Rész, Fejezet

 1  1,   III|             kocsiban. A szegény Favras, akit felakasztottak azért, mert
 2  1,   III|                 életkorát meghatározni, akit senki se látott?~ ~– Vannak
 3  1,   III|                      Ugyanaz a gyermek, akit önök az utcáról fölvittek.~ ~–
 4  1,    IV|              leányomnak hasznát vegyem. Akit el szoktam hagyogatni a
 5  1,    IV|         haldokolni lát egy embertársat, akit ő megölt, anélkül, hogy
 6  1,    IV|             belészeret abba az emberbe, akit el kellene csábítania, s
 7  2,     I|               foglalja el a lelkésszel, akit egyházi tisztsége erre a
 8  2,    II|           személyre vonatkozólag tette, akit nem nevezett meg, csak azt
 9  2,    II|              Úgy látszik, hogy az a nő, akit őriz, nagyon szereti a csendeto .~ ~–
10  2,    II|                     Rabja neki az a nő, akit erőszakkal tart magánál?~ ~–
11  2,    II|            Mikor látta? Hogyan látta?~ ~Akit senki se látott még.~ ~–
12  2,    II|                szobában, nem lévén más, akit bosszantson, azon gyakorolta
13  2,    II|             találok aludni, legyen még, akit megszólhasson a doktor úr!~ ~–
14  2,   III|           menjek egy idegen asszonyért, akit sohase láttam! – Mit mond
15  3,     I|            Tudta jól, hogy az a valaki, akit ő Lajosnak nevez, éjjel
16  3,    II|            Először is a magányos veréb, akit ő Dávidnak nevez. (Bizonyosan
17  3,    II|             ugyanazt az Istent imádják, akit mi.~ ~– Hát akkor miért
18  3,    IV|                mögött állt a komornyik, akit már ismert a faluban minden
19  3,    IV|              azt a másik embert, s mint akit egy varázsszó bénává ütött,
20  3,    IV|                 szépsége elkábított, és akit pompás toalettjével irigységre
21  3,    IV|               jegyeztek fel a krónikák, akit a Fertőben fogtak el, s
22  3,    IV|            szemrehányó önvád, hogy íme, akit ő lesből le akart lőni,
23  4,     I|              mint az a hírhedett rabló, akit nem bírnak kézre keríteni:
24  4,     I|           befogadni a házához? Egy nőt, akit most eresztettek ki a börtönből.
25  4,    II|             attól a fiatal jogtudóstól, akit az alispán kelletlen látogatása
26  4,    II|              magával, mint a gyermeket, akit én, mikor a vízben üldözött,
27  4,   III|                 találni egy nőcselédet, akit szintén megkötöztek, s betömték
28  4,   III|         járni-kelni azzal a gyermekkel, akit ő pártul fogott, azóta is,
29  4,   III|               kívánságom okát. Ez a nő, akit most életre hozni segített,
30  4,   III|                 becsületes nő legyen, s akit én egyszer pártul fogtam,
31  4,    IV|                hogy Sátán Laci volt az, akit negyedmagával kivert egyetlen
32  5,     I|          izgatta; félt ettől a hangtól. Akit eddig attól is megvédtek,
33  5,    II|      meglepetésül szolgálni.~ ~Az alak, akit az e célra felállított színpadra
34  5,   III|                kérdésre: ki az a hölgy, akit „máskor” kísérni szoktam?
35  5,   III|             megszökött tőlem valakivel, akit én nem ismerek. Ennek már
36  5,   III| becsületszavamat adom, hogy az a hölgy, akit karomon vezetek, nem Barthelmy
37  5,   III|            szívű tudnék lenni, e nőtől, akit nem is ismerek, elrabolni
38  5,   III|                 ön el annak a hölgynek, akit ez érdekelo , hogy egy rossz
39  5,     V|                nekem asszonyt a házhoz, akit én szeressek, s aki engemet
40  5,     V|             annak a szegény kertésznek, akit miattam úgy megijesztett.
41  5,    VI|              egy mindenhez értő mester, akit Mester Mátyásnak gúnyolnak,
42  5,    VI|              segített az Úrnak angyala, akit vidékünk oltalmazójául küldött
43  6,     I|              sírni – egy veréb miatt, – akit eltaposott! – dörmögé Vavel
44  6,     I|                másikat – monda Marie. – Akit én szerettem, annak a helyébe
45  6,     I|                 olvasta ő valahol, hogy akit eltemetnek, afölött énekelni
46  6,     I|     királyleányból csináltam szolgálót, akit futni hagynak. Hamisítottam
47  6,    II|                átkozzák azt a nemzetet, akit ő imád. És mindezt „egy”
48  7,    II|             hozzon ön nekem anyát! Nőt, akit szeressek, s aki engem szeressen. –
49  7,    II|            hozok neked anyát, asszonyt, akit szeress, aki szeressen.~ ~
50  7,    II|          szemérmetes szokás dívik, hogy akit nőül akar az ember kérni,
51  7,   III|                 adhatom. A bájos hölgy, akit el fog venni, báró Landsknechtsschild
52  7,    IV|              Lajos.~ ~– Hát ki? Hát az, akit te nekem anyául ígértél:
53  7,     V|            özvegye, az én jó Henrymnak, akit tavaly temettem el. Ő viszi
54  7,     V|           barátom, Görömbölyi alispán („Akit az első találkozáskor ki
55  7,   VII|              előttem, hanem csak olyan, akit én képzelek oda magamnak.
56  7,  VIII|                 társalgónő jött eléjük, akit Fräulein Lottinak neveztek.
57  7,  VIII|               az a kis vízi szörnyeteg, akit itt tartottál a kastélyodban?~ ~–
58  8,     I|               mint tisztességes halott, akit, ha atyafiai el nem temetnek,
59  9,     I|             hagyva, hogy bevégezze más, akit nem kísért úgy a saját szíve,
60  9,     I|               tudom kezetekbe adni azt, akit imádok… én csak megcsókolom
61  9,     I|                küld emlékül az a leány, akit az anyja idegen házak kapubejárata
62  9,     I|              ragály oly alattomos, hogy akit már meglepett, azt még hetekig
63  9,    II|                 az az átkozott fenevad, akit kiküldtek, megvesztegetve
64 10,   III|              leány nem, volt a világon, akit ötmillióért, – vagy egy
65 10,   III|               Nincsen oly kedves leány, akit oda ne adjanak egy férfiért.
66 10,    IV|         embereken kívül még van valaki, akit a számításból nem kell kifeledni.
67 10,     V|               belőle, nem Trentatrante, akit De Fervlans várt, hanem
68 10,    VI|              meg, hova lett az a leány, akit önnek ezzel kellett megszólítania:
69 11,   III|             volt a pesti lovasezredben, akit útközben kilelt a harmadnapos
70 11,    IV|                    Az első halott neve, akit az első francia ágyúgolyó
71 12,     I|              zokogni, mint egy gyermek, akit mostohája megvert.~ ~Az
72 13,     I|         diadalmaskodott. Azt az óriást, akit senki le nem bír győzni,
73 13,     I|                  S aztán kívánni annak, akit úgy féltünk, hogy haljon