Rész, Fejezet

 1  1,     I|   megfordul, s visszamegy. Azután megint előjön. Ugyan különös időt
 2  1,     I|       voltak elégedve. A térképet megint összehajtogatták, s azt
 3  1,     I|          üti a tenyerével. Azután megint oly csend támad, mint mikor
 4  1,     I|         Felváltja egy közeledő, s megint eltávozó kocsi zörgése.~ ~
 5  1,    IV| cinkostársuk által: az a kocsiról megint levette a hamis számot,
 6  1,    IV|         egészet elöl kell kezdeni megint, mégpedig nagyon messziről.
 7  1,    IV|      rövid időn bekövetkezik (ezt megint úgy gondolta hozzá), engemet
 8  2,     I|           hely”.~ ~„Audiát” aztán megint lehúzta a fejét a válla
 9  2,     I|    toalettet csinálni. Az ebédnél megint találkozunk.~ ~Azzal gyermeteg
10  2,    II|     kötélen felvontatja valaki, s megint kiadja nekik a rendeletet.
11  2,   III|      mamusszal.~ ~A tekintetes úr megint egyedül maradt, s várta,
12  2,   III|    dödörgést * hall az ajtajában. Megint a patvarista beszél a hajdúval.~ ~–
13  3,    II|     hangon csicseregni. Ami aztán megint annyira megtetszett a leánynak,
14  3,    II|         ujjával a bőrkerevetre, s megint visszavitte ajkához az ujja
15  3,    II|           most hová akarsz sietni megint? Nem tudod, hogy ma nem
16  3,   III|          arattak, – egyszer aztán megint más jutott eszébe a Fertőnek:
17  3,   III|     méltóságát, s vetések, tanyák megint eltűntek a zöld hullámtükör
18  3,   III|           lefekünnio . Félt, hogy megint borzasztókat fog álmodni.
19  3,   III|          öli meg a grófot.~ ~– Az megint igaz.~ ~– Aztán ön nem tesz
20  3,    IV|         úgy jöhetne el a hintóval megint.~ ~– Az nem lehet.~ ~– De
21  3,    IV|         nem is vállalkoznék erre. Megint csak ő kérdezett.~ ~– Doktor
22  3,    IV|            de abban a pillanatban megint felszökött, s mint a bőszült
23  3,    IV|       dörmögé a beteg, s e szónál megint végigfutott testén a borzongás,
24  4,     I|       ablakából.~ ~Egyszer, mikor megint arra kocsizik, a pártfogolt
25  4,     I|              Egy napon Vavel gróf megint levelet kapott Katalin bárónőtől. (
26  4,    II|    szájára tette a kezét, s aztán megint belenézett a távcsőbe. Az
27  4,    II|              És azután lassankint megint kiderült, örvendő mosolyra
28  4,    II|       csak úgy. – És aztán holnap megint hozzá-fogunk az úszáshoz.
29  4,     V|      betörni nem lehetett. Azután megint, ha egy gombot megnyomtak
30  4,     V|          örülök, mikor fölébredek megint. S aztán úgy alkuszom az
31  4,     V|          az oszlop tövében, akkor megint szabad léssz.~ ~A másik
32  5,     I|      egyenlítve.~ ~Másnap azonban megint átlovagolt a Névtelen Várhoz
33  5,     I|        nyolc órakor az ágyba?~ ~S megint ott hagyta a látogató-jegyét.~ ~
34  5,     I|       mennek haza.~ ~Másnap aztán megint jó barátságban vannak: dragonyosok
35  5,   III|           az ajkába harapott. Már megint föléje került ez a nő. Arra
36  5,   III|    megnyugodott benne.~ ~Ma úgyis megint olyan napja volt, hogy ha
37  5,   III|     mondta volna: „Aha! a gróf úr megint az öregasszonyt hozta ki
38  5,   III|         feltárt rejtélye; – aztán megint álom lesz minden, s az üdv
39  5,   III|        álom lesz minden, s az üdv megint rejtéllyé válik.~ ~Szótlanok
40  5,   III|    meglassíták a lépést, és aztán megint ügettek sebesebben. Nem
41  5,    IV|         hoztam a Névtelen Várból. Megint azt izenik vissza, hogy
42  6,    II|    konyhába Lizettnek, s Lizettől megint lehozni, s kiadni, amit
43  7,     I|       meghaltak. Látja-e? Kilenc! Megint kilenc! Valamennyi négyszegletű
44  7,    II|          kétfelé. Három nap múlva megint eljutottak a zászlóaljukhoz,
45  7,     V|        tél, egy tavasz, egy nyár, megint egy ősz, megint egy tél.
46  7,     V|         egy nyár, megint egy ősz, megint egy tél. És ti mégsem lettetek
47  7,    VI|            csak maradj! Majd hogy megint meggyújtsd az arcát! Csak
48  7,    VI|         mi módon lehet e függönyt megint felgördíteni, s te itt halnál
49  7,    VI|         felgördíté az ércfüggönyt megint.~ ~
50  8,   III|     cselszövényt font az enyimnél megint, s regényes hajlamok pókszálaival
51  8,   III|      keresztülvándorolni, s aztán megint feltámadni.~ ~– Kelj fel
52  9,     I|         Néhány perc múlva az inas megint visszajött.~ ~– Az idegen
53  9,     I|    ártatlan volt!~ ~– De most már megint azzá lett, Madame!~ ~– Milyen
54  9,   III|         menyasszonyom küldi nekem megint a drága sok minden körömfaladékot.
55 10,    II|       rivallt elő:~ ~– Mit akarsz megint? Mit kísértesz engem, lidérc?~ ~–
56 10,    IV|         marad idejük. De Fervlans megint ott volt csapatjával, ahol
57 10,    IV|          mind lehúzódik a víz alá megint, az indák összekunkorodnak,
58 10,    VI|          hugám!~ ~Arra a sebesült megint le akarta tenni a fejét
59 10,    VI|        fejét a fűbe, s kedve volt megint halottnak lenni egy kicsinyt.~ ~
60 11,    II|           dobrokai halomig, s ott megint hadrendbe álltak.~ ~Egy
61 11,   III|       Azzal az alabárddal. Azután megint átugrott az árkon. Háromszor
62 11,   III|          az egész ezredben; onnan megint a többi felkelőseregre.~ ~„
63 11,   III|        láttunk kenyeret, s Győrig megint nem látunk, s meglehet,
64 11,    IV|   alkalmazzuk a mienket.~ ~Amiben megint tökéletes igaza volt.~ ~
65 11,    IV|             Itt a tegnapi jelenet megint megismétlődött a két testvérrel.
66 11,    IV|           is szerzett neki, amire megint felüljön.~ ~Clementis és
67 11,    IV|        lovával, fegyverével aztán megint folytatta a harcot, míg
68 11,    IV|          van már; de egy ellenfél megint lehull, s most már egyenlő
69 11,   VII|        Balatonig lemenni, s onnan megint felkerülni a Dunához. Egy
70 12,    II|      mikor ez a cikk olyan olcsó, megint visszaesnek bele.~ ~– Ah!
71 13,     I|         már, hogy a két úrhölgyet megint fedezet alá veheti. A győri
72 13,     I|           ismerős szobácska ez!~ ~Megint a Névtelen Vár-i hajadon
73 13,    II|        fehér kagylókból.~ ~Azután megint eltűnt a tóba.~ ~ ~ ~Ha