Rész, Fejezet

 1  1,    II|     kétszerkettőt * mondani: én is mindig úgy teszek, s mire a hétszerhéthez
 2  1,   III|            akar-e ön megölni? Este mindig nagyon félek. Jöjjön ide,
 3  1,   III|             ahányszor felébredtem, mindig megcsókoltam.~ ~– Önnek
 4  1,   III|          nem is Cambray-nak hívták mindig. Hanem ezt hagyjuk el most. –
 5  1,   III|       fekete kesztyűivel, amik még mindig szarvasbőrből voltak.~ ~
 6  1,    IV|            földteke, egyik oldalát mindig süti a nap.~ ~A Palais des
 7  2,     I|              Megvallom, megvallom (mindig benevolumon * kezdte), ami
 8  2,     I|       azért, amit én mondok, mégis mindig igaz. Hát azt mondják, hogy
 9  2,     I|          felőle, hogy dikciója még mindig benne van. A négylovas hintó
10  2,    II|          meri valaki megszólítani. Mindig fehér glaszé kesztyűt hord
11  2,    II|             a küldöncné visszakéri mindig a levelet. A pecsét a levelen
12  2,    II|         van annak a dámának a képe mindig lefátyolozva, minthogy –
13  2,    II|       bárónőtől úgy játszani, hogy mindig ő veszítsen, s a vendég
14  3,     I|           a kereveten. Csakhogy az mindig oly későn jön be, és oly
15  3,     I|          mint a katona a táborban, mindig felöltözötten alszik; mellette
16  3,    II|           tavaly, meg azelőtt, meg mindig, az idén már nem az? Már
17  3,    II|            hogy születésem ünnepén mindig szabad volt „egy” kívánságomat
18  3,    II|       Talán tudod is, ki?~ ~– S ez mindig megtörtént.~ ~– Meg. Pedig
19  3,    II|            hoztál nekem kintornát. Mindig megtetted a kívánságomat.
20  3,    II|       megtetted a kívánságomat. De mindig meg is csaltál mellette.
21  3,    II|           s nagyon korán eltávozol mindig.~ ~Az ifjú végigsimítá homlokát
22  3,    II|   kiszolgált katona?~ ~– Eredj, te mindig ostobának teszed magadat,
23  3,    IV|            Arca lefátyolozva, mint mindig; termete arannyal áttört
24  3,    IV|          Ismét megtelt a hold: még mindig meleg volt, a tó szélén
25  4,     I|      illusztráló háromláb!) A gróf mindig készen tartá a félforintos
26  4,     I|         bárónőhöz írt leveleket is mindig Marie-nak mondta tollba
27  4,     I|     megcsalta, s aztán évrülo évre mindig jobban át kezdte látni,
28  4,   III|           szólt a bárónéo , ki még mindig a lehető legegyszerűbb toalettben
29  4,    IV|           Azokat a leveleket, mint mindig, Marie-nak diktálta; saját
30  4,    IV|     lefekvés előtt szobája ajtaját mindig bezárja kulccsal.~ ~Most
31  4,    IV|            pedig bolond ember, aki mindig fecseg. De azért nem szükség
32  4,    IV|         csak egy bolondsága van, s mindig arról fecseg. Megérti ő
33  4,    IV|       körül; gyerekkoromtulo fogva mindig csúfság tárgya voltam. Az
34  4,    IV|        volt. Amióta eszemet tudom, mindig a tömlöcben ült. Egypárszor
35  4,    IV|          zsivány legyen belőle. De mindig kifirtatták a szomszédok,
36  4,     V|            vonása izgékony volt, s mindig valami olyan indulatot fejezett
37  4,     V| tökéletesen érti a maga dolgát, de mindig a hadvezérek dolgairól beszél;
38  4,     V|         valami, amitől félni kell. Mindig nyitott ajtónál háltam. –
39  5,     I|             A veszély rá nézve még mindig létezik.~ ~Vavel Lajos,
40  5,     I|             pusztázó szegénylegény mindig volt a Duna-Tisza között,
41  5,     I|     azoknak ártalmatlanná tételére mindig elég volt a patriarkális
42  5,     I|     Vavelnek, aki, mint tudva van, mindig otthon volt.~ ~Lajos ezt
43  5,     I|        szabdalt pofákkal ugyan, de mindig a maguk lábán mennek haza.~ ~
44  5,   III|            tudja, hátha nem voltam mindig ilyen kontemplatív remete;
45  5,   III|           úton. Hiszen úgy szokták mindig. A két fekete megszokott
46  5,   III|          senki, mert a világ előtt mindig le van fátyolozva. – Ön
47  5,   III|          bámult a semmibe – és még mindig ott látta őt.~ ~
48  5,    IV|     cselédsége láttára otthon volt mindig a kastélyában, s igazi apácai
49  5,     V|        Csodálatos észjárás!~ ~– Én mindig erről álmodtam; tehát igaz!~ ~
50  5,    VI|      nagyon vigyázni kell, mert az mindig kiszabadulásról gondolkozik.~ ~
51  6,     I|      kedves is, csak azt gondolnám mindig: az az elmúlt volt az igazi.
52  6,     I|          nem tudhatja, hogy lesz-e mindig imakönyv a közelében!~ ~–
53  6,    II|          Kinek katona a fia,~ ~ ~ ~Mindig van annak halottja.~ ~ ~ ~
54  7,    II|          fia kenyeret kért: „te is mindig olyat kérsz, ami nincs.”~ ~–
55  7,    II|       világon több, mint én. Mikor mindig rólam gondolkozol, akkor
56  7,    IV|            közelgő harctól? Amiért mindig imádkozott. Amiről ébren
57  7,    IV|       gyorsan.~ ~– Ejh, hát ti még mindig bárónőnek, grófnak nevezitek
58  7,     V|           elbámulva. – Hisz én önt mindig a protestáns templomba láttam
59  7,     V|          Erőszakolta a mosolyt még mindig halavány arcára. Összeborzongott.
60  7,   VII|           csak vetem a kártyát. Ez mindig más meg más. Kétszer egyformán
61  7,   VII|         Most már, felállt.~ ~– Még mindig a régi… – dörmögé elégülten. –
62  7,  VIII|          lepjük meg vele Lajost.~ ~Mindig csak Lajoshoz tért vissza
63  7,  VIII|         lelkészt; azok védelmeztek mindig. – Hát most az a távcső
64  7,    IX|            nőszívben a vesztes fél mindig újra kezdi. Reszketett a
65  8,    II|       hölgyet együtt találta, mint mindig. Mikor azon kezdé, hogy
66 10,    II|           S azzal útjára ment.~ ~– Mindig ilyen volt! – dörmögé magában
67 10,    II|       tiszták, az egész szobán még mindig az a szűzi illat hatol át,
68 10,     V| rendelkezéseimben: mert fél szemem mindig terád fog ügyelni, s lesz
69 12,    II|           olyan mélyen, mert akkor mindig igen könnyen kiüthetik a
70 13,     I|            Magyarországra, s azóta mindig nyomában voltak a kémeim,