Rész, Fejezet

 1  1,     I|  tizenkettőig tökéletesen csendes, amíg a színházból hazatérő hintók
 2  1,     I|             Engedjen előre mennem. Amíg ön bezárja a kaput, én előresietek,
 3  1,     I|    megvigasztaltnak mutatta magát, amíg a csemegézésről beszéltek
 4  1,     I|            Addig nyugtalan leszek. Amíg ön nem tudósít, mindennap
 5  1,   III|     ujjakkal.~ ~– Nem felejtem el. Amíg odajárok, addig senki se
 6  1,   III|          Alfred”. Azt megtartom!~ ~Amíg az öregúr a lépcsőn aláhaladt,
 7  1,   III|       Hálát fogok ön iránt érezni, amíg élek. Amélie, csókold meg
 8  1,   III|          ment az előterem ajtaján, amíg Cambray úr el nem távozott
 9  1,   III|          önt felejteni, mindaddig, amíg önnek tetszeni fog, hogy
10  1,    IV|                             IV. ~ ~Amíg Párizs egyik utcájában törvényszéket
11  1,    IV|    titoktartók, azok is elárulták; amíg a Vendőme-téren szomorúan
12  1,    IV|      oszlopa közé volt akasztva; – amíg a szétriasztott bűntársak
13  1,    IV|            75 ezer frankba került, amíg 40 ezer munkásnak nincs
14  2,    II|           volt rá nézve az evés, s amíg azzal el nem készült, addig
15  2,    II|  Schmidtnének; ott kap addig enni, amíg az anyja hazakerül; a rektor
16  3,    II|      azalatt tett le az asztalára, amíg éjjel aludt. Gyümölcsöt
17  3,    II|      ajándéka, amit őriznünk kell, amíg lehet – felelt rá Lajos,
18  3,   III|           csak addig volt szükség, amíg a part közelében jártak,
19  3,    IV|    rendeletet, hogy el ne aludjék, amíg ő visszatér, s másvalakit
20  3,    IV|           fejét rázni bámulatában, amíg a kastélyból kiment. Ilyen
21  4,    II|            mögé kellett rejtőznie, amíg a hölgy belépett a kertbe.
22  4,   III|            teljes elsötétüléséto , amíg csak az utolsó fénykaréj
23  4,   III|          álmában kiáltott valamit, amíg ön oda volt; jól hallottam
24  4,    IV|           belopakodjék, s azalatt, amíg a gróf úr odafenn a toronyban
25  4,    IV|           lelőni; s azt megteheti, amíg innen a kastélyból kijutok.~ ~–
26  4,    IV|           addig nem nyugodott meg, amíg ki nem nyomozta annak a
27  4,    IV|             Törhette ezen a fejét! Amíg egyszer valaki el nem fogja
28  4,     V|          Bár jönne már a reggel! S amíg megvirrad, ezerféle gondolat
29  5,     I|       megjegyzett Vavel: azt, hogy amíg a mulatság után rendesen
30  5,     I|       kerülte ki a figyelmét, hogy amíg a jutalom a dragonyosokra
31  5,    II|           rendszeremet elrontotta. Amíg én a védencemet a melodion *
32  5,   III|          érti meg, otthon marad.~ ~Amíg az időpont eljött, nyugtalanítá
33  5,   III|          ne merjek onnan mozdulni, amíg csak Barthelmy ezrede a
34  5,   III|           elő a fogatát. Az alatt, amíg Henry a kocsiszínben volt
35  5,    IV|           felmentő körülmény, hogy amíg az egész falu látta bizonyos
36  5,    IV|        pártfogó nem is sejté, hogy amíg ekként védelmezi a maga „
37  5,     V|         parancsolva, hogy azalatt, amíg az úrhölgy a kertben sétál,
38  5,     V|       folyton kíséri tekintetével, amíg a kertben sétál, – arra
39  5,     V|      Hirtelen elhatározta magát.~ ~Amíg a Schmidtnéo hátra nem tekintve
40  6,     I|            homlokát meg ne alázza, amíg imádkoznak.~ ~„Amen.”~ ~
41  7,     I|        felkelő sereg addig elmegy, amíg a tarisznyában tart a hazulról
42  7,    II|          mindenáron visszatartani, amíg a saját hadteste a Dunán
43  7,    II|            elég dolgot adván neki, amíg a lépcsőkön lehalad, azt
44  7,    IV|        tette minden lőfegyveremet, amíg én obszervatóriumomban voltam,
45  7,   VII|         gróf nekem megígérte, hogy amíg én élek, mindennap lesz
46  7,  VIII|   Marie-nak visszatalálni hozzá.~ ~Amíg csak a nap lemegy, be nem
47  7,  VIII|          nem szólunk erről semmit, amíg nem tudok valamit. – Csak
48  8,     I|         nem kerülhet ütésre a sor, amíg a mutató ezeken a perceken
49  8,     I|          az inszurrekciónak pénzt, amíg fel nem veszi a posztót.~ ~–
50  8,   III|         Nem halok meg pedig addig, amíg azt meg nem kapom” – mondá
51  8,   III|         egy örökkévalóság volt az, amíg azt a levelet végigolvasta.
52  9,     I|       Hálát fogok ön iránt érezni, amíg élek!”~ ~– Hogy jön kegyed
53  9,     I|             árulkodni: abból élni! Amíg kisgyermek voltam, örültem
54  9,     I|           hogy mindazon idő alatt, amíg ő a leányát elhagyta, legyen
55  9,    II|     lónyerítést hallasz, elbújj, s amíg el nem mennek, elő ne jöjj.~ ~–
56  9,    II|            s ismerj meg egészen.~ ~Amíg a leány azt a levelet olvasta,
57  9,   III|    hirtelen megáradt Duna közepén, amíg a testőr matróz-ezred meg
58 10,    II|     kívülről, hozzá nem férhetnek. Amíg Lajos vissza nem tér, Cambray-t
59 10,    II|       pedig magától fel nem ébred, amíg a legyek el nem kezdik az
60 10,    II|    beszédbe!~ ~– Azonban siessünk, amíg a holdvilág fenn van, használni
61 10,     V| előrelopóztok, és lesben maradtok, amíg én az országúton előretörök,
62 10,     V|        ezeknek is „rabló” a nevük, amíg a „hős”-sel fel nem váltják.
63 10,    VI|        neki; s addig a pillanatig, amíg ezt a napsugárban szivárványjátszó
64 10,    VI|          ernyőjét, s tartotta ott, amíg az ivott.~ ~– Köszönöm,
65 11,    II|         francia lovassági rohamot, amíg a pesti gyalogság hadi rendbe
66 11,   VII|       üldözést, puskatüzeléssel.~ ~Amíg Meskó tábornok a hídon állva
67 11,   VII|               Két hét került bele, amíg az elszakadt inszurgens
68 12,    II|         ott a hosszú időt tölteni, amíg monsieur Descourselles visszajön?
69 12,    II|           el az időt jobban addig, amíg monsieur Descourselles visszatér,
70 13,     I|       kapta, s ott tartotta addig, amíg csak az utolsó házat is
71 13,     I|    előmutatta az oltalomlevelet, s amíg azt a káplár olvasá, észrevette,