Rész, Fejezet

 1  1,     I|          tekinteni.~ ~– Nyújtsa ön a kezét. Ön nagyobb hőstettre szánja
 2  1,    II|     barátságosan megrázta az ifjú úr kezét.~ ~– Adieu! Ha megbántottam,
 3  1,   III|             megszorította mind a két kezét: szemei teli voltak könnyel;
 4  1,   III|              szót váltani.~ ~S azzal kezét karja alá dugva, átvezette
 5  1,   III|        Cambray úrra, s azzal mindkét kezét feléje nyújtá, megfosztva
 6  1,   III|      ajándékot, megcsókolta a grófnő kezét; azután a kis Amélie arcát,
 7  1,   III|          kezével megfogta Cambray úr kezét, háromszor felemelte s háromszor
 8  1,   III|         szólt Cambray, két összetett kezét térdei közé szorítva –,
 9  1,    IV|       Fervlans, kezébe véve a grófnő kezét, s annak a rózsaszín tenyerébe
10  3,     I|      odanyújtja fehér glaszékesztyűs kezét, s levezeti a lyánkáto a
11  3,     I|              megérinté az ajkaival a kezét és a homlokát a leánynak.~ ~
12  3,    II|             Marie járni tanult, az ő kezét fogva.~ ~Előre örül már
13  3,    II|           alattomban megszúrta Lajos kezét.~ ~– Mit csinálsz? – kérdé
14  3,    II|          Lajos meglepetve emelte föl kezét.~ ~– Nos? Meg akarsz verni? –
15  3,    II|              nekem is az – monda, és kezét nyújtá a leánynak.~ ~– Ah,
16  3,    II|             hasztalan akarta megóvni kezét, hogy csókjaival el ne halmozza;
17  3,    IV|           Marie összekulcsolta a két kezét könyörgésre, úgy emelte
18  3,    IV|              gróf azonban kirántotta kezét az orvoséból, s haragosan
19  3,    IV|            nem távozott mellőle, s a kezét ott tartá a homlokán a betegnek.~ ~–
20  3,    IV|            megszorítá az öreg cseléd kezét. Mire az térdre borult előtte,
21  3,    IV|             a szívem.~ ~S megfogva a kezét, odaszorítá azt kebléhez,
22  4,    II|             de Marie szájára tette a kezét, s aztán megint belenézett
23  4,    II|     visszatiltó mozdulattal, annak a kezét ragadta meg, és megszorítá,
24  4,    II|    türelemmel bánik vele. Megfogja a kezét a kis szörnyetegnek, az
25  4,   III|        bárónéo nevetett, éso aközben kezét nyújtva, bocsánatot kért
26  4,   III|         szónál önkénytelenülo nyújtá kezét a bárónéo elé, amit annak
27  4,   III|      utánozhatatlan gráciával nyújtá kezét a grófnak.~ ~Vavel gróf
28  4,     V|         kezébe fogta gyöngéden Marie kezét.~ ~– Hátha én vissza tudnám
29  4,     V|            ajándékért. De mind a két kezét odanyújtá neki, s megszorítá
30  5,     I|             az lesz, hogy megkérik a kezét; – kosarat kell adni, –
31  5,   III|            Aztán hirtelen megkapta a kezét, s azt súgá fülébe:~ ~–
32  5,   III| kifejezésével arcán ragadá meg Lajos kezét.~ ~– Nem! Azt én nem engedem
33  5,   III|            hirtelen a szájához kapta kezét, mintha egy indulófélben
34  5,   III|             magát Vavel keblére, két kezét esdeklően emelve felé.~ ~–
35  5,   III|          minthogy a hölgy mind a két kezét Vavel gróf karja körül összekulcsoltan
36  5,   III|               Vavel odanyújtá neki a kezét.~ ~Katalin ismét arca elé
37  5,     V|   kalimpázott, másik kezével a leány kezét fogta meg. A levél mind
38  5,     V|           kerülve, megragadá a férfi kezét, s szólt egész szíve teljességéből:~ ~–
39  5,     V|       ostobaságot teszek, s akinek a kezét megcsókolhassam, ha megfenyített.
40  5,     V|          leány magához vonta a férfi kezét, s utánasóhajtá:~ ~– Tűrjünk
41  6,     I|              Lajos felemelte a beteg kezét, s üterét vizsgálta.~ ~–
42  6,     I|              vonhatta közelebb Lajos kezét, de a fejét még oda tudta
43  7,     I|    megszorongatva szíves házigazdája kezét.~ ~– Remélem, hogy kedvezőbb
44  7,    II|     önkénytelenül tartá maga elé két kezét. A napsugárhoz már hozzászokott
45  7,    II|          trónjáról, s megfogta Lajos kezét.~ ~– Mit akarsz? – kérdezé
46  7,   III|        leánykérőbe jöttem. Magának a kezét kérem egy derék, szép, magához
47  7,   III|              a szép hölgy mind a két kezét nyújtá Bernát úrnak, amit
48  7,    IV|             ketten a lépcsőn, egymás kezét fogva, a kastély udvarára.~ ~
49  7,    IV|                Messziről nyújtá szép kezét Lajos elé, s meleg hangon
50  7,    IV|             leeresztve két összetett kezét, szempillái félig takarták
51  7,    IV|          Katalin megfogta a lány két kezét, s arcába nézett annak hosszasan,
52  7,    IV|    hálateljesen szorongatá násznagya kezét.~ ~Mikor aztán a két leány
53  7,    IV|             szólt nevetve Katalin, s kezét nyújtá a pamlagja támlányára
54  7,    IV|          nagy érdekelten Lajost, két kezét megfogták, vállaira dűltek,
55  7,  VIII|             s ijedten kapta vissza a kezét, mikor az ujjai alatt megszólaltak
56  9,     I|       valamit, úgy altassa el; – aki kezét az ő kezébe téve, mondja
57  9,     I|             aztán megragadja a leány kezét, s azt mondja neki: „Fussunk!
58  9,     I|            Katalin csak leejté a két kezét az ölébe ez ostorozás után.
59  9,     I|            szánta meg, és megfogta a kezét.~ ~– Madame. Ön még nem
60  9,    II|              rá a nő, s megragadta a kezét a távozni akarónak. – Neked
61  9,    II|            leány odalépett hozzá, és kezét nyújtá neki, és aztán nemes
62  9,   III|        kiálta Vavel, s önkénytelenül kezét nyújtá a hölgy felé.~ ~–
63  9,   III|              a hölgy felé.~ ~– Tehát kezét nyújtja ön mégis? Tehát
64  9,   III|            forrón megszorító a hölgy kezét.~ ~ ~ ~Vavel Lajos ébredőt
65 10,    II|              s ismét visszaesett, de kezét rémülten tartá maga elé,
66 10,    II|              csendesen lefeküdt, két kezét imára kulcsolva mellén.~ ~
67 10,     V|             készül hozzá, megfogta a kezét, s megkísérté ott marasztani.~ ~–
68 10,    VI|                hörgé eliszonyodva, s kezét védelemre emelte elé.~ ~
69 10,    VI|        panaszatlanul a földön, azt a kezét, mellyel az imént a sásba
70 11,   III|              a neve, – miután a jobb kezét elvágták, bal kezébe fogta
71 11,    IV|            lovuk közé, s egyik-egyik kezét fogva, úgy vágtattak el
72 12,   III|      megszorítani e jó hír hozójának kezét.~ ~Az pedig még jobban igyekezett
73 12,   III|                   Nem – szólt Vavel, kezét nyújtva neki. – Egy szón
74 13,     I|              kötelesség a hölgyeknek kezét nyújtani, mikor azok a hintóba
75 13,     I|           Vavel, megcsókolva a delnő kezét. – Áldja meg önt az ég azért,
76 13,     I|      homlokára tette a leánynak lágy kezét, suttogva:~ ~– Óh, ne beszélj
77 13,     I|         leány aztán megfogta Katalin kezét, s odavonta azt Lajos ajkaihoz,
78 13,     I|              Marie megfogta kettőjük kezét, s ölébe vonva, egymáshoz
79 13,     I|           oly erővel szorítá Katalin kezét e szavak alatt, hogy szinte