Rész, Fejezet

 1  1,     I|                  kérdezem ki. Az a Diána valaki, aki önt öltözteti, nemde?~ ~–
 2  1,     I|                mondá a kisleány – mintha valaki most hagyta volna el.~ ~
 3  1,     I|                   mintha e nagy csendben valaki végiglopóznék a szobában;
 4  1,     I|              ránehezülő lábhegy alatt.~ ~Valaki elszökött innen.~ ~A kapuajtó
 5  1,   III|                   mert azokat, ha keresi valaki, azt kérdezi: itthon van-e
 6  1,    IV|                  urat nem is ismerik. Ha valaki a társaságban magától elkezd
 7  2,    II|      zsalugáteren keresztül kiadja nekik valaki a rendeletet, kilenc órára
 8  2,    II|                  azt kötélen felvontatja valaki, s megint kiadja nekik a
 9  2,    II|              magatartású, hogy alig meri valaki megszólítani. Mindig fehér
10  2,    II|                  és onnan ki nem jön. Ha valaki ebédre is ott marad, akkor
11  2,    II|                  annak a tudatában, hogy valaki most annak a tornyából a
12  2,   III|                  ember meg se hallja, ha valaki közelít.~ ~Küldötte helyett
13  2,   III|                előkészülete annak, mikor valaki kétfelé akar repeszteni
14  2,   III|        eszméjének, hogy a patvarista is „valaki”. – A folyosó végén, ahol
15  3,     I|             hagyta. Tudta jól, hogy az a valaki, akit ő Lajosnak nevez,
16  3,    II|                apró kalácskákkal, amiket valaki rendesen azalatt tett le
17  3,    II|                azokat?~ ~– Azért, hogyha valaki meg találna betegedni a
18  3,    II|         teljesítették? Így szoktatott rá valaki. Talán tudod is, ki?~ ~–
19  3,   III|                az reggel is ott volt. Ha valaki ott pihent volna, a viráglevelet
20  3,   III|                Ha máskor miközülünk lett valaki beteg, akkor a gróf maga
21  4,    II|            Szóljon ön. Lát itt bennünket valaki?~ ~– Senki sem. Egyedül
22  4,   III|                 tárcámat; meglehet, hogy valaki elájult odaát az ijedtségtől,
23  4,   III|              bizonyosan aggódik ön miatt valaki.~ ~– Igen. A komornyikom.~ ~
24  4,    IV|             valami világosság tör elő. – Valaki van a hálószobájában.~ ~
25  4,    IV|                 harisnyácskákért, amiket valaki, ettől a háztól, készített
26  4,    IV|                 a minapi betörést, hanem valaki más.~ ~Törhette ezen a fejét!
27  4,    IV|               ezen a fejét! Amíg egyszer valaki el nem fogja neki mondani
28  4,     V|             hiszem, hogy a nagy csendben valaki lopózva közelit a hátam
29  5,     I|             ideje.~ ~– De már hogy mehet valaki este nyolc órakor az ágyba?~ ~
30  5,     I|                     De már hogy maradhat valaki még reggel három órakor
31  5,    II|               legyezőjével; meg ne lássa valaki az ablakon keresztül.~ ~–
32  5,   III|                 hanem a kapun csengetett valaki.~ ~– Hát ez ki lehet? –
33  5,   III|                    Nem lát meg bennünket valaki?~ ~– Senki sem.~ ~Marie
34  5,   III|               valami baj?~ ~– Önt és még valaki mást. Jerünk mélyebben a
35  5,   III|               Jerünk mélyebben a parkba; valaki meg ne hallja, amit beszélek.~ ~
36  5,   III|            dieppe-i fürdőből elszöktette valaki, s nem lehetett megtudni,
37  5,   III|              Hogy Barthelmy Ange-e, vagy valaki más?”~ ~Vavel gróf arca
38  5,   III|            amelynek a kapujáig ön és még valaki mindennap el szoktak sétakocsizni.
39  5,   III|               titkos szeretője vagyok?~ ~Valaki mélyen elpirult erre a szóra –
40  5,     V|                     Honnan ismerne engem valaki?~ ~– Leveleiből. Nincs-e
41  5,     V|            lehető volna az, hogy engemet valaki úgy szeressen, ahogy ön
42  6,    II|                  tudja, hogy lakik-e még valaki abban a kastélyban. Meg
43  7,     I|                       Ahán! Hogy azt más valaki meg ne érezze.~ ~– Természetesen.~ ~–
44  7,     I|       széttekintve, ha nem hallgatózik-e valaki. – Lesz gondom rá, hogy
45  7,    II|            reggel odakészített asztalára valaki, azt a nemes férfiú keblére
46  7,    IV|                véletlenül magára találja valaki vallani, hogy részes volt
47  7,     V|                  én Lajosra nézve vagyok valaki. – S Lajos nem mondhatta
48  7,    VI|              félj. Most mindjárt jön ide valaki, aki bennünket nem enged
49  7,   VII|       szoknyácska, amiben még ott van a „valaki”, aki lót-fut, fecseg, ölel,
50  7,    IX|                  érintés fölébreszté. ~ ~Valaki oda feküdt hozzá, lábtul.~ ~„
51  8,    II|              csak azt hallja Lajos, hogy valaki a zongorán az ő inszurgens-nótáját,
52  8,   III|                 az? Még senki sem tudja. Valaki, aki uralkodói koronát hoz
53  8,   III|                  idő múlt el, hogy ráért valaki meghalni, porrá lenni; ráért
54  9,     I|         kastélyba felmenni levelet írni. Valaki kérdezősködhetnék, mit írok?~ ~
55  9,    II|                  egy szoba ajtaját, ahol valaki betegen fekszik, – s ennek
56  9,    II|             választ kell küldeni… Ha van valaki, aki útra készül oda, ahol
57 10,    IV|             hideg e vidéken. Attól, hogy valaki figyelmessé legyen a tábori
58 10,    IV|                  embereken kívül még van valaki, akit a számításból nem
59 10,     V|     szerencsétlenség kellett hozzá, hogy valaki egy kósza puskagolyóba beleüsse
60 10,    VI|                távolból jönne az, énekli valaki:„Ave Maria… ave Maria”…~ ~
61 10,    VI|              találta fel a csatamezőn.~ ~Valaki nézte ezt a közelből, a
62 11,     I|                 lenni. – Most már lehet „valaki!”– Ha örömet akar neki szerezni
63 11,   III|            tudott a sebészethez is, s ha valaki meg akart élni, azt meggyógyította;
64 11,    IV|                 jöttek el, anélkül, hogy valaki üldözte volna őket; benne
65 11,    VI|          komáromiak az ebéd mellől, hogy valaki zörget az ajtón. Ágyúzták
66 12,     I|              súgva mondom el; mert hátha valaki hallgatózik az ágy alatt
67 12,    II| megtolmácsoltatta a lakosságnak, hogy ha valaki utánuk mer sompolyogni,
68 12,    II|              hasíttatják ketté, ha pedig valaki a magyar huszárokat a nyomukba
69 12,    II|      martalékukat.~ ~Hanem… még hátravan valaki, aki a hatalmas kézre rá
70 13,     I|            hozott kedves ábrándjait.~ ~– Valaki beteg? – kérdé tőlük.~ ~