Rész, Fejezet

 1  1,     I|             Az a Diána valaki, aki önt öltözteti, nemde?~ ~– Ellenkezőleg.
 2  1,     I|            Diána, mért vetkőztette önt így le? – kérdezé tovább
 3  1,     I|       szólt az öreg. – Megértettem önt. Tökéletes igaza van. Engedjen
 4  1,     I|           ötletet adott.~ ~– Értem önt.~ ~– Mi ketten ki szoktuk
 5  1,     I| ragaszkodik önhöz: akkor meg fogja önt szeretni; lehetetlen, hogy
 6  1,    II|        tejhordónő; az majd kimenti önt e kényszerhelyzetből, s
 7  1,   III|           öltözet volna az, amitől önt megfosztották?~ ~– Óh! Abukir-szín
 8  1,   III|           melléklépcső, amelyen én önt egyenesen a mama budoárjába
 9  1,   III|       kenyeret.~ ~– Figyelmeztetem önt, polgár – monda egykedvűen
10  1,   III|           Ez a múlt éjjel elhagyta önt.~ ~– A háládatlan! – szólt
11  1,   III|           volna, most nem kínálnám önt spanyol rapé-val, hanem
12  1,   III|         cédulát kapott, melyben az önt a kitört veszélyre figyelmezteti.
13  1,   III|        gúnnyal.~ ~– Figyelmeztetem önt a szerződésünkre, uram –
14  1,   III|          benne van. – S most kérem önt, hogy hagyjon magamra.~ ~–
15  1,   III|            nyúlva. – Mi itt fogjuk önt felejteni, mindaddig, amíg
16  1,    IV|        ujja hegyével –, ha untatja önt ez a szerep, amit ily fényes
17  1,    IV|            a pénztáramat. Csókolja önt ezerszer, öreg barátnéja
18  2,    II|       Névtelen Várba.~ ~– De hátha önt sem ereszti be?~ ~– Engem?
19  3,   III|            mit akar? A gróf küldte önt?~ ~– Óh, dehogy az küldött.
20  3,    IV|         agg nő szava-e az. – Kérem önt, siessen velem rögtön a
21  3,    IV|          pénzem sok. Megjutalmazom önt, ha kérésem teljesíti.~ ~
22  3,    IV|        Henry erős ember, fel fogja önt venni a vállára, s a kastélyból
23  3,    IV|         Mit keres ön itt? Ki hítta önt ide?~ ~– Csak legyen csendesen,
24  3,    IV|           az az egy, hogy ki hozta önt ide.~ ~– Kérem! – szólt
25  3,    IV|            Mindent megteszek, hogy önt meg ne haragítsam.~ ~– Elhagyni
26  3,    IV|     Marie-t.~ ~– Ugye nem bántotta önt nagyon?~ ~– Megérdemeltem
27  3,    IV|        kimagyarázhatlano eset, ami önt megrémítette.~ ~– Igaz.
28  3,    IV|   úrnőjének, s az utánajáratott az önt megfélemlítő rémnek, s elfogatta
29  4,     I|            ami ebből a történetből önt érdekli, ez a következő:
30  4,   III|      segélyemre.~ ~– Nem bántották önt, bárónő?~ ~– A megkötözésen
31  4,   III|       megszabadítójától.~ ~– Kérem önt: ne üssön zajt. Hanem menjen
32  4,   III|            olyan nagyon, mint hogy önt egy cselédem meglássa itt,
33  4,   III|          Most egész komolyan kérem önt még egy nemes tettre, ami
34  4,    IV|        mesterséget; én kész vagyok önt az első berendezésnél megsegíteni.
35  5,   III|           fenyeget valami baj?~ ~– Önt és még valaki mást. Jerünk
36  5,   III|             Ez volt az oka, amiért önt három nap egymás után kereste.~ ~–
37  5,   III|               Akkor felkérte volna önt, hogy vezesse őt be a családjánál.~ ~–
38  5,   III|           ön mindene, s akinek, ha önt elveszítio , nem lesz senkije
39  5,   III|    nevessen hát ki.~ ~– Hiszen nem önt nevetem, hanem a magam bolond
40  5,   III|  szabadítani egy súlyos veszélytől önt és még valakit, akiről nem
41  5,   III|      voltam rá. Ilyennek képzeltem önt. Mármost nézzen ide. Olvassa
42  5,   III|          hogy kétszer nem találtam önt honn, egyszer pedig olyankor
43  5,   III|    megmondom én, hogy ne fárasszam önt a találgatással. – Teljes
44  5,   III|        távozom.~ ~– Akkor sajnálom önt, de kénytelen leszek önt
45  5,   III|           önt, de kénytelen leszek önt kétségei között hátrahagyni.~ ~
46  5,   III|             Én azonban kérni fogom önt az ittmaradásra.~ ~– Mi
47  5,   III|           urak itt tanúim, hogy én önt minden lovagias forma és
48  5,   III|            Büszkeség. Én nem fogom önt elszakítani egy hölgytől,
49  5,     V|     Ezentúl kétszerte jobban fogom önt őrizni!~ ~– Szükségtelen –
50  5,     V|        hozzon bele boldogságot. Ha önt boldognak fogom látni, én
51  5,     V|            szeretne engem?~ ~– Aki önt ismeri.~ ~– Honnan ismerne
52  5,     V|         lelke? képmása? Őneki kell önt szeretnie. És önnek is kell
53  6,     I|     alkalmatlankodtam vele: amióta önt szolgálom, és még valakit.~ ~–
54  7,    II|             rebegé. – Én nem értem önt.~ ~Vavel gróf erre szótlanul
55  7,     V|         Lajos elbámulva. – Hisz én önt mindig a protestáns templomba
56  7,   VII|            azért jöttünk ide, hogy önt innen elragadjuk.~ ~– Nagyon
57  8,   III|       önnek, tábornok, hogy miután önt neje és leánya kísérik,
58  8,   III|             Erre még egyszer kérem Önt.~ ~Egyébként maradok, stb.~ ~
59  9,     I|      szököm, megmondtam neki, hogy önt keresem, és lássa, nem fogtak
60  9,     I|      magamat. – Azért nagyon kérem önt, hogy Marie-nak meg ne mondja,
61  9,   III|            a tartalmát igen. Kérem önt, tegye ön e szekrényt a
62  9,   III|          arcát.~ ~– Én magam fogom önt oda elvezetni! Közel találjuk.~ ~–
63 10,    II|        szépen.~ ~– Még egyre kérem önt. Ön ismeri azt a mestert,
64 12,    II|       Azután harmadszor arra kérem önt, hogy vágtasson azonnal
65 12,    II|        abban a kerek sáncban fogom önt várni, ahonnan az a templomtorony
66 12,    II|     kedveseit, nem hallgatta volna önt meg; ha hadsereggel jött
67 12,   III|           kötelezve.~ ~– Óh, kérem önt igen szépen – szólt a kapitány
68 13,     I|            con desden.” Megfosztom önt diadala gyümölcseitől. Én
69 13,     I|           delnő kezét. – Áldja meg önt az ég azért, hogy szegényeknek