Rész, Fejezet

 1  1,     I|            mint a nagymamáik.~ ~– Ah, szegény gyermek – szólt
 2  1,     I|              Ne féljen ön semmit! Ah, hogy át van fázva!~ ~–
 3  1,     I|     magunkhoz vinni is bajos.~ ~– Ah, csak nem tartunk talán
 4  1,     I|         kapott a játékszer után; „ah be kedves szép buba! Jaj,
 5  1,   III|         kialhatták magukato .~ ~– Ah, uram, az nagyon szép öntől,
 6  1,   III|           ha úgy megtetszett.~ ~– Ah! Köszönöm. Ez bizonyosan
 7  1,   III|          az öregúr szomorúan.~ ~– Ah, akkor nem fogok vele játszani.
 8  1,   III|        hogy el ne unja magát?~ ~– Ah, haha! – nevetett a kisleány,
 9  1,   III|         Antoinette neve volt.~ ~– Ah, be gyönyörű szép virág! –
10  1,   III|          örömre gyúlt arccal.~ ~– Ah! Nézze ön! Erről a szóról
11  1,   III|            Én Cambray Alfréd.~ ~– Ah, legyen olyan jó, mondja
12  1,   III|    gyöngéd szemrehányásokkal:~ ~– Ah, már el akar bennünket hagyni?
13  1,    IV|         újra, s utána küldöm.~ ~– Ah, de ez az arcképe még hároméves
14  2,     I|         hogy:~ ~„Kisztihand.”~ ~– Ah, ön beszél németül?~ ~–
15  2,     I|      azzal vigasztalta meg, hogy „ah, Euer Majestät haben noch
16  2,     I|        sehr schönes Leder” * .~ ~–Ah haha! – nevetett a baronesse. –
17  2,     I|         pletyka és hírharang.~ ~– Ah! Hisz ez nagyon szeretetreméltó
18  2,    II|    Sauterne-i borok * voltak.~ ~– Ah, tehát a remeték ilyen jó
19  2,    II|       jobban ért a doktor úr!~ ~– Ah, igaz, igaz! – szólt általános
20  2,    II|          nem mutathatja soha.~ ~– Ah, ez nagyon rémségesen regényes,
21  2,    II|          jóltevőjét eszi meg.~ ~– Ah, ah, ne szóljon úgy, Bernát
22  2,    II|      jóltevőjét eszi meg.~ ~– Ah, ah, ne szóljon úgy, Bernát
23  2,    II|        festve se láttam soha.~ ~– Ah! ah! – szólt a bárónő. –
24  2,    II|           se láttam soha.~ ~– Ah! ah! – szólt a bárónő. – Mondja
25  2,    II|           hogy: „pusz, pusz!”~ ~– Ah! – szólt meglepetve a bárónő. –
26  3,    II|          a szegény kis porontyot. Ah, milyen kedves kis állat!
27  3,    II|       Mert még nem próbáltam.~ ~– Ah, haha! – kacagott a leány. –
28  3,    II|          az emberek, s elárulnak. Ah, de ha ott a zöld hullám
29  3,    II|      kezét nyújtá a leánynak.~ ~– Ah, te teljesíted óhajtásomat?
30  3,    II|         Úrnő került a házhoz.~ ~– Ah! Egy hölgy? Szép-e?~ ~–
31  3,    IV|        itt maradunk az öbölben.~ ~Ah, mint megörvendezteté e
32  4,    II|       kíváncsisággal kérdezé:~ ~– Ah, mit néz ön itt ezzel a
33  4,   III|           serpenyőre mutatva.~ ~– Ah, ez csak ijesztgetés volt
34  4,   III|     érvágáshoz – monda Vavel.~ ~– Ah. Ön uram?~ ~– Valamikor
35  4,   III|          a sebészi eszközeim.~ ~– Ah, ön arra is gondolt, hogy
36  4,   III|         Nem tehetem-e én meg?~ ~– Ah! Ön akarna segédkezni? Nem
37  4,   III|     törnek be az erkélyajtón.~ ~– Ah, ön ezt távcsővel látta
38  4,    IV|    tanította harisnyát kötni.~ ~– Ah, hát a szép szomszédnőt
39  4,    IV|      könyörögni kezdett neki:~ ~– Ah, ne tegyen úgy, Marie!~ ~–
40  4,     V|           a künn maradottnak:~ ~– Ah, én most be vagyok zárva?~ ~–
41  5,   III|         kard- és tőrvívásban.~ ~– Ah, ugyan mire való volna az
42  5,   III|  nőcsábításról szóló legenda.~ ~– Ah! Ez rám nézve nagyon hízelgő.
43  7,     I|        szerezték vállrózsáikat! – Ah, uram! Ez egy rettentő merényletnek
44  7,    II|           a te képmásod e földön! Ah, Marie! Te tégy eleget a
45  7,    II|         szeress, aki szeressen.~ ~Ah, e szavak egyszerre mily
46  7,    II|       jókedvvel eléje lépett:~ ~– Ah, aki leányt kérni megy,
47  7,    II|       édes világba beletekinteni! Ah, ez oly észvesztő gyönyör
48  7,   III|        helyt állni a kezében:~ ~– Ah! Mit? Majd az vezet bandériumot
49  7,   III|       fátyol mai nap lehullt.~ ~– Ah! Ön látta a Névtelen Vár
50  7,   III|       mint nekem a királyném.~ ~– Ah!~ ~A szép hölgy szemei milyet
51  7,    IV| Hollandiában és Franciaországban. Ah, hogy D'Avoucourt nem szabad
52  7,    IV|         szép tündérasszonyod.~ ~– Ah, ne beszélj ily képtelenséget!~ ~–
53  7,    IV| találkozás rémséges történetét.~ ~Ah, milyen figyelmes hallgatója
54  7,    IV|           egymás mellett lássa.~ ~Ah, csók és csók nagy különbség!~ ~
55  7,     V|     bezárt miatta büntetésül.~ ~– Ah, hiszen ha egy évvel hamarább
56  7,  VIII|          távcsövön keresztül.~ ~– Ah, tehát te is leskelődtél
57  7,  VIII|         hatalmasan.~ ~– Pipáznak? Ah, Lajos nem pipázik soha.~ ~–
58  8,     I|          hogy csordultig van.~ ~– Ah, dehogy van. Nincsen az
59  8,    II|            porosan és délcegen.~ ~Ah, milyen szép volt ilyenkor
60  8,   III|      kezdve meg volt fogva”….~ ~… Ah, hogy forrott Vavel ereiben
61  9,     I|           Hát baj ez valakinek?~ ~Ah, de mikor oly nehéz megválni
62  9,     I|        most pedig Soeur Agnès.”~ ~Ah, ez a korbácsütés meg volt
63  9,   III|        aztán futott Vavel felé.~ ~Ah, ezek a földet alig érő
64 10,   III|  örömteljes hangon kiált fel:~ ~– Ah, La Barbe Hector! Vén cimbora.
65 10,   III|      Megdöglött mind a kettő.~ ~– Ah, be kár értük. Pompás két
66 10,   III|          aminek nem voltak ujjai. Ah!~ ~– Tehát nagy szerencséje
67 10,   III|            Zingarelli Rómeójában! Ah, Grassini istenien énekel!
68 10,   III|    iszákjába, s Rómeó végáriáját „ah ombra chiara” dalolva, eltávozott.
69 10,    IV|            tehát mégis állat.~ ~– Ah, az bizonyosan az én megszökött
70 10,    VI|  megszólító magyarul beszélt.~ ~– Ah, jó asszony, az Isten irgalmára…
71 10,    VI|        arcáról a vért és iszapot. Ah, milyen rút arc volt! Az
72 10,    VI|            Aztán megmosta sebeit. Ah, mily rettenetes vágások
73 11,     I|      kacagott fel nagy örömmel. – Ah, milyen boldog lett egyszerre!
74 11,     V|       bizonyos „akadályozónak”.~ ~Ah, milyen sietséggel iparkodott
75 12,    II|         rémülten sikolta fel.~ ~– Ah, mon Dieu! Ne tuez pas Arthur!~ ~
76 12,    II|      megint visszaesnek bele.~ ~– Ah! És hogy vadkanagyaraik
77 12,    II|       gyalog vezette a lovat.~ ~– Ah! Ah! – kiálta fel a tábornokné,
78 12,    II|          vezette a lovat.~ ~– Ah! Ah! – kiálta fel a tábornokné,
79 12,    II|         nem is bánta azt meg.~ ~– Ah, hisz ez bor! – mondá meglepetten
80 12,   III|     játssza a catzique a pikétet! Ah, önök letörülték az ügyetlen
81 13,     I|           fejénél ül Katalin.~ ~– Ah! Uram Isten! – ordít fel