Rész, Fejezet

 1  1,     I|   felöltöztetett bábut: azt vitte oda neki. Arra aztán egyszerre
 2  1,     I|        félsötétben, a fülét tartá oda a gyermek arcához.~ ~Az
 3  1,   III|       tekintetet félretéve rohant oda a grófnőhöz, valamit súgva
 4  1,   III|           volt. A grófnő azt adta oda, ami saját magának legkedvesebb
 5  1,   III|          két ujjával, kínálta azt oda kollegájának, ki elfojtott
 6  1,   III|        második emeleti szobába, s oda bezárták.~ ~Volt ideje körülnézni
 7  1,   III|         eredj féltett kincsünkkel oda!” Hol van ez az ország?~ ~–
 8  1,    IV|    vagyunk hadsereggel is elmenni oda, ahol az ön művére fel kell
 9  1,    IV|           Ha ezt sejtem, nem adom oda esztelen komédiából Amélie
10  2,    II|          kerestessem föl, s adjam oda gondviselés végett a Schmidtnének;
11  2,    II|        visszatérve a helyére.~ ~– Oda fogok menni a Névtelen Várba.~ ~–
12  3,     I|     magának felőle, hogy a fátyol oda van-e tűzve a leány kalapja
13  3,   III|        azt mondani, hogy „ne menj oda!”~ ~A tilalom csak fokozta
14  3,    IV|           vendégszobába, s vigyen oda gyertyát.~ ~Maga is sietett
15  3,    IV|       gyertyát.~ ~Maga is sietett oda rögtön, csak a nyakravalóját
16  3,    IV|          nagyságos grófnéval jött oda hozzám; mégpedig gyalog,
17  3,    IV|           bőszült oroszlán ugrott oda a komornyikhoz, megragadva
18  4,    II|          őt látni, mérto nem megy oda hozzá? Mért nem beszél vele
19  4,   III|        Sátán Laci felesége idézte oda; annak az ura volt az! Ő
20  4,   III|      rablók egyike valami zugban. Oda alant bezárta a kapuajtót,
21  4,   III|         kiáltott valamit, amíg ön oda volt; jól hallottam az ajtón
22  4,    IV|      Nagyon szép – monda Lajos, s oda hagyta ülni Marie-t a helyébe.~ ~
23  5,     I| veszélytől megóvja? Maga menjen-e oda: élőszóval elmondani azt,
24  5,     I|         sötéteno szokott maradni. Oda nagyon valószínűleg maga
25  5,     I|           logikája, hogy nem megy oda mulatni, ahol katonák vannak,
26  5,   III|       tartá, s egyiket sem nyújtá oda a bocsánatkérőnek, az hajolt
27  5,    IV|           évvel később származott oda; azalatt a másik hölgy már
28  5,    IV|           fátyolos hölgy maga jön oda hozzám. Én elmegyek vele
29  5,     V|             A leány most nem ment oda hozzá, hogy megkérlelje.
30  5,    VI|     nélkül ismert, még egy kötete oda van dugva Lajos könyvei
31  6,     I|       vagyok az oka, hogy meghal. Oda szokott a lábamra repülni
32  6,     I|        gondoltam rá, nem ügyeltem oda, hogy ott repked; egyszer
33  6,     I|        maga saját kezével ültette oda, s mindennap lejárt maga
34  6,     I|        pokolba vagy küldve: eredj oda! Mikor kezet adtál nekem,
35  6,     I|       Lajos kezét, de a fejét még oda tudta erőszakolni, hogy
36  6,     I|          egy álomlátás, suhant az oda ágya fejéhez, s gyöngéd
37  6,    II|   ébrednek, kinyitá az ablakot, s oda az ablak erkélyére kihinté
38  7,     I|       dohány!~ ~– Mégpedig török. Oda bevesszük magunkat, kvaterkázunk,
39  7,    II|    gyermeket, sietett vele vissza oda, hol vendégét elhagyá.~ ~–
40  7,    IV|         Ha nem hiszesz nekem, jer oda az ablakhoz, és nézd meg
41  7,     V|         megtartottad azt? Óh, add oda Lajos. – Olvasd kicsi anyám.
42  7,   VII|           olyan, akit én képzelek oda magamnak. Azt letorkolom.
43  7,   VII|        bútor közét, nem bújt-e el oda valami tolvaj? Ezután már
44  7,  VIII|    művésznő volt. – Marie egészen oda lett a bámulattól. – Ez
45  7,  VIII|      embernek a tíz ujját ide meg oda rakni. És a két szemével
46  7,    IX|    érintés fölébreszté. ~ ~Valaki oda feküdt hozzá, lábtul.~ ~„
47  8,    II|           egész felvidéki haderőt oda kell küldeni. S ugyanakkor
48  8,   III|          estig nem jön el Thémire oda, ahol rá várok, a leánnyal
49  8,   III|         Zsófia!” Erre a névre úgy oda fog hozzád menni, mint a
50  9,     I|      szállva? Együtt megyek önnel oda. Hát mért nem szól ön?~ ~–
51  9,    II|           földről, Marie is leült oda mellé a földre, s a félelem
52  9,    II|       veled?~ ~– Ahova én megyek, oda te nem jöhetsz. Én a táborvonalakon
53  9,    II|        fölemeljem a földről? – Én oda fogok hozzá menni: – igen,
54  9,    II|           valaki, aki útra készül oda, ahol ő lakik már, attól
55  9,   III|           A két arckép és a levél oda volt rejtve a keblébe. A
56  9,   III|                Én magam fogom önt oda elvezetni! Közel találjuk.~ ~–
57 10,    II|        haragszom rád; ha te engem oda sem bocsátasz magadhoz,
58 10,   III|  ötmillióért, – vagy egy férfiért oda ne adtak volna. A párizsi
59 10,   III|    Nincsen oly kedves leány, akit oda ne adjanak egy férfiért.
60 10,    IV|                Ússzál ki! – szólt oda De Fervlans.~ ~– Ördög vagyok:
61 10,    IV|        drága zsákmányát; tehát az oda vezető legkönnyebb utat
62 10,     V|      betyár fenekedve felelt neki oda.~ ~– Nálunk csak az árulókat
63 10,    VI|          maradt már, mire Katalin oda megérkezett.~ ~Csak akkor,
64 10,    VI|          hogy az, mint a delejtű, oda fogja őt vezetni abban a
65 11,     I|           nem kísérhette kedvesét oda, mert csapatjával rögtön
66 11,    II|    Karakóig verték ellenfeleiket, oda is utánatörtek, kiverték
67 11,   III|        bele a mély iszapba: akkor oda helyezte el magát Ferenczy
68 11,   III|           A veszprémi lovasságnak oda hordtak ki a pápai asszonyok
69 11,    IV|         még a Tisza-vidékieket is oda lehetett volna vonni, Károly
70 11,    IV|        rivall rájuk Ugrinovics, s oda vágtat, leüt egyet, levágja
71 11,    IV|   fogságból és halálból, azt veti oda hetykén: „Így tesz az inszurgens,
72 11,    IV|         az olaszországi had úgyis oda fognak csatlakozni.~ ~Tehát
73 11,    IV|          Duna; és azon semmi híd, oda nem futhattak. Ők az ellenfél
74 11,     V|           én engedem! – veté neki oda hetykén a Sámsonverő. –
75 11,    VI|        patak hídjához; a vasvitéz oda is utánanyomult. A dandárvezér
76 11,   VII|          negyedik nap visszakerül oda, ahonnan elindult, s megveti
77 11,   VII|         győri ütközetből kerültek oda. Minthogy még akkor a genfi
78 12,    II|    Egészen egyenes országút vezet oda. És vigye meg szíves izenetemet
79 13,     I|           volt egy kis nyári lak, oda vitte ki őket a bölcs alispán.~ ~