Rész, Fejezet

 1  1,     I|       Diánának azt parancsolta, hogy engem meg vigyen el a gyermekbálba
 2  1,     I|             az én eddigi szerepemet. Engem rögtön elfognának, amint
 3  1,    II|               Nos? Mi az? Ön le akar engem szorítani a járdáról? Ön
 4  1,   III|           nem is mondtam önnek, hogy engem hogy hínak. Lássa, milyen
 5  1,   III|            az alfabetet ismerni; aki engem hálatelten ölelt, csókolt,
 6  2,    II|           Hiszen mindjárt kidobnának engem a vármegyeház ablakán, ha
 7  2,    II|           lehet tudni.~ ~– No ez már engem pikiroz * ! Hát hogyan nem
 8  2,    II|    kívánságai, amiknek teljesítésére engem kért fel. Majd az volt a
 9  2,    II|              számára. Az ilyen dolog engem nagyon meghat. Aztán majd
10  2,    II|              önt sem ereszti be?~ ~– Engem? Az alispánt? A legale testimoniumot * ?
11  2,   III|               mit fog ön tenni, hogy engem ebből a várból ki ne zavarjanak,
12  3,    II|           mai napon, hogy taníts meg engem úszni. A tó itt van a kertünk
13  4,    II|                 Hát akkor ne szeress engem úgy… ne olyan nagyon!… –
14  4,    II|              a vízlakó szörnyet, aki engem megrémített. Azt hittem,
15  4,    II|                Áldom az Istent, hogy engem most idehozott. Ugye Lajos,
16  4,    IV|            rájött a tolvajságomra, s engem elkergettek a hivatalomból,
17  4,    IV|               de még kötelessége is, engem, akinek a fejére díj van
18  5,   III|             kikocsiznék, fogadjon el engem lakásán; igen fontos beszédem
19  5,   III|              Akkor ön szabadított ki engem egy nagy bajból, egy merész
20  5,   III|          hasonlóval a tartozást.~ ~– Engem fenyeget valami baj?~ ~–
21  5,   III|             odajött a házamhoz, hogy engem kiszabadítson; pedig jól
22  5,   III|              felabajgatása is sport. Engem mulattatni fog az a gondolat,
23  5,   III|              a bárónő.~ ~– Igen.~ ~– Engem fog magával vinniü?~ ~–
24  5,   III|      egyszerű dolog biz az, gróf úr. Engem egy sajátszerű baleset ért,
25  5,   III|            vérem van, mint másnak. – Engem a feleségem megcsalt, és
26  5,   III|             fátyolozva. – Ön nem fog engem szigorúan megítélni, ha
27  5,   III|             én férgemnek igaza van-e engem marni, vagy nincs?~ ~Ez
28  5,    IV|            azért nem eresztettek be „engem”, mert nem volt otthon.~ ~
29  5,     V|           valamit. Önök akkor, mikor engem megmentettek a haláltól,
30  5,     V|              azt.~ ~– De ki szeretne engem?~ ~– Aki önt ismeri.~ ~–
31  5,     V|           ismeri.~ ~– Honnan ismerne engem valaki?~ ~– Leveleiből.
32  6,     I|                    Nem lesz már, aki engem reggelenkint felköltsön
33  6,     I|      társaságban leszek vele!” Isten engem úgy segéljen!~ ~A szegény,
34  7,    II|          Isten az égben….~ ~– Úgy az engem magához fog venni – szólt
35  7,    II|                  Óh, hiszen érts meg engem – szólt Marie lágy, könyörgő
36  7,    II|        leszek akkor én? Ki lesz, aki engem még szeressen?~ ~Az alispán
37  7,    II|           Nőt, akit szeressek, s aki engem szeressen. – Ha elmegyek:
38  7,    II|           tennéd? Idehoznád őt? Vagy engem őhozzá? Igen! Igen! Aztán
39  7,   III|          leány maradok.~ ~– Eszerint engem kikosaraz a házából?~ ~–
40  7,   III|                 hogy a gróf – szeret engem?~ ~– Azt nem tudom. Mert
41  7,    IV|             te szemed elől zárjon el engem?~ ~Amint azt kimondta, megbánta.
42  7,    IV|              a tűz-láng! – Hiszen ha engem megcsókolsz, az én arcom
43  7,    VI|                   Ő nagyon szeretett engem – monda Marie. – S volt
44  7,    VI|             abban a diadalában, hogy engem egészen a lábainál lásson,
45  7,   VII|       Rosszul leszek. Ez a konyhagőz engem elszédít….~ ~ ~ ~
46  7,    IX|            betakargatá.~ ~– Szeretsz engem igazán?~ ~– Nagyon szeretlek.~ ~–
47  8,     I|         csatára kelni? Ne tartson ön engem bolonddá!~ ~– Írva van .
48  8,     I|   botbüntetés.~ ~– De miért nevez ön engem Fertőszeghy Lajosnak?~ ~–
49  8,     I|        titokban azzal a szóval, hogy engem veszély fenyeget, ha Marie-val
50  8,     I|              együtt kocsizom ki, s ő engem meg akar attól szabadítani.
51  8,   III|           helyet rögtön, és kövessen engem, ahová vezetem.~ ~– És hová
52  8,   III|         Azzal visszasietsz hozzám, s engem ha égen, ha földön, ha pokolban,
53  9,     I|           mondja, hogy itt vagyok. Ő engem látni akarna. Az influenza
54  9,    II|           földrül.~ ~– Hagyj el! Aki engem anyjának nevez, annak én
55  9,    II|           Ugye ő nem kérdezte, mikor engem ápolása alá vett, hogy minő
56  9,    II|            évekig ápolt, rejtegetett engem. Atyám helyett atyám volt.
57  9,    II|            még az utolsó szavával is engem védelmezzen, én hagyjam
58  9,    II|       veszítettél el, nem árultál el engem, hanem megszabadítottál;
59  9,    II|             abban gyászol. Helyetted engem fog szeretni, helyetted
60 10,    II|            Lizetthez.~ ~– Tessék. De engem megver.~ ~Már a folyosón
61 10,    II|         akarsz megint? Mit kísértesz engem, lidérc?~ ~– Kérem, Lizett –
62 10,    II| ellenfurfangot.~ ~(„Várj csak! Ha te engem ki akarsz játszani, majd
63 10,    II|         mármost haragszom rád; ha te engem oda sem bocsátasz magadhoz,
64 10,    II|         találtam volna aludni: akkor engem felköltesz.~ ~Marie ledűlt
65 10,    II|        folytatá:~ ~– Az én uram, aki engem ide küldött, hogy az ő kincseit,
66 10,     V|              ellenséget, elfelejtesz engem, s otthagysz. Nem maradok
67 10,    VI|            hamu. Óh, hányszor kért ő engem erre!~ ~Azzal megcsókolgatá
68 11,    IV|           senkim. Ha jön a golyóbis, engem hadd találjon!”– s jött
69 12,   III|    rettenetes ember! Hogy mire akart engem rávenni a templomban? Csitt!
70 13,     I|          nyomában voltak a kémeim, s engem tudósítottak az ellenfél
71 13,     I|           miket végeztünk együtt, ha engem erővel el akarnának innen
72 13,     I|      megszabadítád ellenségeitől; de engem a kárhozattól. Óh, ha tudnád,
73 13,     I|           ölelted, őt csókoltad, nem engem! – Olyan igazságos voltál,
74 13,     I|               t eltemetve? – No, nem engem: hanem azt a rossz leányt,
75 13,     I|        kezemben. – Ezek itt tartanak engem.~ ~