Rész, Fejezet

 1  1,     I|           alacsonyabb férfi. – Azt tudja, hogy anyja grófné és palotája
 2  1,     I|        magasabbik.~ ~– Hát a Diána tudja.~ ~– Kicsoda az a Diána?~ ~–
 3  1,     I|         aki még az anyja nevét sem tudja.~ ~– Azt elhiszem, hogy
 4  1,     I|             Azt elhiszem, hogy nem tudja, hanem ha tart az anyja
 5  1,     I|          mindvalamennyinek a nevét tudja. Ismerem a párizsi gyerekeket.~ ~–
 6  1,     I|    vihetjük a szállásunkra; hiszen tudja ön!~ ~– Eh! Egy jó ötletem
 7  1,     I|            tovább nem maradhatunk. Tudja ön, mi történt a herceggel * ?~ ~–
 8  1,     I|            nagyobb összeget is. Ön tudja, hogy mi forog kockán. A
 9  1,     I|            esztendős még! Aztán ki tudja, meddig tarthat ez az elátkozott
10  1,    II|        eltévedt a mamájától, s nem tudja sem az utcát, sem a házszámot;
11  1,    II|     Csupáncsak le akarják festeni. Tudja, a szépsége végett.~ ~Azzal
12  1,   III|       Palais des Narcisses-ban * ! Tudja ön, hol van az?~ ~– Híréből
13  1,   III|          sem tudom.~ ~– Azt ön jól tudja. „Tanúnk” tudósítása így
14  1,    IV|              A negyedik már azt is tudja, hogy Fulton e találmányát
15  1,    IV|        Kezére fogunk játszani. Azt tudja ön, hogy a mi kezeink Európa
16  1,    IV|          Ha ön nem tudná még, majd tudja a bérkocsis. Ott útnakvaló
17  2,     I|             s ámbár a derék úr úgy tudja a szónoklatát, mint a karikacsapás,
18  2,     I|   méltóságodnak a nevével.~ ~– Hát tudja mit? Inkább, hogysem egymást
19  2,    II|          akinek a nyelve bezzeg ki tudja mondani az ő nevét, még
20  2,    II|            aki azt, amit ő írt, el tudja olvasni, de erre mifelénk
21  2,    II|             A tekintetes főbíró úr tudja az esetet: a Rakoncza Jutka,
22  2,   III|       forduljon meg a konyhában, s tudja meg, hogy mit főznek.~ ~
23  2,   III|      mindent tud, hát ezt hogy nem tudja?~ ~– Nem értem az alkalmazást –
24  2,   III|          hangjait ismerte fel.~ ~– Tudja, mi lesz ma itt az ebéd? –
25  3,     I|          volna.~ ~A férfi csak azt tudja neki tanítani, amit maga
26  3,     I|   kedvencét, Robinson Crusoe-t, ki tudja hányadszor. Ez még nem volt
27  3,     I|           a fegyverei.~ ~Ezt onnan tudja meg a leány, hogy a bőrpamlag
28  3,    II|            Lajos.~ ~Ez a leány nem tudja, hogy mire való a pénz?
29  3,    IV|         ruháit, s ha megéhezik, ki tudja mondani ezt a szót: „hám-hám”.
30  4,     I|           ez állt:~ ~„Uram! Ön jól tudja, hogy az ön védencének az
31  4,    IV|           ezt már minden kontár ki tudja nyitni. Egyedül az olyan
32  4,     V|            alapokon épült.~ ~– Hát tudja azt a nagyságos úr, hogy
33  4,     V|        csakhogy annál hamarább ott tudja őt a szobájában. Az pedig
34  5,     I|          ahol katonák vannak, mert tudja előre, hogy ha a katona
35  5,    II|       házakat fog felpörkölni.~ ~– Tudja mit, bárónő? Hogy ne tehessen
36  5,   III|         férfiak leghiúbbak.~ ~– Ki tudja, hátha nem voltam mindig
37  5,   III|         teremtést kárhoztassam, ki tudja mennyi hónapon keresztül,
38  5,   III|          Várjon ön egy pillanatig. Tudja meg hát az utolsó gondolatomat
39  5,   III|          amit a szívem érzett.~ ~– Tudja ön, hogy mit tett ezáltal?~ ~–
40  5,   III|   csónakomig egyedül is. Senki sem tudja a kastélyban eltávozásomat;
41  5,     V|         Azt hitte, hogy azalatt el tudja csillapítani annyira indulatait,
42  5,     V|            más lelkének titkait ki tudja találni?~ ~De hátha látott
43  5,     V|  egyetlenegy embernek a fején, aki tudja, hogy vagyok a világon.~ ~–
44  6,     I|          már egy madár halálát sem tudja magának megbocsátani!~ ~–
45  6,     I|          az egeket, a csillagokat, tudja, hol kell őt keresni. Ön
46  6,    II|          az ember éjjel-nappal nem tudja, hogy lakik-e még valaki
47  6,    II|          egy mély kedélyű férfi át tudja ölelni hűséges szeretőjét,
48  7,     I|   elkezdett adomájának a végét nem tudja előre elmondani. Aztán pontban
49  7,    II| látogatókat a kis gyermek-inas nem tudja elutasítani, berontanak
50  7,    II|      legyen a legkedvesebb.~ ~– Ön tudja, hová kérem, hogy menjen
51  7,   III|         nem mondta. Hanem, hogy ön tudja ezt jól: azt hiszem. S hogy
52  7,    IV|           belőlök.~ ~– De hát hogy tudja ezt a gróf úr?~ ~– Magától
53  7,   VII|     úrhölgy. Ön bizonyosan az.~ ~– Tudja ön, hogy én Vavel grófnak
54  7,   VII|            Henryja szobáját mégsem tudja ön elhagyni.~ ~– Mert már
55  7,   VII|         gond. Aztán majd egyszer – tudja ön, Madame, ha önnek is
56  8,   III|            főúrnak, s ott, mint ön tudja, Barthelmy Léon gróf név
57  8,   III|        nevezetes hívatás vár. – Ön tudja talán már, hogy a császár
58  8,   III|          Ki lesz az? Még senki sem tudja. Valaki, aki uralkodói koronát
59  9,     I|      Amélie”, a kis Amélie képe.~ ~Tudja ön, Madame, abból a korból,
60  9,     I|         okát adom egymás után. Nem tudja ön, Madame, hogy mit hozott
61  9,     I|             ez az ön vezeklése! Ön tudja legjobban, hová lehet őt
62  9,     I|            ne találjanak: s ha nem tudja, az ön dolga azt kitalálni. –
63  9,     I|         magával veszedelmét, s nem tudja, hogy ez a halál. Én már
64  9,    II|         szállong, amiről senki sem tudja, honnan jön, és hová megy, –
65 10,    II|           az ide tör hozzá, meg ne tudja az ő dögvészes fekhelyét
66 10,    II|      Névtelen Vártól, mint aki jól tudja, hogy ide sohasem fog visszatérni
67 10,    IV|         menjen bele a pocsétába, s tudja meg, hogy milyen mély.~ ~
68 10,    VI|         veszélyeztetett helyről: ő tudja, hogy hova lett az a leány,
69 11,     V|            kínált annak, aki őt le tudja gyűrni. A mi nemes legényünk
70 12,     I|   szükségeseket összevásárolni. Ön tudja, hogy mit kell beszerezni.
71 13,     I|          el nem mondhatunk, sohase tudja meg azokat senki.~ ~Nehéz
72 13,    II|           nem tenni, hogy senki se tudja, hová lett!~ ~Hanem amint