Rész, Fejezet

 1  1,     I|          holnap kis comtesse-e – mondá az öregebb úr, s aztán társához
 2  1,     I|        milyen meleg ez az ágy! – mondá a kisleány – mintha valaki
 3  1,     I|             Tehát még ez éjjel – mondá az utóbbi.~ ~– Ön magával
 4  1,    II|        elő.~ ~– Készen vagyunk – mondá az asszonyság.~ ~A két férfi
 5  1,   III|      Kedves kis ártatlan bohó! – mondá az öregúr. – Hát a virágokat
 6  1,   III|     egyenesen a fogolyhoz, s azt mondá rideg, megriasztó hangon:~ ~–
 7  1,   III|     igazoló gyanús körülmények – mondá de Fervlans. – Mi oka volt
 8  1,    IV|          az anyja kezében volt – mondá rá Thémire keserű öngúnnyal.~ ~–
 9  2,     I|     vízzel megkínált Jézus pedig mondá: elvégeztetett!” S erről
10  2,     I|         és úrbériséggel együtt – mondá a doktor.~ ~– Az bizony
11  2,     I|         pedig hamiskás mosollyal mondá neki, megfenyegetve őt ujja
12  2,     I|       kapitális egy menyecske! – mondá az uraknak a főszolgabíró. –
13  2,    II|           És ami legkülönösebb – mondá a fiatal joggyakorló – az,
14  2,    II|       tudós Hatvani * professzor mondá: „akkor sem szükség minden
15  2,   III|     tekintetes urat a teremben – mondá a komornyik, s erre Bernát
16  2,   III|    párkányához, s nyugodt hangon mondá:~ ~– A nevem Vavel de Versay
17  3,    II|          tedd le azt a könyvet – mondá neki a leány. – Ennek mind
18  3,   III|     ilyenkor kimenni a házból! – mondá az ölébe vett kedvenc cicusnak. –
19  3,    IV|         az eresz.~ ~– No iszen – mondá a doktor a vén gazdasszonyának,
20  3,    IV|      legyen csendesen, gróf úr – mondá a doktor, ki hajlandó volt
21  4,    II|      szép verőfényes délután azt mondá Lajos Marie-nak: „menjünk
22  4,    IV|   keresett.~ ~– Milyen szomorú – mondá Lajosnak.~ ~Lajos nem vette
23  4,    IV|      szobájába.~ ~Sátán Laci azt mondá neki a kezében tartott játékszerre:~ ~–
24  4,     V|      Igen, én rendeltem őt ide – mondá a gróf. – Vezesse fel hozzám.~ ~
25  4,     V|       jókor jött Mátyás mester – mondá a gróf.~ ~– Hja, bizony;
26  4,     V|       bámulatra nyúló ábrázattal mondá:~ ~– Igenis; de mért veszett
27  4,     V|         is igaz, Mátyás mester – mondá a gróf jámborul –, hanem
28  5,   III|               Hát ez ki lehet? – mondá magában, s sietett az ajtót
29  5,   III|          Ne menjünk be a házba – mondá a bárónő –, itt a parkban
30  5,   III|      többet is kell róla tudni – mondá Katalin, a vizsgálóbíró
31  5,   III|        odább költöző vendég, azt mondá: „Íme, én megtartottam ígéretemet,
32  5,   III|          mind a két ellenfél azt mondá: megölöm őt. És mind a kettő
33  5,   III|      udvarra gördült. A gróf azt mondá Henrynek, hogy hajtson az
34  5,   III|          meg magát a gróf előtt, mondá:~ ~– Gróf úr, íme fogadja
35  5,     V|        Marie tikkadt lélegzettel mondá e szókat a kertészlegénynek:~ ~–
36  6,     I|    kitömetjük? Henry ért hozzá – mondá Lajos.~ ~– Oh, azt nem engedem.
37  7,     I|   találkozni fogunk az életben – mondá megszorongatva szíves házigazdája
38  7,     I|          fogom magamat tartani – mondá Vavel, komoly ábrázattal.~ ~
39  7,    II| félretekintve Vavel Lajosra, azt mondá neki:~ ~– Kár volna „ez”
40  7,    IV|           Aztán komolyabb hangon mondá Lajosnak. – Meglehet ön
41  7,    VI|          diplomata veszett el! – mondá az alispán.)~ ~Ezzel aztán
42  7,  VIII|  világítva. Az ott az étterem! – mondá Marie; az urak bizonyosan
43  8,   III|        amíg azt meg nem kapom” – mondá a dobverő hős a generálisok
44  8,   III|            Vavel ráismert, s azt mondá: „Bocsássátok: ez az én
45  8,   III|             Ahogy Barthelmy Léon mondá: a háborúban a becsületszabályok
46  8,   III|      menet.~ ~– Minden meglesz – mondá Sátán Laci, elhagyva a kunyhót,
47  9,     I|    utánajött Jocrisse, akkor azt mondá neki:~ ~– Amit válaszolni
48  9,     I|          a park kéjlakába, s azt mondá inasának, hogy senkit se
49  9,     I|          pedig kegyetlen hidegen mondá:~ ~– Igenis, Madame, nem
50  9,    II|   haldokolva is nemes ember! Azt mondá: nem akarom, hogy én ültessem
51  9,    II|         a rejtegető kezet, s azt mondá a nőnek:~ ~– Erre a levélre
52  9,   III|       vagyok.~ ~– Derék ember! – mondá Lajos. Még a kémkedésnek
53  9,   III|        őrtűzhöz visszatérve, azt mondá a szolgálattevő főhadnagynak,
54  9,   III|          a közeledőt.~ ~„Aha!” – mondá magában Lajos. – „Az én
55 10,    II|         éjszakát eltölthetném? – mondá Marie.~ ~A fiú habozva nézett
56 10,    II|           Ekkor a betörő e nevet mondá ki:~ ~„Botta Zsófia.”~ ~
57 10,   III|     oldala.~ ~– Nem rossz bor! – mondá a jövevény, kihörpentve
58 10,     V|   hátrafordult, s csendes hangon mondá Lajosnak:~ ~– De Fervlans
59 11,   III|         eltegyétek a kenyérnek – mondá Baráth István a bajtársainak –,
60 11,    IV|         a nádor.~ ~– Minek az? – mondá a tábornok – majd rendelkezik
61 11,    IV|      harangoztak: jókor jövünk – mondá Csizmadia Péter.~ ~Ekkor
62 11,    IV|       Napóleonhoz utaztában, azt mondá Dömölkön házigazdájának,
63 11,     V|          dandár élére állva, azt mondá vitézeinek:~ ~– Ma visszanyerjük
64 11,     V|         kitörült sorok:~ ~„S azt mondá, hogy a nemesi felkelő sereget
65 12,    II|               Ah, hisz ez bor! – mondá meglepetten az ízlelés után
66 12,    II|       lótej?~ ~A volón pedig azt mondá az úrnőnek, a kulacsát visszavéve,
67 12,    II|         szép tabló, asszonyom? – mondá Vavel gróf. – Beillenék
68 12,   III|         mindenbe beléegyezett! – mondá a kapitány sietségtől és
69 12,   III|          homlokát, s kedvetlenül mondá:~ ~– Még abból nem következik,
70 13,     I|  kihajolt a hintó ablakán, s azt mondá Vavelnek:~ ~– De most mégis
71 13,     I|      felöltöztetni; az orvos azt mondá, hogy meg kell tenni a kívánságát.~ ~
72 13,    II|      tartották őtet itten!~ ~Jól mondá az alispán: „Nem való tinektek,