársai
 8  2,   III|          fatális mamuszokat, s vágta őket oly erővel a földhöz, hogy
 9  3,   III|       prédára, hová lettek? Elnyelte őket a Fertő. Alámentek annak
10  4,     I|           idézni, éjszaka bebocsátja őket, és kiraboltat. Én pedig
11  4,   III|       elsötétül. Most senki se látja őket.~ ~– De én megláttam, s
12  4,   III|             én megláttam, s el fogom őket onnan zavarni.~ ~– Lövéseket
13  4,   III|           rabló urak, kielégíthessem őket.~ ~Vavel gróf, látva, hogy
14  4,     V|         éppen olyan magasra felrúgja őket, egy ugrással az ellenség
15  5,     I|             abból pletyka lesz. Jobb őket távol tartani. Különben
16  5,     I|           virtusaikért, mert megőrzi őket attól az armalis.~ ~A parasztlegénynek
17  5,   III|      tiszteletteljes távolban kíséré őket.~ ~De e távol mégsem volt
18  5,    IV|              kapattak, mind fölmenté őket. – Görömbölyi Bernát a sedriák *
19  5,    IV|               s ott arra kényszeríté őket, hogy mondják el előtte,
20  5,     V|           anyám, akiket imádtam, még őket sem bocsáthatnám be ide
21  5,    VI|           egy gondolat is elég, hogy őket egy kedvenc hely látogatásától
22  5,    VI|          senkit, hanem nekiállította őket töltést hányni, rőzsesáncot
23  6,     I|             nyakába, s magával vitte őket délután a temetésre: ez
24  6,     I|        társaimmal együtt megrohantam őket; kettőt megöltem közülök,
25  7,     I|            mit csinált? Felállította őket sorba ezen vers szerint: „
26  7,     V|        szoktak, mikor nagyon utoléri őket a jókedv.~ ~S használt neki
27  7,   VII|      felhívásokat.~ ~– Isten segítse őket!~ ~– Most már én az ön kis
28  7,  VIII|           mosolyogni.~ ~– Nos? Látod őket?~ ~– Igen. Mind a ketten
29  8,     I|           ágyára, s mikor eltemették őket, a francia temető nagyobb
30  8,    II|             ebugatás nem gátolta meg őket, hogy mégis egymás szemébe
31  8,    II|             diaetán, hazaparancsolja őket. A diaeta csak szuverén,
32  8,   III|            lehetetlenség. Ha elhozza őket Thémire önként, megköszönöm
33 10,     I|              a csatajelszóval szokta őket harcra buzdítani, mikor
34 10,     I|            Fervlans levele említett: őket vezette a márki, ki Barthelmy
35 10,    II|         felriadt denevér ijeszté meg őket odáig. A vitéz urak bizonyosan
36 10,   III|          tartok, hogy ha megriasztom őket, akkorát szaladnak, hogy
37 10,   III|             Nekem a Hanságon át kell őket meglepnem, s ugyanazon az
38 10,   III|        szoktak átjárni. Ott utolérem őket.~ ~– Hanem a Hanságon nehéz
39 10,    IV|            szekérkerékbevágás jelöli őket, keresztül-kasul járják
40 10,    IV|    inszurgensnek, aki így megriasztá őket.~ ~– No, ez a dolog csakugyan
41 10,    IV|        máskor, s az útnak körül kell őket kerülgetni, ami sok időt
42 10,    IV|             Lóval nem lehetett volna őket utolérni.~ ~De Fervlans
43 10,     V|    visszavonulok előlük, és becsalom őket magam után a bozótba. Ekkor
44 10,     V|            kettős sortüzelés fogadta őket az eddig oly csendes nádas
45 10,    VI|      volónjai egész a hídig üldözték őket. Ott a menekülők egy csapatja
46 10,    VI|             olyan diadallal fogadták őket, mintha Napóleon egész táborát
47 11,     I|             napja lesz, meglátogatja őket, s addig is sűrűn fognak
48 11,     I|              távol választotta is el őket egymástól.~ ~A táborozás
49 11,   III|         ellenség többször megtámadta őket, de a hosszú defilét mindannyiszor
50 11,   III|     megcsókolva kisfiait, visszaadta őket anyjuk karjaiba, s sarkantyúba
51 11,    IV|            hogy valaki üldözte volna őket; benne voltak már a futásban.
52 11,    IV|           minden konyhából üdvözölte őket, s ami a gyomorban oly kellemes
53 11,    IV|          puskagolyói ellen nem védte őket semmi. Utoljára nem tűrhették
54 11,    IV|         soraik között: nem rettenték őket vissza. Most nagy ropogva
55 11,    IV|        létezéséről tudósította volna őket.~ ~Vissza kellett fordulniok;
56 11,    IV|     lovassággal. Egy oldalról lőtték őket, más oldalról vágták őket.
57 11,    IV|            őket, más oldalról vágták őket. Tury Miklós káplár lovát
58 11,    IV|             verekedtek, hogy nemhogy őket fogták volna el, de még
59 11,   VII|         embereikre akadtak, akik még őket is le tudták gyalogolni. –
60 11,   VII|       alkirály serege nem üldözhette őket új hídverés nélkül; hanem
61 11,   VII|             Pordánynál már utolérték őket Marullas lovasai. Azokat
62 11,   VII|           Kis-Cellnél ismét utolérte őket Marullas lovassága. Ez túlnyomó
63 11,   VII|            volt az a dandár, melynek őket az abdai sáncok között kellett
64 11,   VII|     kartácslövés után már körülfogta őket a francia lovasság.~ ~Ebben
65 11,   VII| himpellérekkel van dolga s meg fogja őket ezentúl becsülni.~ ~Senki
66 11,   VII|            végtére is kénytelen volt őket áldás nélkül elereszteni;
67 11,   VII|          Új-Szőnyig.~ ~Ott üdvözölte őket a hős vezér, s a vén, tapasztalt
68 12,     I|              mikor Győrbe helyezé el őket, s most azután már csak
69 12,     I|          saját soraikból lövöldözték őket le, de hát ki tudhatja ezt?
70 12,     I|          jövök.~ ~– Beszéljen. Látta őket? Nem ostromolták a várost?~ ~–
71 12,     I|    Görömbölyi alispán úr úgy adta ki őket, mint saját húgait.~ ~–
72 12,     I|             érte.~ ~– De én ki fogom őket szabadítani onnan.~ ~– Az
73 12,     I|           erővel.~ ~– Én magam fogom őket kiszabadítani!~ ~– Hogyan?
74 12,     I|             tartó ellenség nem fogja őket egy búcsú-kézcsóknál a kesztyűs
75 12,    II|            francia nyelvén biztosítá őket:~ ~– Ne féljenek, úrhölgyeim.
76 12,    II|             a lelkészt, hogy fogadja őket vendégszeretettel, amiben
77 12,    II|         maguk ápolták, gyógyítgatták őket, a maguk házi szereivel,
78 13,     I|           harci kedvvel szándékoztak őket elfogadni. Ott álltak már
79 13,     I|            kiáltott, és megállította őket. Mátyás mester előhúzta
80 13,     I|              nyári lak, oda vitte ki őket a bölcs alispán.~ ~Mikor
81 13,    II|              Távolról árnyaknak nézi őket, aki látja.~ ~Egy kiváló