Rész, Fejezet

 1  1,     I|       reggel a Diánának.~ ~– Aha! Tehát mégis szolgálattevő személy
 2  1,     I|           valaha.~ ~Az öregebb úr tehát kinyitá a kaput, a fiatalabb
 3  1,     I|      fiatalabb tette zsebébe.~ ~– Tehát még ez éjjel – mondá az
 4  1,    II|           amik felölteni valók.~ ~Tehát elindultak Párizsban szökőkutat
 5  1,   III|      elválni? Egyesülten haladni. Tehát kezdjünk egy kis kedélyes
 6  1,   III|           nevetett de Fervlans. – Tehát egyezzünk meg abban, hogy
 7  1,   III|       Cambray úr vállat vont.~ ~– Tehát, hogy az elején kezdjem.
 8  1,    IV|        fel kell tenni a koszorút. Tehát induljon ön rögtön. Egy
 9  2,    II|    alispánban és a doktorban.~ ~– Tehát a hivatalos átadás egészen
10  2,    II|           nevezik servitusnak. Az tehát a kérdés, hogy van-e kedve
11  2,    II|           borok * voltak.~ ~– Ah, tehát a remeték ilyen jó borokat
12  2,    II|       Mondja csak tisztelendő úr: tehát az én bérlőm igazi nemes
13  2,   III|      hajdú. A meg ahhoz értett.~ ~Tehát Drávaszentkeresztúri Görömbölyi
14  2,   III|   parketten vagy a szőnyegen.~ ~– Tehát éppen csak mintha puskaporos
15  2,   III|           hamar ki lehet egyezni. Tehát marad az eddigi összeg,
16  2,   III|          pedig egész tündértanya. Tehát neki kell a kis ajtóra kerülni.~ ~
17  3,     I|         is hevernek.~ ~A társaság tehát együtt van mind: senki sem
18  3,    II|     szoktak előadni.~ ~– Jól van, tehát én ma királyné vagyok. Egyetlen
19  3,    II|       lakhelye, a kerek föld.~ ~– Tehát minden emberhez tartozik
20  3,   III|         tündéri képtelenségnek, – tehát az ilyen ünnepélyes estéken
21  4,     I|                A gróf válaszábulo tehát csak polémia lett. A bárónő
22  4,    II|     honosítás kieszközlésére volt tehát szükség, s a Fertő-part
23  4,   III|         árulásra képes. – Eziránt tehát Lajos tökéletesen meg lehetett
24  4,   III|         megmaradt.~ ~A csillagász tehát várta az obszervatóriumból,
25  4,   III|     vagyok. Ez hallgatni fog.~ ~– Tehát tegyünk kísérletet.~ ~A
26  4,   III|         botjával a parkettra.~ ~– Tehát becsületes nőnek tartja
27  4,   III|          a bársony felszínen.~ ~– Tehát nagyon kérem, ön se szóljon
28  4,    IV|      pernahajdert csavarintott. – Tehát ez a szó olyan gézengúzt
29  5,     I|                        I.~ ~Marie tehát jól meg volt védve minden
30  5,     I|    forintra, és így feljebb. Ahol tehát nem volt fölösleges a kaució,
31  5,   III|     Katalin bárónőtől jön.~ ~Ejh, tehát már eszébe jutunk?~ ~De
32  5,     V|         Én mindig erről álmodtam; tehát igaz!~ ~Lajos átérezte,
33  5,    VI|         tereferére reflektálna. – Tehát mármost annyi praeambulum *
34  7,     I|           kolerikus nevetést.~ ~– Tehát alispán úr azt hiszi, hogy
35  7,     I|           veszélye forog fenn”, – tehát ezt a fölkelő sereget előre
36  7,     I|       mikor már erősen megverték. Tehát a magyar nemesi fölkelésnek
37  7,     I|       azon alul van, az gyalog; – tehát nem a képesség határoz,
38  7,    II|           a megmaradt oszlopokon. Tehát felgyújtotta a híd mögött
39  7,   III|          is ragadott emberül.~ ~– Tehát igen?~ ~– Igen. Hozzámegyek.
40  7,    IV|            ez elbeszélés alatt!~ ~Tehát a rabló adta az utasítást
41  7,   VII|          pedig ez az egész bérem. Tehát az én állapotom nem változik.~ ~–
42  7,  VIII|      távcsövön keresztül.~ ~– Ah, tehát te is leskelődtél utánam.~ ~–
43  8,     I|           azért, mert nem szalad, tehát áll. Azt ön tudni fogja,
44  8,     I|            A kerekek a vármegyék. Tehát tartsuk meg a technikus
45  8,     I|        nem halad.~ ~– Isten neki! Tehát első perc!~ ~– Igenis. Első
46  8,     I|        nem adhat, mert nincs.~ ~– Tehát el kell fogadni a régieket.~ ~–
47  8,     I|          önkényt fel nem csapott; tehát a kiszolgált katona mind
48  8,     I|          mellett fogunk harcolni! Tehát szemközt fogom őt találni!
49  8,   III|  szökevényeit a széles világban.) Tehát az én emberem e találkozásnál
50  8,   III|           a kezem között van.”~ ~(Tehát „Katalin” özvegy – és leánya
51  8,   III|          Thémire kezébe jutottak. Tehát aminek elnyerésére ki volt
52  8,   III|           s azzal ki van fizetve. Tehát a tábornokné asszony és
53  8,   III|       hogy Sátán Laci itt járt.~ ~Tehát a rablóra van bízva, hogy
54  9,     I|      posso!”~ ~(„Nem tehetem.”)~ ~Tehát ő nem teheti. – De ez még
55  9,   III|          nyújtá a hölgy felé.~ ~– Tehát kezét nyújtja ön mégis?
56  9,   III|           kezét nyújtja ön mégis? Tehát elhiszi, hogy Katalin vagyok?
57 10,   III|         nem voltak ujjai. Ah!~ ~– Tehát nagy szerencséje volt?~ ~–
58 10,   III|           én vagyok, hanem más. – Tehát „io non posso?” Így is jól
59 10,   III|         Így is jól van, Mamade! – Tehát majd én leszek az az úr,
60 10,    IV|         folyik, amelyen ő haladt. Tehát mind a két felé terjed:
61 10,    IV| négykézláb futott, mint a farkas, tehát mégis állat.~ ~– Ah, az
62 10,    IV|     erőszakolt kísérletnél.~ ~Íme tehát történnek még csodák az
63 10,    IV|       márkit és drága zsákmányát; tehát az oda vezető legkönnyebb
64 10,     V| elevenzöld rekettyés jelölte.~ ~– Tehát légy hadsegédem – szólt
65 10,     V|           Thémire asszony árulása tehát tökéletes. Ő magát Vavelt
66 10,    VI|        csata fejlődhessék ki. Ott tehát egész bátorságban lehettek.
67 11,   III|         pápai nap~ ~Június 11-én, tehát nyomban a karakói nap után,
68 11,   III|      vihette el a maga egy lován. Tehát még egyszer visszament a
69 11,    IV|           tökéletes igaza volt.~ ~Tehát minden csapat állt, és feküdt
70 11,    IV|         oda fognak csatlakozni.~ ~Tehát nem volt mit enni.~ ~Ekkor
71 11,    IV|  ötszáznyolcvan nehéz sebesültje: tehát egy tizedrésze a harcoló
72 11,   VII|        franciákkal szemben!~ ~Van tehát mármost puska is; jó francia
73 12,     I|       megnyerte az ütközetet.~ ~– Tehát megnyerte?~ ~– Azaz, hogy
74 12,     I|          a csengettyű megszólalt. Tehát csak meg kellett fordítani