Rész, Fejezet

2001 11,    IV|                 ellenség csatavonalával, s háta mögött a Dunával. Itt
2002 11,    IV|           tábornok alól kilőtte a lovat, s granátjaival a chasseuröket
2003 11,    IV|            chasseuröket szétrobbantotta, s a franciáknak két élelemszállító
2004 11,    IV|                Elesett a zászlótartó is, s a zászlót egy köznemes,
2005 11,    IV|              Perc múlva azt is lelőtték: s volt bátorsága még egy negyediknek
2006 11,    IV|               kikeveredtek egymás közül, s mindkét félnek egyforma
2007 11,    IV|              zászlótartó maga attakíroz, s ő keresi a sűrűséget a csatában,
2008 11,    IV|           elkövetett, az már hősballada, s méltó volna egy epikus tollára.~ ~
2009 11,    IV|              franciák is jól verekedtek, s Márton sebesülten rogyott
2010 11,    IV|              négyen egy ellen! Odarohan, s közéjük vág. Akkor azok
2011 11,    IV|                 földön fekvő sebesültet, s nekifordulnak a Jóskának,
2012 11,    IV|                nekifordulnak a Jóskának, s azt kezdik vagdalni. Erre
2013 11,    IV|             kifacsarja kezéből a kardot, s letaszítja a lováról; azzal
2014 11,    IV|             azzal maga ugrik a nyeregbe, s rohan az öccse segítségére.
2015 11,    IV|                  ellenfél megint lehull, s most már egyenlő a szám!
2016 11,    IV|             pisztolylövés éri a bátyját, s az lehull ismét a lóról.
2017 11,    IV|             ellenfél fel ne ülhessen rá, s az öccsét ne támadhassa
2018 11,    IV|            tovább vonszolja azt magával, s még térden állva is ellenáll
2019 11,    IV|             Ferenc gróf maradt leghátul. S a visszavonulásnál leghátul
2020 11,    IV|           agyonhajtott rendes sorezredek s a tanulatlan inszurgensek
2021 11,    IV|                ismerték el ez ütközetet, s Dömölktől Pápáig megtelt
2022 11,    IV|            veszített legtöbb halottat.~ ~S lett érte a jutalma egy
2023 11,    IV|              esztendei megszokás után?~ ~S mikor a két sereg elvonult
2024 11,    IV|               balra! – Ez volt a jelszó. S azzal Olgyay délnek, Horváth
2025 11,    IV|             vezénylőtiszttel akadt össze s a párharcban a kardjának
2026 11,    IV|            kiáltja ezt látva Radó János, s kirántva pisztolyát, rásüti
2027 11,    IV|                amivel tovább verekedjék. S azután olyan szépen verekedtek,
2028 11,    IV|          folyvást harcolva futás közben, s elérte a tábort, ahová be
2029 11,    IV|             mosolygott a bosszantásokra, s nem mondta el senkinek,
2030 11,    IV|                  a kapitánya eléje állt, s azt kérdezte tőle, hogy
2031 11,    IV|                  percben jött egy golyó, s azt mondta neki: utolsó
2032 11,     V|             közülök már túlhaladt Budán, s vonult az egyenes úton Győr
2033 11,     V|                  a nagy hegymászás után, s nyár volt, amikor minden
2034 11,     V|               hogy hagyták volna otthon? s az húzta nekik keservesen
2035 11,     V|                 kiállt a szép tisztásra, s elkezdte a toborzóst táncolni:
2036 11,     V|                    A csapra ütött hordó, s a lacikonyha süstörgő bográcsa
2037 11,     V|                  vetve a panyóka mentét, s csattogtatva térdéhez a
2038 11,     V|                Ezt az egy nevet hallani. S ez is csak adott név. Így
2039 11,     V|                Sámsonnak hirdette magát, s száz forintokat kínált annak,
2040 11,     V|              sajnálta tőle a fáradságot, s úgy teremtette a Sámsont
2041 11,     V|              menten kificamodott a lába. S mikor aztán a levert komédiás
2042 11,     V|                eszem meg ma vacsorára!~ ~S legelébb is, hogy a szomját
2043 11,     V|               két kézzel a gönci hordót, s úgy ivott belőle, mint más
2044 11,     V|         trüsszentettem, hát hasra esett, s mikor legelőször megkóstoltattam
2045 11,     V|              vele az egész társaságot.~ ~S még olyan ellenség mer ide
2046 11,     V|             fújjuk. Álljatok karikába!~ ~S fújták a hetyke dalt:~ ~ ~„
2047 11,     V|              hogy jó volna odább sietni, s parancsot adott a századosoknak,
2048 11,     V|              odalépett a mulatozó körbe, s kardját hivatalosan kivonva,
2049 11,     V|              lesz, igyál velünk egyet.~ ~S a százados mit tehetett?
2050 11,     V|        felszökött helyéről a Sámsonverő, s kirántva a kardját, kitartá
2051 11,     V|                  hatalmas szikrát adott, s a Sámsonverőé jókora csorbát
2052 11,     V|                   Sámsonverő odacsapott, s bizony lerepült a százados
2053 11,     V|             bizony szépen bealkonyodott. S ez a győri ütközet napjának
2054 11,     V|               bolgárföldi atrocitásokkal s amikből egy szó sem volt
2055 11,     V|                jövő inszurgens-csapatot, s elviszi magával egész a
2056 11,     V|       összeszedte a pesti polgárőrséget, s a hajóhídnál útját állta
2057 11,     V|                 a rémület lavinájának.~ ~S ha mondta neki azt a csúfszót
2058 11,     V|               ágyúdörgést hallott volna, s annak ugyan nem volt miért
2059 11,     V|            megölték egy vezértábornokát, s babérral takarták homlokaik
2060 11,     V|            teljes pompájában jelent meg, s a dandár élére állva, azt
2061 11,     V|                  az uralkodót meglátták, s aztán a nádor hadmozdulatokra
2062 11,     V|                fennálló renden elbámult, s benső megelégedését nyilvánítá.”~ ~
2063 11,     V|                 meg a kitörült sorok:~ ~„S azt mondá, hogy a nemesi
2064 11,     V|                  azt előtte lefestették, s most már megtudta azt is,
2065 11,     V|           kitűntek, bemutattatá magának, s a hadsor előtt megdicsérte,
2066 11,     V|              megdicsérte, megajándékozá. S aztán az egész nemesi hadsereget
2067 11,     V|                 hadsereget megvendégelé, s napiparancsában az inszurrekciót
2068 11,     V|          zászlóikról a szégyen fátyolát, s maga tűzte fel helyébe a
2069 11,    VI|                 türelmét, ki regényt vár s krónikát kap helyette. De
2070 11,    VI|                drága jó ispitály-levest, s aztán beadhatta magát kosztra
2071 11,    VI|               komáromi szekeresgazdához, s ott helyre épülheté, amit
2072 11,    VI|                  újszőnyi homokdombokig, s ott két (!) nyolcfontos
2073 11,    VI|                 Összecsinosította magát, s csatlakozott önkénytesül
2074 11,    VI|                  az újszőnyí homokpartok s az ácsi erdők oltalma alatt
2075 11,    VI|            tovább: megölt egy ellenfélt, s lett másik paripája. Akkor
2076 11,    VI|               lovat is szerzett magának, s így folytatta a harcot.~ ~
2077 11,    VI|           kivágta magát tizenhét sebbel, s a maga lábán ment vissza
2078 11,    VI|            Elszedte a kalapját, táskáját s a légion d'honneur-rend
2079 11,    VI|              lovasság összeszedte magát, s a kapott kudarcot visszaadni
2080 11,    VI|             ugyanannyi halálsebet adott. S még akkor sem hátrált. Míg
2081 11,    VI|          pisztolygolyó átfúrta a karját, s harcképtelenné tette.~ ~
2082 11,    VI|                  Ferencért bosszút állni s a hősiesen küzdő Szapáry
2083 11,    VI|            sietve kitakarodni a faluból, s aztán a falun kívül egész
2084 11,    VI|            dandárág csatarendbe állítani s haderejét kifejteni.~ ~Hát
2085 11,   VII|               franciákat feltartóztassa, s annak a védelme alatt az
2086 11,   VII|          Horvátország felől fog bejönni, s a Rába sáncolatait megkerülve,
2087 11,   VII|             Komáromnál. Volt belső vára, s abban volt tizenkét vaságyú.
2088 11,   VII|       körülkerítve tartá Meskó dandárát, s az ütközet estéjén megjelent
2089 11,   VII|                  a hadseregnél szolgált, s fogalommal bírt a csapatvezetésről
2090 11,   VII|                  bírt a csapatvezetésről s katonai szolgálatról.~ ~
2091 11,   VII|                 a körülzárolási vonalon, s aztán körülkerülve az egész
2092 11,   VII|                  Komáromhoz felkerüljön, s akkor a két főherceg seregéhez
2093 11,   VII|               kétevezős szandolinra ült, s elindult egyesegyedül a
2094 11,   VII|               veszedelmes léket betömje; s míg azzal bajlódott, a franciák
2095 11,   VII|                 utána eredtek csónakkal, s messze elüldözték. Csak
2096 11,   VII|                  izmos, edzett karjainak s könnyű szandolinjának köszönheté,
2097 11,   VII|                 már ott volt Komáromban, s átadta a nádornak a keresztültörési
2098 11,   VII|                hidat a Rábcán keresztül, s azon átvonult nesztelenül
2099 11,   VII|                 Rábca felé nem mehetnek. S ha mehetnek, hová jutnak
2100 11,   VII|             Dunától a Balatonig lemenni, s onnan megint felkerülni
2101 11,   VII|              mint a rendes út hosszában, s ott egy Horatius Cocles
2102 11,   VII|               híd előtt megújult a harc, s az inszurgens lovasok mindaddig
2103 11,   VII|             volónjai egy részét a lóról, s amit az ellenféltől tanult,
2104 11,   VII|                 támadók oldalába került, s karabélytüzeléssel üdvözölte
2105 11,   VII|               végig, feltartott farkkal. S ahogy az a szívós agyag
2106 11,   VII|             rendetlenül futottak vissza, s zavarba hozták a többit
2107 11,   VII|                 csap le az ellenfélre.~ ~S minő lecsapás volt!~ ~Egyhuzamban,
2108 11,   VII|                 az ágyúk visszafoglalva, s újra az ellenségnek fordítva;
2109 11,   VII|              szét van szórva az erdőben, s menekül a bokrok és vetések
2110 11,   VII|                  közt harminchat osztrák s magyar törzstisztet. Ez
2111 11,   VII|                 himpellérekkel van dolga s meg fogja őket ezentúl becsülni.~ ~
2112 11,   VII|        visszaverte a támadókat keményen, s most már aztán kényelmesen
2113 11,   VII|           kényelmesen kipihenve magukat, s bőségesen felcsizmázva,
2114 11,   VII|                  van előre, merre hátra. S minthogy az ellenség nem
2115 11,   VII|              üldözte, megfordult szépen, s elment a maga dolgára másfelé.~ ~
2116 11,   VII|                 János főherceg seregével s József főherceg inszurgens
2117 11,   VII|       szerencsésen keresztülvágta magát, s útban van a nádor serege
2118 11,   VII|                  elfeledte a fáradságát, s Meskó dandára megindult
2119 11,   VII|            ellenségnek a hátába kerülni, s azt egy kombinált támadással
2120 11,   VII|             három közül választani kell, s minthogy Bianchi parancsa
2121 11,   VII|                 második nap nyugot felé, s miután mind a három parancsolatnak
2122 11,   VII|       visszakerül oda, ahonnan elindult, s megveti a lábát Zalabéren.~ ~
2123 11,   VII|       félszigetet képező kanyarulatában; s annak, ki a világtól félrevonulva,
2124 11,   VII|                megbecsülhetetlen rejtek. S ha a világ minden nemzetei
2125 11,   VII|              parancsot, mint a nádortól. S azzal felkerekedtek, otthagyták
2126 11,   VII|               ellen nem fognak harcolni, s aztán a lelkészeknek és
2127 11,   VII|                  frank jutalmat küldött; s a plébános még hozzátette
2128 11,   VII|          kétszázötven forintocskáját is, s kiosztotta mind a szegények
2129 11,   VII|                 az asszonyok, a leányok, s virágokkal halmozták el
2130 11,   VII|              üdvözölte őket a hős vezér, s a vén, tapasztalt tábornokok
2131 11,   VII|         tábornokok mind, forró szavakkal s ragyogó könnyekkel.~ ~S
2132 11,   VII|                  s ragyogó könnyekkel.~ ~S aztán maga a nádor állt
2133 11,   VII|               nádor állt a dandár élére, s ő vezette a hídon keresztül
2134 11,   VII|               aggattak a bohó asszonyok, s nyújtogatták a hadsorokon
2135 11,   VII|          szorításra, de kulacskínálásra, s tömték a tarsolyokat tele
2136 11,   VII|            tarsolyokat tele puha cipóval s cigánypecsenyével.~ ~A Szent
2137 12,     I|                  Győrbe helyezé el őket, s most azután már csak annyit
2138 12,     I|               ellopott éjszakai pihenés, s nappallá tett keserves éjszakák;
2139 12,     I|              amiket el kellett foglalni, s aztán szaladni belőlük, –
2140 12,     I|                  kellett húzni a kardot, s amikből nem lehetett inni
2141 12,     I|              ostromolni találta a várat, s még talán a várost is? Mit
2142 12,     I|                  az ostromágyúk dörögni, s bombák és tűzgolyók hullottak
2143 12,     I|         elfoglalták a franciák a várost, s Katalin és Marie a kezeikbe
2144 12,     I|               nem tudták kivenni belőle, s az elvitte a másvilágra.
2145 12,     I|              Háromszor lőttek a sírjába, s a prímás maga szentelte
2146 12,     I|               bizony nagyon ostromolták, s a báróné és a hercegasszony
2147 12,     I|              várat a franciák ellen.~ ~– S azok tíz napig lövették
2148 12,     I|               fölötte a haditörvényszék, s azt mondta ki, hogy nem
2149 12,     I|                 adott a nagy vendéglőben s arra minden előkelő urat,
2150 12,     I|                 ismeri azokat a dámákat, s utasításai vannak, hogy
2151 12,     I|                 hogyan kell velük bánni, s attól a naptól fogva éjjel-nappal
2152 12,     I|                  néma dühvel járkált fel s alá szobájában. Ha Marie-t
2153 12,     I|             kétszer látogat el a házhoz, s raportot visz róla, hogy
2154 12,     I|           meghalt.~ ~– Igen. Megírták.~ ~S azzal elővette kebléből
2155 12,     I|              utolsó rémséges éjszakáját, s elkezdte azt olvasni. De
2156 12,     I|                 Nyugalmat erőtetett.~ ~– S hogy tudott ön hozzájutni
2157 12,     I|                  mester átvette a pénzt, s úgy osont el Vavel szállásáról,
2158 12,     I|                 hadtest megszállva tart, s kiragadni a kedveseidet
2159 12,     I|    összeköttetést Chasteler tábornokkal, s keresd fel a horvát bánust.~ ~
2160 12,    II|            köszöngettek a menyecskéknek, s a korcsma előtt, ahol egy
2161 12,    II|             csengő pénzzel, banknótával, s danolták, hogy „Valamennyi
2162 12,    II|           perjele értette ezt a nyelvet, s az tolmácsolt. Nagyon gyanakodók
2163 12,    II|               mérgesen kergette széjjel, s ami bort hozattak, azt elébb
2164 12,    II|               két lehajtott fához kötik, s úgy hasíttatják ketté, ha
2165 12,    II|              végén felgyújtják a várost, s kardra hánynak minden élő
2166 12,    II|                elvett tollas kalpagokat, s a kék köpönyeget felölték
2167 12,    II|             nézték az átvonuló csapatot, s találgatták magukban, hogy
2168 12,    II|                  kitartó élelmiszereket, s a csillagvilágnál átúsztatott
2169 12,    II|                 Ott megvonult éjszakára. S azt nagyon jól tette, mert
2170 12,    II|              inszurrekció egyik dandára, s az, ha megkapja a kakastollas
2171 12,    II|                 egy halász lélekvesztőn, s reggelre vissza is tért
2172 12,    II|                 csapat átkelt a Tóközbe, s reggelire a Rábcán is átúsztatott,
2173 12,    II|                 a Rábcán is átúsztatott, s elérte Börcs helységét.~ ~
2174 12,    II|                menekülni a falu népsége, s védte magát a száguldozó
2175 12,    II|                 maga felment a toronyba, s onnan kémlelte az országutat
2176 12,    II|            halvány arca előtt a fátyolt, s legyezője mögül igyekezett
2177 12,    II|               folyékony elbeszéléseivel, s néha-néha egyetértő pillantásokat
2178 12,    II|             hintó fogja őt elszállítani, s ugyanez a vértescsapat lesz
2179 12,    II|              egyik szénásszekér feldűlt, s a másik meg melléje hajtatott,
2180 12,    II|            helyette a halálfejes csákót, s azzal megrohanta a hintó
2181 12,    II|                 szorítva az országútról, s a vizenyős réten nehéz lovaikkal
2182 12,    II|                viadalt elfogadni készen, s Vavel Lajosnak egész fölényét
2183 12,    II|           meghajtotta előttük a kardját, s Talma legékesebb francia
2184 12,    II|            azonban egészen elvörösödött, s elkezdett veszekedni.~ ~–
2185 12,    II|               börcsi út felé fordíttatá, s a kocsiajtó mellett lovagolva,
2186 12,    II|                De ön elvégre is francia, s tudni fogja, mivel tartozik
2187 12,    II|            rabnők vérét bocsáttatják ki, s abban fürödnek?~ ~– Az igen
2188 12,    II|                volón leszállt a lováról, s az oldaláról leakasztva
2189 12,    II|               odanyújtá azt a fogolynak, s negédesen biztatgatá:~ ~–
2190 12,    II|                  foglyot a saját lovára, s maga gyalog vezette a lovat.~ ~–
2191 12,    II|                 nincs hozzánőve a lóhoz, s talán másodsorban még azon
2192 12,    II|                észrevette a felkiáltást, s azt gondolta, hogy legjobban
2193 12,    II|              Ilyen melegben, nagy porban s arra a nagy ijedségre nem
2194 12,    II|                kínálást visszautasítani, s aztán nem is bánta azt meg.~ ~–
2195 12,    II|              Hiszen ezek csinos emberek, s egynek sincs vadkanagyara.
2196 12,    II|             Antinon, de azért házak.~ ~– S mivel fogom én ott a hosszú
2197 12,    II|           tölteni, ha odaérünk a faluba. S hiszem, hogy meg lesz vele
2198 12,    II|                 ki a magas sövény mögül, s onnan a szép diófákkal szegélyezett
2199 12,    II|             Vavel megállíttatá a hintót, s aztán lesegíté a hölgyeket
2200 12,    II|                  a hölgyeket az ülésből, s felkérte a lelkészt, hogy
2201 12,    II|                   ami csak ízletes volt, s a hölgyeknek el kellett
2202 12,    II|               egy igen régi templom.~ ~– S van benne valami igen szép
2203 12,    II|               csodálkozva rázta a fejét, s mármost nem tudta, hogy
2204 12,    II|                  itt marad a templomban, s a sebesülteket ápolni segít,
2205 12,    II|              csak éhomra, nem ebéd után, s ma még csak szerda van.
2206 12,   III|                egy trombitás kíséretében s a volónok, hadi szabály
2207 12,   III|             cannibales” igen udvariasak, s „leur catzique” kitűnően
2208 12,   III|                  kitűnően pikétezik.~ ~– S hol van mademoiselle? Nem
2209 12,   III|                 császári nagy pecséttel, s Guillaume tábornok aláírásával
2210 12,   III|                 expatriált francia nemes s indigenált magyar mágnás
2211 12,   III|       Landsknechtsschild Katalin bárónő, s nevelt leánya Botta Zsófia,
2212 12,   III|               Vavel összevonta homlokát, s kedvetlenül mondá:~ ~– Még
2213 12,   III|             vonalak mögött kell maradnia s egymásnak a területére mint
2214 12,   III|          elővette táskájából a térképet, s azt az asztalra kiterítve,
2215 12,   III|        telepezési határokat megjelölték, s azokat veres vonallal mindjárt
2216 12,   III|               hogy hölgyeit elhozza?~ ~– S azt még ma szándékozom tenni.~ ~–
2217 12,   III|                ezt is megsúghatom önnek; s azt hiszem, hogy ha ezt
2218 12,   III|           Ezalatt a hölgyek elkészültek, s kijöttek az oldalszobából.
2219 12,   III|              kincset, ami rá volt bízva, s inkább el hagyta volna magát
2220 12,   III|                 pokoli ötlet volt öntől, s csak a kentaurok segélyével
2221 12,   III|              asztalról a számadásainkat; s most én nem tudom, hogy
2222 13,     I|                  összemérkőzésre jönnek, s nagy harci kedvvel szándékoztak
2223 13,     I|        Fertőszegre fognak visszavonulni, s ott megvárják, míg újabb
2224 13,     I|             nagyon megszerették egymást. S aztán, mikor a vértescsapat
2225 13,     I|         Descourselles kapitány lóra ült, s csapatja elhelyezéséről
2226 13,     I|                kihajolt a hintó ablakán, s azt mondá Vavelnek:~ ~–
2227 13,     I|                 leszek Győrött, mint ön, s amint megérkezem, rögtön
2228 13,     I|                még egy dolgot nem értek, s azt is szeretném felvilágosítva
2229 13,     I|           hivatásban jön Magyarországra, s azóta mindig nyomában voltak
2230 13,     I|                nyomában voltak a kémeim, s engem tudósítottak az ellenfél
2231 13,     I|            Kóroda! – Hajts, postillon!~ ~S azzal eau de Cologne-os
2232 13,     I|             zsebkendőjét arca elé kapta, s ott tartotta addig, amíg
2233 13,     I|                 ő is felkapott a lovára, s Mátyás mesterrel együtt
2234 13,     I|                  mellül a fehér lobogót, s trombitaszóval felelt. Vavel
2235 13,     I|            előmutatta az oltalomlevelet, s amíg azt a káplár olvasá,
2236 13,     I|                 éppen akkor harangozták, s a francia helyőrség takarodót
2237 13,     I|                  hogy azon keresztül ki- s bejárhasson az ember, akinek
2238 13,     I|                és háza népe megmenekült, s ha az ellenség kegyetlen
2239 13,     I|          fegyverszünet ki lett hirdetve, s a közlekedés felszabadult,
2240 13,     I|                 közlekedés felszabadult, s hozta szekérszámra az eladni
2241 13,     I|             vagyona, megmaradt a pincéje s abban a borai; de kidugott
2242 13,     I|           jelenti, hogy ott bort mérnek, s özönlött a házához a sok
2243 13,     I|                volna, kiállt az udvarra, s a kiterített ponyva fölött „
2244 13,     I|             összesöpörték mind a kettőt, s külön a magot, külön a polyvát
2245 13,     I|             sarkantyúba kapta paripáját, s vágtatott ahhoz a házhoz.~ ~
2246 13,     I|              vágtatott ahhoz a házhoz.~ ~S e gyors száguldás alatt
2247 13,     I|    megriaszthatná a leány gyönge szívét, s inkább megállította a lovát,
2248 13,     I|           ahonnan férfihangokat hallott, s ott három ismerőst talált:
2249 13,     I|            alispán némán inte a fejével, s a mellékszoba ajtajára mutatott.~ ~
2250 13,     I|            ablakpárkányon és a pamlagon, s a két kutya ott fekszik
2251 13,     I|              fekszik a hímzett vánkoson, s a szoba mélyében ott áll
2252 13,     I|              selyemvirágos függönyeivel, s az ágyon fekszik Marie,
2253 13,     I|                kezével homlokára csapva, s az olyan keserves hangon
2254 13,     I|              magához ölelte Lajos fejét, s forró lélegzettel suttogá
2255 13,     I|                  megfogta Katalin kezét, s odavonta azt Lajos ajkaihoz,
2256 13,     I|               kétségbeesés. – Ez elmúlt, s mármost majd a baj is elmúlik. –
2257 13,     I|                 karjaitokba kapaszkodom, s elsétálok veletek az ablakig. –
2258 13,     I|                amit az ember kigondol, – s ha „egy” embernek el nem
2259 13,     I|             kapaszkodva ült fel ágyában, s még aztán ő kérdezte tőle
2260 13,     I|                 néztek egymás szemébe.~ ~S e tekintetben is sok olyan
2261 13,     I|                roskadt a férfi lábainál, s kebléhez szorítva annak
2262 13,     I|                vagy az a kifestett képű? S aztán kívánni annak, akit
2263 13,     I|                  a búbánatos melódiát.~ ~S az utolsó akkordhoz még
2264 13,     I|           Elmentek innen messze, messze, s itt hagyjátok „Marie”-t
2265 13,     I|               annyi jó ember szenvedett, s akinek a hamvai ott porlanak
2266 13,     I|                marad, az elmegy veletek, s látni akarja, milyen boldogok
2267 13,     I|       Odagördíték karszékét az ablakhoz, s Vavel kinyitá az ablakszárnyat,
2268 13,     I|                 megfogta kettőjük kezét, s ölébe vonva, egymáshoz szorítá
2269 13,     I|                  felejteni a tegnapot, – s nem emlékeztek rá többé?
2270 13,     I|                 A macskák fejedelemnője. S a kiskutyák meg a kismadarak
2271 13,     I|              óhajtó beteg előtt sírni.~ ~S annak oly lángban égett
2272 13,    II|           szerezni haragvó felek között, s odaadni nekik mindenét,
2273 13,    II|                   hogy ő tartja bezárva? s aztán átkozzák a gunyhóktól
2274 13,    II|               megörökítsék gúnydalokban? s a kínszenvedések koronájául
2275 13,    II|    meg-megemelték a földig érő kárpitot, s utánuk hangzott – a távoli
2276 13,    II|           lassankint fátyolt kezd húzni, s a sötétzölddé elboruló hullámsíkon
2277 13,    II|               barázdát húz a víz színén, s úgy tetszik, mintha e vonal
2278 13,    II|               egy idomtalan gömbölyű fő, s a vihar fütyülésébe s a
2279 13,    II|                fő, s a vihar fütyülésébe s a sirályok sikoltozásába
2280 13,    II|                  az egyre lobogó villám, s úgy tetszik, mintha égtől
2281 13,    II|               bevégezte munkáját örökre, s utánamegy annak, akiért
2282 13,    II|              mondva, kettétörte kardját, s a koporsó után hajítá azt
2283 13,    II|                mikor elvonult a zivatar, s feljött a hold; az idő lecsendesült
2284 13,    II|               akkor már üres volt a tér, s a gyep borította parton
2285 13,    II|                  volna rá az igazi nevét s éltének való történetét,
2286 13,    II|                  bozót leégette a haját, s egykori ruhájából csak rongyok
2287 13,    II|               vadászok elvitték a fiait, s üresen találja fészkét.
2288 13,    II|                 visszamegy a tó medrébe, s teleszedi a markait azokkal
2289 13,    II|                  az emberek letérdeltek, s könyörögve néztek föl rá;
2290 13,    II|             elolvadt a bezárt kasszában, s többet senki se jött aztán
2291 13,    II|               falvaikba szántani, vetni, s befogták a harci paripát