Rész, Fejezet

 1  1,     I|             aki ezt a csendes utcát látta, azt hihette, hogy Szentpétervárott *
 2  1,     I|             ágy mellől.~ ~A leányka látta lassan felnyitott szempillái
 3  2,    II|            a szívességért, hogy nem látta őt meg. Haute Sauterne-i
 4  2,    II|        gyermekkel, akinek az anyját látta pandúrok által elkísértetni.
 5  2,    II|            Mert láttam.~ ~– Audiát, látta? Mikor látta? Hogyan látta?~ ~
 6  2,    II|                Audiát, látta? Mikor látta? Hogyan látta?~ ~Akit senki
 7  2,    II|          látta? Mikor látta? Hogyan látta?~ ~Akit senki se látott
 8  3,   III|           csak a halé. És aztán nem látta őt Lajos felmerülni többet.~ ~
 9  3,   III|             szörnnyel álmodott; azt látta maga felé közeledni; annak
10  3,   III|          keresztül. Majd meg Lajost látta maga előtt, ahogy üldözőjét
11  3,   III|            maradnia. Egész este nem látta őt Marie. Csak a macskáinak
12  3,    IV|       urasági kastély előtt elment, látta, hogy még annak az előtornácában
13  3,    IV|           megszánta a leányt, amint látta, mily keservesen nézi az
14  4,     I|            odább állt.~ ~A télen át látta őt néha a befagyott öböl
15  4,     I|      ajándékokkal.~ ~Vasárnaponkint látta őt a templomba menni a gróf,
16  4,     I|        tavaszi enyhe időben gyakran látta őt a gróf, a feléje forduló
17  4,     I|     emberfölötti volt.~ ~Mindjobban látta beteljesülni annak az öregembernek
18  4,     I|             őrültekházában. Aggódva látta a serdülő leányt hajadonná
19  4,    II|           komédiát.~ ~Lajos aggódva látta e méla kifejezést arcán,
20  4,   III|           már e nő arcára. Többször látta őt együtt járni-kelni azzal
21  4,   III|                Ah, ön ezt távcsővel látta meg?~ ~– Jövőre jobban fogok
22  4,    IV|       diktálta; saját kéziratát nem látta e vidéken senki. Eszerint
23  4,    IV|            mint egy világítótornyot látta volna meg mindenki nagy
24  4,    IV|           ajtajához ért, meglepetve látta, hogy annak a kulcslyukán
25  5,   III|            el senki, hogy milyennek látta az arcát.~ ~Katalin az ijedtség,
26  5,   III|        Vavel e hölgyet maga mellett látta ülni, akivel egy órára a
27  5,   III|             akinek az arcát még nem látta senki, mert a világ előtt
28  5,   III|         semmibe – és még mindig ott látta őt.~ ~
29  5,    IV|             hogy amíg az egész falu látta bizonyos órában a fátyolos
30  5,    IV|            folytatott. Az ám, de ki látta a bárónőt déli tizenkét
31  5,    IV|         jött az Bécsbőlo . Mindenki látta, hogy a postakocsi üresen
32  5,     V|            lehullt faleveleket. Ott látta őt Marie mindannyiszor.~ ~
33  5,     V|          egyenesen maga felé sietni látta; akivel neki szót váltania
34  5,     V|            pecséten a leány címerét látta. Azt a címert, amit minden
35  5,    VI|            keblén szobájába belépni látta. – Az a virág éppen olyan
36  6,     I|             nem sírt a leány, mikor látta, hogy vége van, csak mély
37  7,    II|         városbul legutóbb kivonult, látta, hogy a francia hadtest
38  7,    II|            Vavel Lajos oly elevenen látta maga előtt mindezt.~ ~És
39  7,   III|             nap lehullt.~ ~– Ah! Ön látta a Névtelen Vár hölgyét fátyol
40  7,   III|             mert aki az anyja képét látta, egyszerre ráismer. – Mikor
41  7,    IV|             csókot.~ ~Marie bámulva látta a csodát, amit e csók előidézett
42  7,     V|           nagy veszedelemnek, jónak látta egy kedélyes megjegyzéssel
43  7,    VI|           az ércfüggönyt leeresztve látta.~ ~– Hívtalak – felelt neki
44  7,  VIII|   kormányozta a csónakot. Marie nem látta közelíteni a kastélyt, mert
45  7,  VIII|     távcsőhöz. És a leány világosan látta ezt a megfoghatatlan csodát,
46  8,    II|         mondta azt, hanem amint azt látta, hogy a zászlót csakugyan
47  8,    II|          oly boldoggá tették? Minek látta volna azokat a könnyeket,
48  8,   III|      harámbasájuk!) A lovag, ki ezt látta, ha egy csepp folyott még
49  9,     I|             önnek a leányát.~ ~– Ön látta Amélie-t! – kiálta közbe
50  9,   III|            reszketett.~ ~– S hogyan látta Mátyás mester mindezeket?~ ~–
51  9,   III|              s oly zavarban még nem látta hadseregét, mint mikor a
52  9,   III|             világánál már messziről látta Vavel Lajos kivirulni a
53 10,    II|          ember és okos ember. Előre látta ő, hogy a „mon petit garçon”,
54 10,    II|              A kis Lackó, amint azt látta, hogy úrnőjét veszedelem
55 10,    IV|           elérte, De Fervlans jónak látta pihenőt parancsolni. A lovak
56 10,     V|           csak cselfogás.~ ~Katalin látta jól, hogy bukdácsolnak a
57 10,     V|    harcképtelenné tesz. De Fervlans látta, hogy oldalognak vissza
58 10,     V|            lövő volt.~ ~Vavel Lajos látta ellenfele előkészületét.
59 10,    VI|        Fervlans-nal összetalálkozni látta. Bízott a szívében, hogy
60 10,    VI|             nád végén ölnyi magasra látta felszökkenni a kristálytiszta
61 10,    VI|            ez elferdült ajkakat nem látta ő soha. Ez az egész tekintet
62 11,     I|            a lovagtalan paripájukat látta elővezetve: a jó barát ott
63 11,   III|         mikor Boronkay Pál kapitány látta, hogy a csata heve alatt
64 11,    IV| zászlóaljból. Mikor összerogyott, s látta, hogy bajtársai (akik még
65 11,     V|        rendelethez híven, amint azt látta, hogy a sereg Győr alul
66 11,     V|             ellenség kokárdáját sem látta lobogni, aki elfutott, anélkül,
67 12,     I|         Onnan jövök.~ ~– Beszéljen. Látta őket? Nem ostromolták a
68 12,     I|       idegen ember őt ily gyöngének látta. Nyugalmat erőtetett.~ ~–