Rész, Fejezet

 1  2,     I|             egyéb, mint egy „hozott Isten!” aztán egy kézszorítás.
 2  2,    II|           is mondok……~ ~– Ugyan, az Isten áldja meg, mondja ki hát! –
 3  3,     I|          Arca, melyet sohasem ér az Isten napjának egy sugara, csaknem
 4  3,    II|    kérdéseket tenni.~ ~– Az élet az Isten ajándéka, amit őriznünk
 5  3,    II|              Egész nap nem látom az Isten egét; – mikor kimegyünk,
 6  3,   III|        talán meg is halhat? jóságos Isten! Hogy Lajos meghaljon? –
 7  3,   III|            kiengesztelem. Csak a jó Isten megtartsa az életét. Óh,
 8  3,   III|                  Agyon fog lőni! De Isten neki! Madame szavára mégiscsak
 9  3,    IV|        szívesen elmennék; de bizony Isten, fáj a lábam; rheumatismus
10  3,    IV|          hogy fejlődött vadállatból Isten képévé; ez két lépés visszafelé
11  4,     I|            már, tudok fát vágni. Az Isten áldja meg, aki ezt tette
12  4,    II|        aranyozta be hosszú évek óta Isten szabad napsugára. Amit ez
13  4,   III|        amikor tartozásomat lerovom. Isten önnel!~ ~S azzal utánozhatatlan
14  5,     V|        helyettem, nyugasztaljao meg Isten; s ha élve maradt, magasztalja
15  5,     V|             maradt, magasztalja fel Isten, hogy tündököljön az én
16  5,     V|    szolgálóköntösét, adjátok ide az Isten szabad világát, ami az övé
17  5,     V| angyaltársának szabadítására eljön. Isten engedjen bennünket is kiszabadulni
18  5,    VI|          falat kenyerét veszi el az Isten csapása, és mégsem szállnak
19  5,    VI|         bizony csak olyan, ahogy az Isten megteremtette! A Fertő tó
20  6,     I|           hanem önöket. – Én bizony Isten megérdemlem már, hogy nyugalomra
21  6,     I|        Henry! Az lehetetlen.~ ~– Az Isten szent nevére kérem!~ ~–
22  6,     I|            te tudnád, hogy ki az az Isten! Nem rettegnél tőle. Ha
23  6,     I|           társaságban leszek vele!” Isten engem úgy segéljen!~ ~A
24  7,    II|          csillag lehull?~ ~– Ha van Isten az égben….~ ~– Úgy az engem
25  7,    II|        fordul el. Most vesz magához Isten, amikor még mind a két kezem
26  7,    II|       dicsőségét, és nem engedi meg Isten, hogy belekóstoljak abba
27  7,    II|              Óh, azt nem engedi meg Isten!~ ~Vavel Lajos elbámult
28  7,    II|             bocsátom az én peremet. Isten! Ki Franciaországot oltalmazod:
29  7,    II|       ellenére is; vagy elesünk, ha Isten úgy akarja.~ ~– Óh, hiszen
30  7,    II|            Vavel fülébe.~ ~– Bizony Isten! Kibeszéli kezünkből a kardot.~ ~
31  7,     V|            én jó Marie-mat, éltesse Isten!~ ~– Így szép az, így –
32  7,    VI|            nem ver meg bennünket az Isten azért, ha kétszer megesküszünk
33  7,    VI|        hallgatva figyelt:~ ~– Adjon Isten neked jó éjszakát… őrködjenek
34  7,   VII|           írják a felhívásokat.~ ~– Isten segítse őket!~ ~– Most már
35  7,   VII|        garçonomat. Úgy áldja meg az Isten, ahogy jól fog vele bánni! –
36  7,   VII|    elégülten. – Őrködjék fölötte az Isten!… – Aztán odatipegett Katalinhoz.
37  7,  VIII|             Én viszonozhatom. Adjon Isten jó napot! Megállítani az
38  7,  VIII|       örömei közé ragadja. Óh, a jó Isten egy részét a paradicsomnak
39  7,    IX|             Katalin suttogá:~ ~– Az Isten őrizzen meg tégedet – és
40  8,     I|             kápolna romjai körül az Isten ege alatt: halva is kiáltó
41  8,     I|           mind végig nem halad.~ ~– Isten neki! Tehát első perc!~ ~–
42  8,     I|          elébb. Pompás latakia.~ ~– Isten neki, hát gyújtsunk rá.
43  8,     I|              s verekedni fog, ahogy Isten tudnia engedte.~ ~– Ejh,
44  8,    II|             föl?~ ~– Őrizzen meg az Isten! – rebegé a hölgy, arra
45  9,     I|                  Jézus Mária! Szent Isten! – sikoltott fel az anya
46  9,     I|         önnek irgalmazni, akinek az Isten sem irgalmazott. Itt van
47  9,    II| kétségbeessék?~ ~– Katalin. Hát nem Isten vigyáz-e ránk? Az ő ítéletének
48  9,    II|             az ő választottjuk!” Ha Isten helyesli azt, amit ők akarnak,
49  9,   III|            megállj!” helyett „Adjon Isten jó reggelt!”-tel fogadták
50  9,   III|         magától nem engedi.~ ~– Van Isten az égben! – sóhajta fel
51 10,    II|             ön itt? Elment öntől az Isten kegyelme? Hogy ide jön a
52 10,    II|          kiáltá el magát:~ ~– Szent Isten! Ott egy férfi áll!~ ~A
53 10,    II|         rikoltott a gyermek –, mert Isten úgyse meglövöm!~ ~– Hát
54 10,    II|  kardcsattogás.~ ~– Szóljon bele az Isten ez ördögi beszédbe!~ ~–
55 10,    VI|                  Ah, jó asszony, az Isten irgalmára… hozz nekem egy
56 10,    VI|             ne bocsásson neked érte Isten! Amivé engemet tettél és
57 11,   III|      védtelen embereket nem bántja. Isten megoltalmaz.~ ~A feleség
58 11,    IV|         Sándor által, hogy ugyan az Isten szerelméért ne hagyják a
59 11,    VI|        éppen csak ez volt a „fogadj Isten”célja.~ ~A főherceg visszavonulót
60 12,     I|           Lacit tegnap temettük el. Isten legyen kegyelmes szegény
61 12,    II|            a népdal, hogy „….Nem is Isten madara, Kinek fején a farka!”
62 12,    II|      templom ajtaján belépett.~ ~Az Isten tiszteletére szánt hely
63 12,    II|  Sebesülteket sem akarok ápolni. Az Isten őrizzen meg minden szenvedőt
64 13,     I|            ül Katalin.~ ~– Ah! Uram Isten! – ordít fel Lajos, két
65 13,     I|          nem hogy hárítsa el azokat Isten; hanem hogy elébb hozza
66 13,     I|          igazságos voltál, mint egy Isten! – De én is szenvedtem annyit,
67 13,    II|            is a sírba.~ ~– Adjon az Isten nekünk feledékenységet és
68 13,    II|           kívánta Vavel, hogy adjon Isten nekünk feledékenységet és