Rész, Fejezet

 1  1,   III|   odaragadta a névtelen grófnőhöz, akinek már ezóta mégis meg kellett
 2  1,   III|            nagy úrnak a tulajdona, akinek ő sohase hallotta a nevét.
 3  1,    IV|         megtámad minden ellensége, akinek csak századokról eltett
 4  2,     I|         megaszalt alázatos férfiú, akinek az egyik válla lejjebb áll,
 5  2,     I|            nemrégiben Csokonai * ; akinek a parókián elcserélték a
 6  2,     I|        méltóságod: Határi Ádám úr, akinek nem szükség azt mondani,
 7  2,    II|        tekintetes asszony odahaza, akinek a nyelve bezzeg ki tudja
 8  2,    II|          egy külföldi úr jött ide, akinek nagyon megtetszett ez a
 9  2,    II|            egy szegény árva leány, akinek semmije nincs; de azért
10  2,    II|          küldött annak a gazdának, akinek olyan ugatós ebe volt, hogy
11  2,    II|       történik ezzel a gyermekkel, akinek az anyját látta pandúrok
12  2,    II|            A senki. Még egy ember, akinek nincs neve.~ ~És amellett
13  2,    II|  mindnyájan, kivéve a patvaristát, akinek még nem szabad a nasivasiba
14  2,   III|     partján van elég compossessor, akinek jó pénzért eladó a birtoka.
15  3,     I|    elhanyagolt és szeszélyes, mint akinek nincs aki megmondja, hogy
16  3,     I|        járna a harmatos fű felett, akinek a lábnyomása még a harmatot
17  3,   III|     valamelyik compossessortól * , akinek a nádasa határos a túlsó
18  3,   III|      gazdaggá lehet tenni valakit, akinek semmije sincs.~ ~Még a kedélye
19  3,    IV|       kiment. Ilyen beteg asszony, akinek nem kell se orvos, se pletyka,
20  4,     I|          selyemmel bélelt sírbao , akinek ő a mindene, és kinek nem
21  4,    II|            ezer lépésnyi távolban. Akinek kiáltott, az nem jön elé.
22  4,    II|         egy nőalak, varázsló szép, akinek tüneményes bűbájában gyönyörködni
23  4,   III|  serényebbek voltak; ez az utóbbi, akinek még a leugró alakját láthatta
24  4,    IV|          még arra is rossz voltam. Akinek a disznaja elvetélt, rám
25  4,    IV|         még kötelessége is, engem, akinek a fejére díj van téve, amint
26  4,    IV|                 Én nem lövök arra, akinek az asztalomon poharat töltöttem.~ ~–
27  5,     I|            lepedőben a korcsmából, akinek a feje kegyetlenül el van
28  5,   III|       eltűnt a világ szeme elől, s akinek az. arcát nem szabad az
29  5,   III|        önnek oltalma alatt egy nő, akinek ön mindene, s akinek, ha
30  5,   III|           nő, akinek ön mindene, s akinek, ha önt elveszítio , nem
31  5,   III|        gyöngéd, éteri finom lényt, akinek az egészségét egyedül ez
32  5,   III|            Az a kevés ember pedig, akinek a véleményére valamit adok,
33  5,   III|       lakik, egyedül egy hölggyel, akinek az arcát még nem látta senki,
34  5,   III|         gróf oldalán álló hölgyre, akinek a házánál még tegnap színdarabot
35  5,     V|          aki nekem parancsoljon, s akinek én szót fogadjak, akinek
36  5,     V|           akinek én szót fogadjak, akinek elmondhassam, ha búsít,
37  5,     V|           ha ostobaságot teszek, s akinek a kezét megcsókolhassam,
38  5,    VI|          kereső ínséges föld népe, akinek a télire nem maradt a vízár
39  5,    VI|           Ez aztán kegyetlenség.~ ~Akinek semmi egyéb öröme nincs
40  5,    VI|         sok ezernyi szegény ember, akinek a mindennapio falat kenyerét
41  6,     I|           a féllábú rokkant vitéz, akinek a báróné masinalábat csináltatott.
42  6,    II|            szívesen látott vendég; akinek nincsenek játszópajtásai,
43  6,    II|       furfangosan folyt. A bankár, akinek neve Van der Valk, szenvedélyes
44  6,    II|     megtörtént dolgok védelmezője, akinek adatai után a magyar népnél
45  6,    II|            a hátán volt a „borjú”, akinek a népdal szerint a mészáros
46  7,     I|         szervezés? – Minden nemes, akinek 3000 forinton felül van
47  7,     I|           a jövedelme, lovas lesz, akinek azon alul van, az gyalog; –
48  7,     I|           az első ember a hazában, akinek ő, az adomák Nagy Mogulja,
49  7,     I|        olyan emberre rálövöldözni, akinek egyszer az asztalánál poharat
50  7,     I|            angol hajóskapitányról, akinek egyszer a hajóslegényeit
51  7,    II|            mint aminőt az érezhet, akinek azt mondják, hogy nem szabad
52  7,    IV|     először ölelhetett át egy nőt, akinek azt mondhatta, hogy szereti!
53  7,   VII|        vagyok-e az a nő a világon, akinek a szíve legkeményebb, legérzéketlenebb?
54  7,   VII| boszorkány-nyomásomat megemlegeti, akinek álmában a mellére ülök! –
55  9,     I|        megvallja annak a férfinak, akinek becsületét óhajtja, hogy
56  9,     I|       marquis D'Avoncourt Richard, akinek ön egykor azt mondta: „Hálát
57  9,     I|      tartozom én önnek irgalmazni, akinek az Isten sem irgalmazott.
58 10,   III|            be az ivótársaság közé, akinek a láttára De Fervlans örömteljes
59 10,   III|            előre, hogy ki lesz az, akinek hízelkednünk kell.~ ~– Te
60 10,    IV|     lóháton meg ne lehessen járni; akinek egy tökéletes térkép van
61 10,     V|        tovább, Mátyás mester volt; akinek a távgyaloglásai e hadjárat
62 11,   III|    fegyverét, azt odaadták másnak, akinek kellett. Hol vegyen ő mármost
63 11,    IV|            Kilencezer olyan lovas, akinek a két sarkantyúja „becsületérzés”
64 11,    IV|         vitézeit küldje ki ellene, akinek már annyival tartozott a
65 11,     V|         falukból is velük szaladt, akinek csak az élete kedves.~ ~
66 11,    VI|          Mégis úgy küzdöttek, mint akinek tréfa a kardcsapás.~ ~Egy
67 11,   VII|    tábornokot valahol feltalálják, akinek léteznie kellett valamerre
68 13,     I|            s bejárhasson az ember, akinek éppen nincs kedve a kapura
69 13,     I|           előtt térdre veti magát, akinek orcáját elárasztja csókjaival,
70 13,     I|       annyi jó ember szenvedett, s akinek a hamvai ott porlanak abban
71 13,     I|          abban az acélszekrényben; akinek annyit fájt az élet, hogy
72 13,    II|            üldözőiben is imádni; – akinek nincs más vágya, mint békét