Rész, Fejezet

 1  1,     I|         jött reá szemközt, s azt mondta, hogy minden rendben van.~ ~
 2  1,    II|   vagyunk egyenlők, polgártárs – mondta neki nyugodt hangon. – Mert
 3  1,    II|        karjára volt kötve, s azt mondta, hogy itt egy percre ki
 4  1,   III|         Ne menjünk a főlépcsőn – mondta neki–, ott minden cselédet
 5  1,    IV| odaülteté a saját helyére, s azt mondta neki, hogy távolléte alatt
 6  2,     I|      ősét.~ ~Ezt egy harmadik úr mondta, aki a diagonalis padon
 7  2,     I|     mindenki idehaza.~ ~Erre azt mondta az alispán, hogy:~ ~„Kisztihand.”~ ~–
 8  2,     I|          audiát * !” Az ilyennek mondta azt Cziráky, hogy „sohase
 9  2,    II|         egyszeri cigány, aki azt mondta, hogy elveszi a grófkisasszonyt.
10  2,    II|        egyszeri paraszt, aki azt mondta, hogy „bárcsak én írni tudnék,
11  2,   III|          egyszeri professzor azt mondta a tanítványainak, hogy ő
12  3,     I|      leányt megszólítá Marie-nak mondta.~ ~Ebéd után elhagyták a
13  3,     I|           E megjegyzéseit tollba mondta Marie-nak, ki azokat finom
14  3,   III|           Szegény leány! Még azt mondta, hogy ő boldog! Ebből állt
15  3,   III|     lehet csodálni, ha Marie azt mondta, hogy éppen nem fázik, s
16  3,    IV|          veszélyes beteg.~ ~– Ki mondta? Henry! – kérdé a gróf térdére
17  3,    IV|         a bárónő komornyikja azt mondta neki, hogy tessék egy kicsit
18  3,    IV|          a küszöbén megállt, azt mondta Lajosnak:~ ~– Nézze csak,
19  4,     I|         biz az, kegyelmes uram – mondta a koldus –, nézze csak,
20  4,     I|    leveleket is mindig Marie-nak mondta tollba a gróf, s ő csak
21  4,     I|        küldetést elvállalta, azt mondta magában: „egy év múlva célnál
22  4,    II|        nem a közel hozott fantom mondta ki, hanem egy élő tünemény,
23  4,     V|        mint ő.~ ~Vavel Lajos azt mondta rá:~ ~– Az vagy már régen,
24  4,     V|         keserű gyógyszert, s azt mondta rá, hogy igen jó!~ ~Este
25  5,     I|        sem sikerült. – Henry azt mondta, hogy az úr dolgozik, be
26  5,   III|          jól fölfegyverezve. Azt mondta: eh mit? gyávák azok: egy
27  5,   III|       sétálni az erdőkerülő, azt mondta volna: „Aha! a gróf úr megint
28  5,   III|          egy nőt, akiről még nem mondta el senki, hogy milyennek
29  5,     V|         ennyire képes. Ekkor ezt mondta neki Vavel gróf:~ ~– „Madame!”
30  5,    VI|        váracsot. Hanem azért azt mondta neki a kertész, hogy mind
31  6,     I|            S azt olyan flegmával mondta, mintha csak elrontott pástétomról
32  6,     I|          félelemidéző arcot.~ ~S mondta előtte halkan, kenetteljes
33  6,    II|           a bárónő udvarába. Azt mondta, hogy ott nem maradna az
34  7,    II|          a másik még a nevét sem mondta meg. A harc alatt az erények
35  7,   III|        nem tudom. Mert nekem nem mondta. Hanem, hogy ön tudja ezt
36  7,    IV|     Mikor?~ ~– Hát ezt neked nem mondta el! Milyen ember!~ ~Erre
37  7,   VII|          volt, s aztán nekem azt mondta: „chère maman!” s én önnek: „
38  7,  VIII|        inasával, – Marie-nak azt mondta, hogy a hintajáról és lováról
39  7,  VIII|      forma hangokat, s Lajos azt mondta neki, hogy a pávák tesznek
40  7,  VIII|       megtetszett neki, hogy azt mondta, hogy ő azt megtanulja.
41  7,  VIII|     Marie megkóstolta azt, s azt mondta, hogy ő mindennap hajdúkását
42  7,  VIII|         ezt ki festi?” – Katalin mondta, hogy ez az ő saját műve. „
43  8,     I|       volna”. Mert akkor meg azt mondta az „akadályozó”, hogy nem
44  8,     I|        aztán az „akadályozó” azt mondta, hogy elébb a posztónak
45  8,     I|          nyugtalankodó” erre azt mondta, hogy majd gondoskodik ő
46  8,     I|           De az „akadályozó” azt mondta, hogy azt nem szabad használni,
47  8,    II|     zászlójukra.~ ~Szavakkal nem mondta azt, hanem amint azt látta,
48  8,   III|       Laci volt az.~ ~Ő maga nem mondta meg a nevét elfogóinak.~ ~–
49  8,   III|      felismerés pillanatában azt mondta róla: „Ez az én jegyesem”.
50  8,   III|           Az a másik nagy úr azt mondta: használj erőszakot; ha
51  9,     I|    Richard, akinek ön egykor azt mondta: „Hálát fogok ön iránt érezni,
52  9,    II|        te leányod! Aki neked ezt mondta, átkozottul hazudott.~ ~
53  9,    II|         sóhajta fel:~ ~– Aki ezt mondta nekem, az nem hazudik.~ ~–
54  9,    II|        vissza magát:~ ~– Aki ezt mondta nekem, az Cambray…~ ~– Cambray? –
55  9,   III|      úton. Aki találkozott vele, mondta magában: de csinos kis menyecske!~ ~
56  9,   III|       eylaui bivouac-tűzénél azt mondta a sült csicsókájába markoló
57  9,   III|      száz jó lovast; Katalin azt mondta neki, hogy kétszázat vigyen
58 10,    II|        aztán az a csontlovag azt mondta neki: itthon vagyunk! s
59 10,     V|     avanti!”~ ~Hanem a nádas azt mondta nekik: „piano!”~ ~Egyszerre
60 10,    VI|      felnyitotta a száját, s azt mondta:~ ~– Ihatnám!~ ~Katalin
61 11,   III|         a közelben ágyúznak, azt mondta a doktornak, hogy nem kell
62 11,    IV|        felett, az öcs Ferenc azt mondta: „Bátyám, én most ide állok
63 11,    IV|          a bosszantásokra, s nem mondta el senkinek, hogy mi történt
64 11,    IV|    percben jött egy golyó, s azt mondta neki: utolsó óra! A kapitány
65 11,     V|      akarta fizetni a pénzt, azt mondta: nem kell neki, csak úgy
66 11,     V|      rémület lavinájának.~ ~S ha mondta neki azt a csúfszót Sámsonverő,
67 12,     I|      bizony bennrekedtek.~ ~– Ki mondta önnek, hogy ő hercegasszony? –
68 12,     I|         rájövök arra is, hogy ki mondta. De hadd tartsak rendet.
69 12,     I|         a haditörvényszék, s azt mondta ki, hogy nem tehetett másképp.~ ~–
70 12,    II|         egyenruha fölé: senki se mondta volna, hogy nem francia